A Felvigyázók börtöne.
Uriel pedig így szólt hozzám: Itt fognak állani az angyalok, akik a föld asszonyaival elkeveredtek, akiknek szelleme az emberiséget számtalan alakban meggyalázta és félrevezette, hogy az istenteleneknek és a démonoknak feláldozza. Itt fognak állani a nagy ítélet napjáig, amely napon rajtuk az ítélet beteljesedik és a semminek át fognak adatni. Az asszonyok pedig, akik az angyalokat elcsábították szirénekké fognak változni.
Minden lény közül egyedül én, Henóch, láttam a világegyetem legvégét és egyetlen ember sem fogja látni azt, amit én láttam.
Ez a szent arkangyalok neve: a világ és az alvilág angyala, Rafael az emberi lelkek angyala, Raguel a bosszú angyala, aki a világon és az égitesteken bosszút áll, Michael, aki az igaz ember és a nép fölött ?rködik, Sarakiel, aki a szellemek ellen vét? emberi lelkek fölött uralkodik, Gabriel, aki a Paradicsom, a kígyó és a kerubok serege fölött uralkodik.

A kaosz.
És elérkeztem az alaktalan ?sanyaghoz és ott irtózatos dolgokat láttam. Felfelé nem volt égboltozat, alul nem volt szilárd föld, hanem olyan hely, ahol minden formátlan volt és rettenetes. Ugyanott az égnek hét csillagát láttam egymáshoz kötözve, mint roppant hegyeket a lángoló t?zben égve.
Akkor így szóltam: Milyen vétek büntetéseképpen kötözték meg ezeket a csillagokat és miért taszították ?ket erre a helyre?
Uriel pedig, az engem kísér? és vezet? angyalok közül az egyik, azt mondta: Miért kérdezed ezt Henóch, mit akarsz megtudni és miért esel gondba? Ezek a csillagok azok közé tartoznak, amelyek Isten törvényét átlépték és ide kötözték ?ket tízezer világév idejére, amíg vétküknek ideje lejár.
Innen más helyre érkeztem, még borzasztóbbra, mint az iménti volt és szörny? dolgokat láttam. Roppant t?z lángolt, égett és lobogott és olyan szakadék nyílt, amely feneketlen mélységbe ért. A szakadékból irtózatos t?zoszlopok törtek el?, amelyeknek elején sem mértékben, sem nagyságban nem lehetett felmérni és még csak megközelít?en sem tudtam felbecsülni.
Akkor így szóltam: Milyen borzasztó ez a hely és milyen félelmetes látvány ez! Uriel pedig, a körülöttem lev? angyalok egyike azt mondta: Miért rettegsz és rémüldözöl, Henóch? Én pedig azt válaszoltam: Mert látom ezt a látványt és ezt a félelmetes helyet. ? pedig így felelt: Ez a hely az angyalok börtöne és itt lesznek fogságban az id?k végeztéig.

Az ítélet csarnoka.
Innen más helyre mentem és az angyalok nyugat felé nagy és magas hegyet mutattak, amely csupa szikla volt. A hegy belsejében négy üres, mély, széles, síma barlangszer? tér volt, négy közül három sötét, egy pedig világos és ennek közepén forrás fakadt. Én pedig így szóltam: Milyen símák ezek a barlangok, milyen mélyek és milyen barátságtalanok!
Rafael pedig, a velem lév? angyalok egyike azt mondta: Ezek a nagy üres csarnokok azért vannak, hogy az elköltözöttek lelkeit összegy?jtsék. Azért teremtette ezeket az Úr, hogy az emberek gyermekeinek minden lelkét magukba tudják fogadni. A lelkek ezekben a csarnokokban fognak tartózkodni ítéletük napjáig és végzetük beteljesedéséig, a végzetet pedig a nagy ítéletkor fogják elnyerni.
Láttam az emberek gyermekeinek lelkeit, az elköltözötteket és volt közöttük egy, akinek panaszos hangja az égig hatolt. Én pedig Rafaelt, az angyalt, aki velem volt, megkérdeztem: Kinek a lelke ez, akinek a hangja, a sok közül kihangzik és panasza az égig emelkedik? ? pedig válaszolt és azt mondta: Ez Abel lelke, akit testvére Kain megölt és ?t panaszolja, addig a napig, amíg Kain magja a földr?l kihal és az ? magja az emberiségb?l örökre elt?nik.
Akkor pedig megkérdeztem, hogy milyen ítéletet fognak itt tartani: Miért áll külön ez a négy barlang? ? pedig azt válaszolta: Ez a három azért készült, hogy az elköltözöttek lelkeit elválassza. Az igazak lelkei pedig elfognak választatni ott, ahol az élet forrása fakad, a világos csarnokban. A b?nösök pedig hasonlóképpen más csarnokba kerülnek, miután a földön meghaltak és elhantolták ?ket, ha életükben nem kerültek ítélet alá. Itt pedig el fognak ítéltetni a nagy szenvedésre, az. örök átokra és szomorúságra. Itt fognak megkötöztetni az örök id?k számára. Külön csarnok készült a: panaszkodók részére, akik pusztulásukért valakit azzal vádolnak, hogy id? el?tt ?ket valamilyen b?nös megölte. És van csarnok, amely olyan emberek lelkei számára készült, akik nem voltak igazak, hanem vétkeztek és telve voltak gonoszsággal s akik a gonosztev?k sorsát fogják elszenvedni. Az ítélet napján lelkük nem fog megsemmisülni, de nem is fognak feltámadni.
Akkor pedig dícsérni kezdtem a Világok Urát és így szóltam: Dics?ség legyen az Úrnak, az Igazság Istenének, aki az örökkévalóságban uralkodik!
Innen pedig nyugat felé más helyre mentem a föld széléig. Lángoló tüzet láttam s ez a t?z futott, pihenés nélkül, éjjel és nappal és mindig egyforma volt és nem változott.
Én pedig azt kérdeztem: Mi ez a nyugtalan t?z itt?
Raguel pedig, a velem lév? angyalok közül az egyik így szólt: Ez a rohanó t?z, amelyet itt nyugat felé futni látsz, ez az, amely az ég csillagait el?zi.

Az üdvösség fája.
Innen a föld másik részére mentem s itt az angyal t?zhegyet mutatott, amely éjjel és nappal lánggal égett. Lépteimet feléje irányítottam s akkor hét fenséges hegyet láttam, mindegyik más és más alakú volt, káprázatos és ragyogó kövekb?l, egyik tündökl?bb volt, mint a másik. A hegyek közül három kelet felé állott egymás mellett, három dél felé, mély völgyekkel határolva úgy, hogy egyik sem ért a másikhoz. A hetedik hegy a közepén emelkedett, magasan az el?bbiek fölé, mint a király széke a többi szék fölé emelkedik. A hegyet illatos fák vették körül.
A fák közül pedig volt egy, amelynek olyan illata volt, amilyet még sohasem éreztem és egyetlen fa sem hasonlított hozzá. Illata messze terjedt és fája, levele soha el nem szárad és el nem hervad, gyümölcse olyan szép, mint a datolyapálma fürtje.
Így szóltam: Milyen fenséges, szép fa ez! Milyen szépek a levelei! Milyen szép a gyümölcse és hogy örül a szem, ha reá néz!
Akkor pedig így szólt hozzám Michael, a szent angyalok közül, akik velem voltak, a legf?bb és azt mondta nekem: Miért kérded, Henóch? Miért csodálkozol a fa illatán és miért akarod a valóságot megismerni?
Én így válaszoltam: Mindent tudni akarok, de leginkább azt, ami erre a fára vonatkozik.
? pedig azt felelte: Ez a magas hegy, amelynek orma olyan, mint az úr trónusa, Isten uralkodói széke. Ezt foglalja el az örök Király, a seregek Ura, ha a földre, ennek üdvösségére leereszkedik. Ezt a csodálatos fát pedig egyetlen halandó lénynek sem szabad megérinteni, csak, ha a nagy ítélet elkövetkezik. Akkor, ha majd mindenek fölött ítéletet tart és az örök id?ket beteljesíti, akkor adja majd az igazaknak és a szenteknek. A kiválasztottak a fa gyümölcse által nyerik el az örök életet. Akkor majd átültetik és a Sarkcsillag helyére teszik, a szent helyre, az örök Király, az Úr háza mellé. S akkor örülni és örvendezni fognak és ereikben a fa illatával a szentélybe fognak lépni és a földön olyan hosszú életük lesz, mint ?seiteknek volt valaha. Életükben pedig nem lesz se gyász, se szenvedés, se gond, se szükség.
Én pedig Istennek, az örökkévalaság Királyának akaratát dícsértem, hogy az igaz embereket így jutalmazza, hogy ezt teremtette és meghagyta, hogy nekik adassék.

A szakadékok.
Innen a föld közepére mentem és áldott, termékeny helyet láttam, ahol a fák örökké hajtottak és a kivágott fákból is új ágak n?ttek. Ezen a helyen szent hegyet láttam. A hegy lábánál kelet fel?l víz folyt s ez irányát dél felé vette. Kelet felé nézve pedig másik hegyet láttam, amely ennél magasabb volt, a kett? között nem széles, de mély szakadékot láttam és a hegy vize ide is beömlött. Nyugatra ismét más hegy emelkedett, ez viszont alacsonyabb volt, nem is volt csúcsa. Ezalatt mélység nyílott és a három hegy határán újabb száraz s mély szakadék. Mindegyik szakadék, hanem is volt széles, igen mély. Kemény sziklából volt és fa körülötte egy se n?tt. Én pedig megrendülve csodálkoztam a sziklán és a szakadékon.
Azt mondtam: Mit jelent ez az áldott és erd?s föld és kell?s közepében ez az átkozott szakadék?
Uriel pedig, a szent angyalok közül, akik velem voltak, az egyik, azt válaszolta: Ez az átkozott szakadék az örökké elkárhozottakat várja. Ide kerül mindenki, aki szájába az Urat, káromló szavakat vett és aki az ? fenségét arcátlan szavakkal érintette, ide fog kerülni mind, mert ez itt büntetésük helye. Az id?k legvégén, azon a napon, amikor az Igazság ítéletet tart, azok, akiknek szívében volt szemérem és istenfélelem, a seregek Urát, az örökkévalóság Királyát dics?íteni fogják. Az ítélet napján pedig, akikben volt istenfélelem, dícsérni fogják ?t könyörületességéért, amiért ?ket megáldotta.
Én pedig az urak Urának akaratát dícsértem és gondolatban, ahogy ?t illeti, fenséges lényének hálát adtam.

A Madbara-hegység.
Innen kelet felé mentem a Madbara-hegység közepébe és kietlen puszta vidéket láttam, fákkal s?r?n ben?ve. Alulról víz fakadt és felülr?l is es? hullott. B?víz? patak folyt és a víz északnyugati irányba ömlött és mindenfel?l víz fakadt és harmat szállt alá.
Innen a Madbara másik tájára mentem és a hegy keleti len?je felé közeledtem. Láttam az élet fáit, edényeket, amelyekb?l tömjén és mirrha áradt.
Ezek fölött magásan, a keleti hegyek fölött nem messze más helyet láttam, völgyet, ahol a földb?l soha ki nem apadó forrás buzgott. Olyan fát láttam, amely a mastixfeny?höz hasonlított. A völgyek szélén pedig jóillatú fahéjfákat láttam, e fák között haladtam tovább kelet felé.
Más hegyeket láttam újra, mindegyiken erd? n?tt. A hegyek fölött pedig más magasabb hegy emelkedett, itt aloéfák n?ttek és mindegyik tele volt gyümölccsel. A gyümölcs olyan kemény volt, mint a mandula. Ha valaki a gyümölcsöt feltöri, olyan illatot érez, amely semmi más illathoz nem hasonlítható.
Innen észak felé tekintve hét hegyet láttam, tele nárdus és szagos fával, fahéjfával és borsfával. Innen a hegyeken át messze kelet felé mentem, áthaladtam az erythraesi tengeren, igen távoli helyeken, elmentem Zotiel angyal mellett is.

Az igazság kertje.
Így érkeztem az igazság kertjéhez és az el?bbi fákon kívül sok nagy fát láttam, mindegyike illatos, hatalmas, egyik csodálatosabb, mint a másik. És láttam a Bölcsesség fáját is. Aki ennek a fának gyümölcséb?l eszik, az nagy tudásnak lesz részese.
A fa olyan volt, mint a szentjánoskenyérfa, gyümölcse pedig olyan volt, mint a szöll?, csodálatos és illata messze földre terjedt.
Akkor pedig így szóltam: Milyen csodálatos szép ez a fa! Milyen öröm és gyönyör?seg reá nézni.
Rafael, a szent angyal, aki mellettem volt, így szólt hozzám: Ez a. Bölcsesség fája. Ennek gyümölcséb?l evett ?sapád és ?sanyád, akik el?tted éltek. A bölcsességnek részesei lettek és szemük megnyílt és az igazság kertjéb?l ki?zettek.

A világ vége.
Innen a világ végére mentem, nagy állatokat láttam és mindegyik más fajhoz tartozott és sok madarat láttam és mindegyiknek más alakja volt, más hangja és más szépség? tollazata.
Az állatoktól keletre láttam a világ végét, azt a helyet, amelyen az égboltozat nyugszik és az ég kapui tárva voltak. Láttam, hogy a csillagok az égb?l kiléptek és megszámláltam a kapukat, amelyeken át kiléptek és mindegyiket följegyeztem neve és száma és helyzete és kapcsolata szerint és ideje és hónapja szerint úgy, ahogy Uriel, az angyal, aki velem volt, elmondta. ? pedig mindent megmutatott nekem én pedig följegyeztem és a neveket is felírtam és a törvényeket és a csillagtalálkozásokat.
Innen pedig észak felé mentem a világ végének mentén és ott a világ legvégén hatalmas és fenséges dolgot láttam. Három kapu állt ott nyitva és mindegyiken északi szél áradt kifelé. Ha ezek a szelek fújnak, hideg van, jéges?, fagy, hó, harmat és es?. Ha az egyik kapuból fújnak, akkor valami jó történik, ha a másik két kapuból, akkor valami er?szakos és vad és a földre káros és veszedelmes dolog történik.
Innen pedig nyugat felé mentem és három nyilt égi kaput láttam, mint keleten és ugyanannyi kaput és kijáratot.
Innen pedig a világ végének mentén dél felé mentem és az égnek három nyitott kapuját láttam, ahonnan a déli szél fújt és harmat és es? hullott. Innen kelet felé mentem az egek végén és az ég három kapuját nyitva és fölöttük kicsiny kapukat láttam. E kicsiny kapuk mindegyikén lépnek ki a csillagok és haladnak nyugat felé a számukra megjelölt úton. Valahányszor ezt láttam, midig dícsértem a seregek Urát és dics?íteni fogom, amiért ezt a fenséges csodát megteremtette, hogy az angyaloknak és az emberek lelkeinek m?ve nagyságát megmutatta, azok pedig dics?ítsék az egész teremtett világot, az ? hatalmának m?vét, dics?ítsék örök id?kig.




PRÓFÉTAI LÁTOMASOKÉS BESZÉDEK

Ádám fia Seth, Seth fia Enos, Enos fia Kainan, Kainan fia Malaleel, Malaleel fia Jared, Jared fia Henóch második látomásában látta a Bölcsesség arcát. Ez pedig a Bölcsesség megnyilatkozásának kezdete, amikor hangomat fölemeltem, hogy beszéljek és szóljak azokhoz, akik a földön laknak:
Halljátok ti öregek és lássátok ti utódok, a megszentelt szavakat, amelyeket a Szellemek Urának sugallatára mondok nektek. Ami az öregeket illeti, a legjobb lenne csak hozzájuk beszélni, de a Bölcsesség kezdetét az utódok el?l sem szabad elrejteni. A Szellemek Ura még sohasem mondotta ki azt a Bölcsességet, amelyet én kaptam t?le. T?le kaptam, aki nekem az örök életet adta. Három beszédet adott nekem, én pedig szavamat fölemeltem és azoknak, akik a földön laknak, azt mondtam:


AZ ELS? BESZÉD
Amikor az igazak közössége meg fog jelenni s amikor a vétkesek b?neik miatt ítéletre kerülnek s amikor ezek a föld színér?l eltör?ltetnek, amikor az igazak számára az igazság megjelenik, a kiválasztottak számára, akik tetteikkel a Szellemek Urát szolgálják s amikor a fény az igazaknak és kiválasztottaknak megjelenik, ? vajjon hol lesznek akkor a vétkesek és vajjon hol lesz azoknak a b?nösöknek lakása, akik a Szellemek Urát megtagadták?
Amikor az igazak titka meg fog nyilatkozni, a b?nösök ítéletre kerülnek és az istentelenek az igazak és kiválasztottak szeme el?l el fognak t?nni. És attól fogva azok, akiké a föld, nem lesznek többé a hatalom és a méltóság birtokában és nem lesznek képesek többé a szentek arcába nézni, mert a Szellemek Urának fénye a szentek, az igazak és a kiválasztottak ábrázatán fog ragyogni. És a királyok és a hatalmasok bukni fognak és az igazak és a szentek kezébe fognak kerülni. És attól a naptól fogva senki sem fog értük a Szellemek Urához könyörögni, mert életük véget ér.
Azokban az id?kben pedig az igazak és kiválasztottak gyermekei a magas égb?l le fognak szállni és azoknak magja az emberek gyermekeiével egyesül. Azokban az id?kben pedig Henóch látta a harag és az ítélet könyvét és a zavar és a fejvesztettség könyveit. És bocsánatot nem fognak nyerni, mondotta a Szellemek Ura.

Az elragadtatás.
Azokban a napokban pedig fergeteges szélvihar a földr?l elragadott és az ég küszöbén letett. Itt pedig új látomást láttam: a szentek lakóhelyét és az igazak lakását. Itt láttam házaikat az angyalok körében, az igazságnál és lakóhelyeiket a szenteknél. ?k pedig könyörögtek és imádkoztak az emberek gyermekeiért és az igazság úgy ömlött szájukból, mint a forrásból a víz és könyörületességük olyan volt, mint a földön a harmat. És minden id?kben ilyenek ?k.
Azokon a helyeken láttam szemeimmel az igazság és a h?ség kiválasztottait és azokban az id?kben az igazság fog uralkodni és az igazak száma végtelen lesz, az ? szemei el?tt az örökkévalóságban. Láttam az ? házát a Szellemek Urának szárnyai alatt és az igazak és kiválasztottak az ? színe el?tt úgy ragyogtak, mint a t?z fénye, dícsérték ?t és ajkaikkal dics?ítették a Szellemek Urának nevét. Az igazság pedig ?el?le nem fog elmúlni és nem fog megsz?nni. Ott kívántam én is lakni és a bennem lakó lélekben nagy kívánság támadt, hogy ott lakjak és az én helyemet fenntartották ott, mert így rendelte azt a Szellemek Ura.
Abban az id?ben dícsérettel és hódolattal dícsérni kezdtem az Úr nevét, mert meghagyta nekem, hogy az áldás és alázat, amely neki tetszésére van, bel?lem sohase fogyjon ki. Szemem pedig azt a helyet sokáig nézte és hódoltam neki és dícsértem ?t ezekkel a szavakkal: Dics?ség neki az id?k kezdetét?l az id?k végéig. Számára nincs vég, ? tudja, mi az örök, még miel?tt a világot teremtette és tudja, nemzedékr?l nemzedékre, mi történik. Téged dics?ítenek az éberek, akik nem alusznak, a Te színed el?tt állanak, hozzád emelkednek, neked hódolnak, amikor azt mondják: Háromszor szent a Szellemek Ura, aki a földet szellemmel árasztja el! Ezen a helyen láttam szemeimmel mindazokat az ébereket, akik nem alusznak az ? színe el?tt és, azt mondják: Dícséret neked és dics?ség az Úr nevének mindörökké. Látomásom pedig akkor elt?nt és nem láttam többé.

A mégy hang.
Ezután ezerszer ezer és tízezerszer tízezer megszámlálhatatlan és végtelen számú lelket láttam, akik a Szellemek Ura el?tt állottak. Az Úr négy oldalán pedig négy látomást láttam, akik nem voltak olyanok, mint az éberek.
Megismertem az ? nevüket, mert az angyal, aki velem jött, megmondta nekem és minden titkot megmutatott. Ennek a négy látomásnak hangját is hallottam, amint azok a Szellemek Urának nevét dics?ítették. Az els? hang a Szellemek Urát dícséri örök id?kig. A második hang a kiválasztottak hangja és a kiválasztottak dics?ítették az Urat, akihez ragaszkodnak. A harmadik hang kérlelt és könyörgött azokért, akik a földön laknak és a Szellemek Urához imádkoznak. A negyedik hang pedig a gonosz szellemet utasította el és tartotta távol és nem engedte meg neki, hogy a Szellemek Urához lépjen és a földön lev?kre panaszkodjon.
Ezután pedig nmegkérdeztem a Béke Angyalát, aki velem jött s aki nekem a rejtett dolgokat megmutatta: Kicsoda ez a négy látomás, akinek hangját hallottam s akinek beszédét feljegyeztem?
? pedig azt válaszolta: az els? Michael, a türelmes és könyörületes, a másik Rafael, aki az emberiség minden sebe és betegsége fölött uralkodik, a harmadik Gabriel, aki a hatalmak fölött áll, a negyedik Fanuel, aki az örök életbe emelked?k reményeinek és b?nbánatának ura.
Ez a Szellemek Urának négy angyala, akiknek hangját hallottam.

Az ég titkai.
Most pedig láttam az ég minden titkát, azt, hogy a birodalmat hogyan osztották fel, azt, hogy az emberek tetteit miképpen mérik le. Ugyanott láttam a kiválasztottak lakóhelyét és szemeim látták, hogy a vétkeseket, akik a Szellem Urának nevét megtagadták, miképpen ?zik el és az Úr büntetése értelmében ott nincs és nem is lehet maradásuk. Ugyanott látták szemeim a villám és a mennydörgés titkát, a szelek titkát, amelyeket ott osztanak el, hogy a földön végigrohanjanak és a felh?k titkát és a harmat titkát, azt, hogy honnan szállanak el? és a föld porát miképpen itatják át. Láttam a zárt kamrákat, ahol a szeleket elosztják, a szelek és a jéges? kamráit, a ködök és a felh?k kamráit és az ?sfelh?t, amelyb?l az összes felh?k a földre leszállnak az id?k kezdetét?l fogva.
Láttam a Nap és a Hold kamráit, a helyet, ahonnan elindulnak és ahová visszatérnek. Fenséges az ? visszatérésük, az egyiké ragyogóbb, mint a másiké, csodálatos az ? pályájuk, ahogy a számukra megjelölt utat, megfutják anélkül, hogy ahhoz valamit is hozzátennének, vagy abból valamit elvennének s ahogy h?ségüket meg?rzik és esküjöket megtartják.
El?ször a Nap lép el? és útját a Szellemek Urának parancsa szerint megteszi. Az ? neve mindörökre megmarad. Ezután kezd?dik a Hold láthatatlan és látható útja: vándorlásának irányát arról a helyr?l veszi és éjjel-nappal végzi. A Nap és a Hold egymással szemben áll, de mind a kett? dícséri a Szellemek Urát, szüntelenül, mert hálaadásában egyik sem ismer pihenést. Mert a Nap az áldás és az átok keringését végzi, a Hold keringése pedig az igazak fénye és a vétkesek sötétsége. A Szellemek Urának nevében élnek mind a ketten, mert ? választotta el a fényt a sötétségt?l. ? választotta el az emberek lelkeit, ? alapozta meg az igazakat az igazság nevében. Egyetlen angyal sem tartóztathatja fel ?ket és mozgásukben senki sem akadályozhatja meg ?ket, mert a Magas Kormányzó mindent lát és mindaz, amit kormányoz, színe el?tt van.

A bölcsesség helye.
A Bölcsesség pedig nem talált helyet, ahol lakhatott volna s ezért az égben kapott lakást. A Bölcsesség elindult, hogy az emberek között telepedjen le; de házat seholse talált. Akkor pedig helyére visszatért és az angyalok között vett szállást. Ugyanakkor pedig az igaztalanság kamrájából kilépett, az emberek közé ment és az emberek úgy fogadták, mint ahogy a sivatag fogadja az es?t és a harmatot a szomjas földön.

A csillagok és a szentek.
S akkor újra láttam a villámot és az ég csillagait és hallottam, amint az Úr azokkat nevükön szólítja és amint azok reá hallgatnak. Láttam az igazság mérlegét, amelyen mindent megmérnek aszerint, hogy miben mennyi a világosság és láttam a tereket, a napokat, a csillagok keltét s ahogy a csillagpályákon a villám keletkezik és láttam a csillagok keringését s azt, hogy ez miképpen függ össze az angyalok számával s ahogy azok egymás között h?ségben élnek. Megkérdeztem az angyalt, aki velem volt s aki nekem a titkokat megmutatta: Mit jelentsen ez? ? pedig azt mondta: A Szellemek Ura ezzel megmutatta, mi tartozik össze: ez a földön lakó szentek neve, akik a Szellem Urához h?ek maradnak.
A villámra vonatkozóan még mást is láttam s azt, hogy az egyes csillagok miképpen lépnek ki s akkor villámmá változnak, ezt az új alakjukat pedig nem tudják többé elhagyni.


A MÁSODIK BESZÉD
Ez a második beszéd azokról szól, akik az igazak lakásának helyét és a Szellemek Urának nevét megtagadják.
Ezek pedig nem fogják elhagyhatni a földet, nem fognak fölemelkedni a mennybe, de a földre sem fognak leszállni. Ez lesz a vétkesek sorsa, akik a Szellemek Urának nevét megtagadták s akiket a szenvedés és a szomorúság napja el fog érni. Azon a napon pedig az Én Kiválasztottam az ítélet székét elfoglalja és a jót a rossztól elválasztani megkezdi. Amikor pedig kiválasztottaimat meglátják, azoknak a lelke, akik hozzám könyörögtek, meg fog er?södni. Kiválasztottaimnak pedig akkor meg fogom engedni, hogy közöttük lakjanak. Az eget meg fogtam változtatni és fényességben és áldásban örökkévalóvá fogom tenni. A földet pedig meg fogom változtatni és áldásomat fogom rajta elterjeszteni és kiválasztottaim lakásává fogom tenni. Azok pedig, akik b?nt és gonoszságot követtek el, lábukkal nem fogják többé érinthetni. Mert láttam az igazakat és meger?sítettem ?ket az én szellememmel és az én színem el?tt adtam nekik otthont. A b?nösök számára azonban ítéletet tartok fenn, hogy azokat a föld arcáról letöröljem.

Az Ember Fia.
Ugyanazon a helyen láttam valakit, akinek ?sz, öreg feje volt, haja olyan fehér, mint a gyapjú és vele volt valaki, másféle, olyan, mint egy ember, arca vonzó volt és szép, mint egy szent angyalé. Én pedig az angyalt, aki velem volt és nekem a titkokat megmutatta, megkérdeztem, ki ez az ember fia, honnan jött és miért jár azzal, akinek ?sz feje van?
Az angyal pedig válaszolt és azt mondta nekem: Ez az Ember Fia, akié az igazság és akinél az igazság lakik és aki a titkok minden kincsét ki fogja nyilatkoztatni. Mert a Szellem Ura ?t választotta ki és az ? sorsa lesz, hogy a Szellemek Urának diadalát learassa az igazság által az örökkévalóságban. Az Embernek ez a Fia, akit láttál, a királyokat és a hatalmasokat meg fogja szégyeníteni az ? székeikben és az er?szakosokat az ? hatalmukban meg fogja alázni és a hatalom kötelékeit meg foga oldani és a vétkesek fogait össze fogja morzsolni. A királyokat pedig az ? birodalmaikból és uralkodó trónusaikról el fogja ?zni, mert nem dicsérik és nem ismerik ?t és nem adnak neki hálát és nem tudják, hogy birodalmaikat T?le kapják. A hatalmasok arcát el fogja tüntetni és azok el fognak merülni a szégyenben és a sötétség lesz az ? házuk, férgek között fognak lakni és nem lesz reményük, hogy valaha is megszabadulhatnak, mert a Szellemek Urának nevét nem ismerik. Ezek azok, akik kezüket a legmagasabbra emelik fel, akik a földet megtapossák, tetteik pedig nem egyebek nyilvános igazságtalanságnál, hatalmuk csak gazdagságukon nyugszik és nem hisznek másban, csak azokban az istenekben, amelyeket kezükkel meg tudnak fogni. Megtagadják a Szellemek Urának nevét, üldözik a h?ségesek gyülekezetét, amely a Szellemek Urához ragaszkodik.
Abban az id?ben pedig az igazak imája és az igazak vére a földr?l fel fog szállani a Szellemek Urához. Ugyanakkor a szentek, akik a magas égben laknak, egyesülnek és mindnyájan egyetlen hangon imádkozni fognak és hálát adnak a Szellemek Urának. ?t dícsérik, az igazak kiontott véréért, az igazak imájáért. Mert azok nem hiába kiáltottak az égre. A Szellemek Ura az igazságot helyreállítja és nem fog kelleni örökké t?rni és szenvedni.
Ugyanakkor pedig láttam, hogy az öreg ?szfej? az uralkodói széket elfoglalja és el?tte az Élet Könyvét felnyitják. Magasan fent az égben lakó minden sereg el?tte áll a nagy tanácsgyülekezetben. A szentek szíve pedig megtelik örömmel, hogy az igazság mértéke betelik, az igazak imája meghallgatásra talál és az igazak vérének kiontását a Szellemek Ura megbosszúlja.