Részt vettem valamikor a víz angyala meditációban, ahol is angyalt nem érzékeltem, és inkább úgy gondoltam, rámegyek a víz lényegiségére. Akkor ezt leírtam magamnak, de nem akartam beírni, hogy ne legyek renitens:) Úgy érzem, most senkit nem fog bántani, ha beírom egyéni tapasztalatként.

Jó sokáig semmiféle "megragadható" dolgot nem érzékeltem. Már kezdtem feladni, elment a kedvem az egésztől, de aztán mégis maradtam. Mindenféle lassú pulzálások, fények, de nem tudom leírni, gyakorlatilag megfoghatatlan semmi volt számomra. Aztán arra lettem figyelmes, hogy a két kézfejemet úgy éreztem, mintha megdagadt volna kb. kétszeresére, és egy furcsa feszültség volt benne, mint ami ki akar "pukkadni". Akkor egy vízcsepp képe jelent meg, ami gömbölyű marad egy üveglapon, nem folyik szét. Tudományosan talán úgy mondják ezt, felületi feszültség miatt? De a kezemben nem felületi, hanem teljes belső feszültség volt, olyasmi, mint valami "készenléti állapot" a szétáradásra. Volt még olyasmi, mintha párolgás, gőz mintákat láttam volna, de ezt nem vettem komolyan. Próbáltam mélyebben belemenni a "vízségbe". Közben észrevettem, hogy a mellkasom jóval "melegebb", intenzívebb érzetet ad, mint a testem többi része. Aztán olyasmi volt, mintha apró kis részecskék gyors cikázásba kezdenének, táncoltak, kavarogtak, és hirtelen úgy éreztem, "kapcsolatban vagyunk". Nem tudom, szavakkal át tudom-e adni, mintha "kommunikáltunk volna, mint ismerősök", de nem szavakkal, olyan örömérzés áradt szét bennem, mint amikor kedves ismerősökkel találkozik az ember, és belül mosolyogtam. Aztán érzékeltem még valami kristályosodást, és nem emlékszem, ez hogy ért véget.

Szia Archeon!

Én próbállak érteni, de ha más rendszerben gondolkodunk, nehéz beilleszteni a másik gondolatát a saját rendszerünkbe.

Úgyhogy megkísérlem kifejteni, mit miért úgy gondolok, ahogy, és akkor talán nem fogod azt érezni, hogy direkt nem akarlak érteni:) ha lesz néhány üres órád, talán el is olvasod:)

Azokat a mondataidat, amikhez kapcsolódnak a gondolataim, kiemeltem nagybetűvel, hogy átláthatóbb legyen az írás.

Egy a levegő angyala meditációban leírt gondolatodat kölcsönzöm ide, mert nagyon jó bevezetés lehet ahhoz, amit le szeretnék írni a kivetítéssel kapcsolatban.:)

"AZ EE EGYSÉGEK NEM FÜGGETLENEK A TUDATTÓL, HANEM A TUDAT ÁLTAL MANIPULÁLHATÓK. AZT IS MONDJA, HOGY A TUDAT RÁHATÁSA RÉVÉN AZ EE EGYSÉGEK ATOMOKKÁ, ÉS MOLEKULÁVÁ "HEMZSEGNEK" ÖSSZE."

Azt is mondja, hogy az EE egységeket a tudat bocsátja ki. És vannak a TE egységek, a tudat "legkisebb egységei" - külön kihangsúlyozza, ne mint részecskékre gondoljunk ezekre -, melyeket tulajdonképpen az EE egységek aktiválnak, a folyamat katalizátorai pedig az érzelem-energiák .

Számomra ebben a leírásban is gyönyörűen kirajzolódik az egymásból, egymásrahatással, nem linearitásban, hanem egy "egymásbafordulásban", egy önmagába visszatérő, hurokszerűen kibontakozó "valóság"-teremtési, "önérzékelési" folyamat.

Ebbe tudom belehelyezni azt a gondolatot is, hogy az egótudat megpróbálja leválasztani magáról cselekvése tárgyát, és önmagától függetlennek látni, holott az ő maga. A cselekvése tárgya itt a "valóságot" jelenti. (A mentális cselekedet (mozgás) a térben objektumokként, az időben eseményekként jelenik meg a materializálás folyamatában, amiket együtt aztán valóságnak hívunk és valóságként érzékelünk).

Sőt ebben a kontextusban tudom megérezni, mit jelent az, hogy nincs olyan ember, aki szeret, csak akiben visszatükröződik a szeretet, vagy nincs olyan ember, aki gyűlöl, csak akiben visszatükröződik a gyűlölet, vagy hogy "senki nem jó, csak az isten", persze ezt elvonatkoztatva értelmezve, vagy hogy maja fátyla egy torz tükör, mert a tudat soha nem képes tökéletesen materializálni a belső mentális folyamatokat, a materializált megnyilvánulás mindig csak "szimbolikus" megjelenése a belső tartalmaknak.


"TE AZT ÁLLÍTOD, - ÉS MÉG SOK NEW AGE-S AKIK SZERINT A VILÁG KIZÁRÓLAG BELSŐ KIVETÍTÉS - HOGY AZ ESETLEG LEDOBOTT TOLLPIHÉT TALÁN BEFOGADOD, DE A FÉLTÉGLÁT NEM :-)

Ez egy olyan hasonlat, amikor még el sem hagytuk a fizikai szintet."
Lehetséges, hogy azért nem értjük egymást - vagy inkább elbeszélünk egymás mellett, mert - ismét csak - esetleg mást értünk bizonyos fogalmak alatt. :)

Kivetítés alatt sok mindent értünk. Kivetítés alatt érthetjük a jövő kivetítését a jelenből, érthetjük saját letagadott tulajdonságaink kivetítését egy másik emberre, vagy érthetjük a fizikai világ kivetítését a mentális belső világból, vagy a képzeletünk kivetítését is.

Ahonnan én nézem, ezt a példát nem lehet csak fizikai vagy csak "a fizikai szintet elhagyó" szinteken értelmezni. A kettő egy, csak a megnyilvánulásban van különbség, vagy a tudatfókuszban, a tudatosság fejlettségében, mennyire képes több irányban, több irányból szemügyre venni, figyelme fókuszában tartani dolgokat.

Amikor belső kivetítésre gondolok, emögött az a tény van, hogy minden egyes tudatrész "maga" tudatával teremt meg, vetít ki mindent, amit érzékel. Ha egy szobában három ember egy asztalt érzékel, akkor a szobában három asztal van, nem egy. Ha az utcán húsz ember lát egy balesetet, akkor húsz baleset-esemény zajlik le, plusz az azt elszenvedők száma szerinti mennyiségű.

Ez a teremtés az egó számára nem tudatos, de folyamatosan "teremtés" történik, ha észlelés történik, mely kivetítés a belső én szempontjából nagyon is tudatos folyamat. Az a tudat, mely a Te tudatosságod, nem tapasztalhat, észlelhet semmit, amit előbb ugyanez a tudat-vagy annak kiterjesztése, ne vetített volna ki, amit aztán érzékelsz. Ez olyan gyorsan történik, hogy tudatosságunk nem tudja nyomon követni. Hogy nagyjából ugyanolyan asztalokat hoz létre a három ember, az a tudat alatti összeköttetésnek köszönhető, ahol ezek a megállapodások, mi milyen, mintegy ragasztó-elv működnek a "közös valóságmetszeteket" tekintve.

Úgyhogy ebben az értelemben a világ kizárólag belső kivetítés, igen, én azt mondom:).

Ehhez jön még mindenkinek a saját értelmezése a világ egyes megnyilvánulásaihoz, amitől szintén másféle "valósága" lesz mindenkinek, ugyanolyan "kivetítésben". Ugyanazt a balesetet látók közül, az egyiknek szörnyű, hátborzongató valósága lesz, a másiknak csak valamiféle "élménnyel"gazdagabb, a harmadiknak felháborító, a negyediknek rettegős, stb., stb., attól függően, ki hogyan gondolkodik, mit lát benne elsősorban. A "teremtés" tehát több szintű, több rétegben bontakozik ki, egymásra oda-vissza hatva.

És szerintem ez vonatkozik a nem fizikai tapasztalásokra, kivetítésekre is.

Ha most azt gondolod, nem, amikor találkozol egy szellemlénnyel, az nem a Te kivetítésed, ebben az értelemben azt mondom, ugyanúgy kivetítésed, mint ha velem találkozol, vagy bármelyik emberrel, akkor is kivetíted a saját "képmásodat" rólam, vagy bárkiről, szintén a tudatalatti kapcsolat és megállapodások alapján, és ez a kivetítés az, amit érzékelsz. Nem csak tárgyakra vonatkozik ez, emberre, állatra, felhőre, esőre, angyalokra, mindenre. Hogy tudatalatti szinten egy valóságos lénnyel találkozol, és azt vetíted ki magadnak, vagy csak egy képzeletbelit vetítesz ki, az más kérdés.

És itt van egy kényes pont, egy kis ingoványos talaj, a belső érzékelésű tapasztalásokban a kivetítés a "valóságot" vagy a képzeletet célozza? Vagy éppen a valósághoz hozzáadódik a képzelet, ami által egész más értelmezést nyerhet minden, ugyanúgy, ahogyan a fizikai valóságban? Seth például azt mondja, a képzeletből szökken szárba a valóság. Ez teljesen igaz is lehet, hiszen minden fizikai esemény először mentális, képzeleti szinten jön létre. Egy alakotó folyamatban ezt nagyon könnyű nyomon követni, más dolgokban nem annyira, vagy szinte lehetetlen. A materializáció fogalmát a fizikai anyag létrejötteként értelmezzük, de a folyamat más keretrendszerekben is ugyanaz, ahol nem fizikai térben, fizikai formák jönnek létre, és nem a mi időkeretünkben.

Visszatérve a példához. Valaki a tetőről le akar dobni egy téglát, hogy agyonüssön. Ő tudatosan tudatában van ennek, én nem vagyok tudatosan tudatában - azaz nem tudok róla. A belsőbb énrészeim, vagy nevezzük tudatalattinak, tud róla. Hogy befogadom-e ezt az először mentális, képzeleti szinten megszületett eseményt, vagyis kivetítem-e a magam valóságába IS fizikai eseményként, ez esetben nem tudatos a számomra, mint személyiség számára, de tudatos a belső énrészem számára, mely a kivetítést magát gyakorlati értelemben véghezviszi. Ha nincs bennem olyan gondolati, hozzáállásbeli struktúra, ami kivetülhet ebbe az eseménybe, mint szimbolikus megfeleltethetőség, akkor nem tud számomra valósággá válni, hogy fejbedobjon valaki egy téglával. Nincs ugyanis semmi alapja, mint belső mentális tartalom, számomra egy ilyen tapasztalásnak, nincs miből "meggyúrni" a fizikai eseményt, mint a belső mentális tartalom, cselekvés fizikai megfelelőjét.

A világ kaotikusnak tűnik ugyan, de hatalmas rend uralkodik az események láncolatában. Csak mi nem látjuk át.

Egyébként igazából ez csak hipotézis, mert ha nincs bennem ennek a gondolatnak megfeleltethető belső mentális struktúra, nem is kerülök kapcsolatba olyan szituációval, hogy valaki fejbe akarjon vágni egy téglával. Ő majd keres olyat, akivel összeillik:) Alapesetben. Aztán vannak cifrázások, de bárhogy is van, olyasmi nem jelenhet meg a számomra tapasztalati szinten, amibe ne egyezett volna bele a belső énem, a nagyobb tudatom, vagy éppen én magam tudatosan, már azért sem, mert az én számomra csak ez a tudatrész vetíthet ki bármit a tapasztalati szintre. A tudat teremti az anyagot, és nem fordítva. A materializáció egy tudati folyamat, és ez nem csak a fizikai szintre érvényes, a fizikain túli szintekre is. Mindenki tudata azt tudja érzékelni, tapasztalni, amit a saját maga (a nagyobb tudatrészeivel) materializál. Szerintem:)

Viktorunk térdsérülése és a szobor kettévágása közötti összefüggésről azt gondolom, ha van is összefüggés, a térdsérülés ténye semmiképp nem független Viktorunk belső tartalmaitól, hiteitől, és semmiféle valósága nem keletkezhetne más emberek rosszakaratából, amennyiben annak energiája nem talál közeget az ő belső tartalmainak energiaminőségeiben.

Itt jegyezném meg, szerintem nem feltétlenül arra kell itt gondolni, hogy valakiben ugyanolyan rosszakarat van, mint a másikban, ha eléri valamilyen formában a másik rosszakarata, elég, ha csak egy olyan erős hite van, ami ezt megengedi, mondjuk a kiszolgáltatottságban való hit.

Az unokahúg halálát azért nem hoznám össze evvel a szobros eseménnyel. De nem tartom kizártnak, csak akkor vegyük figyelembe, hány embert érintő dologról van szó, és milyen bonyolult és összetett kölcsönhatások alapján zajlik az életünk, minden egyes szereplő saját belső energetiájának és szabad akaratának megfelelően. Mert azt ugye nem gondoljuk, hogy az unokahúg tehetetlen bábként áldozata a nagybácsi cselekedeteinek.

A sorsteremtésben szerintem először is adottak a születés előtti megállapodások, tervezetek, amiktől aztán el is lehet persze térni.
Ha a gondolkodásunkat tekintjük, szerintem óriási hányadát adja ez ki a "sors" alakulását befolyásoló tényezőknek. Kard által vész, ki kardot ragad.... ezt persze nem szó szerint kell érteni, a lényege szerintem, ha erőszakos gondolataim vannak, hiszek az erőszakban, akkor felém irányuló erőszakot fogok teremteni, tapasztalni - persze a gondolatokhoz társuló érzelmek intenzitása szerint. Mert ha hiszek az erőszakban, nem hihetem egyidejűleg, hogy ez rám nem vonatkozik. Vagyis hihetem, csak nagyot tévedek. Itt jön be a működési elvek függetlensége a hitrendszertől.

Ha ilyen gondolataim, hiteim vannak, és ebből fakadóan ilyen cselekedeteim is, még mindig ráébredhetek arra, hogy ez helytelen, rossz irányba vezető út, és ha belátom a tévedésemet, ez a mentális lépés máris sorsteremtő. Ezek után nem lesz bennem olyasmi, ami felém irányuló erőszak formájában vetüljön ki a tapasztalati szintre. (Alapesetben. Mert lehet olyan is, hogy vizsgálódás, kíváncsiság, vagy valamilyen cél érdekében mégis eltűröm az erőszakot, ami szintén lehet tudatos vagy nem tudatos, és a nem tudatos részem még mindig én vagyok.)

Ehhez szerintem nem kellenek a világmindenséget alkotó entitások tudati kapcsolatainak ismeretei.

Sőt, szerintem hiába kutatjuk ezeket a "más szinteket", ha a saját szintünkkel nem vagyunk tisztában, és a saját szintünkön nem vizsgálódunk.

Aztán van a tudatos teremtés, mint sorsteremtés, első lépésben egyszerű önszuggesztió, vagy tudatos gondolati átalakítás, vagy tudatos jövő-kivetítés, (persze ha a vággyal ellentétes, akár nem tudatos belső hitek vannak jelen egyidejűleg , nem fog sikerülni).

Következő lépésben, amikor tudatossá válik az ember a másokkal való "egységben" létezésre, és kialakul benne a felelősségérzet, valamint a belső érzékelés kifejlesztése, már azt jelenti a tudatos "sorsteremtés", hogy egyes vágyaival kapcsolatban belső érzékelés útján megvizsgálja annak jövőbeli következményeit nem csak magára, hanem másokra nézve is.

Itt sem arról van szó, hogy mások fölött hatalma lenne bárkinek, csak arról, hogy milyen mértékben veszi figyelembe valaki a felelősség kérdését. Bárhogy is döntök, bizonyos kereteken belül, azok is "önszántukból, tudatos vagy tudat alatti tudatos szabad akaratból" csatlakoznak a további közös teremtéshez, akik számára ez "rossz"lesz. És többnyire azért csatlakoznak, mert hasonló fel nem ismert belső tartalmaik vannak, amik ebben a közös valóságteremtésben válhat nyilvánvalóvá számukra. Ez a tény viszont nem mentesít engem az alól a felelősség alól, ami a magam "belső tartalmait" illeti, a nem tiszta szándékokat, vagy hibás gondolkodást, stb. És ennek a felelősségnek semmi köze a bűn-büntetés fogalomkörhöz, egyszerűen csak a tanulási, fejlődési folyamat része. A felelősség szó annyit jelent, nem más teszi elém az én valóságomat, hanem az az én belső, mentális tartalmaim kivetülése.

Nem büntetésből kapok a pofámra adott esetben, mert én is szájon vágtam valakit, hanem egyszerűen az én szájonvágási cselekedetem mögött húzódó mentális tartalom vetül ki most más formában - a magam bőrén tapasztalva -, de ugyanarról a folyamatról van szó, amiben a belső tartalmak különféle módokon vetülnek ki, fejeződnek ki események formájában és ezek a kivetülések alkotják a "fizikai valóságot". Ha viszont amikor pofán vágtam valakit, képes vagyok érzékelni, érezni a belső sugallatokra hangolódva, hogy ez nagyon nem oké, és belátom, hogy helytelenül gondolkodtam és cselekedtem, evvel elvetem ezt a belső gondolati struktúrát és mást ültetek a helyébe, akkor mondhatnánk, hogy nincs szükség "visszakapnom", de tulajdonképpen nincs már mi kivetüljön olyan formában, hogy én leszek az erőszak alanya.

Na és most akkor ennek tükrében nem igazán értem, konkrétan mire gondolsz itt:

"TEHÁT ÖSSZEFOGLALVA: A KÖRÜLÖTTÜNK LÉVŐ VILÁG, ÉS A MINKET ÉRŐ HATÁSOK /NEMCSAK FIZIKAI, HANEM ANNÁL SZÉLESEBB ÉRTELEMBEN IS/ NEM CSUPÁN BELSŐ KIVETÍTÉSEK, HANEM A VILÁGMINDENSÉGET ALKOTÓ, ABBAN RÉSZTVEVŐ ENTITÁSOK TUDATI KAPCSOLATA RÉVÉN JÖN LÉTRE."

Ha azt mondom, a körülöttünk lévő világ "csupán" belső kivetítések halmaza, evvel nem zárom ki a tudati kölcsönhatások tényét. Természetesen hat mindenre minden. Hisz egy közös valami részei vagyunk mindannyian. De hogy milyen hatásokat "fogadok be" vagy nem fogadok be egyéni szinten, az egyrészt tudatos a hitek szintjén, másrészt számunkra nem tudatos, a nagyobb énrész tudatossága szintjén dől el, ami a belső tartalmak elektomágneses "vonzás-taszítás" elve alapján történik, és mely tulajdonképpen különböző szintű "mikroközösségek" valóságának különbözőségeiben is, és az egyéni valóságok különbözőségeiben is megmutatkozik.

Szóval akkor Te mit értesz itt kivetítés alatt? és tudati kapcsolatok, mint valóságteremtő tényező alatt?

"NEM OTT TARTASZ, MINT AMIKOR ELINDULTÁL. EGYETLEN KÉPESSÉGED SEM MARADT VÁLTOZATLAN. A HITED EREJE NŐTT,.."

Igen, minden bizonnyal:) Sőt, szerintem a belső én, felsőbb én is folyamatosan tágul és fejlődik, bár én nem kifejezetten abban látom a fejlődés lényegét, hogy teremtőképességek fejlődnek, hanem abban is, hogy egy adott tudati fókusz mennyire tud tágulni és többet befogadni, többet látni, kezelni egyidejűleg egy adott halmazból.

"ÉS MINÉL INKÁBB KÖZELÍTESZ A BELSŐ/FELSŐ ÉNHEZ, ANNÁL INKÁBB KITELJESEDIK."

Mit kell érteni itt a közelítés alatt? Ha olyasmit, amiről az előző sorokban írtam, ehhez azért még hozzáadódik az a számunkra felfoghatatlan információtömeg, amit a belső én kezel és átlát, hogy mást ne mondjak, a különböző történelmi korokban tapasztaló személyiségrészei és azok különböző párhuzamos "életei", elágazódásai összességének a tudatábanlevése és kezelése, egy számunkra felfoghatatlan tudati sebességgel és sokdimenziós tudatfókusszal. Nekem kicsit távolinak tűnik az ehhez való közeledés:), bár kétségtelenül közeledünk ehhez a belső érzékek fejlesztésével.

Ha jól gondolom, olyasmit értesz ezen, hogy minél inkább ráhangolódunk a nem fizikai keretekben való gondolkodásra, annál inkább utat találunk a belső énünkhöz való kapcsolat közvetlenebb megtapasztalásához.

"...EGY KÖZÉPSZERŰ FELSŐBB ÉN, AKINEK A FIZIKAI SZEMÉLYISÉGE ELÉGGÉ SOKAT HASZNOSÍT A TUDÁSBÓL A MINDENNAPI ÉLETBEN, SOKKAL TÖBBRE LESZ KÉPES, MINT EGY HIHETETLENÜL NAGY SZELLEM, AKINEK A FIZIKAI SZEMÉLYISÉGE MATERIALISTA."

Nekem ez egy kicsit nemtudomhovátenni gondolat. Sosem jutott még eszembe rangsorolni a belső éneket képességek alapján. Mivel úgy hiszem, egy belső én megszámlálhatatlan fizikai személyiséget küld ki magából a különböző keretrendszerekbe - nem fizikaiakba is -, ilyen megfeleltetések vagy összefüggések valahogy nem kerültek a gondolataim közé:) El tudom képzelni, hogy minden szinten vannak eltérések, de azt hiszem, a mi nézőpontunkból ez olyan elenyészően csekély különbség lehet a belső ének szempontjából, hogy nagyobb jelentőségét látom a személyiségek tudatosságának a saját szintjük valóságalakulásában. Lehet persze, hogy tévedek:)

Nekem most úgy tűnik, Te fent keresed a megoldásokat én meg inkább lent, talán valahol a középúton majd találkozunk:)

üdv, Zóra

Szia Archeon!

Nekem nagyon úgy tűnik, hogy hiszel abban, az embereknek hatalmuk van más emberek felett. És ha ebben gondolkodunk, akkor tulajdonképpen mégiscsak egy versenyre indíthat bennünket ez a hit, hisz annak lesz nagyobb hatalma - amivel legyőzheti a másik hatalmát, - aki többet tud a hatalomgyakorlás eszközeiről. Ha abban a régióban gondolkodunk, amiben a hatalomgyakorlás eszközei a spiritualitásban rejlenek, akkor pedig végső soron ez indítja az embert a spirituális fejlődésre való törekvésre.

Jól értem, amit írtál?:)

Sziasztok!

Erika, milyen furcsa is az emberi emlékezet. Azt se tudom mikor volt ez a meditáció, de emlékszem rá. Még a hozzászólásodra is :-) Ebben a sorozatban néhai nagymestereket szólítottunk meg. Értékes sorozat volt.

Zora, néha azt hiszem direkt nem értesz meg :-) Megpróbálom tovább csiszolni a mondókám.

Ha mégy az utcán, egy bizonyos szemszögből látod a világot. Ez eléggé általános szemszög, de megvannak a korlátai. Tételezzük fel, hogy feletted egy emeletes ház tetején egy másik ember szemlélődik. Egyértelműen sokkal többet lát abból, ami téged körülvesz. Ő önálló entitás, és adott esetben az Ő IRÁNYULTSÁGÁNAK megfelelően cselekszik. Te azt állítod, - és még sok new age-s akik szerint a világ kizárólag belső kivetítés - hogy az esetleg ledobott tollpihét talán befogadod, de a féltéglát nem :-)

Ez egy olyan hasonlat, amikor még el sem hagytuk a fizikai szintet. Ha elhagyjuk a fizikai szintet sokkal nagyobb különbségeket találunk. Egy emberi entitás teremtő-képességét két dolog határozza meg. Az egyik a "hozott" spirituális bölcsesség, a másik pedig az, mennyit hasznosít ebből a fizikai személyiség. Ha mondjuk ez egy verseny lenne, /noha nem az/ akkor azt mondanám, hogy egy középszerű felsőbb én, akinek a fizikai személyisége eléggé sokat hasznosít a tudásból a mindennapi életben, sokkal többre lesz képes, mint egy hihetetlenül nagy szellem, akinek a fizikai személyisége materialista.

A lényeg tehát az, hogy minden ember érdeke a spirituális fejlődés, mert önmagában a materialista ember hite annyit ér, mint annak az embernek aki azt hitte Amerika nem is létezik, mire jól lebombázták :-) A hit erejének skálája van. Hogy mást ne említsek itt van például az ima ereje. Ha azt úgy mondod el, hogy magadban végiggondolod, lesz egy bizonyos ereje. Ha kimondod, az ereje nő. Ha elmész egy templomba, megint emelkedik az ereje, és ha önkéntes nehézségekkel teli zarándoklat végén mondod el, az ereje legyőzhetetlen lesz. A mágia erre alapszik. Aprólékosan nehéz kultuszokat állít fel, hogy az akarat erejét szoktassa, és végül elhagyható, ha a neofita eljutott egy bizonyos szintre.

Nem ott tartasz, mint amikor elindultál. Egyetlen képességed sem maradt változatlan. A hited ereje nőtt, és minél inkább közelítesz a belső/felső énhez, annál inkább kiteljesedik. De óvok mindenkit attól, hogy az ego olykor csalafinta hitvilágát készpénznek vegye. /noha jómagam is ebbe hibába esem elég sokszor/. De legalább látom, hogy mit kéne csinálni, és abban hiszek, hogy meg is tanulom :-)

Ami téged illet, és talán HajduM-et is. Nagyra becsülöm azt képességet, amellyel rendelkeztek. Amikor /olybá tűnt/ ostoroztam titeket, arra különbségre világítottam rá, amely fennáll köztetek, és a belső én között. Nem mondom, hogy nálam nincs különbség a mindennapi életben /sajnos/. de amikor sikerül átalakulnom, és kitágul a decis edényem :-) akkor ez a különbség nagyon minimálisra csökken, és akkor tudok segíteni másoknak is.

Tehát összefoglalva: A körülöttünk lévő világ, és a minket érő hatások /nemcsak fizikai, hanem annál szélesebb értelemben is/ nem csupán belső kivetítések, hanem a világmindenséget alkotó, abban résztvevő entitások TUDATI kapcsolata révén jön létre. Annál inkább leszel ura a saját világodnak, minél inkább többet tudsz meg erről a kapcsolatról, és annak természetéről. Ehhez nem elég fizikai szinten gondolkodni és hinni, felül kell emelkedni azért, hogy a rejtett, okkult hatásokat is megismerd. Sajnos a sorsteremtésben ez a lépés nem megspórolható. Aki ezt nem teszi meg az kiszolgáltatottá válik még saját, nem ismert erőinek is! /ösztönök/ De a megismerés=a megismert dolog eredményes kezelésével.

Közelmúltból egy példa: Nemrég néhány "próbalincselő" megformázta Orbán Viktor szobrát hungarocellből, majd ledöntötte azt. Szerencsére ebből nem következett az, hogy Viktorunknak fizikailag leszakadt volna a feje. /mert azért minden embernek van természetes védelme a fatális dolgokkal szemben/ Ám néhány hónappal később térdsérülést szenvedett egy meccsen. Hol is vágták el azt a szobrot? Remélem itt senki sem feltételezi azt, hogy "véletlenek" sorozatáról van szó Az emberek rossz akarata éppen úgy célba talál, mint a jó, ezért nem lenne mindegy, hogyan élünk a mindennapokban, ez a félelmetes igazság. És hogy tovább menjek, és érzékeltessem mit jelent ilyen cselekményekben részt venni, annak fickónak aki a fejet vitte meghalt autóbalesetben a keresztlánya. Vagyis a tudattalanul végrehajtott mágikus cselekményeknek is meg van az ára...

No, ennyi lehangoló dolog után, annyit kell még kijelenteni, hogy ettől is megvédheti magát az ember, ha a spirituális fejlődés útjára lép.

Barátsággal: Archeon

Arlock - akiről írtam - nem volt sovány, kerek arca volt. Simán el tudom képzelni, hogy fentről mosolyog ránk, miközben írunk. :-)

Szia Archeon,

ígértem, hogy még reagálok a korábban szó nélkül hagyott gondolataidra.

Nem tudom, ezt írtam-e már, de ha igen, még egyszer hangsúlyozom, nem a tapasztalatodat akarom kétségbe vonni, csak az ebből levont következtetések lehetnek esetleg kicsit elragadtatottak:) Tulajdonképpen meg is tudlak erősíteni az érzékelésed valamilyen szintű igazolásával, miszerint egy látó-gyógyító mondott nekem már olyat, hogy nagyon tiszták a gondolataim, és olyat is, hogy tiszták a szándékaim. Bár ezt is sokféleképpen lehet értelmezni, és nem is nagyon tudtam mit kezdni evvel:) De ezt most már hagyjuk, kényelmetlenül érzem magam, ha erről nekem kell beszélnem, avval viszont valóban sokszor szembesültem, hogy sokan nem szeretik azt, amit általában képviselek:) De abszolút nem érzem magam valami patyolat matyóhímzésnek, megvannak a magam hibái, sok minden van, amire nem vagyok büszke, sok minden, amit még mindig nem tudtam megoldani magamban, de azt gondolom, sosem lesz egy olyan pont, ahol feladat nélkül maradok:)

És bár én nem vizsgálódtam felőled, az jelent valamit, hogy egyáltalán eljut hozzád bármilyen formában egy ilyen gondolat, vagy észreveszel ilyesmit, és hogy erről beszélsz is. Akiben nincsenek ilyen minőségek, az másban sem látja.:)

Eszembe jutott most egy régebbi saját gondolatom, aki fél a nevetségessé válástól, minden szeretetteljes mosolyban gúnyt vél felfedezni. Sokféle vonatkozása van ennek, nem fejtem ki, mi mindenre vonatkozhat itt most és milyen összefüggésben.

"Nem lehet a magasabb képességeket ugyan azzal a szemléletmóddal használni,"

Ez egy nagyon megragadó gondolat. Nemrég találkoztam én is evvel a témával, és a saját bőrömön is tapasztaltam az elmúlt egy-két évben, hogy valahogy markáns változások történtek a látásmódomban, hozzáállásaimban. Bár az ilyen változások végigkísérték az életemet, de ez most egy jóval átfogóbb, markánsabb fordulatnak tűnik. Nem teljesen kristályosodott még ki bennem tudatosan, pontosan hogyan, mivel van ez összefüggésben, csak a változást érzem. Az is érdekes, hogy régi kapcsolataimban érthetetlen, megmagyarázhatatlan szakadások történnek, van hogy valamilyen bagatell dologból kirobbanó konfliktussal, valami alapvető szinten keletkező feszültségből eredően, van hogy teljesen konfliktusmentesen, egyszerűen eltűnik, megszűnik.

"Van egy küszöb, amelynek átlépése teljes változást okoz a személyiségben. Seth azt mondja, megváltoznak az érzékelő mechanizmusok. Mind a küszöb előtt vagyunk még. Hogy mi történik majd amögött? "

Sokan beszélnek erről a változásról, konkrétan Seth-nél úgy emlékszem, nem a mi életünkre datálja a változás konkrét kiteljesedését, talán a gyerekeink sem érik meg. Bár kérdés, most ki hány éves, és meddig fog élni:) És persze a jövő képlékeny, csak valószínűségekről beszélhetünk ilyenkor. Lehet, hogy visszajövünk akkor, hogy megtapasztaljuk, hogy alakult, aminek az előkészítésében részt vettünk, lehet, hogy nem:)

üdv, Zóra

Úgy tűnik, végérvényesen összekuszáltuk a témákat, itt beszélünk a betegségekről, a betegségeknél meg egész másról:) Bár ez is egy meditációs tapasztalat volt.

"Annyira messze vagyunk még a dolgok igazi összefüggéseitől hogy nincs más lehetőségünk ma sem mint neki volt anno."

De azért erősen közelítünk:), és minél inkább közelítünk, annál inkább vannak jobb lehetőségeink, mint neki voltak anno.

Az merült fel bennem, ha x entitással-személlyel találkozik az ember meditációban, ha "felveszi vele a kapcsolatot", melyik fejlettségi szinten, tudásszinten álló magamagával találkozunk? Szoktatok-e erre gondolni egy "idézésnél"?

Ja, értem már, azt akartad mondani evvel, hogy ha bűntelenül élnénk, nem halnánk meg.....az pedig szabad akarat kérdése, hogy hogyan élünk. Hát, nagy kérdőjel van evvel kapcsolatban bennem:)

HajduM, a halál kapcsán nem az ölésről beszéltünk, hanem a saját halálunk feletti szabad akarat kérdéséről. Így az idézett mondathoz odaírni, hogy ez ellentmond Jézus tanításainak, .... nem is találok szavakat.:)

Bocs az offért, de hadd másoljam be ide egy régi soulos Paracelsus meditáción tapasztaltakat. Akkor egy szimpla tapasztalat volt, de azóta ezer helyről nyertek ezek visszaigazolást, és ez az a vonal ami mentén én elindultam. Biztosan sokmindenben tévedett, de az alapvonal messze megelőzi korát, nemcsak az övét de a jelent is. Annyiszor jutott eszembe ez a szöveg hogy ma már tanításként tekintek rá, és bevallom nem egyszer próbáltam egyénileg felvenni Paracelsussal a kapcsolatot hogy tanítson még de nem sikerült. Remélem hamarosan leszületik újra.


"Paracelsusként egy "kötekedő idős ember energia" jött le. (Bocs de ezt nem tudom jobban megfogalmazni hiszen nem láttam csak éreztem vagy gondoltam). Éreztem valami olyat is hogy magyaroknak kezel minket, valahogy úgy hogy "Kik vannak itt? Na megjöttek a magyarok" Nem ellenségesen inkább kioktatóan-felháborodottan (mint egy szabadszájú szülő amikor a gyereke vmi nagyon komoly bajt csinál) kezdte ecsetelni, hogy mi (a jelen élő emberiség) nem vagyunk normálisak, tiszta hülyék vagyunk hogy elmentünk ebbe a gyógyszerezzük magunkat vegyszerekkel irányba. Fogalmunk sincs hogy mennyire ostobák vagyunk és hogy a tudás milyen kis része van a birtokunkban ezen a téren. Ha így folytatjuk tovább és marad ez a fő irányvonal elképzelésünk sincs hogy ennek milyen rossz vége lesz. Ostobák vagyunk és nem vagyunk képesek felmérni hogy milyen károkat okozunk magunknak és az egész Földnek ezzel. Nevetséges hogy ezt meg merjük tenni. A dolgok nagyon nagy szabályszerűséggel működnek, de évszázadokra vagyunk még attól hogy ezt megértsük tudományosan is. Így nem is érti hogy hogy van pofánk különböző növényekről, ételekről kategorikusan kijelenteni hogy azok jók vagy rosszak. És legfőképpen fel nem tudja fogni hogy nem vesszük észre hogy egy-egy gyógyszeres kúrával mennyit ártunk magunknak miközben nem használunk semmit. Nem érezzük testünk reakcióit? Annyira messze vagyunk még a dolgok igazi összefüggéseitől hogy nincs más lehetőségünk ma sem mint neki volt anno. hogy az energiát kell megérezni és rá kell érezni a dolgokra még ha nem is értjük hogy miért az, de tudni attól még tudhatjuk hogy az az. És ha ez megvan akkor annak az energiának és a beteg energiájának megfelelő növényekből, állatokból, módszerekkel, csillagállás alatt stb-stb... csinálunk egy ugyanolyat amivel meggyógyulhatunk. Ennyi és kész, de ne kontárkodjunk abba amihez nem értünk.
Bocs a stílusért de próbáltam visszaadni a kapott energia stílusát."

Nem szeretem ezt a képtelen vagyok elvágni a csirke torkát hozzáállást. Ha a hűtőpultból veszed meg akkor is te vágtad el.Ha tetszik a gondolat ha nem. Általában ilyenkor azt szoktam kérdezni hogy a fának a gyümölcsét le tudod szakítani bűntudat nélkül? Miért nincs ilyenkor ugyanez a bűntudat? Mert nem kotkodácsol, vagy nem röfög? Minden tápláléknak energiája van. Mindegyiknek más. És az vagy amit megeszel. Ezt a világot az ember teremtette magának. Az állatokat is. Először gondoltak rá, aztán valahogy kimutálódott. Szóval elég-e a napfénnyel érlelt gyönyörű piros és egészséges alma energiája ahhoz hogy napi 8 órában 50 kg-os zsákokat cipelj. Vagy 200 kg-os zongorákat és páncélszekrényeket a hatodikra? Ha valaki erős fizikai munkát végez ahhoz olyan energia kell aminek erős a fizikuma. Az nem lehet növény (néhány kivételtől eltekintve, mert pl. a dió erős). Ha viszont napi 24 órából 12-t meditációval töltesz, 6-ot tapasztalataid megírásával, 8-at pedig alvással, mihez kezdenél egy disznó energiájával???? A táplálkozásnak mindig egyéninek kell lennie. Olyan legyen amilyen te vagy, vagy amilyenné válni szeretnél. Nem értek egyet azzal hogy állatot enni gyilkolás. Feleslegesen megölni egy állatot, vagy leszakítani egy almát az gyilkolás. Illetve az hogy inkább eladják romlottan a húst feldolgozva, mint kicsit olcsóbban az gyilkolás. Az nemcsak az állaté hanem az emberé is. Kidobni az ételt az gyilkolás.

Szerintem.

"innentől kezdve már csak arról beszélhetünk, rá kell tudnod venni engem arra, hogy kivetítsek magamnak egy beteg testet, ha te azt akarod, hogy beteg legyek,"

Nos ez pontosan így van, éppen ezért látható a médiában állandóan az, hogy beteg vagy, ez a gyógyszer kell neked...

Mert ha az ember nem betegíti meg saját magát, az életben soha nem betegszik meg...

Újabb óriási meditációs téma-sorozat, hogy egyes betegségeinket, milyen mentális elváltozások okoznak, és itt minden betegség külön téma! Vagy vannak betegség-csoportok, melyek azonos forrásokból indulnak!

"A halál nem az egó, a személyiség hatásköre. Ez az a terület, ahol nincs szabad akarat"
Ennek viszont ellent mond a Jézusi tanítás ahol azt állítja, hogy a bűn zsoldja a halál...
Tudom, hogy ez megint nagyon vallásos hangvételű, de érdemes tán elgondolkodni ezen, energia szinten...
Amikor az esszénus evangéliumban azt mondja, hogy ne együk meg az állatok vérét az Ő húsával (nem pont így, de a bibliában is meg van ez).

Mert meg lehet ölni egy állatot önvédelemből, de étkezés céljából ölni gonoszság... Ha halott testeket eszünk, nem lehet más az eredmény, mint hogy magunk is meghalunk. Ez csak egy kiragadott példa, amiben nem is a helytelen táplálkozás a fő szempont, hanem a gyilkolás ténye, a gyilkoláshoz szükséges lelkiállapot... Sokan vannak még vidéken is, itt a szomszédomban ketten is, akik nem tudják elvágni egy csirke nyakát, Én elvágom, de rosszul esik, külön belső munka átállni egy semleges lelkiállapotra, hogy megtudjam tenni.

Az asszonyom, és az anyósom pl kíméletlennek látszik, nem tudom, hogy mi zajlik bennük...

Tehát azt mondja ne együnk húst, de ennek a gyökere az, hogy ne öljünk, az ölés mögött pedig speciális lelkiállapot van...

Ha tehát Jézus tanításairól levesszük az általunk ráképzelt vallásos mázat, és gyakorlati szemszögből végig gondoljuk, nagyon is reális a tanítás!

Szia!

Úgy látom, a hitrendszereinkről mesélünk egymásnak, ami itt most meglehetősen eltérő:)

Ha entitás alatt itt egy embert, egy személyiséget értesz, és arról szól a példa, hogy egy ember elhatározza, hogy akar valamit a másiktól, amit a másik nem akar, és mégis eléri, kvázi hatalmat gyakorol a másik felett, akkor ez csak látszat szerintem. Ugyanúgy illúzió, ahogy maga a fizikai világ és az abban történtek. És ezt akár fizikai, akár mentális cselekedettel éri el valaki, erőszaknak hívjuk. (A fizikai világban tartózkodó mentális cselekedetét is a fizikai létezésbe tartozónak gondolom.) A fizikai világban létezik az erőszak. És addig nem tudunk innen továbbállni, amíg az evvel kapcsolatos dolgokat meg nem tanuljuk.

Tudom, hogy vannak, akik harcokat és erőszakot tapasztalnak nem fizikai érzékeléssel a fizikai világon túl is, de szerintem ezek a "síkok" ugyanúgy játékterek, mint a fizikai sík. Ezek a síkok nem a felsőbb ének birodalma, ahol béke van és együttműködés. Mondjuk, a mi felsőbb énjeink ott vannak, ahol azoknak a harcoló szellemlényeknek a felsőbb énjei.:)

"A kulcs abban a mondatodban van, hogy addig voltál beteg, amíg el nem kezdtél foglalkozni a spiritualitással. Mert onnantól fogva a hited "fentről" kapott támogatást :-)"

Addig is teljes támogatást kaptam, amíg abban hittem, hogy ha hidegben vagyok, akkor megfázom, hisz szépen materializálódott ez a hitem, beteg lettem, amikor hidegben voltam. Előtte is, és utána is a hiteim szerint alakult a valóságom. Ha nem kaptam volna támogatást a kiszolgáltatottságba vetett hitem megvalósulására, akkor sosem lett volna esélyem felismerni semmiféle összefüggést a hiteim és a valóság, a materia alakulása közt.

Össze vagyunk kötve ugye egy tudati hálóban egymással, nevezzük ezt tudat alatti kapcsolatnak, hisz nem látjuk, tapasztaljuk tudatosan. Ha Te elhatározod, hogy megbetegítesz, a tudat alatti részem pontosan tudja ezt, ahogy a Te tudat alatti részed is tudja. Ott közvetlen a kapcsolat, a tudatok átjárhatósága.
Innentől kezdve csak egy egós játék az egész, "hülyének" tettetem magam, és megteremtem magamnak a betegséget, és akkor eljátszottuk, hogy hatalmad van fölöttem.

Ha tettetem magam - tehetem ezt azért, hogy segítsek neked megtapasztalni, mit művelsz, hogyan gondolkodsz, lásd a szenvedésemet, amit okozni akartál, és esetleg rájöjj, micsoda szar dolog ez. Ez persze az én esetemben csak fikció, mert nem vagyok mazochista, most már, remélem:) De szabad akarat van, bárki játszhat ilyet, ha ezt jónak gondolja. És ez a játék nyilván nem tudatos, mert akkor nem tűnne igazinak, és nem lehetne tanulni belőle.

Vagy tehetem azért, mert hiszek a kiszolgáltatottságban, és együtt hiszünk ebben, együtt eljátsszuk - mindketten megteremtjük a játékhoz a díszletet, az anyagokat. Aztán esetleg eljátsszuk fordítva, még mindig ugyanabban a hitkörben. Aztán vagy tanulunk belőle, vagy nem.

De a legütősebb érvem a külső beavatkozások látszat mivoltára, hogy én, az én tudatommal meg kell alkossam azt, amit megtapasztalok. Az én tudatom azt a fizikai képet tudja látni, tapasztalni, amit kivetít magának. És bezárult a kör.
Mert innentől kezdve már csak arról beszélhetünk, rá kell tudnod venni engem arra, hogy kivetítsek magamnak egy beteg testet, ha te azt akarod, hogy beteg legyek, de bennem semmilyen olyan hit, vagy energetikai gubanc nincs, ami betegséget idézne elő. És nem is engem, mint személyiséget, hanem a belső énemet kell rávenned, "ő" a folyamatfelelős:). És ez kb. olyan volna, mintha egy gyerek rá akarna venni egy szülőt, hogy betegítse meg a gyerekét, mert ő haragszik rá. (Ez csak hasonlat) És amúgy is abszurdum, mert ellentmondana az energiák, a materializáció működési elvének, a fizikai létezés lényegének.

Paracelsus gondolt valamit, de azért nem biztos, hogy olyan tudással rendelkezett, hogy kétség nem fér a szavaihoz.

A halál nem az egó, a személyiség hatásköre. Ez az a terület, ahol nincs szabad akarat, legalábbis egó szinten. De ha valóban hiszünk abban, hogy a fizikai élet egy epizód a létezésben, és a halál csak egy átmenet egy másik létezésbe, akkor nem annyira félelmetes és fájdalmas valaki halála, miközben persze szomorúak vagyunk, de leginkább a saját veszteségérzésünktől. Ebben a pillanatban egy olyan vízióm volt, hogy ez a férfi, akiről beszéltél, látja a beszélgetésünket, és békésen mosolyog....kicsit huncut, vagy inkább mosolygós? a szeme....kerek arcú, nem sovány....

És persze, ezek az én hiteim, nem biztos, hogy mindez így is van:)

Szia!

Oké, akkor máshogy próbálom meg megközelíteni. Két entitás független egymástól, mindkettőnek szabad akarata van. Az egyik abban hisz, hogy csak az történhet meg vele, amit befogad, csak a belső világának kivetítése veszi őt körül. A másik entitás elhatározza, hogy valamit akar majd ettől az elsőtől. Mindegy mire gondolunk. A lényeg az, hogy mindenáron véghez akarja vinni a célját, és ezt minden energiájával támogatja.

Mi fog történni? Vajon elegendő "védettséget" biztosít-e az első entitás számára a hite? Tapasztalataim szerint nem lesz elegendő, kiváltképp akkor, ha a másik a szellemi világokban erősebb alapokkal rendelkezik. Sajnos, az energia végül eléri az első entitást, és szabadulásának sikere abban áll, hogy hajlandó-e ő is a magasabb világok felé figyelni. Ha igen, akkor hamarosan felvérteződik a felsőbb énje tudásával, és képességeivel. Tudja majd kezelni a másik entitás által elindított folyamatokat.

A kulcs abban a mondatodban van, hogy addig voltál beteg, amíg el nem kezdtél foglalkozni a spiritualitással. Mert onnantól fogva a hited "fentről" kapott támogatást :-) Nem minden betegséget a test generálja. A ragályos betegségek a mi nézőpontunkból külső rezgésnek is tekinthetők. Hogy mást ne mondjak, a példámban a második entitásnak akár az is lehet a célja, hogy az elsőt megfertőzze valamivel. De végül is ebben a kérdésben a hagyomány alaposabb ismeretekkel rendelkezik.

Paracelsus a betegségeket 5 csoportra osztotta, amelyek közül az első a mérgezések, a második a lélek által okozott betegség, a harmadik a csillagok által generált betegség, a felsőbb entitások által generált betegség, és végül az Isten által okozott betegség. Ez az a kategória, amikor el kell menni.

Sajnos itt a honlapon is volt egy társunk, aki elhunyt, bár élni akart. Nagyon erős hite volt abban, hogy meggyógyul, és mi csoportos gyógyítást is végeztünk az érdekében. Az ottani tapasztalatom az volt - bár később bebeszéltem magamnak az ellenkezőjét - hogy nem fog felépülni. Így tehát itt megint nehezen tudunk majd tovább lépni, véleményem szerint nem elég a hit, kell hozzá "hozott" erő is. Akkor legyőzhetetlen a hit, ha a kettő együtt jár. Különben valami mindig hiányozni fog a sikerhez.

Barátsággal: Archeon

Szia!

"Ha egy ilyen léleknek erős hite van, nem tudja más rezgés elérni. Ezért nem leszel például beteg."

És ha egy nem ilyen léleknek erős hite van, az attól még beteg lesz?:)
Most melyiknek van nagyobb szerepe ebben, a "tisztaságnak" vagy a hitnek?

Azért nem értek egyet evvel Archeon, mert sokszor voltam beteg, amíg nem kezdtem foglalkozni evvel. Amíg nem kezdtem megkeresni az összefüggéseket és átalakítani látásmódomat. Persze, hit is kell hozzá.

A test állapota szerintem sokkal szorosabb összefüggésben van a személyiség mentális "munkájával", mint a felsőbb én minőségével. Azért, mert a test sokkal inkább a személyiséghez tartozik, mint a felsőbb énhez.

És mert a betegség nem valami kívülálló rezgés bekerülése, hanem a saját rezgésünk, a személyiség, ha úgy tetszik, az egó mentális rezgéseinek a materializációja. Mert a test maga, teljes egészében, "mentális" energiák materializált kifejeződési formája.

És most én mondanám, ne beszéljünk róla, hanem próbáld ki, figyeld meg:)

Majd még reagálok a többire is....:)

Szia Zora!

Én nem nagyon szoktam idézgetni mástól, de ez aranyos, ide kívánkozik:

"A kérdéseimet nem tartom annyira zseniálisnak, talán azért, mert számomra elég megszokott és magától értetődő, hogy évtizedek óta megkérdőjelezem mások és saját gondolataimat is, főleg ha valamiben nem érzek teljes _'tisztaságot'_ _ "kikristályosodottságot"_, és sok esetben így derítem fel a saját magamban lévő ellentmondásos hozzáállásaimat, meggyőződéseimet, úgyhogy elég nagy rutinom van az ellentmondások, "valami nem stimmel" dolgok kiszúrásában."

Az efféle apró elejtett mondatokból és szavakból /aláhúztam őket/ tudok következtetni arra, hogy igencsak fején találtam a szöget :-) Honnan tudnád, melyik gondolat "tiszta", kikristályosodott, ha benned ezek a fogalmak nem léteznének? Teljesen biztos vagyok abban, hogy jól meg tudod különböztetni az információkat. Azaz, miként Hermész írja el tudod választani a tüzet a víztől, a lényegest a látszattól.

Mit értek "tisztaság" alatt? Talán lehetek közhelyes, rezgést. De ha még pontosabban akarok fogalmazni, ugyan úgy elválaszthatók a szellemvilágban a rezgések, mint a zenében a harmónikus hangok a ricsajtól. Mindennek előtt rend uralkodik a "tisztaságban" túl azon, hogy egyértelmű energiaminőség. A Gyűrűk Urát aki látta, azonnali kontrasztot állíthat a tündék, és az orkok között. Ennél érzékletesebben nem is lehet leírni mit jelent a tisztaság, és mit az azon túli világ.

Ami a "védettségedet" illeti, az a rezgésen múlik. Nem lehet belevinni mást, csak azt, amit be akarsz engedni. Ha egy ilyen léleknek erős hite van, nem tudja más rezgés elérni. Ezért nem leszel például beteg. Nem engedi az energiaminőséged. Hát ennél jobban nem tudom valószínűleg megfogalmazni.

Az a helyzet, hogy jól ismerem azokat az alapokat, amelyekről beszélsz. Seth könyvét nem csak tanulmányoztam, hanem hangfelvételeket készítettem magamnak róla, és azokat hallgattam. Nagyon nagyra becsülöm Seth tanításait. Éppen ezért gondoltam arra, hogy ezen a vonalon indulok el, amikor a felsőbb ének hálózatáról próbálok meg beszélni. Most azonban már elbizonytalanodtam arra nézve, hogy ide másoljam-e be, vagy a másik fórumra, a betegségekhez. No mindegy, majd eldöntöm.

Szerintem nagyon jól fogalmazol akkor, amikor azt mondod, ha valaki a belső énjét befogadta, már nem ugyan az, mint aki előtte volt. Ezt mindig kihangsúlyozom: Ezzel számolni kell annak, aki elkezdi a komoly ezotériát. Másképpen nem megy. Aki nem változik, elakad. Nem lehet a magasabb képességeket ugyan azzal a szemléletmóddal használni, ez egy sorstörvény. Paulweis, és Bergier a Mágusok hajnalában egyértelműen fogalmaz: A következő forradalom lélektani lesz. Erika is erről írt, és ez zajlik most. Meggyőződésem, hogy az emberiség kettészakad, és könnyen lehet, hogy konfliktus lesz, a régi módon gondolkodó Homo sapiens, és a Homos divinans, között. De ez messze vezet, és nem folytatnám.

Van egy küszöb, amelynek átlépése teljes változást okoz a személyiségben. Seth azt mondja, megváltoznak az érzékelő mechanizmusok. Mind a küszöb előtt vagyunk még. Hogy mi történik majd amögött? Valószínűleg nem kell majd billentyűzet a társalgáshoz. :-)

Én sajnálom, de megértem, hogy egyenlőre nem akarod bolygatni a belső-ént tapasztalati szinten. Ha megváltozik az álláspontod, szólj.

Barátsággal: Archeon

Szia, hát bocs, hogy ennyit írtam, alapvetően egyébként azért történt ez, mert úgy éreztem, egy kicsit más nézőpont könnyítene a helyzeteden, amiről - amikről írtál, és mely nézőpont elfogadhatóságához szükségét éreztem az azt alátámasztó elgondolások részletezésének is:)

Szerencsés a helyzet, mert számodra sem ismeretlen az a látásmód, amiben általában gondolkodom:) bár konkrétan nem reagáltál még az alapfelvetéseimre, de az eddigiekből úgy tűnik, nem döngettem zárt kapukat, ami bizonyos látásmód befogadását illeti.

Örülök annak, amit a szédüléses tapasztalatról írtál, megerősítettél abban, amit gondoltam. Nem vagyok csalódott különben, azt hiszem, ez nem is az a kategória, amit lehetne gyakorlással, tudattágítással elérni, mármint a belső én teljes megtapasztalását. Jó ez a pohár analógia, de ha olyan ruganyossá válna, amibe bele férne a 10 liter víz, már nem is beszélhetnénk az egy deciről meg a 10 literről, mint más-más minőség létezéséről. Úgy értem, ha a decis pohár olyan naggyá vált, már nem decis pohár. Vagyis ha a tudatom olyan minőségűvé válna, olyan mennyiségű és minőségű információt tudna kezelni, mint a belső én-tudat, én már nem én lennék, vagy nem emberi lény volnék, és nem beszélgetnénk itt.:)

A többi infót köszönöm, elraktározom. Valahogy nem érzek indíttatást felsőbb én kutakodás ügyben, nekem túl távolinak tűnik, és a miértjét sem látom. Ilyenkor valószínűleg túl racionálisan gondolkodom:)

üdv, Zóra

Szia Zora!

Hú, hát jajj..tényleg nem lesz egyszerű mindenre válaszolni :-)

Kezdem akkor a végén, mert ez a leglogikusabb.

A szédülés, a halálfélelem oka abban a különbségben rejlik, ami a belső én energia-minősége, tudása között, és közötted, mint fizikai személyiség között van. Egész egyszerűen nem vagy képes azt feldolgozni, elviselni. Igen éles a határvonal aközött amit elképzelsz, és aközött amit átélsz, amikor saját mélyebb, vagy magasabb - nézőpont kérdése - személyiségeddel foglalkozol. Ha már a víznél tartottunk, nem lehet egy decis pohárba 10 liter vizet beletölteni, vagy ha igen, akkor valaminek engedni kell. Ha az edény ruganyossá vált, és tetszés szerint tágítható, akkor nincs baj. Ha azonban nem rugalmas, nem tágítható, törni fog. Az ezotériát nem kellő elővigyázatossággal gyakorló emberek közül nem egy, és nem kettő került pszichiátriára.

Sokféleképpen felvetődött a szabad akarat kérdése. A fizikai személyiség esetenként olyan távol kerül a magasabb éntől - pszichológiai fogalmak szerint szuper ego - hogy esetenként más viselkedésmintákat alkalmaz, mint amire a felsőbb én indítaná. Nehéz ezt elmagyarázni, és nem feltétlenül rád jellemző. Amikor valakivel sikerül kapcsolatot teremteni, akkor valamilyen módon képes vagyok felmérni a belső, vagy magasabb ént. Természetesen nem azért, mert annyira kajak mágus vagyok, hanem azért, mert ilyenkor felsőbb én kommunikál a felsőbb énnel, és egy kicsit belelátok abba... jó, legyen, bizonyos fogalmak mentén, ami hiteimből fakad :-) Nem mindig vagyok döntési helyzetben arra nézve, hogy kivel, és hogyan veszem fel a kapcsolatot. De annyit azért megjegyeznék erre nézve senki se nem van döntési helyzetben :-)

Ha már rólad, és rólam beszélünk, én kevéssel az első bejegyzésed után, gyakorlatilag talán a második közös meditációban éreztem, hogy nem akármilyen alapokkal rendelkezel. Volt ugyan vita közöttünk, amely inkább a külső személyiségek között zajlott, és azok allűrjeiről szólt, de ez nem volt elég a szakításhoz. Aminek örülök. Szerintem egyértelmű, hogy a szakítás azért nem következett be, mert a belső énjeink nem akarták azt. A tapasztalataim szerint az igaz, hogy minden ember eljuthat a végső valóságig, de az már nem igaz, hogy ebben egyenlő eséllyel indulnak. Sokan messze elmaradnak mögötted a megértésben. Ezért aztán hiába is várnád tőlük, hogy megértsenek.

Kb 40-50 olyan tapasztalaton vagyok túl, amikor direktbe kiszakadt részben, vagy egészen a tudatom a testemből. Ezek fele részben félelmetes, kemény élmények, fele részben viszont euforikusak. Ez attól függ, milyen szellemi közeg vett körül, amikor történt. Általánosságban elmondható, hogy az az élmény, amikor a tudat már túllép a képzeleten, és az élményeket nem "szolidan" az immagináción keresztül kapja az ember magával hoz testi tüneteket is, például a légszomjat, amely erőteljes haláltusába torkolhat. Nekem sem sikerült még egyszer sem legyőzni ezt az állapotot, segítséggel vissza kellett jönnöm. Ez azt jelenti, hogy az asztrális projekció ideje számomra még nem jött el.

Igazából, hogy beszélünk erről talán csalódást érzel, mert sok év ezotériás tapasztalata után sem vagy képes teljes mértékben direktbe csatlakozni a belső énedhez. De ez nem azért van, mert gyenge vagy, vagy mert a gondolkodásod, hiteid ne lennének erről az igazsággal analógok. /Olyan pontosan írtál a "betegségek topicban a felsőbb én kérdéséről, hogy egy szavadba sem lehet belekötni, és nem is érdemes. Az a munka nagyon alapos, és én sem tudok arról mást írni. Igaz ott is kérdeztél, majd ott válaszolok is, de kiegészíteni nem tudom/ Egyszerűen arról van szó, hogy a belső és felsőbb éned sokkal nagyobb képességekkel, és lehetőségekkel rendelkezik, mint azt el tudnád képzelni, vagy meg tudnád érteni.

Nyilván nem vizet érzékeltem, amikor a felsőbb énedet érzékeltem. Csak leginkább azokkal a fogalmakkal tudtam leírni, amelyeket választottam. Nem az, de ahhoz hasonló. Igen, épen ez volt nekem is furcsa, hogy ez egy kicsit befejezettnek tűnt nekem. Ezért nem ragadta meg annyira a fantáziám az a világ. De minek beszélünk erről? Sokkal egyszerűbb lenne egy utazással felderíteni azt. Nézzük meg, v.mikor, ha van rá időd, én szívesen segítek, és lehet, hogy tudatosan ezzel meditálva messzebbre jutunk, mintha agyalognánk rajta :-) Na, azért mondjuk ki, az átlag emberek nem szeretik azokat, akik nem teljesen tartoznak közéjük, és bizony mondom, itt is mind olyanok vannak :-)

Még folytatom, valószínűleg csak bemásolom ide amit összehoztam magasabb én ügyben :-)

Barátsággal: Archeon

Szia Archeon!

A betegségekről való beszélgetésekből ide hoztam egy témát, ami ide jobban illik szerintem.

"Tehát, amikor veled felvettem a kapcsolatot, egy olyan világban találtam magam, amely teljesen áttetsző volt, mint a forrásvíz."

Hadd kérdezzem meg, miért, mi célból vetted fel "velem" a "kapcsolatot"? Ezt azért kérdezem, mert bennem olyan elképzelés él, az énjeink különböző szintjei sokkal erősebb kapcsolatban állnak egymással, mint gondolnánk, de mindig a megfelelő szinteken. Megvan ennek a maga rendje. És az sem véletlen, hogy bizonyos szintek rejtve maradnak a tudatos énünk elől. Szerintem az információk nem önmagukban lebegő dolgok, és nem annyira technikákon alapul bizonyos információk megszerzése, hanem inkább belső érettségen, "fejlettségen" és tiszta szándékon. A fekete vagy akár fehérnek hitt mágia (minden olyan mentális hókuszpókusz, ami félelmen alapul és a mások fölötti hatalmat célozza) egyaránt csak ugyanolyan játék, mint a többi, és ugyanúgy illúzió, ahogy egy fizikai baleset, fizikai háború, vagy fizikai halál.

Ez az áttetszőség kissé elképzelhetetlen számomra. De nem akarom kétségbe vonni a tapasztalásodat, csak azt hiszem, közben azt is figyelembe kell venni, hogy a belső érzékelések mindenképpen átszűrődnek a tapasztalón, illetve sajátos, egyedi módon jelennek meg az érzékletek mindenki számára.

A másik, ami elgondolkodtató számomra, én úgy képzelem a "felsőbb, nagyobb" ént, mint valami sokdimenziós energia-gestalt, és nem kicsit vagyok szkeptikus avval kapcsolatban, hogy teljes lényegiségét átfogóan meg tudnánk tapasztalni. Bár azt nem zárom ki, hogy benyomásokat kaphatunk róla. Nem szeretném kisebbíteni érdemeidet, ami a különleges meditációs technikák elsajátítását illeti, de azért olyan technika nincs szerintem, ami egy háromdimenziós tudatot hirtelen sokdimenzióssá változtat. Evvel együtt persze biztos vagyok benne, hogy bizonyos szempontból jóval erősebb, kimunkáltabb képességekkel rendelkezel e téren, mint sokunk.:)

(Ráadásul, bennem megkülönböztetetten él a belső én és a felsőbb én, utóbbi van jóval "távolabbi" perspektívában.)

Így "elképzelve", amit írtál, inkább idegen számomra egy ilyen világ, mint ismerős, kicsit olyan semmilyen, megfoghatatlan, dermesztő jégvilág képzetem támadt erről. De lehet, hogy azért, mert beleütköztünk a "mindenkinek mást jelent" szimbólum-szintű értelmezésekbe, asszociációkba. Nem én tapasztaltam, így nekem elmesélve ez mondhat teljesen mást, mint neked. Eszembe nem jutna megkísérelni "felsőbb énnel" meditálni, talán mert annyira más és távoli, hogy úgy mondjam számunkra emészthetetlen minőségnek gondolom, hogy valamit megtapasztalni talán lehet belőle, de leírni a mi fogalmainkkal semmiképp.

Minden esetre érdekes az áttetsző vízszerűség, hogy mást ne mondjak, vizes jegyű vagyok, ritkán iszom mást, mint tiszta vizet, kedvencem a hegyikristály, de színek nélkül mégsem tudnám elképzelni a világot:)

"Egy ilyen létállapotban lévő tudattal elég nehéz mit kezdeni, értem ezt úgy, hogy bár a Te esetedben magadra vetted a fizikai élettel járó keretrendszer problémáit, a természetes tisztaságod természetes védelmet biztosít azokkal szemben :-) "

Hát nem tudom. Ez a "tisztaság" kifejezés is annyi mindent jelenthet, attól függően, milyen képzetek társulnak hozzá. Neked mit jelent ez a szó? (Ha hallanál pl. káromkodni, ha épp olyan kedvem van:))

Mondjuk, ha etikai, morális kérdésekről beszélünk, gyerekkoromban sok problémám volt ebből, és ezt valahogy "hoztam", nem neveltetés. Gyerekként akkor is megmondtam az igazat, ha tudtam, hogy agyon fognak miatta verni - nem szó szerint, de egy-két fakanál azért eltört rajtam. Aztán megtanultam, hogy az igazságot nem mindenki érdemli meg, nem mindenki érett rá, nem mindenki tud vele mit kezdeni, nem mindenki szereti, vagy éppen fegyverré is tud válni, vagy csak egy haszontalan, öncélú eszköz lesz, és a cél nem szentesíti az eszközt. Meg még sok minden mást is.

Szerintem ugyanúgy érvényesek rám a keretrendszer sajátosságai, mint bárki másra. Az lehet, hogy jobban tudok bánni a saját energiáimmal, mint mások, vagy erősebb a hitem, mint másoknak, vagy esetleg több tudás és tapasztalat van már bennem a világ működésével kapcsolatban, mint másokban, de azért ugyanúgy tanulok, szembesülök újra és újra önmagamban felfedeznivalókkal, csiszolnivalókkal, kihívásokkal. Ráadásul egy emberi élet, mint személyiséglét, nagyon sokszínű és sokrétű lehet, és csak egy parányi szelete az egész én minőségeinek, képességeinek. Egy emberi élet- személyiség nem tudja átfogóan megtestesíteni mindazt, ami a mögöttes energiáinak egésze, úgyhogy feladatmegosztás van, és együttműködés az élet színpadán. (Tudatos szinten nem mindig persze, de nem tudatos szinten nagyon is.) Ki ebben jó, ki abban, mint személyiség - szereplő.

Hiszem egyébként, hogy minden egyes ember ugyanolyan védelem és oltalom alatt áll, de mivel szabad akarat van, mindenkinek szabad akaratában áll akár a legszörnyűségesebb dolgokat átélni, ha valamiért ez érdekli, vagy azt hiszi, szükséges számára, vagy egyszerűen nem érti, nem tanulta még meg, hogyan is működik ez az egész, vagy akár tanulmányozni akarja a dolgokat. Egy egész civilizáció, vagy kultúra épül pl. egy olyan rejtett hitre, hogy a szenvedés szükséges az üdvözüléshez, vagy a tanuláshoz, vagy a fejlődéshez, stb. Ezer arca van a szenvedésben való hitnek. Pedig egy nagy francot szükséges. De amíg ebben hisz valaki, meg is fog "teremtődni" a számára valamilyen formában. És így van ez még annyi mással.

"Az én felsőbb énem tulajdonságai a tűzzel, a változásokkal kapcsolatosak, sokkal sebezhetőbb ezért a fizikai szinteken is. Ez abból a sajátosságból fakad, hogy állandóan változó világot teremtek magam köré."

Ezen rendesen elgondolkodtam:) Én úgy sejtem, egy tűz jellegű energia lehet ugyanúgy "tiszta" vagy nem "tiszta", ha már ilyen fogalmakban gondolkodunk, mint egy víz jellegű, vagy bármilyen más. És bármelyik energia - ha már fizikai elemekhez kötjük - képes hatalmas erőkkel kitörni, és a változást magában hordozni. Szerintem itt sajátos asszociációkról van szó, milyen fogalmakat milyen "szimbolikus elemmel" társítunk. Az áttetszőségről a tisztaságra asszociálunk, vagy fordítva, a tisztaságról az áttetszőségre. De lehet, hogy nem maga az energia ilyen vagy olyan, hanem a használója, és még a használó sem ilyen vagy olyan, hanem a tudásának, hiteinek, elképzeléseinek minősége ilyen vagy olyan, amiből aztán erednek a szándékai, motivációi, amivel használni fogja az energiákat erre vagy arra, így vagy úgy. Hát ez a gondolatmenet azt hiszem, kicsit elnagyolt, de most ennyire futotta, és persze csak spekuláció:)

A változás pedig alap, talán vérmérséklet (és egyebek) kérdése, milyen ütemben, ritmusban él vagy nem él valaki a lehetőségekkel, halad vagy nem halad az "időálcában" tapasztalva, fél vagy nem annyira fél a változásoktól. Egy más nézőpontból örülnöd kellene a sok változásnak az életedben, mert az is lehet, ez azt jelenti, hogy Te változol, fejlődsz, és a saját új energiamintázatod az addigi környezettel már nincs megfelelésben, az új energiaminőségnek a neki megfelelő új helyzetbe, helyre kell kerülnie. Vagy kapod a lehetőségeket ezerrel, hogy új szituációkban fedezhesd fel magad. Vagy az új szituációk indikátorai a lehetőségnek, hogy új nézőpontokat alakíthass ki. Lepke írása jut eszembe, avval, hogy olyan emberekkel került kapcsolatba, amilyenekkel, lehetősége vált "rájönni" valami újra, ami által többé, bölcsebbé vált. Ha mindig ugyanabban a helyzetben maradnánk, ugyanazokkal az emberekkel, szituációkkal, akkor egy begyöpösödött, stagnáló, rettenetesen unalmas állapottá válna a tudatos létezésünk. Ahogyan a boldogságot sem jó külső dolgoktól függőnek gondolni, talán a stabilitást sem kívül kell keresni, és akkor könnyebbé válhat az élet:)

Különben épp pár nappal azelőtt, hogy a felsőbb énről írtál, gondoltam, megszemlélem a belső énem energiáját, amit aztán egy nagyon vitális, eleven, "szenvedélyes", erős energiaként érzékeltem, és leginkább a tűzelemre asszociálnék evvel kapcsolatban. (Az aszcendensem különben tüzes jegy). Hozzá kell tennem, nem biztos, hogy jól fordítom le fizikai fogalmakra a nem fizikai fogalmiságban létező dolgot.

Amiért mindezt leírtam, nem biztos, hogy jó ilyen elképzelésekhez ragaszkodni, hogy "neked azért jó, mert ....., nekem azért rossz, mert......" Lehet, hogy vannak ezekben az érzékelt dolgokban részigazságok, de nem mindent átfogó érzékelések ezek, amikből végérvényes következtetések vonhatók le. Az egyik legkorlátozóbb hit lehet egy ember életében, ha olyan meggyőződéseket fogad el saját maga fölötti hatalomról bármilyen megközelítésben, ami ellen aztán nincs apelláta, és evvel egyrészt meg is kötözi magát valaki, másrészt jó alibi, vagy önigazolás is lehet valamire, amivel nem akar - vagy nem tud foglalkozni, akár nem egészen tudatos szinten alakítva persze ezt az alibit.

Meg aztán, az összehasonlítgatások is tévútra vihetik az embert, állítólag sok élet olyan keretek közt zajlik, mely keretekből szándékosan kizárnak képességeket, hogy más viszonyításokhoz mérten tapasztaljanak. De a "nagyobb én" attól még birtokolja azokat a képességeket, minőségeket, amik viszont a fizikai személyiséglétben nem nyilvánulnak meg.
Namost azt hiszem, itt az ideje, hogy befejezzem és ne szaporítsam tovább a szót:)

Amit viszont még megkérdeznék tőled, van-e valami tapasztalatod olyasmiről, ami nemrég velem történt. A belső énemmel akartam felvenni a kapcsolatot meditációban, de úgy igazán bele akartam olvadni.
Előszőr szédülni kezdtem, aztán egyre rosszabbul voltam, mint ahogy ájulás előtt éreztem magam egyszer, és bár próbáltam azt gondolni, nem adom fel, nem félek ezektől az érzésektől, de végül annyira rosszul lettem, hogy szinte halálfélelemem volt, és abbahagytam.

Korábban is volt ilyen hasonló szándéknál, de akkor már a szédülésnél abbahagytam. Később jutott aztán eszembe, hogy kívülről "akarjam" inkább érzékelni a minőségét, és avval semmi probléma nem volt.

üdv, Zóra