Egy érdekes de ismeretlen szerzőjű cikk a holdról.
A Hold titkos története:
Érdekes id&245;ket élünk. Mindannyian figyelemmel kísérjük környezetünk változásait és országunk politikai eseményeit. A globális kérdések azonban már sokunkban nem hagynak elég mély nyomot, a világ&251;r pedig csak rövid ideig érdemel viszonylag kiemelt figyelmet mindennapjainkban. Amit most meg szeretnék osztani az Olvasóval, azt az Andromédáról érkezett földönkívüliek mondták el nekem, személyes találkozások során és telepatikus üzenetek formájában. Ezek az információk a mi Holdunkról szólnak és annak eddig ismeretlen vagy éppen eltitkolt múltjáról, jelenér&245;l.
Holdunknak van légköre, amely sok tekintetben nagyon is hasonló a földi atmoszférához. A mélyebb kráterekben ez az atmoszféra még s&251;r&251;bb is, mint a Földön. A holdkéreg vékony, 30-50 kilométer vastagságú, és számos helyen találhatóak benne "légbuborékok", vagy inkább mesterséges üregek. A jelenlegi információink szerint a Hold száraz, ezerszer szárazabb a Góbi-sivatagnál. Az andromédaiak szerint ez csak részben igaz, egyes helyeken igenis nagy mennyiség&251; víz található, els&245;sorban a kéregben megbúvó barlangokban. Ezek a felszín alatti víztározók hatalmas kiterjedés&251;ek és alapjai annak a terraformáló folyamatnak, amely a Hold túlsó felén történik.
Mindez lehet, hogy furcsán, vagy még inkább hihetetlenül hangzik, ám a holdi légkör létezésérefényképes bizonyítékaink vannak. Ezeket a képeket az Apollo-15 legénysége készítette, amikor a Hold másik oldala felett repültek. A fotókon felh&245;ket láthatunk és kráterekb&245;l el&245;áramló füstöt. Ezek teljességgel elképzelhetetlenek lennének, ha a Holdnak nem lenne légköre.
Hasonló félretájékoztatással találkozunk, ha a Hold geológiáját vesszük górcs&245; alá. A holdpor 9 milliárd éves, és számos ismeretlen kémiai összetev&245;je van; olyan elemek, amelyeket jelenleg nem tudunk azonosítani. A legérdekesebb talány azonban az, és ez a földi csillagászok némelyike el&245;tt is ismert, hogy a holdpor kémiai összetétele mer&245;ben eltér a holdi hegyek és kráterek anyagösszetételét&245;l. Honnan származhat a holdpor?
Az andromédaiak szerint a Hold felszínét borító szürkés por a Kis Medve csillagképb&245;l származik, onnan, ahonnan a Hold is jött. Található itt egy kett&245;s csillagrendszer, amely 21 bolygót és 47 holdat tart egyben. Ennek a naprendszernek a tizenhetedik bolygója volt a Hold eredeti "tulajdonosa", amíg egy bonyolult man&245;ver során ki nem mozdították pályájáról, hogy egy üstököshöz csatolva elvontassák a Föld közelébe. Ez az üstökös egyébként 25 ezer évenként jut Naprendszerünk közelébe.
A holdpor ezen kívül egyes helyeken er&245;sen radioaktív. Ezt a nukleáris szennyez&245;dést azoknak az &251;rhajóknak a hajtóm&251;vei hagyták, amelyeket az amerikai kormány a titkos holdexpedíciók idején használt, még jóval az Apollo-programot megel&245;z&245;en.
A Hold majdnem 2 millió éves történelme során többször is lakott volt, id&245;nként a felszínén is. Égi kísér&245;nk ugyanis üreges belsej&251; égitest, egyfajta mesterséges hold. Ezeket a gigantikus méret&251; bels&245; tereket kezdetben kizárólag a földönkívüliek használták, majd kés&245;bb az emberek is. Hét ismert bejárat van ezekbe a csarnokokba, illetve felszín alatti támaszpontokra.
Mint már mondtam, a Hold kérge viszonylag vékony, ám rendkívül kemény. Ez a szilárd burok védi a mélyben meghúzódó alagutakat és barlangokat. Sok tudós elgondolkodott már azon, hogy a holdi kráterek miért olyan sekélyek az átmér&245;jükhöz képest. Például a Gagarin-kráter majdnem 300 kilométer széles, de csak alig 8 kilométer mély. Az átmér&245; alapján kalkulált becsapódási energia szerint a kráternek legalább ötször ilyen mélynek kellene lennie. Ez a sok sekély kráter azért van, mert a felszín alatti kéreg hihetetlenül kemény és ellenálló.
Egy másik ok a számtalan sekély kráterre az, hogy azok valójában nem becsapódásnyomok, hanemlerombolt kupolavárosok maradványai. Eredetileg kilenc kupolaváros-település létezett, de ezeket egy 113 ezer évvel ezel&245;tti háborúban megsemmisítették. Ez volt az ún. Fekete Liga-konfliktus, amelyet az Orion zsarnoksága ellen vívtak a felkel&245;k, még a Hold eredeti naprendszerében. Mára csak a szabályos, kerek alakú "kráterek" maradtak néma mementóként. Rengeteg felvétel van ezekr&245;l a városokról, amelyek túlnyomó többsége a Hold túlsó felén emelkedett egykor.
Jelenleg a holdi bázisok a felszín alatt találhatóak. Bejáratok vannak a két póluson, a Taurus-hegységben, a Verne-kráterben, nem szólva a kés&245;bb vájt alagutakról. Ezeket a bejáratokat a titkos kormány (az új világrendet el&245;készít&245; vezetés) készítette, a saját tudományos és katonai kísérleteinek otthont adó támaszpontok számára.
Az emberiség el&245;ször a szürkék vezetésével és támogatásával jutott el a Holdra, még az ötvenes évek elején! Ezek a földönkívüliek mutatták meg a felszín alatti bázisokat és a bejáratokat. Az akkor üresen álló bázisokon idegen lények csontvázait és még m&251;köd&245; Orion-technológiát találtak. Azóta rendbe hozták és kib&245;vítették ezeket a hatalmas kiterjedés&251; barlangokat, üregeket. Mesterséges tavak, betelepített növények, ipartelepek, élelmiszer-tárolók és &251;rhajó-hangárok vannak jelenleg ott, amelyek embereknek és földönkívülieknek adnak otthont és munkát.
Nagyon gyakran hallhatjuk azt a kifogást, hogy ha egy égitest üreges belsej&251; lenne, akkor nem volna elegend&245; gravitációs ereje. Az andromédaiak szerint a gravitációról alkotott jelenlegi elképzeléseink alapjaiban tévesek. A mi tudományunk szerint egy bolygó vagy hold gravitációs ereje a tengely körüli forgásából és saját tömegéb&245;l ered. A földönkívüliek szerint egy kb. 50 kilométer átmér&245;j&251; égitest, még ha nem is forog tengelye körül, elegend&245; gravitációs mez&245;t gerjeszt a légkör és a felszínén lév&245; tárgyak megtartásához. Ugyanis a gravitációt a Napból kiáramló elektromágneses sugárzás okozza, nem pedig maga az égitest.
A Földön három olyan hely ismert, ahonnan rendszeresen küldtek és fogadtak a Holdra induló, illetve onnan érkez&245; &251;rhajókat. Ezek a Pine Gap bázis Ausztráliában, a Diego Garcia-sziget az Indiai-óceánon és az oroszországi Szibéria.
A Hold túlsó, számunkra mindig láthatatlan oldalán már az ötvenes évek közepén megkezd&245;dött egy átalakító munkálat, amely során az égitest felszínét megpróbálták a földihez hasonlóvá tenni, terraformálni. Ez azt jelenti, hogy a légkör belélegezhet&245; lesz, tavakat hoznak létre, és növények élhetnek a felszínen. Gyakorlatilag egy új, mesterségesen kialakított kolóniát hoztak létre, amely már több mint 50 (!) éve létezik. Innen startolt egyébként az els&245; emberes Mars-expedíció 1959-ben. ( Az első közös emberes amerikai-orosz expedíció a Marsra 1962 május 22-én szállt le !)
Amikor az Apollo &251;rhajósai el&245;ször érkeztek a Hold közelébe, illetve szálltak le rajta, égi kísér&245;nkön már aktívan m&251;köd&245; támaszpontok voltak amerikai kézen, majd 30 ezer f&245;s személyzettel! Természetesen mindezeket nem közölték a NASA, a hadsereg vagy a kormánygépezet alsóbb szintjeivel, így az &251;rhajósok körében nem kis meglepetést okozott az idegen &251;rhajók látványa vagy a holdi építmények megpillantása.