Főoldal Hírek Fórum Eseménynaptár Honlaptérkép Belépés
Főoldal > Fórum > Okkult gondolatok
A topik olvasásra nyitott. Ha hozzá szeretne szólni, kérem jelentkezzen be, illetve ha még nem tette meg, regisztrálja magát.

Arra gondoltam itt lehetne megjeleníteni minden olyan egyéni véleményt a mágiával, ezotériával kapcsolatosan, amelyről azt gondoljátok más számára is hasznos lehet.
Egyenes időrend
1 ¤ 2 ¤ 3 ¤ KÖVETKEZŐ
2011.09.26 19:23:02
 
#51 ÚJ!
Sziasztok!
Hoztam egy ertheto tanitast kedves baratom eloadasaban,fogadjatok szeretettel:
http://www.youtube.com/watch?v=NI2ttlXc3OQ
Ferenc
2011.09.16 00:20:59
Válasz #49 megjegyzésre
#50 ÚJ!
A tudat rétegeiről:

Akár egyetlen mondattal is válaszolhatok, én azokkal értek egyet, akik szerint az eltérő szinteket a tudat eltérő koncentrációja hozza létre. Nézzük pl. az óceánt! Gondoljuk el, hogy egyetlen vízcsepp vagyunk az óceánban, mondjuk a Bahamáknál! A vízcsepp mondjuk az óceán felszínén lebeg. Tudatában van önmagának, érzi a szelet, a felszínt, az áramlatokat, esetleg a szárazföld partjait. Tudatával erre figyel. Ugyanakkor valahol a létezése legmélyén tudatában van az _egész_ óceánnak. Minden élőlénynek, amely benne él, minden partnak, amely határolja, minden mélységnek, az alj domborzatának, egyszóval az egésznek.. Mégsem erre figyel. Valamiért csak azt a kis szegletét érzi igazán a tengernek, ahol létezik. Mindeközben NINCS elvágva az egésztől, mert annak része.

Még érthetőbb a felfogásom, ha a saját példámat hozom fel. Amikor reggel felébredek, XY vagyok. XY, aki családapa, cégvezető, tele a napi élet gondjaival. Ide-oda futkosom, intézem a saját,és azok ügyét, akiket valamiért mellém rendelt a sors. Amikor leülök a számítógép elé, akkor Archeonná válok. Kitágítom a tudatom, hogy mindenre oda tudjak figyelni, ami fontos. Figyelek másokra, az érzéseikre, olykor érzem a gondolatokat. Archeon ezért a tudat szempontjából fejletteb, mint XY. Mondhatjuk, hogy Archeon tudata szélesebb, mint XY-é. Amikor meditálok, akkor már Archeon sem vagyok. A tudatom elfordul a fizikai síktól. Érzem a "lelkeket" magam körül, - ha sikerül - feltérképezem miben segíthetek nekik. És amikor ezen is túllépek, már az odaáti nevem sem érvényes. Már csak a fényhúrokat érzem, amelyek körülvesznek, és amelyek valahonnan "magasról" a fényből erednek. Ekkor már nincs testem, semmilyen sem.

Felmerül a kérdés mindez miért szükséges? Miért nem válunk mi minden pillanatban a tudat óceánjává? Mert valamiért fejlődni akarunk, és ehhez el kell felejtenünk - időlegesen - honnan jövünk. Igen, a héjakra szükség van. Ha a szélesebb tudat szempontjából vizsgáljuk a kérdést, - az eredeti példa szerint legyen kiinduló pontunk az EGÉSZ ÓCEÁN - akkor azt látjuk, hogy minden héj szükségszerűen LESZŰKÍTI a látóteret, és ezzel elősegíti a tudat egy adott dologra történő KONCENTRÁCIÓJÁT. /Az óceán egyetlen áramlattá válik, majd "rájön", h. kisebb tengerekből áll, végül eljut a vízcsepphez/ A tudat szempontjából - már bizonyára kitalálható - az egó a vízcsepp. Mert az egó a lehető legjobban leszűkített látóterű, koncentrált tudat. Ha nem lenne az egó, én és állandóan - mondjuk Archeon lennék - felbuknék a küszöbben, és beverném a fejem az ajtófélfába :-))

Másrészt a héjjakra a szűkebb tudat szempontjából is szükség van. Aki már megtanulta, hogy az egyetemes tudatot "beleverje" egyetlen egóba, az onnan már nehezen tud visszatalálni. Mert a korlátok nemcsak korlátoznak, de megadják a tudatnak a biztonság érzetét. Tehát nem dobhatjuk ki az egót a világűrbe, mondván: nesze, innen jöttél. Az egó szempontjából a semmi egyenlő a megsemmisüléssel, tehát nem tudja azt elviselni. Egy korlátokhoz szokott tudatnak nem lehet beadni egykönnyen a végtelenséget, mert fél a határok lebomlásától. Ezért ott a mentáltest. A mentáltes már sokkal szabadabban mozog, de még megadja a tudatnak, hogy vannak határai. Aztán ott az asztráltest, és kitudja még mennyi. Ahogyan haladunk felfelé, a tudat héjai egyre kevésbé "anyagiasak", végül teljesen elhalványul, és eltűnik MINDEN jelkép. Marad a tudat, és a végtelenség érzése.

Ahogy SETH mondaná: "Ahogyan fokozatosan tágítod tudatodat, egyre kevésbé anyagias testeket teremtesz magadnak, hogy a mind tágabb térben mind szabadabban fejezd ki önmagad".
Tehát: a dimenziók, és szintek, a tudat héjaihoz tartozó lehetségességek, és valóságok. Azok a tudatok hozzák létre őket, amelyek úgy döntenek, egy adott héjhoz tartozónak tekintik magukat, vagyis illúziók, "tantermek". A szintek között tehát nincsenek éles határvonalak. Ami a fizikai szinten létezik, az a többi szinten is érvényes, és létező dolog, és viszont. Ezért lehetséges számunkra is a tudat utazása a különböző szintek között. A fizikai szint fenemód valóságos illúzió, az imént mégis bevertem a fejem az ajtófélfába... :-))

Archeon
2011.09.16 00:11:14
 
#49 ÚJ!
A meditációs jelképekről:

Nem szabad azt gondolni, hogy a meditációban fellépő bármely képet, érzést, hangot, vagy egyszerű testérzetet jónak, avagy rossznak kell minősíteni. A meditációk egyszerre utazást jelentenek a lényünk, tudatunk belső rétegei, illetve lényünk felsőbb rétegei felé. Ebből az utazásból az egó AZ ÁLTALA ELFOGADOTT JELKÉPRENDSZER, ÉS HITVILÁG alapján kap információkat.

De a "fordítás" nem mindig fedi az eredeti információt, mert a tudat felsőbb rétegei nem használnak fizikai jelképeket. Ahogy a legutóbbi személyes találkozásunkkor közösen megfogalmaztuk, - és ahogy nem utolsó sorban a Seth nevű entitás is tanítja - a fogalommá kell ahhoz válnunk, hogy meg tudjuk érteni annak tartalmát. Például a repülés megértéséhez, egyszerűen magával a repüléssel érdemes azonosulni, semmint például gondolatban repülésre alkalmas fizikai eszközöket elképzelni, és azzal megtenni az utazást.

Úgy vélem, a tudat fejlődése - ha egyáltalán irányt lehet mutatni erre - az egyre kevésbé fizikai fogalmak, és jelképrendszer elfogadása felé vezet. Ha például a meditációban egy szellemi segítő, vagy akár egymás felsőbb énjei, közölni akar veled valamit, igyekeznek azt úgy tenni, hogy az egó is megértse. Ehhez kellenek azok a jelképrendszerek, amelyeket az ember használ

Jómagam - és talán Rise nevében is nyilatkozhatom - a vallási szimbólumokat nem tartjuk valami sokra, mert ha igazán, és őszintén a vallások legmélyére hatolunk, rengeteg átfedést tapasztalhatunk. Például a keresztény Szűz Mária kultusz levezethető a Római Birodalom késői Izisz kultuszából. Mythasz a kereszténységnél valamivel korábban keletkező kultusza szerint Mythasz szűz anyától született, december 25.-én, és halála előtt áldozati vacsorát tartott. Krisna, Jézus előtt 600-700 évvel születet, szintén SZŰZ ANYÁTÓL, azért, hogy az emberek között a szeretetet hirdesse. Szintén erőszakos halállal halt meg, lenyilazták. Buddha sem nagyon lóg ki ebből a sorból, bár - szerintem - kétségtelen, hogy leginkább emberközpontú tanokat hirdetett.

A lényeg tehát az, hogy MINDEN korban megjelent egy egy nagyon erős, és szeretetet magasan művelő intelligencia, mégpedig a tömeg által LEGINKÁBB elfogadható formában. Véleményem szerint, amikor pl. egy keresztény a tanítással kapcsolatos információkhoz Jézuson keresztül jut el, vagy amikor egy Mohamedánnak Mohamed próféta adja hírül az igazságot, vagy amikor egy hindunak Krisna mutat utat, gyakorlatilag csak a csomagolás különbözik, az információ tartalma kevéssé.

Így a belső képekben megjelenő szimbolikus személy, vagy jel, VALAMIT ÜZEN NEKED. Nem véletlenül éppen az jelenik meg neked, ami megjelenik. Ahhoz, hogy az információ tartalmi elemei előjöjjenek, és tudatosuljanak, érdemes végiggondolni, TÉGED, SZEMÉLY SZERINT milyen viszony fűz a kérdéses jelképhez. Csak néhány példa: anyaság? kettősség? anyai szeretet? béke? ha ezt megfejted, akkor ott a kulcs a meditációban történtek TELJES TUDATOSÍTÁSÁHOZ.

Nekem Szűz Mária nem mond semmit. Másnak igen. Valóban Szűz Mária jelenik meg a meditációban? Természetesen lehetséges. Mintahogy az is, hogy valamely szellemi SEGÍTŐ VÁLASZTJA ezt az alakot. Gyakorlatilag nincs jelentősége. Mert a jelentőség a hozzá fűződő VISZONYOBAN van elrejtve.

Ha én tudatosan ott lettem volna, valószínűleg mást láttam volna a gömbben. De az is lehet, hogy nekem nem is lett volna gömb :-) Ennek ellenére itt ezen a honlapon az egymástól FÜGGETLENÜL meditáló személyek között nagyon, de nagyon sok az átfedés. Ennek pedig az az oka, hogy itt úgy véljük, az információ a lényeg, amit kapunk, és nem a körítés. Így aztán érthető az egyezőség.

Ezért tehát ha valaki megkérdezi tőlem - elnézést a szándékosan erőltetett példáért - hogy ha egy tündérrel találkoztam az jó? Arra azt válaszolom igen. Ha azt kérdezik tőlem, én egy őzikét láttam, az jó? a válaszom szintén: igen. /egyetlen problémának azt tartanám, ha a meditáló SAJÁT SZEMÉLYES JELKÉPVILÁGÁT AKARNÁ ELFOGADTATNI MÁSOKKAL. Vagyis kijelentené, hogy CSAK, és KIZÁRÓLAG AZ A JELKÉP JELENHETETT MEG, AMIT Ő LÁTOTT. Ez egyébként a vallási dogmák eredete, és veszélye, ami miatt oly sok ember meghalt már./ Ha valaki azt mondaná, hogy túláradó szeretetetet, könnyűséget éreztem az jó, arra azt mondom, igen, én is éreztem. És ehhez egyre többen csatlakoznak, mert amit érez az ember, abban sokkal több az egyezőség, mint a SZEMÉLYES JELKÉPEKBEN.

Köszönettel: Archeon
2011.01.13 14:03:44
 
#48
Sokat gondolkodam már én is azon amit írtál és szörnyűnél szörnyűbb utópiák jutottak eszembe, aztán továbbgondolva megnyugodtam. Az ember, az emberi test, a Föld, a természet meg minden alapvetően a harmóniára törekszik. Szerencsére a tudomány fejlődik, ami az értelmesebb rész az egyensúly elérésére fordít. Nem véletlenül lesz valaki beteg. Felbomlik a szervezetben az egyensúly és így "kényszerít" minket szervezetünk az egyensúly megtalálására. Ha nem megy hát akkor meghalunk. Mindennek van előnye és hátránya. Ha mondjuk tömegesen elkezdünk szőke kék szeműek gyártani, akkor egy extrém napos évben bizony többségük meghal, így helyreáll a globális egyensúly. Persze az is lehet hogy akkor fekete-barnaszeműeket kezdenek el néhányan gyártani és akkor jön egy extrém hideg és őket pusztítja el, és akkor megint helyre áll az egyensúly. Addig kisérletezünk míg rájövünk hogy minden úgy jó ahogyan azt Isten megteremtette. De az egyensúly biztosan helyreáll mindig (ugyan emberéletek kárán), Mint egyén arra kell törekedni hogy mi is egyensúlyba kerüljünk, és ha középen vagyunk akkor nem pusztít el minket sem az extrém meleg, sem az extrém hideg. Akkor a géntechnológia gyógyít minket, vagy hogy egy ma aktuálisabb dolgot említsek a plasztikai sebészet kijavítja kisebb hibáinkat (pl. ha az egyik melled kisebb mint a másik) ezzel harmóniába hozva téged, nem pedig felpumpál hogy extrém módon nagy legyen a melled.
Itt van például amiért már olyan régóta tépem a számat. A fák. Úgy féltettem őket mindig hogy milyen rohamos gyorsasággal vágják ki őket. Már nem féltem. Van most egy iszonyatos nagy árvízünk Ausztráliába. Meg persze van kis hazánkba is itt-ott. Meg mindenhol a világon. Nem történik más mint hogy a Föld is egyensúlyra törekszik. Lényegesen kevesebb a fa (hiába hogy a Föld tüdejéből-Dél-Amerikából tünnek el leginkább ez hatással van az egész bolygóra). Kevesebb fa kevesebb vizet szív fel, ergo több marad mindenhová máshová. Kevesebb fa melegebb légkört teremt ergo olvadnak a jégsapkák, ami még több vizet jelent. A sok víz elvesz tőlünk egy csomó területet, így kisebb helyen kell élnünk mindannyiunknak. A kisebb helyen viszont kevesebb élelmiszert tudunk termelni, így az élelmiszerárak megnőnek. Mivel az élelmiszerárak megnőnek így csomóan meghalnak éhinségbe. Kevesebb embernek viszont már elég a kevesebb terület és a kevesebb élelmiszer. Így helyreáll majd az egyensúly. Aztán remélem tanulunk abból ahogy embermilliók pusztulnak el az ártól és az éhségtől, és az a kevesebb ember elkezd majd újra fákat ültetni, és folyamatosan egyre nő majd megint a száraz területünk, és a termőföldünk. De hogy egyensúly lesz a Földön az tuti, hogy emberrel vagy ember nélkül azt már mi döntjük el. Én maradni akarok.
2011.01.13 09:52:22
 
#47
Sziasztok!

Még mindig a gyógyításról, és gyógyulásról.

Az elmúlt év végén tétlen tespedésem közepette, a tévét kapcsolgattam. Egyszercsak a Spektrum egyik műsorára került a sor, amit érdekesnek találtam, és megnéztem.

Az ember génllományáról volt szó, illetve a génmanipuláció lehetőségeiről. Felváltva nyilatkoztak benne tudósok, és egoista idióták, akiknek legfőbb célja, hogy magukat klónozzák. Ez utóbbiak a természet, és egyáltalán bármi más tisztelete nélkül - talán a pénz kivételével - nyilatkoztak arról, hogyan fognak klónozni, és gyerekeket rendelésre előállítani. /szőke, kék szem, sportos alkat, stb./

A műsor komolyan vehető képet festett a génmanipuláció ekőnyös, és árnyékos oldalairól. Előfordulhat, hogy egyes gazdag emberek valóban megrendelik a gyerekeket, és annak tulajdonságait, drága eljárásokkal gyógyítttatják betegségeiket, ugyanakkor a gének ismerete számos előnyöket fog jelenteni a most még gyógyíthatatlan betegségek kezelésében. A mai ismereteink szerint egyetlen hajszál is elegendő lesz egy 1 éves gyerektől, vagy egy babától ahhoz, hogy megállapítsák elkövetkező életútját.

"Életünket - mondják - az a genom határozza meg, amit születésünkkor szüleinktől, a természetről kaptunk. Ez a genom magában foglalja az egyed tulajdonságait, lehetőségeit, tehetségét, és betegségeit. Pontosan meg lejhet állípítani, hogy mely időpontban mire számíthat, pl. 30-évesen cukorbetegség veszély, 40 évesen szívproblémák, 55 évesen magas vérnyomás, stb. A genom mindössze négy aminósav kombinációából álló sorozat, a gének összessége."

Nos, ha ez igaz, és persze igaz, akkor megállapíthatjuk, hogy az emberiség valamennyi gyógyító eljárása a gyógyszerektől elkezdve a legkülönfélébb terápiákig, épphogy csak a felszínt karcolgatja! Az emberben meglévő genetikai kódok, egyszercsak ativizálódnak adott időpontban, mi pedig küzdünk ez ellen, vagy nem. A gyógyászat adhat némi haladékot, de ez majdnem a semmivel egyenlő, mert a lényeget nem érinti. Élhet az ember "egészségesen", lehet vegetáriánus, ha hisz benne, a géneket ez nem érdekli, ha eljön az idő valahol kattan egy kapcsoló és...

Hacsak el nem jutunk addig, hogy felismerjük a gének hatásait, és "kicseréljük" a rossznak vélteket, génsebészeti eljárásokat kidolgozva. Miközben szinte csak biomechanikai gépnek tekintjük az emberi testet, amely vakon követ egy kissé homályos biokibernetikus programot, feltesszük a kérdést: De hol van ebben az értelem? Hol van az az ok, amely meghatározza a genomunk genetikai prorogramját? Lehetséges volna, hogy pusztán véletlenül áll össze ez a program, és ezzel állíthatjuk, hogy egész életünk egy vak mechanizmus által előre meghatározott program?

Nos mi hisszük, hogy erre egyértelmű választ adhatunk: Ez nem vak, véletlenszerű mechanizmus. Hisszük, hogy az emberi élet transzcendens alapokon nyugszik, ami azt jelenti, fizikai létezésünk és a létezés minden eseménye jelentőséggel bír, és a felsőbb valóságokból ered. Úgy véljük, születésünk elején tervet készítünk, amelyben felvázoljuk fejlődésünk lehetőségeit, életünk némely történését. Ezek nem feltétlenül elkerülhetetlen irányvonalak, mert a _megismerés_ mindig lehetőséget ad arra, hogy válasszunk. Úgy gondoljuk, a gének, és a genetikai program az, amely összeköti a transzcendens valóságot, a fizikai valósággal. A genetikai információ transzcendens információt jelenít meg.

A mágusok rég tudják ezt. Eliphas Lévi kategórikusan kijelenti, hogy különböző mágikus eljárásokkal az ember születendő gyermekét BÁRKIHEZ HASONLATOSSÁ TEHETI, BÁRMILYEN TEHETSÉGET megadhat neki. Az alkímisták hitték, hogy ha előállítják az ősanyagot, és ezt elfogyasztják, akkor elnyerik az örök életet. /most azt mondanánk, létezik egy eljárás, amelynek segítségével az öregedésért felelős géninformáció törölhető/ Ez nem más, mint a genom tudatos módostása szellemi energiák közlésével.

Tudjuk-e tehát módostínai az ember genetikai programját? Ha igen akkor milyen mértékben, hol vannak a határok, és feltételek? Egyértelmű, hogy tudjuk módosítani, mintahogy az is egyértelmű, hogy ennek határai, és feltételei vannak.

Az ember nem véletlenül állítja össze a transzcendens létezésben ezt a bizonyos genetikai programot. Ez egy saját magunk által meghatározott program - nézetünk szerint. Az első dolog ami ebből következik, hogy a genetikai program megváltoztatása személyes jog. Ha eljutunk arra a fejlődési fokra, ahol belátással vagyunk saját hibáinkra, ha megértjük, hogy hol kell változtatnunk, ha életünk egyik fő céljává azt tesszük, hogy ezoterikus értelemben fejlődjünk, ha tabuk nélkül kritizálni tudjuk önmagunkat - ez nem önelutasítást jelent autómatikusan, hanem önítéletet az igazság szemüvegén keresztül - akkor eljuthatunk abba az állapotba, amely állapot lehetővé teszi számunkra, hogy saját életünk, sorsunk, és egészségünk felett uralkodjunk. Sokan sokféleképpen nevezik ezt az állapotot, én ezek közül ezt választom: Az emberfölötti ember megvalósítása. Az emberfölöti ember akkor lesz beteg, és hal meg, ha _úgy dönt_.

Az ember gyakran hiszi azt, hogy döntési helyzetben van. Még gyakrabban azt képzeli, hogy döntési helyzetben van. De a valóság az, hogy ez a döntési helyzet a fejlődés egy bizonyos fokán adatik csak meg. Rengeteg eszközt kap az ember, amivel élhet. És ezek között ott van a génmódosítás lehetősége. Egy idő után az ember "szobrászkodhat" a saját testével, belátása szerint. Szellemi úton is lehet génállományt módosítani, igen. Azt gondolnám, hogy más ember génállományának módosítása azonban csak nagyon korlátozottan valósítható meg. Nem menthetek meg a világ számára senkit. Csak önmagát menteti meg, mégpedig azáltal, hogy változtat, hogy megvalósítja saját fejlődési útját. Nem elég szimplán csak leélni egy életet. Építeni, és változtatni kell. Dombi Feri bácsi ezt mondta egyszer: A bűnöket nem lehet a kereszt alá vinni, mint az aprófát. Tenni kell a megbocsátásért." Ha ez sikerül, a korlátok leomlanak, és lesz lehetőség a genom módostására a _szellem_ és nem az _egó_ belátása szerint.

Bráti üdvözlettel: Archeon
2010.04.14 09:31:26
 
#46
Sziasztok!

A szinkronicitás jegyében egy nagyon kedves barátom - nem is sejtve jelenlegi törekvéseimet, és amely törekvéseknek itt is hangot adtam - elküldte nekem ezt a filmet. Pénteken ismét a testet alkotó kvantum mezővel foglalkoznánk, és ehhez, ezt a filmet ajánlom megnézni. Ebből úgy vélem majdnem minden világossá válik, nekem is hatalmas inspirációt adott.

www.yv.hu/play_a_video.html?uploadedfileidhash=110ada38b52fb435762cf5ec43da4659

Baráti üdvözlettel: Archeon
2010.04.06 17:45:37
 
#45
Szia Archeon!

A Naprendszer-atom analógia annak fényében amit Hlk leírt úgy értelmezhető pontosabban, ha a bolygókat, mint a Naphoz képest elhanyagolható méretű és energiájú részeit a Naprendszernek most elfelejtjük, de keresünk helyette olyan lényegesen nagyobb energia töltéssel, de minimális anyaggal rendelkező "dolgokat", amik összességében a Nap energiájával már összemérhetőek.
Tudtommal ilyet ma még nem fedeztek fel a csillagászok, de az okkult irodalomban ezeket hívják szerintem szféráknak, a bolygókhoz való rendelésük valószínűleg nagyrészt a megfoghatóság kedvéért van.

Ha így tekintjük a Naprendszert, hogy a Napban és körülötte öszpontosuló energiák szilárd, megfogható része gyakorlatilag minimális (a Napot is jórészt gáz és plazma állapotú anyag alkotja), akkor az analógia egész szépen megállja a helyét :)

Minden jót!
Rise
2010.04.06 17:45:22
 
#44
Kedves Hlk!

Nem is mondtad, hogy a fizikusira is készülsz :D

A palacsinta nem stimmelt egyébként, a Naprendszernél energetikai értelemben a napszél által a naprendszerközti anyagban létrehozott anyagszegény buborékot érdemes nézni. Ez legalábbis közelít már a gömbhöz egy palacsintához képest :)

Hlk, mind a mód, ahogy a tudásodat meg tudod fogalmazni, mind a kommunikáció pontossága rengeteget fejlődött. Jelen esetben úgy is fogalmazhatnám, hogy elmédet éles pengévé köszörülted. Egy eszközt azonban ártó és építő célra egyaránt lehet használni.

Jelen esetben a meglátásaidban nem találtam javaslatot, helyesebb analógiát, e nélkül pedig az olvasót legfeljebb elbizonytalanítod a jelenleg rendelkezésére álló iránnyal kapcsolatban, de a nélkül, hogy jobbat adnál neki. Ezzel elveszel valamit, de nem adsz cserébe semmit (ha a tudást nem számítjuk, amit a többség se nem kért, se megérteni nem fog, így számára értéktelen).

No és izé, legutóbb Fügénél láttam hasonlót (Szóval basszus, legyen már több eszed ennél! :) ...
Lehet, hogy találkoznunk kéne :)

Minden jót!
Rise
2010.03.30 21:47:57
 
#43
Hali!

Csak a vita kedvéért :-)

"A naprendszeres hasonlat addig helytálló, míg azt szemléltetjük vele, hogy egy olyan valamivel van dolgunk, aminek a kiterjedéséhez képest elhanyagolhatóan kis térrészben koncentrálódik tömegének döntő hányada."

-Szerinted

"Ám amikor ebből vonjuk le azt a következtetést, hogy az atom nagy része semmi, és így mi is tulajdonképpen semmiből épülünk fel, tévútra jutottunk."

-Szerinted

Szerintem azonban ez a semmi nem más mint egyfajta energiaminta, ráadásul ez az energiaminta elektromágneses egységekből áll. Én erről igyekszem tapasztalatokat gyűjteni. Persze én is olvashatnék könyveket, esküszöm nem is derogál, de egyrészt megtettem, másrészt az nem viszi előre a személyes fejlődést. Kettőnk között végletes nézetkülönbségek vannak, ezért aztán igazán nem is nagyon foglalkozom a továbbiakban a témával. De mint mondtam, köszi az infókat.

Baráti üdvözlettel: Archeon
2010.03.30 17:49:45
Válasz #41 megjegyzésre
#42
Sziasztok!

Az én olvasatomban nem kerültünk messze az okkult gondolatoktól. Ha jól sejtem, itt az emberek a valódi megismerésre törekszenek. Ennek egy igen lényeges eleme, hogy megtanuljuk a dolgokat jelentőségük szerint kezelni. Így láthatjuk, egy adott kérdésben mit lehet és érdemes elhanyagolni, és mit nem. Ebben az ezoterikus áramlatok példát vehetnek a természettudományról, amely épp ezt kristályosította ki az egyik legtökéletesebb módon a fizikai világra nézve. Jó tisztában lenni, egy modellből származó információ mely részét vonatkoztathatjuk az eredeti tárgyra. A naprendszeres hasonlat addig helytálló, míg azt szemléltetjük vele, hogy egy olyan valamivel van dolgunk, aminek a kiterjedéséhez képest elhanyagolhatóan kis térrészben koncentrálódik tömegének döntő hányada. Ám amikor ebből vonjuk le azt a következtetést, hogy az atom nagy része semmi, és így mi is tulajdonképpen semmiből épülünk fel, tévútra jutottunk.
Ha a bolygókat állítjuk párhuzamba az elektronokkal, ahogyan az felvetésre került, és a keringésüket nézzük, akkor a Naprendszer széltében és hosszában több mint ezerszer nagyobb kiterjedéssel bír, mint felfele és lefele. Ez laposabb egy palacsintánál. Hétköznapi szemlélettel ez igencsak kétdimenziósnak tűnik, szemben az atom gömb alakjával, ami egyértelműen háromdimenziós. Ugyan vannak az általános keringési síkkal nagyobb szöget bezáró pályán mozgó objektumok, de ezek mérete és tömege a bolygókénál jóval kisebb.
A wiki egyáltalán nem azt írta, amit én. Bár kényelmes dolog a wikiből informálódni, érdemes néha a szakkönyveket is előszedni.

Minden jót,
hlk
2010.03.30 14:29:34
 
#41
Hali!

Kissé messze kerültünk az okkult gondolatoktól, de mindegy. Nekem tetszik az összehasonlítás, ha tetszik analógia vonás a bolygórendszerek, és az atomok között. Általában a figyelmetlen szemlélőnek tűnnek a bolygópályák síkban elhelyezkedőnek, tekintettel arra, hogy a Naprendszerben számos objektum keringése során nem egy síkban rendeződik.

Ami az atompályákat illeti, természetesen én azért a wikinek jobban hinnék, mivel ugyan azt írja le, amit te, nevezetesen az elektronok végül is térbeli pályán mozognak.

Ugyanakkor a most megbeszélt fizikai információk a kísérlet szempontjából nem bírnak nagy jelentőséggel, mivel azt próbáljuk meg feszegetni, hogy az energia mikor, és milyen feltételek mellet válik anyagivá. Valamint, hogy ez a mozzanat befolyásolható-e akarattal, vagy sem. Én amúgy azt gondolom, hogy igen, ezt kéne most bizonyítani. Remélem sikerül.

Annak ellenére köszönöm az infókat, hogy engem nem győztek meg.

Baráti üdvözlettel: Archeon
2010.03.30 01:14:49
Válasz #39 megjegyzésre
#40
Sziasztok!

A wikit szerintem nem érdemes belekeverni, egyes címszavakat szakemberek írnak meg (mint például a magyar részben a holdkőzetekkel kapcsolatosakat), másokat dilettánsok.
Azt a térrészt, ahol az atomban kötött elektron kilencven százalékos valószínűséggel megtalálható, atompályának nevezzük. Az atompályák jellemzésére kvantumszámokat használunk. A főkvantumszám a pálya méretét mutatja, azonos főkvantumszámú pályák elektronhéjat alkotnak. A mellékkvantumszám a pálya alakját jelöli, azonos főkvantumszámú és mellékkvantumszámú pályák alhéjat alkotnak. A mágneses kvantumszám a pálya térbeli irányát mutatja. A spinkvantumszám az elektron egyfajta mágneses tulajdonságára utal. Az elektronok elhelyezkedését a pályákon pár szabállyal lehet jellemezni, ezeket most nem részletezem. Az eddigiek megtalálhatóak a mostani középiskolai tananyagban.
Most jön az érthetőség kedvéért pongyolán fogalmazott rész. Jelenleg a kvantummechanikai atommodell használatos. Ez egyfajta hullámként kezeli az atomban lévő elektront, mely a pályáján terül szét.
Az atom és az atommag nagyjából öt nagyságrendnyi méretkülönbsége, és az elektronfelhő atommaghoz képest elhanyagolható tömege azt a látszatot keltheti, hogy ott lényegében nincs semmi, egy üres térrel van dolgunk. Mégis, az elektronfelhőnek köszönhető, hogy az atomok egy bizonyos távolságon belül nem kerülnek egymáshoz, és az atommagoknak nem szokásuk találkozót tartani. Az elektronfelhő révén érintkezik az atom a külvilággal, és tulajdonságai döntő hányadát neki köszönheti.
A naprendszeres párhuzamot továbbra sem tartom szerencsésnek, márcsak azért sem, mert az atom gömbszimmetrikus, háromdimenziós jószág, szemben a keringési pályák nagyrészt egy síkba rendezettségével. Ha ragaszkodunk a pontszerű elektron képhez, akkor mondhatjuk, hogy az elektronok mozgásuk révén betöltik az atommag körüli teret, szemben a bolygókkal, amik csak egy vonalon közlekednek az egy periódus alatt megteendő útjukhoz képest elenyésző sebességgel. Rossz hasonlattal élve olyasmi, mint egy forgó légcsavar, bár maga a toll rész nem túl vastag, és kis területét foglalja el a körnek, mégis nehezen tudunk átnyúlni anélkül, hogy hozzáérnénk. Ha a hullámszerű megközelítést választjuk, akkor szemlélhetjük úgy, hogy az elektron állóhulláma az atompályán terül el.
Szó sincs arról, hogy az elektronok a wikipédiában említett módon héjaknak nevezett gömbfelületek mentén keringenének. Egyrészt az elektronok nem felületek mentén mozognak, másrészt a héjak nem felületek, pláne nem gömbfelületek. Egyes alhéjak ugyan gömbszimmetrikusak, de ezek vannak kisebbségben, és nem lufiszerűek, hanem inkább befelé sűrűsödő golyóbisok közepükön egy pici lyukkal.
Sokszor lehet az az illúziónk, hogy tudunk valamit, ez pedig eltántorít az ismeretszerzéstől, és hibás alapot nyújt a későbbi továbblépéshez. Érdemes megválogatnunk a tudásunk bővítésére használt forrásokat.

Minden jót,
hlk
2010.03.29 21:23:46
 
#39
Sziasztok!

Gondoltam, a mélyebb ismeretszerzés oltárán áldozva, nem árt, ha elolvassuk a következő idézetet a vikipédiából. Az általam alább is fontosnak tartott szövegrészt kiemeltem.

"Az atom átmérője 100 pm (10&8722;10 m) nagyságrendű; térfogatának nagy része üres. A középpontjában található egy nagyon kis méretű atommag: tipikus átmérője 10 fm (10&8722;14 m). _A nagyságrendi különbség annyit jelent, hogy ha egy atomot 100 méter átmérőnyire nagyítanánk (mint egy nagyobb vár vagy egy harmincemeletes toronyház), akkor atommagja mindössze kavics méretű lenne (1 cm)._

Ez a parányi atommag hordozza az atom tömegének szinte teljes egészét. Mivel csak protonokból és neutronokból (közös nevükön: nukleonokból) áll, az atommag töltése pozitív. A teljes atom azonban semleges, mivel a protonok töltését alapesetben azonos számú elektron egyensúlyozza ki. Az atom üresen maradó térfogatának nagy részét elektronok töltik ki, amelyek bizonyos gömbfelületek, ún. héjak mentén haladnak, és együttesen alkotják az elektronfelhőt.

forrás: Wikipédia lexikon

Üdv.: Archeon
2010.03.29 12:45:40
Válasz #36 megjegyzésre
#38
Sziasztok!

Olvastam Archeon írását, és hozzáfűznék pár dolgot. Egy látszólagos nagy kitérővel indítok, de talán a végére világossá válik, miért.
Az analógiás gondolkodás tőlem sem idegen. Azonban fontosnak tartom, hogy mielőtt párhuzamba állítanánk dolgokat, győződjünk meg róla, meggfelelő tudással rendelkezünk-e a témában. Oktatásunknak és a médiának köszönhetően sokszor gondolhatjuk, elég jártasak vagyunk egy tudományterületen ahhoz, hogy érdemi következtetéseket vonhassunk le ismereteinkből, vagy releváns véleménnyel bírjunk. Sajnos ez az esetek kis részében van így.
A természettudomány nem képes színről-színre érzékelni a világot, tükör által homályosan lát. Ez mondhatni természetes, hisz kizárólag világunk fizikai részével foglalkozik, így nem nyerhetünk belőle teljes megismerést. Ezért még nem kell elvetni, remek eszköz, elvezethet igazságokhoz, még a végsőhöz is, bár oda már nem közvetlenül. Érdemes tisztában lenni mai állásával, főleg ha analógiánk néhány elemét innen kölcsönözzük.
A természettudomány modelleket alkot. Ez olyan, mint amikor Shrek azt mondja, az ogre olyan, mint a hagyma. A világ túl bonyolult ahhoz, hogy jelen képességeinkkel egy az egyben vizsgáljuk, így egyszerűsítésekkel élünk. Shrek az ogrék rengeteg tulajdonsága közül kiemeli a többrétegűséget, mert mondandója szempontjából az a lényeges, és a nagyságot, a zöld színt és a marcona modort elhanyagolhatónak tekinti. A felfoghatóság kedvéért a modellezéshez már ismert dolgokat használunk fel. Shrek esetében ez a hagyma. Természetesen ezt a nagyközönség általában rosszul értelmezi, mint ahogy Szamár sem a többrétegűségre gondol a hagyma esetében, hanem a kellemetlen szagra.
Az atomok esetében atommagról, és atompályákról tanulunk a középiskolában. Ebből nagyjából annyi marad meg, hogy az elektronok az atommag körül keringenek. Ez azonban nem így van. Valaha tényleg létezett egy ilyen atommodell (a Rutherford-féle), ami továbblépést jelentett az előzőekhez képest annyiban, hogy megjelent benne a pozitív atommag és a körülötte sokkal nagyobb helyen mozgó elektronok elkülönültsége. A mini naprendszer kép már megszületésekor halott csecsemő volt, ugyanis bármi is halad körpályán, annak gyorsulása van, a gyorsuló töltés pedig elektromágneses sugárzást bocsát ki, vagyis energiát veszít. Ebből következik, hogy egy atommag körül keringő elektronnak csökken a mozgási energiája, így idővel a középpontba zuhan. Ebből a szempontból tehát nem szerencsés párhuzamot vonni a Naprendszer és az atom között.
Most az elemi részecskék anyag és hullámtermészetébe nem belemélyedve tudásunk szerint az elektronok atompályákba rendeződve helyezkednek el az atommag körül. Az atompálya lényegében megtalálási valószínűség. Azt mutatja meg, a térben mondjuk kilencven százalékos valószínűséggel hol található az elektron. Az atompályák áthatják egymást, vagyis a külsőbb tartalmazza a belsőbbet, a külsőbbön lévő elektron is leginkább az atommag közelében leledzik, ugyanúgy, ahogy a belsőbbön lévő, csak a külsőbbön lévőnek nagyobb az esélye a messzebbre kószálásra. Ez egy teljesen más kép, mint a Nap körül keringő bolygóké, és másképp máshogy mással érdemes párhuzamba állítani.
Egyetértek az amint fent, úgy lent, amint kívül, úgy belül szemlélettel. Csak fontosnak tartom a megfelelő párosítást. Persze minden mindennel összefügg, de vannak, amik közelebb állnak egymáshoz, és vannak, amik távolabb. Ezek felismeréséhez pedig mindkét területen rendelkezni kell a megfelelő tudással. Egy jó párhuzam sokkal vihet előre, viszont egy rossz félrevezet. Helyes analógiákat ott fedezhetünk fel, ahol jártasak vagyunk. Többek között ezért is tartom fontosnak a minél sokrétűbb és mélyebb ismeretszerzését.

Minden jót,
hlk
2010.03.10 19:58:16
 
#37
Sziasztok!
Olvasva Archeon irasat,hozzafuznem,hogy nehany listara ezen gondolkodasmodomat mar elkuldtem par eve.
Ebbol ket listan elemeztuk gondolataimat,a Hungarufo es az Asztralfeny lev. listan.
Odaig mi is eljutottunk az elmelkedesben,hogy az atomi szerkezet kvarkokbol all.
Igen am,de maga a kvark pedig egy energiahullambol all.
Ami azt jelenti,hogy az egyik pillanatban anyagi formatum,mig a masikban eltuno energiaminta.
Ezt a magkutatok sped fordulatnak hivjak.
A kvantumfizika most azt vizsgalja,hogy mikent lehetseges,hogy a semmi egyszer valami a terben,vagyis anyagi szerkezet maskor meg nincs jelen.
A regi vilagban ezt illuzionak hivtak eleg jol megfogalmazva...
Tehat fordulatonkent egyszer vagyok,egyszer pedig nem vagyok.
Mivel annyira gyors,szinte nem is erzem ezt.
Mint ahogy azt sem erezzuk ahogy a Fold szaguld a vilagurben.
Ha megertjuk a fordulat lenyeget,akkor a terben valo kozlekedesunk is uj tavlatokat nyujt majd szamunkra.
Hat a terben valo "ugras"meg a jovo tudomanya lesz.
Baratsaggal:Ferenc
2010.03.10 16:36:37
 
#36
Sziasztok!

Ezt a bejegyzést akár a médiumi közlésekhez is írhattam volna, de végül mégiscsak ide írom :-)

Az ember gyakran elmélkedik a világmindenség természetéről, arról, mi hogyan, és miért működik úgy, ahogy. Van egy sorozat a Nat.Geon, az a címe, hogy "Szélsőséges világegyetem". Nemrég egyik epizódját láttam, amely igencsak elgondolkoztatott. Arról volt benne szó, hogy az univerzumban szegről-végről minden fizikai test ütköző pályán halad, és egy szép napon tuti, hogy a mi szűkebben vett világunk is ütközni fog valamivel. Engem egyébként ebben a témában szíven ütött, hogy a Tejút az Androméda köddel van ütközési pályán, csekély 1,5 millió km/óra sebességgel száguldunk egymás felé.

4 milliárd év múlva kb. 1 milliárd évig fogunk közös "táncot" lejteni a világűrben. A két galaxis összeütközése inkább gyönyörű fényjelenség, mint nagy katasztrófa, mert a csillagok átlagos távolsága egymástól 50 fényév, vagyis elég valószínűtlen, hogy valódi ütközések legyenek. Valamiféle keveredés lesz, amelynek következményei elég beláthatatlanok. A gravitációs mezők teljes káoszában sok égitest kilökődik majd a világűrbe, és magányos kóborlásba kezd a végtelen térben. Gondolom azért amikor a galaxisok magja találkozik, lesz némi tűzijáték is :-)

"Amint fenn, úgy lenn", mondja Hermész, utalva ezzel arra, hogy a világmindenségben minden hasonlít egymásra, az emberi test felfogható akár egy univerzumnak is. De most nézzünk kisebb léptéket! A csillagrendszer a nappal, és a bolygókkal teljesen analóg az atom szerkezetével, ahol a Nap a proton, és neutron, az elektronok pedig a bolygók.

A távolságok is éppen olyan nagyok, mint a bolygórendszerben. Köztudott tény, hogyha felnagyítanánk egy atommagot gombostűfej méretűre, akkor az elektronok attól olyan távolságba keringenének, mint egy focipálya. El tudjuk ezt képzelni? Vagyis, a világmindenség legnagyobb részt - beleértve a mi testünket is - lényegében a semmiből áll...

És akkor még nem beszéltünk Seth közléséről, aki szerint az anyag és emellett minden létező dolog - események, az idő, stb. - elektromágneses egységekből áll, amelyekhez képest az atomok "bolygó nagyságúak". Az EE egységek nézetem szerint nem mások, mint a fizika által felfedezett kvantum részecskék.

Ezen elgondolkodtam kissé, segítségül hívtam ehhez egyik új szellemvilági ismerősömet is :-) Igyekeztem a saját testemben tetten érni az EE egységeket, vagyis, elkezdtem dolgozni a "semmivel". Elképesztő eredményekhez jutottam. Gyakorlatilag bármit megtehetünk a testünkkel. Ez például a gyógyítást, és a beavatásokat forradalmasíthatja. Sajnos amúgy ettől egy kicsit megijedtem, mert a mostani kis agyammal meglehetősen nehéz mindennek jelentőségét belátni. Hozzáteszem, hogy nem másról van itt szó, mint egyfajta "relatív mindenhatóságról", ahogyan azt a mágusok írják. Ez már nem filozófia, gyakorlati jelentőség. De végül is én akartam megérteni a dolgokat, hát most itt van, nesze :-)..

Korábban elmélkedtem már arról is, hogy nem a fizikai testnek van aurája, hanem az aurának van fizikai teste. Olyan, mintha a végtelenből elindulva az energia fokozatosan alakulna anyaggá - amely anyag meglehetősen viszonylagos, mint ahogy fentebb láttuk az egész egy nagy semmi - és az aura szintjei lennének a lépcsőfokok. Az energia "felfelé" sűrűsödik, vagyis az energia mennyisége az univerzum felé növeszik, és nem a fizikai anyagban. A fizikai anyag tehát kivetülés, és nem koncentrált energia. Ez teljesen új távlatokat nyithat. Ezeket az új távlatokat igyakszem most megtapasztalni, és arra gondoltam, hogy talán ez titeket is érdekel. Úgyhogy e hét pénteken adott a közös meditáció témája :-)

Baráti üdvözlettel: Archeon
2009.11.05 11:04:57
 
#35
KÜLÖNVÉLEMÉNY :-)

Sziasztok!

Egy héttel ezelőtt kedden volt egy komoly film a prekognícióról, vagy más néven a jövőérzékelésről. Nem tudom hányan nézték meg közületek, én mindenesetre ajánlottam, mint lehetséges programot :-) Nemcsak a film okán, de kétségtelenül annak ihletése folytán gondoltam arra, hogy írok néhány szót erről.

A jövőérzékelés azóta foglalkoztatja az embert, amióta csak az eszét tudja. Évezredek teltek úgy el, hogy a jövő fürkészésének töretlen szándékával éljük a mindennapjainkat. Vajon mennyiben befolyásolható a jövő? Mennyiben hatnak életünkben fatális események, és mennyire vagyunk urai a sorsunknak?

Eliphas Lévi azt mondja: "fatalitás = az események befolyásolhatatlan láncolata egy adott rendszerben." Azt is hangsúlyozza: "Minden cselekedetünk, legyen az akár milyen jelentéktelen is, jónak, és rossznak kiszámíthatatlan sorozatát indítja el." Mi azt szeretnénk, ha ez a sorozat, nagyon is kiszámítható lenne. Közhelyes gondolat, hogy mindennek oka van, az okok sorozatát pedig folyamatnak, cselekmény láncolatnak tekintjük. Amikor az ember egy jóshoz látogat, azt reméli, hogy jövőjére vonatkozva kiszámítható instrukciókat kap. Ha a jóshoz forduló ember szkeptikus, és a jós tehetséges, többnyire csodálkozó arccal távozik, hiszen, nem más történik ott, minthogy a jós ennek a cselekmény láncolatnak az egyik részeredményét tudatja a pácienssel. Az életfolyamat sokmindenből kiolvasható, a hivatalos pszichológia az ember viselkedéséből, gesztikulációiból von le következtetéseket, egyes pszichésen érzékeny emberek tenyérből, arcból olvasnak, az okkult eszközöket ismerők az aurát, és a Tarotot, vagy egyéb eszközöket használhatnak.

Mondhatjuk, hogy aki egy kicsit hosszabb időt foglalkozik emberekkel, tudja, hogyan viszonyuljon valakihez, akár első látásra. Ez nem nagy dolog. De tényleg. Az igazi prekognícióban az ember olyan dolgokat is láthat, amely valamilyen módon kívül esik a folyamaton, valamiféle teljesen váratlan fordulatra gondolhatunk itt. A film egyik csodálatos megállapítása: "A gyilkosság olyan mértékben zavarja meg a metafizikai láncot, hogy azt a prekobok azonnal érzékelik." Ezt az alapgondolatot vigyük egy kicsit tovább! Minden kapcsolat, amely számunkra fontos, és veszélyben lehet, megbolygatja a metafizikai láncot. Hatalmas erővel robban a tudatunkba: BAJ VAN! Ezért érezzük meg, ha valamelyik hozzátartozónkat veszély fenyegeti, és ezért álmodunk olykor baljós álmokat szeretteinkről.
/Apám, aki sosem foglalkozott a spiritualitásal, pontos információkat kapott álmában rólam. Nem értette ugyan, de az álmában a veszély, és ezen belül az életveszély teljes részletességgel bontakozott ki./

Nagy kérdés, hogy használ-e nekünk a jövő ismerete? Ha ismerünk egy fatális eseményt, amely nagy valószínűséggel meg fog történni, mit fogunk tenni? Sokan mondják például az aktuális világvégét 2012-re. Ha az esemény negatív, azon törjük a fejünket, miként kerülhetnénk el, ha meg pozitív, csak várunk ölbe tett kézzel, mondván: ez le van zongorázva. Nagy kérdés, hogy az előre látott negatív eseményt nem éppen az idézi-e elő, hogy egy sor folyamatot indítunk el annak elkerülésére? Itt jut eszembe az "Átölel a fény" című film. Egy férfi a benzinkútnál állva, átnéz a szomszéd autóba, ahol egy nő ül. Eszébe jut, hogy korábban egyik látomásában ezt a nőt látta autóbalesetben meghalni. Elhatározza, hogy "megmenti". Amíg a nő bemegy vásárolni, kiveszi a slusszkulcsot a kocsiból, de vesztére a nő észreveszi. És történetesen nála van a pótkulcs, és miközben a férfi elhajt a kulccsal, a nő veszett tempóban elkezdi üldözni. Igen, mondanom sem kell, a baleset bekövetkezik. Igen, de ha nem veszi a ki a kulcsot, akkor mi történik? Fatális esemény, vagy a férfi rossz döntése? Nem tudjuk. A pozitív esemény pedig egyszerűen nem következik be, ha nem teszünk érte semmit, hiába látjuk előre :-)

További kérdés, hogy a sors folytonosan egyirányú egyenes, vagy lehetségességek tárháza. A Tom Cruise film hasonlatánál maradva, vajon, egy sorseseménynél van-e KÜLÖNVÉLEMÉNY? Ha egy sosrsesemény bekövetkezésében nincs Különvélemény, az nagyon nehéz ügy. A második nagy tanulság: AKI ISMERI A JÖVŐT, ANNAK VAN VÁLASZTÁSI LEHETŐSÉGE, AKI VISZONT NEM, ANNAK NINCS. No akkor tessék nekem megmondani, van-e világban olyan, aki ismeri a jövőt, és ezért van választási lehetősége? Gusztav Meyrink: " Könnyű kitérni a látomások, és annak veszedelmei elől. Légy olyan, mint a többi ember, és kitérhetsz! De mit nyernél vele? Rab maradsz tested börtönében, amíg a halálhóhér a vesztőhelyre hurcol!" Gurgyijeff: "Minden, amit az emberek mondanak, amit tesznek, álmukban mondják, és teszik. Ezért az egész nem ér egy hajítófát sem. Csak az igazi ébrenlétnek, és a hozzávezető útnak van valóságos értéke."

A mágia nekem éppen azért tetszik, mert a szabad akarat - no nem a ma ismert polgári szabadság /ami le van sajnálva :-)/ - hanem az életvezetés szabad akaratának megszerzését tűzi ki célul. A folymatokat a mágiában TUDATOSAN indítjuk el, a KISZÁMÍTHATÓ jövő érdekében. Más kérdés, hogy az út, olyan fantasztikusan van kitalálva, hogy az ember annyi bölcsességet szerez közben, amivel egy idő után nem akar majd mást, mint ami helyes. Mi a helyes? Nem lehet elmagyarázni. Járni kell az úton, és tudni fogod.

Persze igaz, az efféle utazásnak van egy-két apró hozadéka. Tegnap éjjel autóval utaztam hazafelé, amikor is eszembe jutott, hogy hamarosan az összetört kocsim mellett fogok állni, telefonnal a kezemben, és egy döglött szarvast fogok nézni. Mondjuk átéltem már egys-mást, de azért még mindig nem annyit, hogy ezt a gondolatot ne hessegessem el magamtól, különösen annak tükrében, hogy szembe jött egy autó. Gondoltam, " már felzavarta a vadakat, nemigen lesz itt semmi." Mindenesetre körültekintőbben haladtam tovább. Már éppen beértem volna egy faluba, amikor a domboldalon a szemem sarkából észre vettem a szarvast, amint teljes sebességgel rohan lefelé. Ekkora bikát én élőben még nem láttam, pedig amúgy erdészeti vénával rendelkezem. Legalább két mázsa volt, és minimum 16-os agancsa. /zárójelben, én ennyi úton kóborló jószágot nem láttam amióta élek, mint manapság. Azt jelzi, hogy mint semmi másnak a vadgazdálkodásnak sincsen gazdája, ebben az országban./ Beletapostam a fékbe, ahogyan csak tudtam, de ami ennél fontosabb volt, "ráálltam" a dudára. Szerencsére, ez hatott, és még az útra érés előtt ahogyan jött vágtában visszafordult, és eltűnt a szemem elől. Talán 2-3 méteren, és néhány másodpercen múlt a csattanás. Erre mondhatom, hogy igen, ez egy sorsesemény volt, de hála az égnek volt KÜLÖNVÉLEMÉNY.

E pár sor végén azt tudnám kívánni mindenkinek, hogy legyen erőtök, és bátorságotok kutatni a jövőt, és megtalálni a Különvéleményeket.

Baráti üdvözlettel: Archeon
2008.12.22 21:49:42
 
#34
Szia Drejkir!

Megnéztem a videót, igényes munka. Egy-két helyen kapaszkodnom kellett, hogy olyan gyorsan tudjam olvasni a szöveget, ahogy az legördül. Vannak benne olyan dolgok, amelyekkel egyetértek, de olyanok is vannak, amelyeket nem értettem, és olyanok is, amelyekkel nem értettem egyet :-)
Köszönjük, hogy felhívtad e közlésre a figyelmünket.

Baráti üdvözlettel: Archeon

U.i.: Utólagos engedelmeddel, a meditációs tapasztalatok topikról töröltem a bejegyzést, mivel másik három topikon is ugyan az a szöveg volt.
2008.12.21 23:51:36
 
#33
Helóka,

mindenki figyelmébe ajánlom a youtube-ot amit készítettem, remélem tetszeni fog:

http://www.youtube.com/user/letsawake

üzenetek a Kilencektől, ami egy angol weblapról vannak lefordítva, szívesen fogadok segítséget fordításban is na és persze ezen anyagok terjesztésében. Előre is köszi mindenkinek.

Kellemes fejlődést a videókkal mindenkinek.
2008.12.15 21:16:10
 
#32
Ferenc!

Megnéztem az általad ajánlott oldalt, azon belül is a reiki részt. Nagyon tetszik. :) Gratulálok hozzá! Már korábban is terveztem, de most tuti kinyomtatom az 5 elvet, hogy szem előtt legyen, és rögzüljön. Itt-ott hiányosságokkal küzdök. (pirulós szmájli)

Noémi.

Nyomtatható verzió

Kapcsolat Igazi Beavatás Útja Angyalforrás Angyalszív Egész-Ség-Ház Kalandtúra
 
Mentáltest tisztító meditáció II
Találkozás a transzcendens valóságban
Ebben a kísérletben először is felújítjuk a meditációs összejövetelek ...