HENOCH APOKALYPSISE

B I B L I O T H E C A



Fordította és bevezetéssel ellátta HAMVAS BÉLA
A borítólapot CSILLAG VERA tervezte

BUDAPEST 1945



Henóch apokalypsise igen hiányos alakban id?számításunk el?tt a második századból való görög kéziratban maradt reánk. A kézirat az eredetinek csak egyötöd részét, mindössze harminckét fejezetét ?rizte meg. A XVIII. század második felében azonban James Bruce angol utazó Abessziniában az egész m?vet megtalálta, Európába hozta és az oxfordi Bodley-könyvtárnak ajándékozta. A m?nek azóta igen sok fordítása keletkezett, a vele foglalkozó könyvek száma pedig alig belátható.
A múlt században eleinte azt hitték, hogy Henóch apokalypsise id?számításunk el?tt két-háromszáz évvel íródott, de semmiesetre sem régibb ötszáz évesnél. Az el?ázsiai apokalyptikus áramlat jellegzetes termékér?l van szó, mondották, ez az áramlat El?ázsiában körülbelül Kr. e. 600-ban indult és az alexandriai kor végéig, Kr. u. 300-ig tartott. Akadtak azonban kutatók, akik Henóch könyvének keletkezését sokkal el?bbre tették. Néhányan több ezer évr?l beszéltek, egyesek pedig azt mondták, hogy a m?vet közvetlenül az, özönvíz után írták. Ha ezeknek a kutatóknak igazuk van, akkor Henóch vagy Kr. e. 8000-ben, vagy Kr. e. 12.000-ben élt, mert az özönvizet újabban ehhez a két id?ponthoz szokták kötni. Hogy Atlantisz pusztulásával szoros kapcsolatban van, mint Mereskovszkij hiszi, lehetséges. Sokan azt mondják, hogy Henóch az emberiség legrégibb könyve, nála csak Hermés Trismegistos és a Véda régibb és tulajdonképpen nem is az özönvíz utáni id?b?l, hanem még azel?ttr?l származik.
Mindez találgatás. Henóch könyvének jelent?ségét az, hogy szerz?je mikor élt és mikor írta, nem dönti el, mint ahogy egy könyv jelent?ségét az, hogy mikor írták, sohasem döntötte el. Aki bel?le csak néhány mondatot olvas, feltétlenül érezni fogja, hogy újabb kelet? m?r?l szó sem lehet. A könyvet Európában kétezer éve olvassák. Clemens Alexandrinustól kezdve Dimitrij Mereskovjszkijig a kímagasló gondolkozók sok ezre foglalkozott vele. És soha senki sem vonta késégbe, hogy azt a m?vet, amelyet Henóch apokalypsise alatt ismerünk, az emberiség egyik örök könyvének kell tartani.
Henóch könyve az els? emberiség pusztulásának, az özönvíznek el?zményeir?l szól. A próféta elmondja, hogy az angyalok, a Felvígyázók egy része Azazel f?angyal vezetése alatt az eget elhagyta és az emberek leányaival meg nem engedett viszonyt kezdett. A szerelmi viszonyból óriás lények születtek, akik az emberek minden javát felemésztették, b?nt b?nre halmoztak, er?szakos tetteket követtek el annyira, hogy a föld segítségért az éghez kiáltott.
Henóchnak, akit a könyv igaz embernek es az igazság hirdet?jének (grammateus tés dikaiosynés) nevez, ebben az id?ben angyali hírnök jelent meg. A hírnök megparancsolta, hogy menjen a bukott Felvigyázókhoz és közölje velük az Ég Urának ítéletét: Vigyázzanak a bukott Felvigyázók, mert szörny? b?neikre nincs bocsánat s elkövetkezik az id?, amikor örök kárhozatra fognak vettetni. Amikor a Felvigyázók az ítéletet meghallották, meghökkentek. Elfogta ?ket, amint a szöveg mondja: tromos kai phobos: a rémület s a rettegés. Megkérték Henóchot, hogy nevükben írjon az éghez könyörg? iratot és eszközöljön ki számukra bocsánatot.
Henóch az iratot elkészítette, a pusztaságba ment s ott hangosan felolvasta. Az ég angyalai elragadták, felvitték a szellemek birodalmába és az Úr színe elé állították. A Királyok Királya lángoló t?zpalotájában a könyörgésre él? szóval válaszolt és a Felvigyázóknak azt üzente: Nektek kellett volna az emberekért könyörögni, nem pedig az embereknek értetek. A kérést elutasította és a kárhozat ítéletét meger?sítette. A Felvigyázókat arra ítélte, hogy megkötözve örök id?kre a föld mélyére vettessenek. Gyermekeiket, az óriásokat pedig arra, hogy örök id?k végén kárhozzanak el, addig pedig álljanak "törvényen kívül".
Ezután az ég angyalai Henóchot körülvezették a túlvilági birodalmakon, a t?zországon, a szelek kamráján át. Látta az oszlopokat, amelyek az eget tartják, a világ legküls? részét, az angyalokkal szemt?l szembe állt, látta a kaoszt, az ítélet csarnokát, az üdvösség fáját és az igazság kertjét.

Íme, mondja a mai ember, ez is egy a régi korok mythosai közül. Közben azt gondolja: milyen sajátságosan keveredik ebben az elbeszélésben a megfoghatatlan igazság az elhihetetlen képzel?déssel. A magyarázó helyzete könnyebb. Semmit sem tart megfoghatatlannak, sem hihetetlennek. A dolog nem hit vagy nem hit kérdése. Egyetlen szándéka van: megérteni. Ami pedig a megértést illeti, ezúttal igazán nem nehéz. Néhány alapvet? szót kell csupán megmagyarázni s az egész helyzet világosan áll.
A legels? szó Henóch neve. Henóch, mint hagyomány tartja, Seth nemzedékéb?l származott. Seth Ádámnak és Évának Kain és Ábel után született harmadik fia volt. Kain és Ábel történetét a Bibliából mindenki ismeri. Sokan talán arról is hallottak, hogy Ábel az els? emberpártól származó isteni emberiség volt, az égi ember, akinek áldozati füstje felfelé szállt, Kain pedig a sötét, anyagi ember, akin a szenvedélyek uralkodtak, a harag, a bosszú, a méreg s ezért áldozatának füstje is a földi anyag felé szállt, az anyag felé, amelyben élt s amelyt?l boldogulását várta. Kain megölte Ábelt bosszúból és féltékenységb?l. Az els? emberpártól származó sötét és anyagi emberiség az égi emberiséget elpusztította. Ez Kain és Ábel történetének értelme.
Seth, a harmadik gyermek nem volt sem anyagi, sem égi. Seth ember volt. Az igazi, az emberi ember, az anyagi természet feltételei és körülményei között, de szívében származásának nagy misztériumát meg?rizte. Seth a munkás, dolgos ember, aki itt küzd és szenved és végzetével birkózik, de istenfél?, alázatos, soha nem sötét, mert nincsenek benne vad szenvedélyek, soha nem égi, mert nincsenek benne égi tüzek, hanem mindig ember. Henóch azt mondja önmagáról: minden tevékenysége az angyalokra és a szentélet? emberekre vonatkozott. Ez Seth legf?bb jellemvonása: lent él, de felfelé néz. Seth fia az igaz ember, az igazság hirdet?je (grammateus tés dikaiosynés), akit Kain utódainak szenvedélyes sötétsége nem tud eltántorítani. Seth nemzedéke a "föld sója". Egyetlen tevékenysége az emberiség gondját viselni és az ember megmentésén fáradni. Ez a gond nem tudás, hanem szívbeli érzület: vallás. Az ?skor nagy prófétáiról, apostolairól az emberiség tudta, hogy ?k Seth fiai. Ezek a nagy bölcsek és nagy jótev?k a kínai Laotse éppen úgy, mint a mexikói Quetzalcoatl, az egyiptomi Hermés Trismegistos, az iráni Zarathustra és a görög Orpheus. Ibn Herun az ?svallásokról írt könyvében azt mondja, hogy a régi id?ben Seth vallása volt a leginkább elterjedt. Mit jelent ez? Azt, hogy az emberiség vallása a meleg humanum, az istenfél? alázat, a szelid szorgalom, de mindenekfölött a türelmes béke volt.
Seth hagyománya a történet kezdetén elveszett. Csak nagyritkán és néha akad egy, egy igaz ember, igazság hirdet?je (grammateus tés dikaiosynés), akik a kainiták sötét szenvedélyei fölött áll és a tiszta humánumot hirdeti. Ebben az emberben nincsen semmi felt?n?, semmi rendkívüli magasság, semmi érthetetlen és csodálatos; csak, hogy: ember. De igazi ember.
Henóch Seth nemzedékéb?l származott, a Felvigyázók és az óriások által megrontott emberiségben ? volt az egyetlen, akinek az Ég Urával kapcsolata volt s akit meg lehetett bízni azzal, hogy a tisztátlanságba merültekért könyörögjön. Egyedül Henóch ?rizte meg szívében az emberben lev? égi szikra tisztaságát s így egyedül ? volt méltó és képes arra, hogy az Úr színe elé lépjen.
Henóch apokalypsisének megértését itt kell kezdeni. A próféta könyvét nem azért írta, hogy megborzasszon és rettegést keltsen. Amit írt, az a szellemvilág akarata s ezt közli az emberiséggel. Azoknak, akik meg akarnak tisztulni, az utat mutatja meg; azoknak, akik szenvedélyeikben elvakultak és a vétkekben elsüllyedtek, feltárja az ítéletet.
A második szó, amit Henóch könyvében meg kell érteni, hogy mit jelent: az angyal. Az angyalnak Henóchnál két neve van. Az egyik: angolos ? angyal. A másik: egrégoros, szószerint annyi, mint Éber, de annyi is, mint Felvigyázó. Az angyalok és az Éberek, mint Dionysos Aeropagita ?skori hagyományok alapján írta: "hirdet?k, akiknek feladata, hogy Isten hallgatásának értelmét a világgal közöljék. Az angyalok fénytest? lények, akik a világnak hirdetik azt, ami az adyton-ban van." Az adyton a nyilvános szertartás ellenkez?je: a belül lejátszódó mélységes misztérium. Az angyalok ezeknek a néma, Isten hallgatásába burkolt misztériumoknak hirdet?i és kinyilatkoztatói. A Biblia több helyen Ben Elohimnak, Isten fiainak nevezi ?ket.
Kezdetben az áruló angyalok is fénytest? lények voltak és mint az isteni misztériumok részesei, a szellemvilágban laktak. De megkívánták az emberi hús és vér gyönyöreit s ezzel magukat beszennyezték. Elanyagiasodtak. A Felvigyázóknak és a föld leányainak törvénytelen viszonyából törvénytelen lények születtek: az óriások, a gigászok, nephilim, ahogy Henóch mondja. Ezek az elfajzottak és kurafiak, mint a könyv írja, az ember erejét mérhetetlenül felülmúló er?vel és az ember tudását mérhetetlenül felülmúló tudással a földet kirabolták, a javakat felemésztették, er?szakoskodtak, viszálykodtak, gy?lölködtek, a háború, a vérengzés, a bosszú, a kapzsiság szenvedélyeit terjesztették. A nephilim egy része testi lény, más része, mint Henóch mondja: láthatatlan, vagyis démonikus szellem. A föld ezeknek a gonosz démonoknak martaléka lett. Az ember velük szemben tehetetlen. De az ég angyala is az. A nephilim, ahogy Henóch mondja, "törvényen kívül áll". Leírhatatlanul er?szakos, szégyentelen, vérszomjas, buja, kapzsi, mohó, gonosz, álnok, obszcén, hazug, tisztátlan szellem. Ez a szellem az, amely az anyagi természetet megrontotta és az emberi lélek tisztaságát beszennyezte.
Henóch elbeszéli, hogy amikor a Felvigyázók a föld leányaival tiltott szerelmi viszonyba léptek, nekik rejtett tudásukat elárulták. Megmutatták nekik a növények titkait, a gyökerek titkait, hogyan, mib?l, mit lehet f?zni és készíteni. Az embereket megtanították a fémek kiolvasztására, arra, miképpen kell kardot, fegyvert, pajzsot, nyilat, eszközöket, ékszereket készíteni; megtanították ?ket a csillagos ég titkaira, a csillagjóslásra, az arc kifestésére, a bódítószerek készítésére. A Felvígyázók, aki a szellemvilágban az adyton misztériumának részesei voltak és Isten hallgatásába burkolt titkokat ismerték, most ezeket a titkokat elárulták. A Seth-hagybmanynak és az angyalok lényének megértése után a harmadik pont: megérteni azt, hogy mit jelent a bukott angyalok tudása.
Kétségtelen, hogy miel?tt a Felvigyázók a földre leszálltak, az emberiség áldott ártatlanságban élt. B?ntelen nem volt, mert Kain sötét nemzedéke az égi emberiséget kiirtotta. De nem tudta, mi az eszköz, mi a mesterség, nem ismerte az ércolvasztást, az írást, a vérengzést, a tudományt. Minderre az emberiséget a bukott angyalok tanították meg. Az emberiség egyetlen tudása Seth tudása volt: az égi származásra való emlékezés és a tiszta élet törvénye, amely az embert a szellemvilágba visszavezeti. Nem ismerte a földmívelés, az ipar, a m?vészet, a mesterség eszközeit: aranykorban élt, gyümölccsel táplálkozott, gondtalan volt és derült.
A Felvigyázók szerelmes éjszakák mámora után a föld leányainak fülébe súgták az els? titkokat: hogyan mesterkedjenek arcukkal és b?rükkel és hajukkal és körmükkel, hogyan forgassák szemüket, hogyan rakják lábukat, hogyan hajlítsák hangjukat, hogy minél csábítóbbak és ellenállhatatlanabbak legyenek. Aztán megtanították ?ket a varázsszavakra és a varázsitalokra és a festésre és az ékszerek készítésére, az állatok megölésére és a hús evésre és a kések és a kardok készítésére. Megtanították ?ket arra, amit ma technikának neveznek. Ami ezel?tt Isten hallgatásában, burkoltan misztérium volt, most nyilvános mesterség lett. De a baj nem ez volt, hogy a misztérium kulcsát és értelmét a Felvigyázók nem ismerték, mert, mint az Úr szólt: "az Ég birodalmában laktatok, de minden titkot mégsem ismertek, csak az átkozott tudásról tudtok s ez volt az, amit megromlott szívvel az asszonyoknak elmondtatok".
Hogy ez a b?n mi volt, már nem tudjuk. Baader szerint azért, mert már nem tudjuk elkövetni. Lehet, hogy igazuk van azoknak, akik azt mondják: ennek a b?nnek emlékezetére vezették be a körülmetélés szertartását. A b?n emlékét az Özönvíz magával vitte. Az ítélet vize a b?nt elmosta: Sodomával és Gomorával, talán, mint Mereskovszkij tartja: Atlantisszal, de mindenesetre a nagy pusztulás el?tt élt els? emberiséggel, amely a Felvigyázókat még szemt?l szemben látta s amely a tiltott tudásban közvetlenül részesült, ez a b?n és ez a tudás örökre elveszett.
De ha nem is tudjuk, hogy ez a b?n mi volt, a b?n és a tudás következményeit azóta is minden nemzedék látja és tapasztalja. Igen könnyen lehet, hogy ez a tudás kapcsolatban állt azzal, amit ma általában er?szaknak hívnak. Mindenki tudja, hogy az er?szak valamilyen közelebbr?l meg nem határozható, megborzasztó mágikus er?, valamilyen félelmetes üres gonoszság. Ismeretlen tényez?kön nyugszik, de mindnyájan tudjuk, hogy ezek közül az ismeretlen tényez?k közül egyetlen egy sem jó, sem tiszta, sem szellemi. Az er?szak démoni. Ez volt az, amit a Felvigyázók a szerelmes éjszakákon a föld leányainak fülébe súgtak? Ett?l szédültek meg az asszonyok? Ennek félelmetes üressége volt az, amit a föld leányai legels?nek megkívántak, amikor elkezdték szemöldüküket és arcukat festeni, elkezdték magukat a megölt madarak tollával felékesíteni? "A csábító asszonyok ítélete pedig, hogy örök id?kig szirének lesznek" szól az Úr: szirének, vagyis csábító hangú madarak, színes tollú szörnyetegek. Örök id?kre azzá lesznek majd, amivé lenni akartak: az övék lesz a csábítás, a színes toll és a b?bájos ének és nem lesznek többé emberek, nem lesznek lelkek, hanem szirének. Ez a büntetésük. Ez a hatalom volt az, amiért az állatokat elkezdték lemészárolni, hogy nemes prémjeikkel az asszonyok magukat felékesítsék? Amiért elkezdték a hegyeket feltúrni egy szem aranyért, hogy ékszert készíthessenek és nyakukba akasszák és fülükbe t?zzék, fülükbe, amelyben még visszhangzott a Felvigyázók árulása? De elkezdték az ennél még sokkal szörny?bbet és elmondhatatlanabbat is, amire maga a Királyok Királya is megborzad, amikor így szól: "ezeknek a titkoknak segítségével követik el az asszonyok gonoszságaikat a földön az emberek ellen". Mi ez a titok? Mi ez a b?n? Mi ez a mágia? Mindenki tudja, hogy van, de senki sem látta soha és nem tudja megnevezni. Mit jelent ez a félelmetes mágikus hatalom, ez az átkozott tudás, amit a Felvigyázók "megromlott szívvel az asszonyoknak elmondtak?"
"Nincs számukra béke" ? ouk estin eiréné, szól a Seregek Urának ítélete. Nincs nyugalom és kiegyenlít?dés többé a földön, amíg ennek a tudásnak egy cseppje is az emberiségben él. Seth tudása kevés volt nekik? Kevés volt az, hogy ártatlan egyszer?ségben és áldott nyugalomban éltek csak azért, hogy a törvényt betöltsék? Kellett nekik a tudás? a mesterség? Kellett nekik a madarak színes tolla, az arany, a vas, a fegyver, a kard, az ékszer, a gép, a tinta, a toll, a papiros, az írás, a tudomány, a technika? Kellett nekik az, amit mindez felidézett és hozott, törvényszer?en és elkerülhetetlenül: a viszály, az irígység, a zavar, a romlás? Kellett nekik a félelmetes hatalom? Kellett nekik a törvényen kívül álló démonok által ihletett marakodás, forradalom, gonoszság? Hát ha kellett, legyen az övék. Törvényen kívüli állapotba került az egész emberiség. És: ouk estin eiréné ? nincs számukra béke. Hát van?
A nephilim, a gonosz hatalom megszenteletlen, törvénytelen gyermekei, akik elhozták a földre a vérengzést, az er?szakot, az igazságtalanságot, a bujaságot és az emberiséget megrontották. Ezért az emberiségnek el kellett pusztulnia. Az Úr az ítélet vizét bocsátotta a földre és az egész emberiség elveszett, kivéve Noét és családját.
Mereskovszkij azt mondja: Henóch könyve az els? emberiség pusztulását beszéli el, de a második emberiségnek szól. A könyv legels? mondata err?l beszél: "amit láttam, nem a mai nemzedék számára láttam, hanem azok számára, akik a messze jöv?ben következnek". A második emberiségnek szól? De melyik ez a második emberiség? A mai? Henóch apokalypsise Mereskovszkij szerint a legid?szer?bb könyv. Az emberiség ma is ott áll, ahol akkor állt. A nephilim szellemeinek ereje nem tört meg, s?t sohasem volt nagyobb, mint éppen ma. Ezért Henóch könyvéb?l mi, a második emberiség végén él? emberek többet értünk, mint bármilyen más korban él? emberek értettek és érthettek volna. Többet értünk, mint azok. Talán még annál is többet, mint amennyit szabad. Félelmetesen értünk benne minden kimondott, de még félelmeteebben minden elhallgatott szót. Rólunk van szó? Nem. Ez az emberiség, amelyr?l Henóch beszél, nem mi vagyunk. De az az emberiség, amelynek Henóch beszél, mi vagyunk? Mi vagyunk az a nemzedék, amely a "messze jöv?ben elkövetkezik"? Mi vagyunk az elvakultak, akik az ember törvénytelen hatalmát az egész földre kiterjesztettük: a hegyek gyomrára, a tenger mélységeire, az ?serd?kre, az állatokra, a halakra, a növényekre, a madarakra, a színes népekre, a szegényekre, az elnyomottakra és a föld e törvénytelenség láttán már az égre kiált?
Mi az, ami az els? emberiséget elpusztította, kérdezi Mereskovszkij és mi az, ami a második emberiséget pusztulással fenyegeti? Henóchot az angyalok, ? az ég angyalai, ? beavatták a csillagokban való olvasás titkába s ott látta, hogy a világ egyszer el fog pusztulni víz által s egyszer el fog pusztulni t?z által. A görög hagyományban Orpheus is ezt hirdette: az els? emberiség halálát víz által (hydatósis) és a második emberiség halálát t?z által (ekpyrósis). De ugyanezt tudták Mexicoban is és tudta Toth az egyiptomi f?pap is és tudta Zarathustra is. Mereskovszkij szerint Henóch apokalypsise a legid?szer?bb könyv, mert figyelmeztetés a nephilim, az er?szakos, törvénytelen hatalom gyermekeinek, a pénz, a hiúság, a kapzsiság, a tudomány gyermekeinek, hogy a régi vízhalál után most küszöbön áll a t?zhalál, az ekpyrósis, a világégés, amely a jajveszékel? földet a vétkesekt?l meg fogja tisztítani.
Még egy szó van, amit Henóchnál meg kell érteni, bár a szó a könyvben egyetlenegyszer sem fordul el?. Ez a szó: az apokalypsis. Apokalysisnek nevezik azt a m?vet, amely a természetfeletti szellemi er?knek ítéletér?l szól. Apokalypsis szó szerint annyi, mint: revelatio, vagyis megnyilatkozás, kinyilatkoztatás. Átvitt értelemben végs? szó, utolsó ítélet. Henóch könyve apokalypsis, vagyis a szellem visszavonhatatlan, kinyilatkoztatásszer? ítélete az emberiség élete és tevékenysége felett.
A mai ember, aki gyerekkorától fogva megszokta azt a gondolatot, hogy az emberiség faji kiválasztás révén a létért való küzdelemben az állatvilágból fejl?dött azzá ami és civilizációja mérhetetlen magasságba emeli a primitív ?si emberiség fölé, ez a mai ember az apokalypsist vagy nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem érti meg. A szó hallatára valamilyen izgalmat, amely minden más izgalomtól különbözik, sohasem tud elfojtani. Kíváncsi, de ugyanakkor megborzong. Milyen rejtélyes és félelmetes szó! Érteni szeretné. Mosolyog fölötte és cinikus megjegyzést tesz, de szívében tudja, hogy a mosoly hamis és a megjegyzés érvénytelen. Ezen a helyen persze még csak kísérlet sem történik arra, hogy a modern embert valaki haladás-hitében megingassa. Egyetlen dologról van szó: megérteni. Megérteni Henóchot és azt, hogy mit jelent ez a szó: apokalypsis.
Nemcsak Henóch és vele együtt az el?ázsiai hagyomány, hanem az egész ?skori emberiség egyöntet?en azt tanította, hogy a világ teremtésekor minden szellemi és természeti lény és dolog helyén állott és mindennek létét a teremtés örök törvényes mértéke szabta meg. Ezt a törvényes mértéket nevezi Hérakleitos logos-nak. A lényeket azonban a Teremt? nem eszköznek alkotta, hogy a törvényt vakon és gépiesen betöltsék; minden lény szabadsággal rendelkezett és a törvényes mérték beteljesítését mindenkinek önként és éberen kellett vállalnia.
A bevezet? beszédben Henóch err?l a mértékr?l beszél. Nézzétek, szól, a csillagokat, a Napot, a Holdat, az évszakokat, az állatokat, a növényeket, a törvényt minden létez? megtartja és megváltozhatotlan rendben élnek. "Ti pedig nem teljesítettétek be az úr parancsolatát, hanem áthágtátok azt."
Mindjárt az id?k elején voltak teremtmények, amelyek ezt a nekik ajándékozott isteni szabadságot nem a törvényes mérték betöltésére, hanem annak megszegésére használták fel. Túlvilági útján a káosz fölött Henóch hét óriás csillagot látott, amely hét csillag egymáshoz kötözve a semmi fölött lebeget. Arra a kérdésre, hogy ez mit jelent, Henóchnak a vezet? angyal azt mondta: ez a hét csillag törvényszabta pályáját elhagyta és önálló útra akart térni; az Úr parancsára megkötözték és büntetésb?l ide függesztették ?ket a kaosz fölé.
Amikor a Felvigyázók az eget elhagyták és az emberek leányaival meg nem engedett viszonyba léptek, a törvényt szintén áthágták. A földi lét teljes egészében törvénytelenné lett. Amikor az asszonyok a tiltott tudással elkezdték arcukat festeni és elkezdték magukat prémekkel és tollakkal felékesíteni és "gonoszságaikat az emberek ellen elkövetni" s amikor az emberek az áruló angyalok tudásának segítségével a föld mélyét, a hegyeket, az erd?ket, a tenger, az állat és a növényvilágot elkezdték kirabolni, a törvényt szintén áthágták. Az emberiség törvényen kívüli állapotba került, mert mint az a bizonyos hét csillag, szabadságát meg nem engedett módon használta fel és a mértéket áthágta. Vannak emberek, akik ezt a helyzetet észreveszik és elviselhetetlennek tartják. A törvénytelen, az örök mértéket megszeg? létet t?rhetetlennek érzik, akárcsak pillanatra is. Ezek azok, akiket Henóch igazaknak és szenteknek és kiválasztottaknak ne vez. Ezek az emberek már életük folyamán mindent elkövetnek, hogy magukat a törvény alá visszahelyezzék, gondolataikkal, szavaikkal és tetteikkel az örök mértéket ismét megtartsák. A teljes b?ntetlenség a földön Kain és a Felvigyázók által megrontott létben lehetetlenné vált. Mert nem az egyes emberek léte, hanem egyetemesen az egész emberi lét volt az, ami megromlott. Az igazak azonban ebben a romlásban mélységesen szenvednek és a vétkeket minden módon enyhíteni akarják. Itt a földön senki sem élhet b?n nélkül: a túlvilágon van az a hely, ahol "bölcsességben fognak részesülni és nem fognak vétkezni többé sem hanyagságból, sem szenvedélyb?l... soha nem fognak vétkezni többet és nem szenvednek el büntetést... és nem fogják megtapasztalni a harag ítéletét." Azok az emberek, akik csak hanyagságból, vagy szenvedélyb?l vétkeznek, vagyis b?neiket csak gyarlóságból követik el, nem pedig "megromlott szívvel élnek" azok nem fogják megtapasztalni a harag ítéletét. Ezek az emberek, akik a törvény alá magukat még életükben visszahelyezik, akik minden erejükkel azon vannak, hogy a mértéket betöltsék, akik a törvénytelen létet önmagukban ismét törvényesítik, azok az ítéletet elkerülik.
Azok az emberek azonban, akik életükben, a földi élet törvénytelenségében gondtalanul élnek, akiknek ez a megrontott lét fel se t?nik, nyugodt lelkiismerettel vétkeznek, halmoznak b?nt b?nre, er?szakosak, hiúk, kapzsik, buják, becsvágyók, hazudnak, kérkednek, kevélyek, irígyek, mohók, hataloméhesek, azok ítélet alá kerülnek. Mert az ember szabad és a törvény ugyan megszeghet?; de jaj annak, aki szabadságával visszaél és a törvényt megszegi.
Az emberek egy része már az életben ítélet alá kerül, mert önmaga fölött állandóan ítél, vagyis az örök törvényt önmaga fölött elismerve magát ítélet alá helyezi. Ezek az igazak és kiválasztottak. Az emberek más része azonban, mint Henóch mondja: "ha életében nem kerül ítélet alá", azért nem fogja tudni magát az ítélet alól kivonni, ha.nem olyan lesz, mint a mértéket áthágó hét csillag, megkötöztetik és a kaosz fölé függesztetik. Ezek az emberek ítélet alá kerülne. Az ítélet nem egyéb, mint hogy a Szellemek Ura személy szerint mindenkinél megvizsgálja, vajjon törvényben élt, vagy törvény ellen, a mértéket megtartotta, vagy megszegte. Aki megtartotta, vagyis, aki még életében saját akaratából és elhatározásából "ítélet alá került", az a túlvilágon a szentek és az igazak között lakását elfoglalja. Aki a törvényt nem tartotta meg, vagyis a létet önmagában nem tette újra törvényessé, "nem került ítélet alá", amikor "a jót és a rosszat elválasztják", amikor "a jókat átadják az örök életnek, a rosszakat az örök halálnak".
A mai ember az ítélet napjáról azt hiszi, hogy ez a vallásos képzelet túlzó rémlátása, valamilyen borzalmas tömegtragédia. Az ?skori ember szerint az, ami az ítélet napján történik, végtelenül egyszer?: a törvénytelenné vált emberi létnek a törvény alá való visszahelyezése. Ezt jelenti az, hogy: ítélet. Az ítélet napjának értelme az emberi lét törvényes voltát az egész vonalon újra helyreállítani. A megromlott létet újra igazzá tenni. Ez az egyetemes és kollektív ítélet: az apokalypsis. Az apokalypsis az emberiség fölött tartott végs? ítélet, az emberi létnek, amelyet Káin és a Felvigyázók megrontottak, visszahelyezése a törvény alá: azok, akik igazak, megtartatnak, akik nem igazak, átadatnak a semminek.

Íme az ?skor sajátos gondolkozása, amely a mai ember számára oly idegenné lett. Íme a költészet, a mytos, a metafizika és a vízió idegenszer? vegyülete, amelynél a mai korszaktól távolabb semmi sem áll. A modern ember az elmúlt évszázad végéig csak a görögökig volt hajlandó elmenni; csak a görögöket volt hajlandó még komolyan venni. A helyzet azóta lényegesen megváltozott. Ázsia, Afrika, Amerika nagy kultúrái feltárultak és megtanultuk tisztelni a néger, az arab, az iráni, a tibeti, az indián szellemet. És feltárultak a görögség el?tti ?skor emlékei: egyiptomi, kínai, hindú m?vek. A világ kitágult és elmélyült. Felfedeztük el?ször az idegen népek kultúráit; és felfedeztük az ?skort. Jelent?ségben ehhez hasonló modern felfedezés nincs.
Az ?skor nagy könyvei közül a kínai Taoteking meg?rizte az ?si emberiség nagy misztériumát; a Véda meg?rzött olyan világosságot, amelyhez képest mindaz, amit azóta az ember gondolt, homály; Hermés Trisriegistos meg?rzött olyad titkokat, amelyeknek els? kibet?zéséhez is csak a legutóbb érkeztünk el. Henóch az ?skorból valami egészen mást ?rzött meg: az els? patriarchalis emberiségnek szigorú és tiszta egyszer?ségét.
Az els? rész, amely a lázadó angyalokról szól, tele van fenségesebbnél fenségesebb részletekkel. Az égi látomás olyan megrázó és hatalmas, amilyet emberi kéz keveset írt. A második rész, a prófétai látomások és beszédek, a Seth hagyomány komoly és méltóságteljes morálját hírdeti. A mai korszak itt léphet az ?skori ember közvetlen közelébe. A harmadik részt, az álomlátásokról, különösen a modern lélektanban jártasak fogják méltányolni tudni. Olyan szimbólikus vízió ez, amelynek titka nem is olyan nagy. Az az ember, akinek képzelete az átlagon csak egy keveset emelkedik felül, a második lapon elfogja érteni, mir?l van szó és önkénytelenül igazat fog adni Hérakleitosnak, amikor az így szól a lélek határait el nem éred, járj be még oly nagy utat is.
A könyv minden részletét megmagyarázni olyan feladat lenne, amely e bevezetésnek húszszorosát követelné meg. Mer?ben stílusbeli sajátság, hogy Henóch hol els?, hol harmadik személyben beszél. Több helyütt Noéval azonosítja magát. Az Úr szava is néha els?, néha harmadik személyt használ. Külön kellene szólni egyes szavak jelképes jelentésér?l, mint amilyen például a Bölcsesség, amelynek, mint a könyv mondja, "nincsen lakása a földön" és az égbe az angyalok közé költözött. Ez a Bölcsesség nem egyéb, mint Chochma, akit kés?bb Philon Sophiának nevezett és egész Jacob Böhmeig a misztikának állandóan egyik f?szerepl?je volt. Szólni kellene arról is, hogy az özönvíz-emlékek hogyan jelentkeznek az egyiptomi, az iráni, a kínai, a hindu, az indián hagyományban és Henóch Noéja miképen felel meg a hindu Manu-nak, a mexikói Quetzalcoatl-nak, a perui Manco-Ceapacnak, az egyiptomi Menesnek, az iráni Jiam-Shid-nak. Szólni kellene természetesen az álomlátásokban szerepl? "fehér biká"-ról is, akit Iránban Kaimorts néven tiszteltek, de megtalálható Egyiptomban, Krétában, Görögországban, Indiában és Kínában is. Meg kellene említeni a Henóch-irodalom f?bb állomásait is, az alexandriai kortól kezdve a XIX. századig, Jakob Lorberig, a nagy misztikusig, aki egy egész könyvét Henóchnak szentelte és Dimitrij Mereskovszkijig, aki a Nyugat titka cím? könyvében Henóch apokalyptikus szellemében beszél. A vonatkozások és magyarázatok sokat tisztáznának: most azonban a cél egyetlenegy: pillantást vetni az ?skori emberiség szellemére. Ezt pedig jó minél elfogulatlanabb és kevésbbé befolyásolt szemmel megtenni.