A legnagyobb erő ahhoz kell, hogy az ember saját egoitását hatályon kívül tudja helyezni. A vallás nyelvén ez, az áldozat. Ez a valami, ami az ember előtt mindig nyitva áll. Itt korlátlanul gyakorolhatja szabadságát. Mert az önfeláldozás a legszabadabb aktus. Keleten a leghatalmasabb jóga-gyakorlatok ennek a jelnek jegyében folynak le. Ilyen elsősorban a tibeti Csöd. Ez a morál jegye. És ugyanakkor természetesen a moral insanityé. Júdás és Prométheusz. Júdás szabad elhatározásából fel is akasztotta magát, s ha ítéletkor valamiért, ezért az egyetlen szabad tettéért kap kegyelmet. Prométheuszt, mivel nem volt ereje az áldozatot meghozni, a sziklára akasztották. Ez az egoista, és a szent. Ez a szerénység és az alázat jegye, és a tanítványoké. Ugyanakkor a szégyentelen mohóság jegye, amely végre is lábánál fogva fejjel lefelé lóg. Az újabb lélektan azt mondja, hogy iniciációs álmok akkor érnek csúcspontra, amikor valaki azt álmodja, hogy fel van akasztva. Miért?
Mert akkor szabadult fel. Akkor tudja a földet, egy szál kötélen függve ugyan, de mégis elhagyni. A szentséget megízlelni. A kelta papok, amikor a szakrális fagyöngyöt szedték, azt az ágat amely a földre hullott, eldobták, mert a szentségét elvesztette. Tartsd magad mindig fenn, vagy ami ugyanaz, lent, légy alázatos, légy tanítvány, és gyakorold magad az áldozatban. A Tizenkettő egyébként különös szám: e számban a tér (4) és az idő (3) száma találkozik. Ezért a kozmosz száma. Tizenkét zodiákus jel van és tizenkét tanítvány. A gnosztikusok azt mondják, hogy a megváltás korában az emberiség matézise a tizenkettes számrendszer lesz.
