Főoldal Hírek Fórum Eseménynaptár Honlaptérkép Belépés
Főoldal > Fórum > Gyermekek
A topik olvasásra nyitott. Ha hozzá szeretne szólni, kérem jelentkezzen be, illetve ha még nem tette meg, regisztrálja magát.

Ezt a témát azért nyitottam mert úgy érzem hogy olyan tisztán, befolyástól és korlátoktól mentesen senki nem tud úgy tanítani minket mint a gyerekek. Egyre inkább érzem hogy fejlődésemet ők fogják tovább lendíteni. Ők még emlékeznek és tanításaikak nincsenek olyan önző céljai mint sok mai ezoterikus szervezetnek. Szóval ha van egy érdekes storyd akkor azt írd le Nekem.
Egyenes időrend
2013.10.30 09:25:11
 
#19 ÚJ!
http://www.youtube.com/watch?v=h6PKXv9AUuM
2012.12.17 17:21:30
 
#18 ÚJ!
Szia Magdalenrose!

Először is köszöntelek a honlapon. Nem mondom, jól "belecsaptál" a közepébe :-) Gondolataid - ha tieid és nem idézetek amely számomra nem derült ki - sok értékes információt tartalmaznak. Van ezekben az írásokban olyan mély ismeret, amelyeket igaznak fogadok el, de van olyan rész is, amellyel személy szerint nem feltétlenül értek egyet.

Figyelmesen átolvastam minden sort, amit bejegyeztél ide, és más fórumokra. Azt a véleményem, hogy az ember tudatának képességei révén eljuthat a szabadság különféle fokozataira. Azt nem tudom, létezik-e abszolút szabadság, vagy egy idő után arról is bebizonyosodik, hogy törvényszerű volt :-) Ez egy örök dilemma az ezoterikus úton járóknak. Azt azonban biztosnak gondolom, hogy az ezoterikus út sokkal több választást tesz lehetővé, mint az egón alapuló hitrendszer.

Úgy vélem ezek a törvények amelyet leírtál elsősorban az út elején járó, még kétkedő lelkek útmutatója lehet. Akik már túljutottak egy bizonyos határon más természetű kérdések vetődnek fel, például: hogyan teremthetem a sorsom? A sorsteremtés felelősségét persze nem tudja mindenki elviselni, hiszen a fizikai életben is nagyon sokan vannak olyanok, akik azt szeretik, ha megmondják nekik mit, és hogyan csináljanak. Ez nemcsak lustaság, hanem alkati kérdés. Amióta ezen az úton járok, és sok időmet a szellemi világ kutatásával töltöm, azt figyeltem meg magamon, hogy én inkább "teremtő" alkat vagyok, és azokkal hoz jobbára össze a sors :-) akik szintén hasonlóképpen gondolkodnak. /egyneműség szó talán erős, és kiforgatható más értelemben :-)/ Azokkal, aki azt várják tőlem, hogy "megváltsam" őket nem nagyon tudok mit kezdeni, és egy idő után szétválnak útjaink.

Barátsággal: Archeon
2012.12.15 22:31:05
 
#17 ÚJ!
A földi törvényszerűségek szerint az ember két fázisban jön a világra, egyik a megtermékenyítés, másik a születés. Mindkét szülő abban a tudatban él, hogy &8220;alkotója" saját gyermekének, hogy új sze­mélyiséget teremtett, aki testileg és lelkileg az ő alkotása. Ha már kiskorától látható az azonos alkat és jellem, úgy a szülők meggyőződése még jobban megerősödik.
Nézzük meg ezeket a folyamatokat az örök törvények szempont­jából. Már tudjuk, hogy az ember valódi lényege a szellem. Ez viszont nem öröklődik, s nem is osztódik, mint az anyag. Minden ember önálló magját képezi. A Földön azért van szükségünk szülőkre, hogy számunkra testet készítsenek, melyen keresztül szellemünk az anyagban megnyilvánulhat és fejlődhet. A megtermékenyítésnél és a gyerek születésénél a szülők szelleme semmit sem ad illetve vá­laszt ki magából. Az ő lényegükből a gyermekre nem megy át a leg­kisebb részecske sem. A szülő a saját szelleméből csak nevelés­sel, példával adhat, amit a gyerek utánzási ösztönének köszönhetően tu­datosan magába szív vagy elutasít.
A szülők csak a test szempontjából alkotói gyermeküknek. A spermium és a petesejt segítségével kialakul a magzattest, ame­ly az anya testének tápanyagaiból növekedik. A test formája, és az egyes betegségekre való hajlam öröklődik, mivel az anyag osztódásra képes. Viszont lelki és szellemi téren minden ember önálló lény, akit a visszahatás vagy az azonneműség törvénye által szülei a Földre vonzottak. Ezért a gyermekek nem tehetnek szemrehányást szüleiknek saját negatív hajlamaik és tulajdonságaik miatt, mint tévesen öröklött szellemi tulajdonért, mert ezeket magukkal hozták, nem a szülőktől származnak. Az azon­neműség törvénye szerint olyan szülőkhöz születtek, akikre hasonlítanak.
A földi családokba többnyire negatív tulajdonságú lelkek vonzódnak, mert az azonneműség törvénye szerint nehezebbek, azonosabb ­neműek az anyag tulajdonságaival. Ha az egyforma negatívumok­kal rendelkező családtagoknak egy fedél alatt kell élni, akkor gyakran keletkeznek köztük súrlódások és problémák, melyek végül ezeket eltávolítják, orvosolják. Erről -hogy az azonosnak az azonosra való hatásával kell legyőzni az akadályt- szól a jól ismert közmondás is &8220;Kutyaharapást szőrével kell gyógyítani".
Hogyan kerül tulajdonképpen a gyermek szelleme az anya testébe? A megtermékenyítés után az anya lelkének kisugárzása felerősödik. Így azonos nemű pálya keletkezik, amelyiken a gyerek lelke megközelítheti az anyát. E speciális híd nélkül, ami csak a terhesség idejére alakul ki, a lélek nem juthatna a finomanyagúság messzeségéből vagy az alacsonyabb szintekről az anyához. A lélek inkarnálódására leggyakrabban karmikus okból kerül sor. Ilyenkor a családba már valamelyik életből ismert szellem inkarnálódik. Amennyiben hiányoznak a karmikus fonalak, &8220;idegen" szellem inkarnálódik, akit a szülőkhöz csak az azonneműség törvénye köt, vagyis a közös lelki és szellemi tulajdonságok.
A gyermek szelleme nem tapasztalatlanul és tisztán, mint egy íratlan papír, jön a világra. A múlt életekben már sok mindent megtapasztalt, és hoz magával még néhány megbűnhődni való vétket, és új feladatokat is. Bár saját múltját &8220;elfelejtette", szellemébe mégis bele van kódolva. A gyermek fokozatosan, a különböző események hatása alatt, fog erre visszaemlékezni. Egyetlen emberi szellem sincs a Földön először. Az azonneműség törvénye nem engedi meg új, kevésbé érett szellem inkarnálódását az érettek közé, mert közöttük nem fejlődhetne. Ezt gátolná a köztük meglévő megnemértés óriási szakadéka. Nem a kevesebb számú élet az oka, hogy még léteznek ezek a különbségek, hanem az, hogy ezek az életek nem voltak eléggé kihasználva, s erről maga az ember tehet. A szituáció az iskolára emlékeztet - aki nem figyel és nem tanul, az lemarad.
...bővebben - spiritualdecision -com-web Eeolvashatja
2011.06.03 21:26:18
 
#16 ÚJ!
Nekem sem :). De valami olyasminak érzem (már úgy jelkép szinten is de hangzásra is) mintha valami gyógyitalra lenne vmi ráolvasás féle. Szóval ha képileg akarom leírni az érzést akkor egy erdő szélén élő "boszi" jelenik meg aki éppen vmi gyógyfőzetet készít hogy meggyógyítson mondjuk egy őzgidát (ha már a gyermekmeséknél tartunk :)) és miközben főzi ezt mormolja.
Áspis mint méreg/orvosság
kerekes mint ami erősíti a kevergetés által bevonzott energiát
úti füves, leveles egyértelműen zöld, gyógynövény, egészség, élet
bíbola, bíbola gőzöm sincs jelkép szinten sem hogy mi lehet és zavar is hogy nem jut róla semmi eszembe
pacs, pacs, pacs mintha a keverés által spirál (vagy ha úgy tetszik kerekes) alakban bevonzott energiát le akarnánk zárni és még beletömködni a végét hogy beleférjen a gyógyteába.

Szóval ha legközelebb beteg leszek kipróbálom magomon, vagy ha valaki épp az és elég bátor az efféle kísérletezgetéshez akkor kipróbálhatja.

Vagy a másik lehetőség hogy tényleg túl sok mesét olvasom mostanában és tágul a képzelőerőm :).
2011.05.28 19:24:59
 
#15 ÚJ!
Szia Erika!
Ismerem ezt a mondókát, de nálunk eddig még nem történt semmi különös, ha elmondtuk :-) Igaz, kívánalmat nem fűztük hozzá.
Barátsággal: Archeon
2011.05.26 21:39:36
 
#14 ÚJ!
'Áspis, kerekes,
Úti füves, leveles,
Bíbola, bíbola,
Pacs, pacs, pacs."

Ez valami gyermekmondóka. Állítólag. Nekem úgy hangzik inkább mint valami varázsige. Valami ráolvasás féle. Szerintetek?
2010.01.30 00:04:44
 
#13
Valamikhezkikhez képest mindig gyerekek leszünk.
Ráadásul amik már egyszer voltunk az a részünk is marad, így nehéz lenne múlt időben beszélni valamiről, ami jelenleg is aktív része a személyiségünknek.
2010.01.27 08:57:53
 
#12
Nincs különös storym.
Az a mondatod fogott meg, hogy
"olyan tisztán, befolyástól és korlátoktól mentesen senki nem tud úgy tanítani minket mint a gyerekek".

Erről szembe jutott, hogy mi is voltunk gyerekek,
- mi mire "tanítottunk"- ha tanítottunk :)
2010.01.25 11:46:18
 
#11
Mi a te storyd lepke? Ne csigázz :)
2010.01.22 16:53:58
 
#10
Kedves Erika,
valójában én súlyosan és halmozottan fogyatékos emberekkel "foglalkozok".
Valójában ők nem gyerekek már. (Nem úgy gyerekek.)

Amikor a témát megemlítettem, akkor 'perszehogy magamra' ,
vagyis a saját "storymra" gondoltam :)
és arra, hogy nyilván mindenkinek van vagy volt egy ilyen jellegű sajátja,
ami valahogy terelgette az eddigiek során.
2010.01.22 12:29:37
 
#9
Az az igazság hogy én nem emlékszem hogy bármi lett volna. Sajnos már megkérdezni sem nagyon tudom senkitől. Kivéve a szellemekre. Azok mindig betaláltak. Persze nem fényes "angyali" lények. Inkább holtak szellemei és lehet hogy hülyén hangzik de állatokkal is találkoztam, olyanokkal is amilyenek nem léteznek (szörnyek?). Ezt persze mindig próbálták elnyomni hogy ne féljek. Felnőttként már rájöttem hogy valószínűleg azért kerülte anyu mindig ezt a témát mert ő is félt (mint a legtöbb tagadó ember), hiszen mikor tini-koromban bizonyítékokkal állítottam be akkor is azt mondta hogy nincsenek szellemek. Pedig akkor tudnia kellett!!!! Szóval ha vki meg akar győzni vkit szólok hogy felesleges, mert aki fél a másik világtól annak hozhatsz akármilyen megcáfolhatatlan bizonyítékot akkor sem hiszi el. Sőt akkor sem ha átél dolgokat.
Lepke szerintem Te több ilyen storyt ismersz hiszen gyerekekkel foglalkozol. Mesélhetnél.
2010.01.17 22:40:37
 
#8
Sziasztok!

A magam részéről kimondottan gátlásos gyerek voltam, sok belső feszültséggel, bár ezt "külső" szemlélő nemigen mondta volna meg. Arra emlékszem, hogy a sötétben állandóan visszataszító lényeket, és alakokat láttam, ezért _soha_ nem aludtam el egyedül, és ki nem mozdultam addig a szobából ébredés után, amíg be nem jött valaki. Ordítottam, mint a sakál. :-)

Még a "semmi-re" emlékszem, azaz időnként olyan állapotba kerültem, hogy egyé váltam valamiféle bársonyos sötétséggel. Ilyenkor valamiféle "ívet" éreztem magamban, ez nem volt kellemetlen. Különös, néha fel tudom idézni, de nem olyan mértékben, mint akkor.

Szóval semmi angyal, csak feketeség, és démonszerű lények. Ja, igen meg egy érzés, hogy figyelnek. Hm.. ez utóbbi gyakran elég határozott érzés volt.

Üdv.: Archeon
2010.01.15 19:12:23
 
#7
"olyan tisztán, befolyástól és korlátoktól mentesen senki nem tud úgy tanítani minket mint a gyerekek"
:)
Arra emlékszik-e valaki közületek, hogy amikor még gyerek volt,
milyennek látta a világot és benne saját magát?
Vajon mi miről "meséltünk" másoknak vagy csak magunknak...

Üdv,
lepke
2010.01.15 13:51:51
 
#6
Nagyon igaz amiket írsz. Én is azért hagytam abba a kérdezősködést, mert éreztem hogy egy idő után csak azért válaszol mert látja rajtam hogy akarok vmit hallani. De azokat a részeket nem írtam le, pont azért mert nem voltam biztos benne. Így kénytelen leszek megint kivárni amíg magától mond vmit :(.
Most jutott eszembe hogy van egy másik storym is, ami egy kolleganőmmel esett meg. Az ő kislánya is mond érdekes dolgokat (a kislányt nem ismerem). Egyszer például azt mondta neki hogy Anyu én úgy szeretlek, te olyan szép vagy, legközelebb nem leszünk inkább testvérek? :)
2010.01.12 23:18:27
 
#5
Szia!

Ez bizony nagyon jó téma.

Azt mondod, hogy a fiúcska utazásai kicsit izgalmasabbak, mint a mi utazásaink. Ennek persze sok oka van, néhányat azonban a teljesség igénye nélkül ki lehet tárgyalni.

Az első. és egyik legfontosabb ok, hogy az ő személyisége nincs annyira beleverve - még - a fizikai világba, mint a miénk. A tudata sokkal flexibilisebb, másként fogalmazva, tudata nagyobb részét tudja az utazásra fordítani, mint mi. Ő jobbára spontán utazik, azt mondja, az ajtók mindig másfelé viszik, míg mi egy adott téma köré próbáljuk csoportosítani az utazásunkat, érdeklődésünk szerint. Nála erről még nincs szó.

Tapasztalatai spontánabbak, és mivel tudata nagyobb részével van jelen, így direktebbek, mint a mi tapasztalataink. Egyértelmű, hogy nem tud különbséget tenni a "való" világ, és az asztrálsík között, mert akkor tudná, hogy valójában a teste alszik, a tudata viszont továbbra is éber. /ez amúgy mindenkinél így van, csak az a kérdés mennyiben tudatos dolog ez nálunk, és mennyire tudatos dolog ez nála./ A mágusok imája többek között így hangzik: "Engedd reánk hullani bölcsességed sugarát, és szereteted melegét, és akkor szilárddá lesz a múló, az illó, testté az árnyék, lélekké a levegőszellem, és _gondolkodássá az álom_"

Nála az azstrálsík alsó részén valósul meg az utazás, - legalábbis ezt tudom leszűrni abból, amit leírtál - vagyis közvetlenül a fizikai sík "fölött", ahol a tapasztalatok megint csak direktebbek, hiszen, a jelképek azonosak, vagy megközelítőleg azonosak azzal, amit "éber" állapotban is használunk. Itt hátrányt jelent, hogy nagyon sok a "szemét", az elfajzott testet öltött gondolatminták, Bardon terminusával elementálok, sémák, lárvák, itt ragadt nyomorult szellemek. Ezért beszélhet gyakran szörnyekről. Nálunk viszont jóval a fizikai szintet meghaladó szférákban valósul meg az utazás, ahol sokkal kevesebb a fizikai tudat által értelmezhető jelkép, és ezért sokkal nehezebb a tapasztalás is. Gyakran kerülünk szembe olyan fogalmakkal, amelyek megtapasztalása nehézkes, éppen azért mert soha sem találkoztunk vele. Ráadásul nekünk sokkal több saját sztereotípiával kell megküzdenünk, neki ilyenek még nincsenek, tapasztalatai rendkívül tiszták ezáltal.

A lélek fejlettségéből milyen következtetéseket lehet levonni? Erre vonatkozólag azt lehet mondani, hogy lehet olyan gyerek valaki, aki iskolás, aki kiválóan emlékszik mindenre, amit tanult, tapasztalt, és lehet olyan gyerek is, aki valaha nagytudású és hatalmú professzor volt, de elfelejtett szinte mindent. Pillanatnyilag tűnhet úgy, hogy az előbbi nagyobb eséllyel indul a spirituális fejlődés felé, hiszen egy csomó okkult képesség birtokában van, és használja is azokat. Mondjuk ha egy emeletes házat képzelünk el, a földszinten. Ez közel van hozzánk, és ezért ez számunkra, "egyszerű" felnőttek számára bámulatos, csodálatos lehet. Míg a második esetben a gyermek tudata messze, a tizedik emeleten mozog, és hat, a hatásai, sokkal kifinomultabbak, nehezen érthetőek, és megfoghatóak, amúgy pedig a gyerek abszolút "normális", adott esetben kevés affinitást mutat a szellemi dolgokhoz.

Példát is tudok mondani. Egy gyermekkel akartam foglalkozni, és megkérdeztem a barátomat, mit szól hozzá. Szó szerint ezt mondta: "Vigyázz, mert ő olyan dolgokat használ, amilyeneket Te, nem is ismersz!" Gondoltam, ezt megnézem, hát megkíséreltem felvenni a kapcsolatot a szellemével, én szívesebben írnám azt, hogy a belső énjével. Szavakkal le nem lehet írni, azt a különbséget, ami közte, és köztem mutatkozott. Olyan fény, és erő, és tudás, ami nekem kínai. Úgyhogy inkább lemondtam arról, hogy tanítsam :-) Három éves. Emellett azonban semmiféle érdeklődést nem mutat a szellemvilág felé, a szülei szerint nyugodtan alszik, bár néha képes dróton rángatni akárkit, de melyik gyerek nem? :-)

Van egy icike picike veszélyes potenciál a Te szomszéd gyerekedben, Erika. A fizikai fejlődésében ki nem mondható előnyt jelent, hogy a szülei nem eltagadják, elcsalják a tapasztalatait, hanem megbeszélik vele, ez véleményem szerint megakadályozza a személyiség torzulását, ami által minden bizonnyal nehézségek nélkül illeszkedik majd be a társadalomba. Másrészt viszont az efféle tapasztalatokról való beszélgetést nem tanácsos erőltetni. Nem azért, mert a gyereket ezt kellemetlenül érinti, hanem azért, mert előfordulhat, hogy egy idő után saját maga tesz hozzá részleteket. Meg kell mindenkinek érteni, hogy az efféle dolgokban is mutatkozhat nem teljesen valós adat.

Talán nem világos, ezért ezt is egy személyes példával szeretném megvilágítani. Tágabb környezetem egyik ezoterikus közösségében felbukkant egy gyerek, olyan kis-, és nagytini közötti átmenet korú, aki kétségtelen médiumi képességekkel bír. A közösség persze azonnal "rákattant", és mindenben teljes bizalommal ráhagyatkozik, úgy az elhaltakkal kapcsolatos információkban, úgy egyéb szellemvilági lényekkel kapcsolatban. Egy alkalommal személyesen vezettem meditációt a közösségben, és ez a gyerek is jelen volt. Imponáló magabiztossága engem is lenyűgözött, noha a mondandójában, közléseiben nyilvánvaló jelkép értelmezési problémákat véltem fellelni. A meditációban angyalokat idéztünk meg, hiszen ez az egyik kedvenc területem. A gyerek közölte, hogy nagyon jól fog sikerülni a meditáció, egyetlen angyal megjelenítését _engedélyezték._ Én meg mondtam, hogy megnézünk néhány angyalt, hogy a közöttük fellelhető különbséget megtapasztalni lehessen.

Az eltérő közlés persze feszültséget szült, hiszen nem szokott hozzá, hogy valaki elentmond az információinak. Egészen szépen elvolt az első angyal érkezéséig, majd aztán amikor szólítottam a másodikat, fészkelődni kezdett. Kénytelen voltam némiképp blokkolni, mert meg akarta akadályozni a további hívásokat. Ez nem sikerült neki, és a meditáció a továbbiakban is kiválóan működött. Az ő esetében tehát mondhatnók, hogy iskolás szint, de ha nem is akarunk kategorizálni, ki kell jelenteni, hogy bármely médiumi tehetségnél lehetnek torzulások, még akkor is, ha az illető gyerek.

Egyébiránt néhány mágiával foglalkozó beavatott leírásából tudni lehet, hogy némely varázsló gyerekeket használt arra, hogy idézésének eredményéről beszámoljanak. A fáma szerint erre a 7-8 év körüli gyerekek a legmegfelelőbbek, gondolom azért, mert náluk már az egó is elég fejlett ahhoz, hogy pontosan le tudják írni amit látnak, elkerülhető a "Hukszli, és Bukszli" probléma...

No mit is akartam ebből kihozni :-) Úgy tűnik, hogy egy gyermek ezoterikus tehetsége két dologból állhat össze. Egyrészt annak a léleknek a tudása, és hatalma, amelyik őt ide küldte, másrészt pedig egyfajta emlékezés erre tudásra. Ha viszonylag alacsony a tudásszint - elég utálatos dolog itt "alacsony" meg magas szintről beszélni, de a hasonlat miatt mégis ezt kell mondanom, /Seth azt mondaná: A ti fogalmaitok szerint :-)/ - de erre nagyobb mértékben emlékszik valaki, az előnyben lehet, mint az, akinél ez a bizonyos tudás szint "magas", de nem emlékszik rá oly mértékben. Az a szerencsés, ha valaki óriási tudására teljes mértékben emlékszik :-) Ilyen is volt a világtörténelemben néhány. Jómagam tudásszintje olyan amilyen, nem akarom kategorizálni, de az biztos, hogy güzü nagy munkával most akarom magam emlékeztetni rá :-))

Baráti üdvözlettel: Archeon

A leszületésről Gustav Meyrinknek van egy idevágó idézete, egyszer talán fel is tettem ide ezt az írást a honlapra, de szokás szerint nem találom. Majd legközelebb.
2010.01.12 13:51:31
 
#4
Azt hiszem ez a négyéves fiú utazásai kicsit izgalmasabbak mint a mieink így ha legközelebb alkalmam nyílik rá, majd még rákérdezek nála. Úgyis állandóan szörnyekről beszél, pedig egyátalán nem néznek TV-t.
A leszületéssel kapcsolatban viszont nagyon kiváncsi lennék rá hogy akkor miért született le mégis? Tudtommal mi döntünk arról hogy leszületünk-e vagy sem. Bár hallottam már olyan verziót is hogy a "rosszak" nem. Remélem egyszer majd sikerül megtudnom tőle ezt. Ha elmondja.
2010.01.12 13:47:24
 
#3
Ma összefutottam velük ismét és meséltem az anyjának hogy mit mondott. Na ezt megdobta ő is egy érdekes storyval. A napokban azt mondta neki hogy ő azért nem akart megszületni mert nem szerette őt (mármint az anyját). Mert ő régen nagyon-nagyon rossz volt és nem szerette őt.
2010.01.12 13:45:35
 
#2
Mikor lesz már az anya hogy te vagy kicsi és meg nagy?
Hasonló kérdésekkel ostromolja az anyukáját. Azt mesélte az anyuka hogy mindentől fél, nagyon nehezen sírva alszik el, fél elaludni. Nem akar aludni és mindig azt mondja hogy miért csináltátok már megint hogy éjszaka van. Gyakorlatilag álomba sírja magát majdnem mindig. Persze ő mindig azt mondja hogy ő sosem alszik. Ebből szerintem már össze lehet rakni hogy miért is fél ennyire.
Amiért nyitottam a topicot az néhány nappal ezelőtt történt. Nem igazán mertem tőle eddig erről kérdezni hiszen mégiscsak gyerek. De amikor itt voltak nálunk a nővérével játszani épp azt mesélte nekem nagy magabiztossággal hogy ő bizony sosem alszik. Így kaptam az alkalmon és megkérdeztem hogy akkor mit szokott csinálni. Erre azt mondta hogy keres egy nyitott ajtót és kiszökik rajta. (lakásban élnek az összes ajtó nyitott kivéve a bejáratit ami mindig zárva van természetesen)
-És hová mész rajta?
-Mindig máshová. Ahová visz. Mindig máshová visz.
-Például hová? Hát múltkor voltam egy lakásban ahol két öregasszony lakik, nekik nincs ágyuk mert ők nem alszanak sosem.
-Hol van ez?
-Érden
Azt ugye mondanom sem kell hogy a gyereknek senkije nem lakik Érden így ezt a helységnevet nem is nagyon hallhatta.
- És kedvesek voltak az öregasszonyok?
- Nem voltak rosszak.
- Tudod a nevüket?
- Hukszli és Bukszli (vmi ilyesmi összevisszahangzású vmit mondott)
- Szoktál hozzánk is jönni?
- Igen szoktam?
- És rajtunk kívül ilyenkor van itt más?
- Igen.
Itt abbamaradt a beszélgetés mert addigra már látszott rajta hogy játszott volna tovább és baromira nem akart nagyröptű beszélgetéseket folytatni velem, így inkább hagytam, bár majd megölt a kiváncsiság hogy kivel találkozott nálunk.
2010.01.12 13:33:30
 
#1
Szóval van egy szomszéd kisfiú. 4 éves. Már az első látásra megfogott. Iszonyatosan nyitott. Csak úgy ránézésre tudjátok a szeme. Persze frissen ideköltözöttként még nem voltam olyan nyitott az itteniekkel. Ő meg pláne nem velem és úgy átalában senkivel. Ma már szerencsére azok közé tartozom akiket szeret és így beszél a dolgairól.
Már az elején mesélt néhány "profétikus" álmot, a maga 4 éves szintjén, miszerint eláraszt mindent a víz, néhány ház összedől, az erkélyek behorpadnak, az autók fejjel lefelé úsznak a vízen a fákkal stb.... Amikor láttam hogy "rosszullevést" rajzol a járdára akkor már tudtam hogy a fiú nagyon komoly tudás birtokában van, de még akkor sem sejtettem mennyire.
Aztóta közelebb kerültem az anyukájához is aki egy nagyon szimpatikus nő sokat szoktunk beszélgetni, és hozzá is. Gondoltam megosztok róla néhány storyt.
El kellett telnie egy időnek míg mertem szólni az anyjának hogy a fiú nagyon nyitott. Ehhez kellett számomra egy nagyfokú bátorság, így magam is meglepődtem amikor nem az elutasítással találkoztam hanem megnyílt Nekem. Kifejezetten örült hogy beszélhet vkinek erről anélkül hogy bolondnak néznék őt és a fiát is. Mert hát vannak érdekes dolgai.

Nyomtatható verzió

Kapcsolat Igazi Beavatás Útja Angyalforrás Angyalszív Egész-Ség-Ház Kalandtúra