A Tizenkettő a kozmosz száma. Ha az ember ehhez a számhoz egyet hozzátesz, a kozmoszból kilép. Ez a halál, a nagy transzmutáció. Az Egy a mágus, a csináló, az alkotó, a tolték, a poiétész. A Tizenkettő plusz egy: a metapoiétész. Nietzsche szavával az Überschöpfung, amikor az ember önmagát önmagából és önmaga fölé alkotja meg. Ez a metapoiészisz. Ugyanaz a szó, mint a transzmutáció. Mi az, amit az ember önmagából és önmaga fölé alkot?

Az arany. A halálvonalon az ember csak annyi aranyat vihet át, amennyit önmagából csinált. Minden egyéb itt marad és megrothad. Az alkímia az a tudás, amely az embereket arra tanítja, miképpen csinálhatnak magukból a lehető legtöbb aranyat. Az asztrológiában e kép megfelelője az úgynevezett nyolcadik ház, szintén a Mars, vagyis a Skorpió jegyében. A Mars a tűz, a Skorpió a forró, földalatti, vulkanikus, kénes (szulfurizált) víz. E jelben minden elem elég, kivéve az aranyat. Az arany pedig nem egyéb, mint a szublimált (naposított) sulphur. Darabosan fordítva: a szellem tüzében égő lélek, vagyis a lélek tüzében égő szellem. Ezt a lángot látta Mózes a csipkebokorban. A halál az ember végső calcinatiója, mindenki saját maga dönti el, hogy e művelet után benne mi marad meg.