Főoldal Hírek Fórum Eseménynaptár Honlaptérkép Belépés
Főoldal > Transzcendens kísérletek > Cikkek, érdekességek
Képzelt riport Harry Seldonnal
 
Harry Seldon nem valóságos személy, Isaac Asimov monumentális művének, az "Alapítvány"-nak az egyik szereplője. Harry Seldon volt az, aki kitalálta a pszichohistória nevű tudományt, melynek segítségével előre látta a Galaktikus Birodalom összeomlását, és kiszámította az új Birodalom kialakulásáig terjedő káosszal teli időszak hosszát. Két kísérletet indított annak érdekében, hogy ezt az időt több millió évről, mindössze 20 ezer évre rövidítse. Az Alapítvány egy jelentéktelen bolygó a Galaxis peremén, melynek történelmi útját Seldon a szükségszerűségek mentén pontosan kiszámította egészen addig, amíg az Új Galaktikus Birodalom központjává nem válik.

A magam szerény módján ezzel az írással szeretném megidézni Isaac Asimov szellemét, akinek munkássága példaértékű az emberiség számára. Az emberiség nem lehet elveszve, amíg ilyen zsenik születnek, mint ő. Remélem az alábbi sorok elolvasása után sokkal több kérdés merül majd fel az emberekben, mint ahányra választ találnak.

Köszönettel: Archeon 
 
soul.hu: Szeretettel köszöntöm körünkben, Seldon Úr. Köszönjük, hogy elfogadta a meghívásunkat.

h.s.: Örömmel tettem eleget a felkérésnek.

soul.hu: Önt tartják a pszichohistória atyjának. Elmondaná néhány szóban miről szól ez a tudomány?

h.s.: A pszichohistória egy valószínűség számításon alapuló matematikai modell, amelynek segítségével az emberiség fejlődésében jelentkező szükségszerű változások előre kiszámíthatóak. A pszichohistória hisz egyfajta történelmi végkifejlettben, és az ahhoz vezető út olykor zűrzavaros időszakainak előrejelzésében, így esélyt ad ezeknek az időszakoknak a lerövidítésére. Egy ember személyiségének fejlődése, tetteinek előrejelzése szinte lehetetlen, mert túl sok a változó. Azonban egy tömeg esetében ezek a változók eléggé leredukálódnak, sokszor csupán egyetlen lehetőségre. Persze az fontos lehet, hogy a vizsgált tömegben élő emberek ne tudjanak ezekről a szükségszerű változásokról, annak érdekében, hogy a folyamatot ne befolyásolják esetenként hátrányosan.

soul.hu: Tudna mondani példát a történelemből - ahogy Ön fogalmazott - szükségszerű változásokra?

h.s.:Természetesen. Talán az a leghelyesebb, ha a legkézenfekvőbbel kezdenénk, a civilizáció keletkezésének idejéből. Az élet minőségének javításához mindenképpen szükség volt lehetőleg nagy, összefüggő termőterületekre, és vízre. Ezért aztán teljesen nyilvánvaló, hogy emberlakta települések nagy tömegben az ókor elején folyók mentén jelentek meg. Ha az őskorban élt volna pszichohistórikus, nagy valószínűség szerint azt prognosztizálta volna, hogy a nagy folyamok mentén hatalmas birodalmak jönnek majd létre. /mosoly/ Abban az időben az erőszak választása az emberiség számára még valós alternatíva volt, ezért aztán a katonailag erősebb hatalmak lassan beolvasztották a gyengébbeket, összefüggő politikai egységeket hozva ezzel létre. Az emberiség szempontjából csekély jelentőséggel bír, hogy végül is melyik birodalom emelkedett fel, és melyik maradt alul.

soul.hu.: Ezek a birodalmak létrejöttek, felemelkedtek, eljutottak egy csúcspontra, aztán elbuktak. Miért? Sejtem, azt fogja mondani, hogy az egyes bukások oka majdnem lényegtelen, de valamilyen törvényszerűség ebben is van nem?

h.s.: Arra kíváncsi, miért vannak zűrzavaros időszakok? A válasz egyértelműen az emberi pszichében keresendő. Az ember mindig stabilitásra törekszik, ennélfogva csak akkor változtat, ha erre valamilyen ok rákényszeríti. A rákényszerít szó kellően aláhúzandó. Az, hogy ez a stabilitásra való törekevés mennyire illuzórikus az is mutatja, hogy jelenleg is egy olyan "űrhajón" ülünk, amely másodpercenként 33 km-t tesz meg, és 450 km/óra kerületi sebességgel forog a tengelye körül.. A konszolidációs időszakokat felemelkedés, majd elkerülhetetlenül válság, és összeomlás követi. Majd újra jön egy konszolidációs időszak, amely azonban az emberiség fejlődésének szempontjából már magasabb fokot képvisel, mint a válság előtt.

soul.hu.: De ha az ember stabilitásra törekszik, miért omlik ez végül rendszeresen össze?

h.s.: Nos azért, mert azok a politikai gazdasági rendszerek amelyeket eddig az emberiség létrehozott csak egy adott időszak adott viszonyai szerint voltak stabilak, amely nem volt kielégítő.

soul.hu: A kielégítő stabilitást pedig a történelmi végkifejlet fogja elhozni..

h.s.: Így van.

soul.hu.: Kézenfekvő a következő kérdés: Mi lehet a történelmi végkifejlet?

h.s.: Törvényszerű, hogy minden faj, - így az emberiség is - akkor tud leginkább megfelelni a kihívásoknak, ha egységes. Amíg ez nem valósul meg, addig a fennmaradás meglehetősen kétséges. Ezért aztán a történelmi végkifejlet..

soul.hu.: Gaia?

h.s.: Igen, például Gaia. Ahol az emberek empátián alapuló szoros tudati kapcsolatban vannak egymással. Ez akár a most is meglévő tudat alatti telepatikus kapcsolatok teljes tudatosítását is jelentheti. Akik már most átéltek ilyen kapcsolódásokat, pontosan tudják, hogy az egységes emberiség individuális alapon való elutasítása nem indokolt. Az egységes emberi tudatban az individuum nem oldódik fel, hanem éppen ellenkezőleg új távlatokat kap. A Gaia-ról szóló látomásunkban azonban az egységes tudatban való gondolat nem korlátozódik csak az emberiségre. A bolygón lévő VALAMENNYI tudat egységes egészként értelmezhető.

soul.hu: Az efféle utópiák elképzelése most is fellelhető nyomokban, például James Cameron: Avatar című filmjében.

h.s.: A példa igen találó. A Pandora nevű bolygón a bennszülöttek éppen ilyen mély, telepatikus kapcsolatban vannak a világukkal. Meg is tudták védeni../mosoly/

soul.hu.: Addig azonban még sok válságos időszakot kell átélnünk nekünk, és az utódainknak is. Felismerhető egy adott válság?

h.s.: A benne élőknek ez szinte lehetetlen, ám a pszichohistória felemeli annyira az ember tudatát, hogy észrevegye. Ebben a felismerésben egyértelműen a történelem fő hajtóereje, az egységesülő emberiség kényszere segíti a pszichohistórikust. Meg kell jegyeznünk, hogy a válságról igazából akkor beszélhetünk, ha az eljutott egy olyan csúcspontra, amikor már csak egyetlen megoldás lehetséges. Amíg egy adott válságnak több megoldása van, addig a kiszámíthatóság csorbát szenved.

soul.hu: Ez az a bizonyos Seldon válság. Gondolom erre is tudna példával szolgálni...

h.s.: /mosoly/ Hát ha így nevezi, lelke rajta.. De a példára visszatérve; a közelmúlt egyik legjelentősebb történelmi eseményét a szocialista rendszer összeomlását, és az emberiség fizikai megosztottságának megszűnését tudnám említeni. A megosztottság és annak válsága igazi "Seldon" válság volt, egyetlen megoldással. Mindezek ellenére az eseménynek - kis túlzással - az előestéjén sem sejtette senki, mi készül.

soul.hu.: A logikáját követve, az emberiség megosztott volt, a háború küszöbén. Ellentétben az ókorral akkor az emberiségnek az erőszak már nem volt alternatíva az önelpusztítás miatt. Egyetlen lehetőség valamelyik tábor felbomlása volt. De miért a szocialista rendszer bomlott fel?

h.s.: Minden egység akkor válik tartóssá, ha az szabad akaratból, önként, spontán alakul ki, empatikus alapon, és nem anyagi, vagy hatalmi érdekek mentén. A szocialista társadalom a közösséget helyezte ugyan előtérbe, de ez az előtérbe helyezett közösség-szervezés nem volt egészen önkéntes. A hatalmi játszmák ott is ugyan olyan intenzitással zajlottak, mint más rendszerekben. Az a társadalmi rendszer pedig, amelyik bármilyen formában akadályozza az ember szabadságát, nem tartható fenn. Igaz, hogy a felbomlás közvetlen kiváltó oka a hidegháború elvesztése volt, de meggyőződésem, hogy a legfőbb ok itt is az emberi pszichében keresendő, ami nem más, mint a szabadságvágy.

soul.hu.: Értem. Most tehát az emberiséget nem osztja meg eltérő politikai berendezkedés. Talán a szabadsággal is viszonylag jól állunk. Mégis azt mondják, válságban élünk. Miért?

h.s.: Ön azt mondta: "a szabadsággal is viszonylag jól állunk". Nos valóban? A mostani gazdasági rendszert a hitel tartja fenn. A bolygó erőtartalékai ugyanis végesek, ezért önáltatás állandó vég nélküli növekedéssel számolni. Azaz a pénz mögött egyre kevesebb az előállított érték, helyette viszont ott van az adósság, ami azért eléggé virtuális dolognak tűnik. Paradox helyzet, de mégis igaz: annak van sok pénze, az gazdag, akinek sok az adóssága. Az, akinek sok a pénze azon igyekszik, hogy "befektesse, kihelyezze" azt a gazdaságba ami egyenlő a hitelezéssel. Ám ezeket a hiteleket nem lehet visszafizetni. Először is azért nem lehet, mert nincsenek meg az ehhez szükséges erőforrások. Másodszor pedig azért nem lehet, mert a hitelezőnek nem érdeke, hogy azt visszafizessék. A hitelező érdeke az, hogy folyamatosan legyen törlesztés, de soha ne szűnjön meg. A hitelezésért cserébe ugyanis egyre komolyabb FELTÉTELEKET szabhat. Azaz, nem állunk olyan jól a szabadsággal, mint azt Ön gondolja. Márpedig ezeket a feltételeket az egyes népcsoportok egyenlőre elfogadják, mert nincs anyagi forrásuk. Ráadásul a világ megosztottsága továbbra is fenn áll, de most már nem ideológiai, hanem gazdasági alapon. A szegényebb országok a túlnépesedésből adódó szociális kiadásaikat nem tudják kifizetni, a gazdaságilag fejlett társadalmak pedig a népesség elöregedéséből fakadó problémáikon lesznek képtelenek uralkodni. A szorítás egyre nőni fog. Mivel pedig az egység gazdasági, hatalmi érdekek mentén csak időlegesen tartható fenn, a világ pénzügyi rendszere menthetetlenül össze fog omlani.

soul.hu.: Mikor?

h.s.: Egyszerű lenne azt mondanom, hogy nem tudom /mosoly/ De azért a kérdés árnyaltabb. Mint pszichohistórikus azt mondanám, hogy nem számítok rá a közeljövőben. Korábban említettem, igazi válságról csak akkor beszélhetünk, ha annak csak egyetlen egy megoldása lehetséges. Itt még messze nem tartunk. Ezen kívül számításaim szerint ez a pénzügyi-gazdasági világrendszer még nem töltötte be a szerepét az emberiség fejlődésének útján.

Soul.hu.: Mi lenne egészen pontosan ez a szerep?

h.s.: A gazdasági egyenlőtlenségek felszámolása, a jólét elterjesztése a világban.

soul.hu.: Hogyan teszi ezt?

h.s.: A termelőeszközök elmaradott térségekbe való telepítésével. Jóllehet ezt igazából a magasabb profit reménye indukálja, és nehézségeket okoz azokban a térségekben ahonnan ezeket az eszközöket elvonják, mégis óriási segítséget jelent a világ szegényebb régióiban. Az új üzemekben adott bérek jelentősen elmaradnak a fejlettebb gazdasági zónák béreitől, de még így is messze meghaladják az adott régió átlagjövedelmeit. Vagyis megvalósul valamiféle kiegyenlítődés. Ma láthatjuk, hogy Ázsia mekkora mértékű növekedést produkál évről évre. Holnap ugyan ezt a növekedést Afrika, és Dél-Amerika fogja elérni.

soul.hu.: Említette, hogy jelen korunk válsága még nem érte el a lehetséges csúcspontját, mert több alternatíva mutatkozik a megoldására. Lehetne ezek közül a megoldások közül néhány "forgatókönyvet" vázolni?

h.s.: Kijelentettük, hogy a pszichohistória szempontjából a válság gyökere az emberek, kisebb népcsoportok gazdasági eszközökkel való kényszerítése egy adott rendszerbe. Van már olyan, aki erre rájött, és nemtetszésének adott hangot a Wall Street-en. Kézenfekvő, hogy egyik forgatókönyv szerint ez a mozgalom elterjed az egész világon, és végül a bukáshoz vezet. Ennél azonban valószínűbb a válság kisebb elemeire való koncentrálás, és azok megoldása.

soul.hu:Mely lépések vezethetnek ezekhez a részmegoldásokhoz?

h.s.: A környezetszennyező technológiák fokozatos, vagy akár hirtelen, földindulás-szerű háttérbeszorulása elhagyása, akár egy találmány hatására. Ha mondjuk feltalálnák a kisméretű fúziós reaktort, amelyet családi házak energiaellátására lehetne hasznosítani, megkezdődne egy hatalmas gazdasági átrendeződés, amely új lendületet adna a világ piacgazdaságának. Sok gazdasági terület ugyan összeomlana, de rengeteg új lehetőség keletkezne, óriási kereslet jönne létre, amely nagy gazdasági fellendüléshez vezethet. Ebben az esetben az emberiség által okozott klímakatasztrófa - mint valós történelmi esély - elkerülhető. Tulajdonképpen ez egy olyan szükségszerűség, amely alapján akár ki is jelenthetem, ez így fog történni. A környezetkímélő új eljárások és termékek piacát azok a gazdasági körök, amelyek napjainkban is igyekeznek kezükben tartani a világ irányításának gyeplőjét, éppen úgy igyekeznek majd ellenőrzésük alatt tartani, mint napjaink gazdasági folyamatait. Vagyis az alapprobléma az ember szabadságának korlátozásával, megmarad, de..

soul.hu.: Nyerünk egy kis haladékot.
h.s.: Igen, ez a helyzet.

soul.hu.: Mennyi az az idő, amelyet így nyer az emberiség?

h.s.: Úgy gondolom, hogy igazi nagy "Seldon válság", nem keletkezik addig amíg maga is, és én is békében nem porladunk a sírjainkban. Ám vannak olyan tényezők, amelyekkel a pszichohistória természeténél fogva nem számolhat. Lehetnek váratlan valószínűtlen események, amelyek kizökkenthetik a történelmi szükségszerűségek folyamatát a kerékvágásból. Nyílván erre is szeretne néhány példát hallani /mosoly/

soul.hu.: Kitalálta a gondolataimat /mosoly/

h.s.: Korábban említettem már azt az evidens dolgot, hogy a földünk tulajdonképpen egy űrhajó. Hatalmas sebességgel száguld a világűrben, ahol egyébként bizonyítottan minden objektum ütközési pályán van. Ilyen körülmények között soha sem lehet biztos abban az ember, hogy ugyan arra a világra ébred-e fel reggel, mint amilyen világban álomra hajtotta a fejét. A pszichohistória nem számolhat olyan tényezőkkel, amelyek nem az emberiségtől függenek. Annyi azonban ide kívánkozik, hogy ha az emberiség a teljes pusztulást elkerüli egy hatalmas természeti katasztrófa bekövetkezését követően, az útja a történelmi végkifejlet felé jelentősen lerövidül. Akkor ugyanis a túlélés kényszere hamar összehozza az embereket. Még egy megjegyzés: minél később indul meg a környezetkímélő eljárások elterjedéséből fakadó gazdasági felemelkedés, a katasztrófák bekövetkezésének valószínűsége sajnos fokozatosan emelkedni fog.

soul.hu.: Úgy látom, hogy Ön erőteljesen kitart az egységes, oszthatatlan emberiség eszményképe mellett.

h.s.: /mosoly/ Amelynek értelmében ebben az egységben az emberek szabadon, empatikus alapon vesznek részt. Igen, kitartok, mivel ez szükségszerű a faj fennmaradásának érdekében. De fejezzük be a gondolatot arról, mire nincs még rálátása a pszichohistóriának, noha igazából mégis emberi tényezőnek tekinthető.

soul.hu.: Ilyen is van?

h.s.: Igen, ez a ZSENI FAKTOR. A pzsichoshistória olyan valószínűség számításon alapuló modell, amely a szükségszerű változásokat előre tudja jelezni egy adott közösségben. De az egyes ember életében, és döntéseiben túl sok a változó. Nem tudom megmondani, hogy Ön, mit fog tenni holnap, holnapután, mert a személyes életének motivációit nem ismerem, a kiszámításában pedig ezernyi változót kellene figyelembe vennem. Születhet olyan ember, aki tehetségénél, tudásánál fogva hatalmas befolyást gyakorolhat a történelemre, olyan ember, aki emberek százezreire, esetleg millióira gyakorol befolyást. Egy ilyen vezető megjelenése alaposan átírhatja a szükségszerű változások folyamatát. Ehhez a fejtegetéshez hozzátartozik, hogy a történelmi végkifejletet ez nem változtatja meg, csak a hozzá vezető folyamatokat lassíthatja, vagy éppen gyorsíthatja, annak megfelelően milyen irányt vesz a történelem egy ilyen vezető felbukkanása után.

soul.hu.: A vallási hagyomány szerint gondolom az Antikrisztus lassítani, meggátolni igyekszik a folyamatot, míg Krisztus gyorsítja, megteremti az alapvető feltételeket ehhez. De ha elszakadni igyekeznék a vallási hagyományoktól két ember jut eszembe, Nagy Sándor, és Attila hun király.

h.s.:E két utóbbi példa is azt támasztja alá, hogy az ilyen vezetők felbukkanása a történelemben vihart okoz, de mélyreható változást nem. Az általuk létrehozott birodalmak az egyén halálával elenyésztek, hosszútávú hatások kiváltása nélkül. Azok a csekélyszámú kivételek, akik eddig a történelem folyamán tartós hatásokat váltottak ki, mind kivétel nélkül az egységes emberiség kialakulását segítették elő.

soul.hu.: A történelem eseményei eléggé pontosan visszaigazolják a gondolatait, Seldon Úr. A beszélgetés végeztével kérem, üzenjen valamit a mai kor emberének!

h.s.: Úgy látom, manapság az emberek híján vannak az önbizalomnak. Mintha abba hinnének, hogy az eseményekre semmilyen hatást nem gyakorolnak, csak a történelem sodrásában léteznek. Pedig az emberiség, és a történelmi végkifejlet szempontjából minden ember élete, és sorsa fontos lehet. Csírájában már megvannak azok a kisebb közösségek, amelyek valamikor a távlati jövőben meghatározzák majd a fejlődés további útját, és biztosítani fogják az emberi faj fennmaradását. Ezért hát arra bíztatok mindenkit, ne veszítse el a jövőbe vetett hitét. Lássák, és érezzék, hogy a változások - még ha időnként fájdalmasak is - szükségesek ahhoz, hogy egy boldogabb, tisztább világot építsünk fel. Lehet, hogy ezt már mi magunk nem élvezhetjük, de valamikor, a távlati jövőben utódaink már abban a világban élhetnek majd. Legyünk büszkék arra, hogy részt vettünk a felépítésében! Aztán, - ki tudja? - ha a reinkarnáció mégis valóságosnak bizonyul egy szép napon talán mi is visszatérhetünk oda. /mosoly/

soul.hu.: Harry Seldon, Köszönjük a beszélgetést! 
 
Archeon 

Nyomtatható verzió

Kapcsolat Igazi Beavatás Útja Angyalforrás Angyalszív Egész-Ség-Ház Kalandtúra