Sziasztok!
Sziasztok!
Az utóbbi időben a gyógyító meditációk kerültek itt előtérbe.
A meditációban részt vevők /vagy részt venni szándékozók/ nem egy "iskolából" kerültek ki, ezáltal az ismereteink ezen a téren is különbözhetnek.
Talán hasznos lenne, ha valahol itt a honlapon írnál néhány mondatban összefoglalva, hogy a Te tapasztalataid alapján hogyan vélekedsz
" A gyógyítás joga és lehetőségei " témakörről.
Ez a kérdés könnyen megtölt egy ezer oldalas könyvet, de minthogy jelen állapotban erre nincs lehetőség, megpróbálom röviden átadni amit ebben a témában tudni vélek. Engedjétek meg azonban, hogy mielőtt ezt megtenném, egy nagyon nagy ember véleményét megosszam veletek.
Paracelsus a betegségek okait 5 nagy csoportba sorolta: ens astrale, ens venini, ens naturale, ens spirituale, és ens dei.
Ens astrale, a csillagok által okozott betegségek: Itt a bolygóállások által előre megmutatott törvényszerűségek kerülnek górcső alá. Egy egy bolygó "rossz hatásairól", ma is tud az asztrológia. De a mai asztrológusok hajlamosak determináltságot kiolvasni a horoszkópokból, ezzel messze kerülnek azoktól a felismerésektől, amelyek révén a betegségek egy bizonyos csoportja felderíthető, és gyógyítható. Parcelsus azt vallotta, hogy a bolygók csak hajlamosítanak, de nem kényszerítenek. Azt írja: "okos ember kiolvassa a sorsát a csillagokból, éppen ezért nincs alávetve a végzetes befolyásoknak, sőt ura marad az asztrális világnak. /asztrális világ = az én definícióm szerint az a szélesebb valóság, amely a mi, fizikai világunkat is tartalmazza, és ahonnan minden hatás - így a negatív - hatás is ered/ Ha valaki rossz bolygó hatása alá kerül, - és az esetleg hajlamosítja valamely betegségre - mindig van lehetőség más bolygók hatásához folyamodni segítségért. Magyarán: a csillagok nem közvetlenül hatnak, hanem az asztrális világban megnyilvánuló energiák révén, amelyeket egy másik azzal ellentétes hatású bolygó energiájával lehet semlegesíteni. /Ez például igaz azokra az esetekre is, amikor valamely bolygó energiái miatt egy bizonyos lélekcsoport számára növekszik a balesetek bekövetkezésének valószínűsége./
Ens venini, a mérgező anyagok által kiváltott betegségek. Ezt nagyon ma nem kell magyarázni. A világunk kölcsönhatásban van a testünkkel, e kölcsönhatás révén mérgező, toxikus anyagok kerülnek a szervezetbe a táplálkozás, a légzés útján. Ennek betegségeit a mai orvostudomány elég nagy biztonsággal kezelni tudja, ennek pedig az az oka, hogy a hivatalos orvostudomány az anyagban hisz.
Ens naturale, a természet által okozott betegségek. Itt Paracelsus a helytelen életmódból fakadó betegségekre gondol, amelyek nagyon sokszor krónikus jellegűek. Ma a természet által okozott betegségekhez sorolnánk a bakteriális, és vírusos fertőzéseket. Ez utóbbiakat lehet materiális eszközökkel kezelni, de a helytelen életmódból eredő betegségeket csak lelki úton lehet gyógyítani, és elengedhetetlen a páciens tevékeny közreműködése.
Ens spirituale, a lélek, vagy szellem által okozott betegségek. Ez a szellem hatalma a test fölött. Itt az imaginációról /képzelet/ és az akaratról tesz említést. Kiderül, hogy a lelkierők akár kártékonyan hathatnak a testre. Kézenfekvő, hogy az IJEDSÉG, a FÉLELEM, a BÁTORTALANSÁG, lényegesen befolyásolhatják az ember testi állapotát. Az emberi test nemcsak saját imaginációjának van alávetve, hanem más ember lelkiereje is hat rá. A hatni akaró erők pedig leggyakrabban a LEGGYENGÉBBEN ELLENÁLLÓ pontot keresik meg.
Itt kerül előtérbe az a félelmetes igazság, hogy akarjuk vagy sem, tudunk róla vagy sem, de egymásra mágikusan hatunk, miközben emberi kapcsolatainkat éljük. Ha ellenséges környezetbe kerülsz, garantálom, hogy néhány héten belül megjelenik az a bizonyos szúró érzés a lapocka tájékon, amely világosan jelzi: valaki nagyon nem kedvel. /a nem megfelelő szeretet hiányú öncélú kapcsolatok révén a lumbágó népbetegség./ Azt tapasztaltam egyes gyógyításaimnál, hogy az emberi energiatestben sokszor sötétszürke, vagy fekete tüskék vannak, amelyek kiváltják a testi tüneteket. Ezek eltávolítása sokszor azonnal megszüntette a kellemetlen közérzetet, vagy fájdalmat. Az esetek többségében ez nem tudatosan kerül az "áldozat" testébe, azaz például egy letorkolás során az, aki a szidalmakat küldi, nem is tudja, hogy akár több tucat "tüskét" szúrt a másik emberbe, mégis ez történik.
E betegségek másik csoportjában a lelki kapcsolatok állnak. Minden kapcsolatnak oka van. Akár családról, akár munkahelyről, akár bármi más közösségről beszélünk, ahol emberek érintkeznek egymással. A kérdés az, vajon megértjük-e az ebből fakadó feladatokat, és célokat, vagy sem?
Kezdő mágus koromban /ez nem jó, szóval helyesebben nagyon nagyon kezdő mágus koromban/ egy fiatal lányt kezeltem, akinek agydaganata volt. Sosem feledem el azokat az eseményeket, amelyeknek tanúja voltam, és amelyeket most itt, és most megosztok veletek. /nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek./
A lány a betegsége előtt gyönyörű volt, táncosnőként dolgozott külföldön, egy meg nem nevezett országban. Az egész olyan volt, mint egy tündérmese. Jött a dúsgazdag herceg, aki szerelmes lett a lányba, és elvitte volna magával, hogy élje a milliárdosok gondtalan életét. De a lány szerelmes lett egy magyar fiúba, és elutasította a kérőt. Hazaköltözött Magyarországra, egy panellakásba, ahol is hamarosan egy kisfiút szült. A dolgok aztán egyre nehezebbé váltak, az imádott férfi inni, és drogozni kezdett. Sokszor megverte a lányt, kimaradozott, a fizetését sosem adta haza. Minderről én később a nagymamától értesültem.
Amikor hozzám került, már túl volt a lány a kemoterápián, a sugárkezelésen, nem volt haja, a kezét sem tudta felemelni. Naponta jártam hozzá kezelésre, egy olyan lakásba, ahová a lány utolsó megtakarított filléreiből vezették be a vizet, és az áramot. Általában félórákat töltöttem vele, és mindketten nagyon örültünk, amikor a félórát követően, magasra emelte a kezét. A család tőlük telhetően próbálta ápolni őt, csak az a fránya férj, az nem akart beállni a sorba. Amikor valamilyen csoda folytán otthon volt, a lány szinte virult, kezelés nélkül is teljesen jól érezte magát, de amikor nem volt otthon, vagy éppen kimaradozott, a lány esetlen, és gyenge volt.
A mai eszemmel tudom, hogy a lány betegsége jelzés volt a párjának: VÁLTOZTASS!. Akkor csak halovány sejtésem volt erről, de azért egy alkalommal őszintén elbeszélgettem a sráccal, akit végül is nem találtam velejéig gonosznak. Elmondtam neki, hogy szerintem ő az egyetlen, aki megmentheti a feleségét. Kértem, hogy legyen vele minél többet, ápolja, és segítse, ahogyan csak tudja. Nem állítom, hogy ennek hatására változott volna meg, - noha nem volt annyira vak és süket az ezotériára - de egy ideig egészen rendes családapa vált belőle. Ennek megfelelően úgy láttam, a gyógyulás ha orvosilag és tökéletesen nem is valósul meg, azért valamiféle előrelépés mégiscsak lesz.
Aztán egy pár napig nem jártam ott, már nem tudom mi volt az ami miatt nem volt időm elmenni hozzá. Amikor azonban eljutottam... súlyos állapotban volt. Persze mondták a hozzátartozók, hogy a srác megint nem jár haza, hogy nem érdeklődik a gyerek után sem a lány után. Nem volt visszaút.
Két dolog égett belém, mint az izzó vas az ember húsába. Ma is látom magam előtt a kisfiú kis, szemüveges könnyes arcát, amikor sírva könyörög nekem az óvodában: "gyógyász bácsi vigyél haza...." És amikor a lány néhány héttel a halála után szó szerint megjelent előttem, és azt kérte: "gondoskodj a gyerekemről, kérlek.."
Kimondva, vagy kimondatlanul Lepke azt kérdezi tőlem: van- e jogunk gyógyítani? Ebben az esetben nem volt. Hiába, nem én menthettem volna meg ezt a lányt, hanem a párja, akit mindvégig szeretett, akkor is, amikor bántotta, akkor is, amikor cserben hagyta. Én nem tehettem mást, minthogy elviselhetővé tettem - talán - az útját, amíg be nem teljesedett az utolsó órája. Lehetett volna mindez másként? Igen, lehetett volna. Ma is azt mondom, hogy megváltozhatott volna ez a szomorú jövő, ha akkor és ott a lány párja belátja, változtatnia kell, mert a betegség elsősorban NEKI VOLT ÜZENET. Ma is ezer és ezer ilyen tragédia zajlik az országban, de vajon lesz-e valaha is szemünk arra, hogy észrevegyük?
A mágusok azt mondják, a következő forradalom lélektani lesz. És a lélektani forradalom mindig önkéntes. Nem tudom, hogyha az ember valamilyen okból átmegy egy hatalmas változáson, észre veszi-e a környezete? És ha észre is veszi, képes-e arra, hogy kivegye abból a skatulyából, amelybe helyezte? Észre vesszük-e, ha a tulajdon legszűkebb környezetünkben valaki válságba kerül? Látjuk-e a jeleket? Vagypedig éljük továbbra is saját fejünkben az életünket, mintha misem történt volna? Nehéz tanulságok ezek.
Ens dei, Isten szellemének hatása. Ezt nem tudnám másként leírni, minthogy ha egyszer el kell menni, akkor el kell menni, nincs sem segítség, sem gyógymód ez ellen. Ha az ember felismerte ezt a betegséget, nem marad más, mint annak elfogadása, a csendes beletörődés. Találkoztam ilyennel is, talán nem olyan régen. Végül is, mindannyian Isten kezében vagyunk, akár betegek vagyunk, akár gyógyítunk. Egy szép napon lesz annyi erőnk, hogy felnézzünk, és amint azt az imádság tanítja, úgy igazán szívből mondjuk: Legyen meg, a Te akaratod.
Baráti üdvözlettel: Archeon
