A halál azt jelenti, amit ez a kép mutat. Az embert az egyik korsóból a másikba töltik. A halál erénye a türelem, a mérséklet, a fegyelem, a tudás. Delphoiban az egyik nagy felirat: méden agan. Mindent mértékkel. Mérték és mérséklet.
Nem szabad lázadozni. Senki se legyen türelmetlen. Feladatát végül is mindenki megkapja. Ez a türelmes és a türelmetlen izgalom jele. A nyugtalanságé és a csendes várakozásé. A halálvonal a mérték. Itt derül ki, hogy mi ér valamit és mi a szemét. Ez a halál-calcinatio művelete. Most következik a reductio. Eddig, az úgynevezett életben vagy a sorsban a pátosz és a retorika volt, a nagy hazugságok és hiúságok és a káprázat és a cirkusz. Most következik az étosz és a higgadtság. Ez a nagy erény mátrixa. Ide tartoznak a szorgalmasok és a munkáskezek, a fáradhatatlan tanulók és a hívők, akik tudnak tisztelni és hódolni és várni. Persze ide tartozik a fanatikus is és a stréber is. Ide tartozik a türelmetlen, aki mohó szemét az üdvre vetette még mielőtt arra megérett. A fanatikus az, aki teendőjét a rögeszmében látja. Fanatikusnak nem étosza van, hanem fixa ideája és azt hiszi, ha nem saját, hanem más szakállára őrült, máris helyes úton jár. A fanatikus az, aki azt hiszi, valamit biztosabban tud, mint amennyire valamit tudni lehet. A stréber pedig úgy látszik, tud várni. De a stréber mohón és lihegve vár, és a pecsenyére lesben áll. Közben fogát csikorgatja. Nem hajlik, nem görbül és nem szorgalmas, hanem túlbuzgó, nem szerény, hanem bujkál. Nem alázatos, hanem megalázokodó. Nem szolgál, hanem szolgai. Nem türelmes, hanem ülepe van.
