Főoldal Hírek Fórum Eseménynaptár Honlaptérkép Belépés
Főoldal > Fórum > Arlok emlékére
A topik olvasásra nyitott. Ha hozzá szeretne szólni, kérem jelentkezzen be, illetve ha még nem tette meg, regisztrálja magát.

Egyenes időrend
2007.11.01 10:50:48
 
#10
Sziasztok!

Aki teheti, ma Arloknak is gyújtson gyertyát..

Archeon
2007.09.23 11:16:59
 
#9
Én boldog vagyok,mert Arlok boldog és örömben teljes!
"mert jobb valaminek a vége,mint a kezdete.."
És Arlok örül,mert én örülök!
Ferenc
2007.09.23 09:43:28
 
#8
Kedves Arlok!Azon szerencsések közé tartozom,akik ismerhettek téged személyesen is!Talán néhányan,Ramon,Pepe,Koré és még többen is,emlékezhetnek arra,amikor tele életkedvvel,vidámsággal és várakozással elfogadtad első meghívásunkat egy találkozóra.Mi is izgultunk:ki is lehet ez a nagyváradi férfi,aki mindig szeretettel és segítő szándékkal fordult felénk?Vártunk a vasútállomáson...Az első pillanatban a szívünk közepében voltál:)Nagydarab ősz ember,nagy hófehér szakállal:)Mint a mikulás:)S te ezt nem vetted sértésnek,amikor viccelődtünk ezen.Arcodon mindig mosoly volt.Jókat ettél és ittál,élvezted az életed.Mindenkit barátodként fogadtál.Gyógyítottál néhányunkat,meditáltunk együtt soket.Soha nem volt olyan,hogy ne kaptam volna valamilyen ajándékot tőled.Segítettél és nem szégyelltél segítséget kérni,amikor először a feleségedről volt szó,majd rólad.Sosem felejtem el a telefonokat,azt a néhány percet,amikor beszéltünk.Utolsó percben is bizakodó voltál és hittél abban,hogy köztünk maradsz.És ez így is fog történni!Mindig velünk leszel!Mindig a fülemben fog csengeni a hangod,a dallam,ahogyan mondtad:"Szia angyalka!"Neked sosem voltam más,nem voltam Ildikó,csak "angyalka".Köszönöm neked,mindannyiónk nevében,hogy voltál,hogy velünk voltál!Szeretünk!
Angyal
2007.09.22 19:16:52
 
#7
Kedves Arlok!

Felejthetetlen barát, és jó tanitómester is voltál, tudom megszabadulva e földi tehertől továbbra is szeretettel nézel le ránk, igérem munkád igyekszünk tovább vinni, onnan jobban látod milyen eredményeket értél el, nugodj békében kedves Arlok.

Az égiek kisérjenek tovább utadon: ramon
2007.09.22 10:32:09
 
#6
Kedves Arlok !

Szép utat jártál be vendégként a földön , s megismerted azt minden szépségével és veszélyeivel együtt. Most éppen jó úton jársz a nagy egészben, ami a Mennyei Atya karjaiba vezet.

Áldás, Szeretet és Béke kísérje az új utadat: amsec
2007.09.22 09:44:45
 
#5
Kedves Arlok !
Az utolsó éveidben sok fizikai fájdalmaid voltak, s kerested a válaszokat rá. Remélem most már többet tudsz a miértekről, s következőleg nem kell ilyeneket átélned. Légy ügyes , s várjuk a következő találkozót.
hrusi
2007.09.21 18:13:54
 
#4
Kedves Arlok!

Ma este akkor sajnos tőled búcsúzunk :(. De mint tudjuk csak egy időre :).

Addig is béke és nyugalom legyen Veled.

Szeretettel,
e
2007.09.21 15:59:13
 
#3
Kedves Arlok!

Fény és szeretet kísérjen utadon!

Csillag
2007.09.21 11:11:46
 
#2
Kedves Arlok!

Önzetlen barátot, tisztaszívű embert ismertem meg benned.
Ennek értékét külünösen emelte szememben ahol, amilyen körülmények között éltél és őrizted meg ezeket az értékeket magadban, számomra is.
Bár tested megöregedett, de lelked végig kíváncsi, nyitott, gyermeki maradt.
Életed sokmindenben példa számomra, köszönöm ezt neked!

Áldásom és szeretetem kísérjen további utadon Barátom!

Rise
2007.09.20 20:44:46
 
#1
Kedves Barátaim!

Mély fájdalommal tudatom veletek, hogy Arlok barátunk hosszantartó súlyos betegség után elhunyt. Az ég, az angyalok, a világ, és Isten legyen vele útján.

Én nem tudom. Nem tudom, miért él az, aki meg akar halni, és miért hal meg az, aki hittel élni akar. Kicsi vagyok, és semmi vagyok, mert minden hitemmel, erőmmel támogattam, de nem volt elég. Kicsi vagyok, és semmi vagyok, és most megrendültem, mert nem tudok vigaszt találni. Nem tudtuk legyőzni a halált. Mit tehettem volna még? Nem tudom. Csak azt tudom, hogy néhány héttel ezelőtt azt mondta, az Isten áldjon meg mindannyiunkat azért, hogy segítünk neki. Személyesen soha sem találkoztam vele, de most kitépték a szívem. Egy vigaszom, hogy egy napon mi is megyünk utána innen..

Álljon most itt az emlékére Villon verse, amit még Ő tett fel erre a honlapra. Nekem ebben az életben a 7. versszak jut...

Ott ült a Császár. Dús hajában
hét csillag volt a diadém.
Rabszolganépek térden állva
imádták, barna köldökén
a Göncöl forgott, válla balján
lámpásnak állt a holdkorong:
de a bohóc sírt trónja alján:
"Mit sírsz" - rivallt reá - "bolond,
nincs szív, mit kardom át ne járna,
enyém a föld!" ... S hogy este lett,
egy csontváz tántorgott eléje
s elfújta, mint a porszemet.
- Kényúrként éltünk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Gót ablakában sírt az Orvos:
"Uram, nektárod merre nő,
amely ír minden kínra s melytől
meggyógyul minden szenvedő?"
S az ajtó nyílt: keszeg magiszter
táncolta végig a szobát,
kezében mély ólomkehelyből
kínálva színtelen borát:
"Igyál, e nedv hűs, mint a mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál testvér; e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."
- Kontárok voltunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

A kútkávánál állt a Gyermek,
szakadt gyolcsingecskében, s rőt
topánban, s nézte lenn a vízben
képét, mely játszani hívta őt:
... "Ha jössz: a holdleánytól este
a cukrot süvegszám kapod,
s minden pirosló reggelente
békákon ugrálunk bakot."
"Jövök már!" - szólt, s a kútvíz nyálas
siklót dagasztott zöld hasán,
míg a Halál vihogva vitte
anyjához a vörös topánt.
- Balgán játszottunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Repedt tükrénél ült a Céda:
"Hajamnak árja még veres,
miért, hogy már a régi léha
seregből senki sem keres?
Ölem még izzó csókra éhes,
mellem rózsája még kemény..."
S az ablakon röhögve lépett
be az utolsó vőlegény:
"Hopp, Sára, hopp, gyerünk a táncra,
ma: holt szerelmeid torán
hadd üljön nászlakomát a lárva
ágyékod hervadt bíborán!"
- Buján fetrengtünk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Éjjel borult a háztetőkre,
s kuvikhang szólt a berken át,
midőn a Bankár útnak indult,
elásni véres aranyát.
Az útkereszten vasdoronggal
hét ördög várta s a Halál;
s mikor kardot rántott, a csontváz
fülébe súgta: "Mondd, szamár,
szamár, mit véded még a pénzed?
Meghalsz s a kincset elviszem,
s a kincs helyett eláslak téged,
akit nem ás ki senki sem."
- Kufárok voltunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Aranypárnáin ült a Dáma,
s üvöltve sírt: "ne még, ne még",
de ő már átkarolta drága
csípői karcsú, gót ívét,
"engedj csak még egy lanyha csókot,
még egy gyönggyel kivarrt ruhát,
engedj csak még egy buja bókot,
még egy szerelmes éjszakát" -
de ő, rút foltot festve mellén,
mely, mint a rákseb, egyre nőtt,
fehér testét nyakába vette
és vitte, vitte, vitte őt.
- Tunyán henyéltünk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Tüzénél állt az Alkimista,
s óráját nézte, mely lejárt.
"Isten vagy ördög: egy napot még,
amíg megoldom a talányt,
a végső, nagy talányt, amerre
görebjeimnek ezre vitt,
csak egy napot még, mert megfejtem,
megfejtem holnap alkonyig."
"Nem fejted" - szólt a hang - "nem fejted"
s vállára tette jéghideg
kezét, míg felrobbant a lombik:
"Aludni mégy most, mint a többiek."
- A Titkot űztük mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Pestis-csengőkkel jött a dögvész,
s a reimsi szentegyház előtt
húsvét vasárnapján derékon
kapta a hájas Püspököt:
"Néked szereztem ezt a nótát,
gyerünk, nagyúr! Csengőm csörög -
légy pápa, vagy próféta, rózsás
hajnalködökbe öltözött,
légy szent püspök, vagy rút eretnek,
ki ég a máglya kormain,
misézhetsz lenn - én fenn nevetlek
a dómok csonka tornyain!"
- Álszentek voltunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

A vén Paraszt már tudta s várta
alkonytájt kinn az udvaron:
"Görnyedt testünknek nincsen ára,
s úgy halunk meg, mint a barom.
Kaszás testvér! Sovány a földünk!
könyörgöm, egyet tégy nekem:
ha elviszel, szórd szét trágyának
testemet kinn a réteken!"
Ő rábólintott s vitte lassan,
s úgy szórta, szórta, szórta szét,
mint magvető keze a búzát,
vagy pipacsot az őszi szél.
- A földbe térünk mindahányan,
s az évek szállnak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Nyugodj Békében Drága Arlok Barátunk!

Archeon

Nyomtatható verzió

Kapcsolat Igazi Beavatás Útja Angyalforrás Angyalszív Egész-Ség-Ház Kalandtúra