Szia Yukaza!

Tetszik ahogy írsz! :)
Elfogadom, hogy nem akarod ezt az eszközt egy az egyben publikusan használni, de megtennéd, hogy magánban írsz nekem néhány sort ugyanebben a stílusban, de rendes mondatszerkezettel?

Előre is köszönöm!
Rise

Nem a látomásért létezem, ha nem a valóságomért, ami látomás egyben. Amiről írsz, vagy másolsz olyat, tudhatsz írni de, kell ennyi maszlag bele ámítás csalfa dolog. Attól vagyok valódi, hogy nem bújok mindig fedezékbe, ha nem nyíltan ott állok, ahol kell lennem. Szélben, esőben, áradásban nem érdekel senki és semmi nekem, ott kell lennem és mondanom de, nem gyáván szavak mögé bújni és nem merni onnan ki és elő jönni se ez vagyok én. Nagyon sokan nem mernek közlekedni, csak bujkálnak, örülök, ha te nem tartozol közéjük.

Hello!

Igen jelentőségteljes kérdés, magam is gyakran elgondolkozom ezen. Nem gondolom, mindig kikerültem a saját tévteremtés csapdáját, de azért bennem legalább a törekvés megvan :-) Ennek az oldalnak egyik fontos küldetése, hogy segítsünk egymásnak elkerülni ezeket a végzetes csapdákat.

Üdv.: Archeon

Kedves Archeon ellenséged magadban is látod é.

Hello!

Üdvözöllek a honlapon, yukaza. Az alábbi bejegyzés egy idézet, amely nem tartozik a könnyű olvasmányok közé. Általában csak azok értik, akik a gyakorlatban is művelik a meditációkat, és különböző idézéseket. Nekem tetszik.

Üdv.: Archeon

Őstípus, ahogy olvasom az írást igen zagyvaságnak, tűnik számomra, amit írsz? Igaz lehet, mert gondolati cselekvésnek szántad, mert leírtad és valósággá létezik most vagy majd vagy, régebben? Keresed magadat mindenkit, megtalálsz benne ez az élet.

Ejha!

Az Archeon altal itt leirtak nem egy reszeben magamra ismertem, de azert furcsa volt ezt igy - kategorizalva - leirva latni....

Mindenesetre koszonom -)

Beke

Sziasztok!

No igen, noha a képzelet /ábrándozás/ képei ugyan ott jelennek meg, mint a meditációs tapasztalatok képei, élesen meg kell különböztetni őket. Ehhez íme egy kis adalék Gustav Meyrink csodálatos írásából:

"...Megmondom neked, miről ismerhetsz rá: lényegszerű vagy csak káprázat-e valamely látomásod. Ha megjelenik előtted, és öntudatod zavaros, és a külső világ dolgai homályosak előtted, akkor ne higgyél! Résen légy! Belőled való az, és a te lényednek egy darabja csupán. Ha el nem találod a példázatot, amelyet rejt magában, akkor a látomás kísértet csupán, minden valóság nélkül, egy árnyék, egy tolvaj, aki életedet emészti.
A tolvajok, akik a lélek erejét ellopják, gonoszabbak, mint a föld tolvajai. Lidérctüzeikkel a hazug remények mocsaraiba csalnak, hogy a sötétségben magadra hagyjanak, s aztán örökre eltűnnek. El ne kápráztasd magadat semmiféle csoda által, amelyet teérted mívelnek, sem semmiféle szent név által, melyet magukra vesznek, sem semmiféle prófécia által, amellyel jövendölnek, még akkor sem, hogyha megteljesülnek. Halálos ellenségeid ők, kiket tested pokla kiköpött. Az a pokol, amellyel viaskodol az uralom végett.
Tudd meg, hogy azok a csodálatos erők, amelyeket bírnak, a magad erői, tőled vették el őket, hogy rabszolgaságba döntsenek: csak a te életedben élhetnek ők, és ha legyőzöd őket, néma és engedelmes szerszámokká válnak, amelyekkel akaratod szerint élhetsz.
Számtalanok az áldozatok, amelyeket az emberek között szedtek. Olvasd el a vizionáriusok és szektanusok törtenetet, s meg fogod látni, hogy halottak koponyája borítja az utat, amelyen haladsz.
Az emberiség öntudatlanul, hogy ellenük védekezhessék, fallal kerítette körül magát. Ez a materializmus. Biztos védelmet nyújt ez a fal, amely szimbóluma a testnek, de egyúttal börtönnek fala is, amely a szemhatárt összébb szorítja.
Ma, mikor e fal lassan szétporlad, és életének hamujából, melyben sokáig holtként hevert, új lendüléssel támad fel a belső élet főnixmadara, egy másik világ dögkeselyűi is megmozdulnak, szárnyukat bontogatván. Ezért hát résen légy! Csak a mérleg, amelybe öntudatodat veted, mutathatja meg neked, mikor higgyél egy látomásnak. Mennél éberebb az öntudatod, a mérleg annál mélyebbre süllyed a te javadra.
Ha meg akar jelenni előtted a szellemvilágnak valamely vezetője vagy egy segítőd vagy egy testvéred abból a világból, úgy kell akkor annak megjelennie, hogy ne prédálja fel az öntudatodat; mint a hitetlen Tamás, övén tarthassad kezedet."

Nagyon sok téves ideológia a megbomlott, és kontroll nélküli imaginációs képeknek köszönhető. Emeberek, akiket magukat kiválasztottnak tartják, őrült jövendőmondók, öngyilkos szekták. Kell még sorolni?

Az angyaltanfolyamon sokat beszélgettünk erről. Ahhoz, hogy az ember igazán egyensúlyban tudja magát tartani, szükséges a realitás. Ahol nincs elég érzelmi töltés, vagy energetika, ott jogos a kételkedés. Én mindenkit arra biztatok legyen ábrándozó, de emellett legyen realista is. E két látszólag ellentétes fogalmat egy érdekes szóösszetétel, a fantasztikus realizmus teszi egységes kezelhető egésszé. :-)

Baráti üdvözlettel: Archeon

Archeon!
Köszönjük ez igazán jó és sokmindent megmagyaráz nekem egy adott meditáción belül valamilyen kizökkentés utáni fázis váltásról. Sokszor érzem úgy, hogy valami kizökkentés után az addigi élmények elérését, képzelettel próbálom utolérni, hátha vissza kerülök az eredeti állapotba.
üdv: amsec

Archeon!
Na ezt el kell olvasnom még legalább kétszer ! Mindenesetre hagyd fenn, egyenlőre még sokmindent nem értek, hogy mit? azért kell még elolvasnom kétszer-háromszor.
Szellike

A tudatkivetítés szintjeiről:

...El kell ismerni, hogy a testből való kilépésnek szintjei vannak. A teljes kilépés, amikor az ember a testében meglévő folyamatoknak nincs tudatában, félelmetes. Én is tudom, mert én is megijedtem nem is egyszer. De. Szilárd elhatározással, kellő ismerettel, és hittel, nemcsak hogy megvalósítható, hanem általa sokkal nagyobb képességekhez jut az ember a teremtésben. Ráadásul a végig nem vitt élmények is beépülnek a személyiség tapasztalatai közé, és ezáltal mély változásokat indítanak el.

Néhány szó a tudatnak a fizikai test elhagyásának szintjeiről. Egyéni felosztásban, mindazonáltal talán érthető módon. 1. szint: ábrándozás. Az ábrándozásban a tudat elhagyja az itt és most állapotát. Képek generálódnak a kisagyban, melyek valamilyen elképzelt valóságban játszódnak. Ebben az állapotban miért nem fordul meg a fejünkben az, hogy "nem fogok visszatérni?" Márpedig az ábrándokban élő emberek igencsak elhagyják ezt a dimenziót, és esetleg nekimennek a villanyoszlopnak :-)) Mindenki tudja mit jelent ez az állapot, aki pl. már akkor összeveszett valakivel, még mielőtt még találkozott volna az illetővel. Az ábrándozó esetenként igen valóságosnak éli meg a helyzetet, noha a később bekövetkező eseményeknek semmi közük sem lesz az elképzelt megvalósuláshoz. "Az ábrándozás az élet megrontója", mondta egyszer valamelyik híres ember, de nem tudom pontosan ki, majd segítsen valaki.

Óriási tévedés. Az ábrándozás ugyanis edzi az imaginációt, a képszerű gondolkodást, ami nem más, mint a valóság teremtésének helye. Miben káros az ábrándozás? Abban, hogy elszakít bennünket attól a világtól, amiben élünk. Az ábrándképek rendszerint "lapos" képek, amelyek érzelmi töltéssel alig rendelkeznek. Ha pedig érzelmi töltésük nincs - legfeljebb némi bizonytalan vágyakozás - a megvalósulás a fizikai szinten esélytelen. Igaz, hogy az ábrándozásban jártas emberek könnyebben fognak elszakadni a fizikai jelképektől, ezért a meditáció minden formájában tehetségesebbek lesznek mint azok, akik elutasítják elméjük ezen jellegzetességét. Tehát az ábrándozásnak igen is jelentősége van, a tudat útjában a szélesebb valóságok felé.

2. szint: Imaginatív meditáció. Ebben a meditációban tudatosan verbális szuggesztiókat (szóbeli utasításokat) kap az elme, hogy a képszerű megjelenítés sokkal nagyobb energiához jusson. Azt a sajátosságot használjuk itt ki, hogy az elképzelt valóság rendelkezik realitással. Vagyis amit elképzelsz, az tulajdonképpen bizonyos szinten valóság. A keletiek elvetik ezt, mert ők más utakon indultak el, de a nyugati ember életében ez a fajta meditáció kulcskérdés, mert nincs idő kolostorokban ücsörögni, kikapcsolt aggyal :-)) Az imaginatív meditáció - jobb esetben - olyan valóságokban tett (részben) képzeletbeli utazás, amelyet valaki már egyszer megtapasztalt. A vezető, ezért biztos talajon áll, így, a résztvevőknek is tud ilyen jellegű biztonságot nyújtani. Ezek a képek, és jelenetek már igencsak komoly érzelmi reakciókat váltanak ki, de azt is el kell mondani, hogy meditáció és meditáció között óriási különbségek mutatkozhatnak. Vannak, akik efféle meditációban pusztán az ábrándozás szintjéig jutnak, és lehetnek olyanok is, akik katartikus élményekhez juthatnak. Ez kiszámíthatatlan. Általában én csak feltételesen vagyok ennek a meditációnak a híve, mert tisztában vagyok azzal, hogy a képzeletben megteremtett valóság esetleg nagy torzulásokat eredményezhet.

3. Mély meditáció, vagy MENTÁLIS projekció. Ebben nincs szerepe a verbális szuggesztióknak. A tudat summa summárum KILÉP a test korlátai közül, és tapasztalatokat szerez a szélesebb valóságban. Ezek a tapasztalatok azonban meglehetősen szubjektívek, mondjuk a fizikai tapasztalatokhoz képest, amennyiben pl. egy poharat mindenki pohárként érzékel itt a fizikai univerzumban. Az asztrálsíkon egy poharat egy másik tudatossági szinten álló egyén, akár madárnak is érzékelhet. Ebben az állapotban a fizikai univerzumról alig lehet hiteles adatokhoz jutni, - tapasztalataim szerint - de a személyiség mélyebb motivációi, érzelmei, illetve a "múltját", "jelenét" "jövőjét" átívelő folyamatokat viszont elég nagy pontossággal érzékelni lehet.

Az érzékelés energia érzettel, érzelmi töltéssel jár együtt, a test bizonyos "tüneteket" mutat. Ezek közül az egyik legismertebb az álmodási tudatfázisban is ismert REM fázis (az álomképek megjelenésével tapasztalható gyors szemmozgás), de lehet említeni a test látens hibáinak fájdalmát, esetleg görcseit. Az ember esetleg évekig ábrándozó, álmodozó volt. Aztán eljutott oda, hogy imaginatív meditációkat gyakorolt. Aztán most meg ott tart, hogy végre tudja hajtani a mentális projekciót, és érzékelni tud, nem merül ábrándjaiba, vagy ha igen, élesen meg tudja azokat a képeket különböztetni.

A tudat kilépése a testből széles skálán mozoghat. Előfordul, hogy csak a tudat jelenik meg valahol, mindenféle fénytest nélkül. Ez hozza létre a távolbalátást, és a jövőérzékelést. Előfordul, hogy fénytestbe küldi az ember a tudatát, ez a cselekvést segíti elő, például energetikai kapcsolatok létrehozását, és oldását. Még egy dolog. Ez a felosztás nagyon önkényes. Meggyőződésem, hogy a tudat természetes állapotában "fluktuál", azaz még a legvadabb materialista világnézetű ember is átéli a fenti folyamatokat, de nem vesz róla tudomást, illetve nagyon ritkán.

4. Lehet mondani, hogy a testből való kilépés "csúcsa" az asztrálprojekció. Ebben az állapotban az ember nem vesz tudomást a fizikai testéről, és az azt érő ingerekről. Teljesen idegennek érzi a saját testét, ami a klinikai halál állapotába kerül. Mind fizikai, mind asztrális információk elég korrekt valóságtartalommal beszerezhetők. Az asztrálprojekció fizikai hatásokat képes kiváltani a környezetben (kopogás, zaj). Ebben az állalpotban a testtől való végleges elszakadás (és ezzel a fizikai test halála) akaratlagosan is előidézhető, de nem tanácsos megtenni. Egyébként az asztrálprojekcióhoz nagy nagy gyakorlatra van szükség, és kitartó edzésre.

Archeon