Sziasztok!
Egy roppant érdekes dokumentumfilmet csíptem el tegnap a tévében. Az agyhullámokról volt benne szó, egyik fő kérdés pedig az volt, vajon miért van szükségünk alvásra? Bár kísérleteket folytattak annak érdekében, hogy ezt megállapítsák, igazi, tudományosan is értékelhető válasz nem született. Talán csak annyi, hogy alvás közben az agy rendszerezi, és értelmezi a napi tapasztalatokat.
A film másik vonulata, az agyhullámokról, egészen megdöbbentett. Ebben a részben azt vizsgálták, hogy egy sportoló miként lehet emberfeletti teljesítményre képes? Egy karate mestert lehetett látni, aki minden probléma nélkül tört el rengeteg téglát, jégtömböket. Ezt persze sokan megcsinálják, de mégis hogyan lehetséges ez? Nos a törésgyakorlat előtt, a mester fejére egy olyan sapkát húztak, amely tele volt érzékellőkkel, és ezáltal meg tudták mérni az agy bioelektromos aktivitását.
Mint tudjuk jelenlegi ismereteink szerint három agyhullám ampitúdó létezik, a béta /ez a normál gondolkodási tudatállapot /a téta /ez a mélyalvás fázisa/, és az alfa / ez a kettő közötti átmenet lenne, durva magyarázattal./ Mármost a meditációk, és egyáltalán az egész ezotéria-mágikus hagyomány szempontjából, az alfa agyhullámok elérése, és tartóssá tétele a legnagyobb fontosságú, ezt eddig is tudtuk. De úgy tűnik, ennél ennek a tudatállapotnak még hatalmasabb jelentősége.
Ugyanis..:-) Amikor a karatemester elkezdett koncentrálni, az agyhullámok az alfa állapotot kezdték mutatni a monitoron. Ám nem sokkal ezután megjelentek a béta hullámok, az agy egy meghatározott részén. A mester továbbra is lehunyt szemmel állt, láthatóan koncentrált. Az agyhullámok ismét változtak, és ezúttal megmaradt az alfa állapotban, nem billent ki onnan. És ebben az állapotban sújtott le a mester a három hatalmas jégtömbre. Azok persze teljesen széttörtek. Ezután a mester beszélt arról, hogyan koncentrált, hogyan üresítette ki az elméjét, hogy a feladatot végre tudja hajtani. Nagyon leegyszerűsítve a béta agyhullámok akkor keletkeztek, amikor arra gondolt, ha nem jól üt, eltörheti a kezét. De aztán legyőzte a félelmét, és ezzel legyőzte magát a fizikai univerzumot is.
Nagyon tetszett, hogy a tudósok egy találó nevet adtak a jelenségnek: ZÓNA. Azt mondják, ha egy sportoló belép a zónába, szinte minden erőfeszítés nélkül a legnagyobb eredményeket képes produkálni. Ez lenne talán az ősi Tao kínai bölcselet nemcselekvés állapota? Igen valószínű, hogy igen. Vagyis ha az ember - és most elvonatkoztatnék a sportolóktól - be tudna lépni ebbe a bizonyos zónába, azt tartósan koncentrálva meg tudná tartani, gyakorlatilag bármire képes lehet. Ez a teremtési fázis :-)
Így tehát adva van a pénteki kísérlet témája: "kirándulás a zónába." Sokat utaztunk, és sokféle lényt láthattunk. Egymás szellemi energiáit is megismerhettük, és hát jó messze eljutottunk. Most nem megyünk sehová, hanem tudatosítani próbáljuk a zónát. Én kipróbáltam, és elég érdekes volt. Ez a tibeti papok meditációs útja, amikor egyszerűen csak megfigyelők a világegyetemben. Azt hiszem tudok segíteni abban a résztvevőknek, hogy megtapasztalják ezt az állapotot, csak nyugalom kell majd hozzá, semmi más. A zóna frekvenciáját át tudom adni, vagy ha valakinek nincs erre szüksége, ő maga is előidézheti ezt az állapotot. Meglátjuk, kinek milyen tapasztalatai lesznek. Leginkább azt szeretném, ha megismerve az energiát, és az állapotot, bárhol, bármilyen helyzetben elő tudnánk ezt hívni. Ez a végső cél.
Baráti üdvözlettel: Archeon
