AZ ANGYALOK LÁZADÁSA.

Henóch áldása, amellyel az igazakat és a kiválasztottakat, akik a szükség napjaiban élni fognak, megáldja, amikor a gonoszok és istentelenk örökre el fognak távozni. Henóch, az igaz ember, akinek szemét az Isten kinyitotta, hogy a szenteket, akiket az angyalok neki megmutattak, lássa, szólt így; mindezeket t?le hallottam és általa értettem meg mindazt, amit láttam, de nem a mai nemzedék számára, hanem azok számára, akik a messze jöv?ben elkövetkeznek.

Az ítélet.
A kiválasztottakhoz szóltam és nekik mondottam a következ? beszédet: a Szent és Nagy Úr házából ki fog lépni és a Világ Ura a Sinai hegyére fog szállni. A seregek közepében meg fog jelenni és égi erejének és hatalmának teljességéhen meg fog mutatkozni. És mindnyájan reszketni fognak és a Felvigyázók megrendülnek és nagy rémület és rettegés fogja ?ket megragadni az egész földön. A magasbanyúló hegyek megrázkódnak, a halmok pedig a földdel egyenl?ek lesznek és meg fognak olvadni, mint viasz a lángon. A föld pedig megnyílik és mindaz, ami a földön él, elpusztul és minden lény fölött ítéletet fog tartani. Az igazakat pedig békével jutalmazza, a kiválasztottakat meg?rzi és karját föléjük kiterjeszti és mindnyájan Istenhez fognak tartozni: boldogok lesznek és áldottak és az Úr fénye lesz az ? világosságuk.
És íme eljött tízezer szentjeivel, hogy ítéletet tartson. Ítéletet tart és az istenteleneket el fogja pusztítani és minden húst meg fog fegyelmezni, hogy azt, amit a b?nösök és istentelenek ellene elkövettek, helyreígazítsa.
Nézzétek az ég dolgait, hogyan kelnek és hogyan nyugszanak, hogy a csillagok az égen pályájúkat nem változtatják, mindegyik a maga idejében kel és nyugszik, anélkül, hogy rendjéb?l kilépne. Nézzétek meg a földet és lássátok meg a dolgokat, amelyek születésükt?l fogva halálukig annyira megváltoztathatatlanok, mint Isten egyetlen m?ve sem. Nézzétek a nyarat és a telet s hogy a földet mennyire megtölti a víz és a felh? és a harmat és az es? száll fölötte.
Nézzétek mind a fákat, melyen szárazaknak és kopaszaknak látszanak, tizennégy fát kivéve, amelyek lomhjukat nem hullatják, hanem az öreg levelet meg?rzik, amíg az új kin?, két és három esztendeig is.
Nézzétek a nyár napjait, hogy a Nap nyár elején milyen magasan áll a föld fölött, ti pedig árnyékot és h?s helyet kerestek a t?z? sugarak el?l, a föld izzik, hogy nem tudtok sem a földre, sem a k?re lépni.
Nézzétek, a fák hogyan borítják el magukat a levél zöldjével és hogyan teremnek gyümölcsöt és nézzetek meg mindent és figyeljetek mindenre, hogy mindez számotokra készült és örökké él. És az ? m?ve minden esztend?ben megismétl?dik, nem változik sohasem, hanem ahogy Isten meghatározta, minden úgy történik. Nézzétek, hogy a folyók és tengerek együtt végzik munkájukat.
Ti pedig nem tartottatok ki és nem teljesítették be az Úr parancsolatát, hanem áthágtátok azt kevély és dacos szavakkal, amelyeket tisztátalan szátokból mondtatok ki és az ? uralmát káromoltátok.
Nem fogjátok megismerni a békét, kevélyszív?ek!
Napjaitokat pedig meg fogjátok átkozni és éltetek ével elfognak veszni és a ti romlástok az átok erejével meg fog er?södni és nem fogtok bocsánatot nyerni. Azokban az id?kben pedig neveteket ki kell szolgáltatnotok, hogy az az igazakért örök átokkal sujtassék és benneteket, vétkeseket a többi b?nössel együtt örökre el fognak átkozni.
A kiválasztottak pedig részt fognak venni a fényességben, az örömben és a békében. És az örök igazságot ?k fogják örökölni, benneteket, istenteleneket az átok fog sujtani. A kiválasztottak pedig a bölcsességben fognak részesülni és élni fognak és nem fognak vétkezni többé sem hanyagságból, sem szenvedélyb?l, hanem alázatosak lesznek, mint akik a bölcsességet elérték. Soha életükben nem fognak vétkezni többé s nem szenvednek el büntetést és nem fognak csapások következtében elpusztulni és nem fogják megtapasztalni a harag ítéletét, hanem életük napjait mindvégig betöltik, elérik az öregséget békében és az öröm éveit elérik és életük napjait örökkévaló örömben és békében fogják tölteni.

Az angyalok lázadása.
Amikor az emberek nemzedékei megsokasodtak, azokban az id?kben az embereknek szépséges és b?bájos leányaik születtek. Az angyalok, az ég fiai pedig látták és megkívánták ?ket és azt mondták egymásnak: Menjünk és az emberek leányai közül válasszunk ki magunknak asszonyokat és hozzunk a világra velük gyermekeket.
Azazel pedig, aki valamennyiüknek feje volt, így szólt: Félek, nem szabad kedveteket találni abban, hogy ilyesmit tesztek s végül nekem magamnak kell e nagy b?nért megfizetnem.
Azok pedig azt válaszolták: Mi mindnyájan megesküszünk és egymást átok terhe alatt kötelezzük, hogy ezt a szándékunkat nem adjuk fel, hanem igenis megvalósítjuk. És mindnyájan megesküdtek és egymással átok terhe alatt szövetkeztek.
Valamennyiüknek feje pedig Azazel volt, a vezet?k pedig Arathak, Kimbra, Sammané, Daniel, Aredros, Semiel, Iomel, Chochariel, Ezekiel, Batriel, Sathiel, Atriel, Thaniel, Barakiel, Ananthna, Oóniel, Ramiel, Aseal, Rakiel, Turiel.
Ezek és a többiek velük együtt mind aszszonyokat vettek maguknak és mindegyik választott a maga számára és meglátogatták ?ket és egyesültek velük. Megtanították ?ket a varázsszerekre és a varázsszavakra és megmutatták, miképpen kell növényeket és gyökereket szedni.
Az asszonyok pedig teherbe estek és hatalmas óriásokat szültek, akiknek magassága háromezer r?föt is meghaladta. S ezek az emberek minden vagyonát felfalták, amíg már senki sem tudott mit enni. Ekkor az óriások megharagudtak reájuk és elkezdték az embereket enni. És elkezdtek vétkezni a madarakkal és az állatokkal és a csúszómászókkal és a halakkal és felfalták egymás húsát, egymás vérét pedig megitták. A föld pedig e törvénytelenség láttán jajveszékelni kezdett.
Azazel pedig megtanította az embereket kardot és kést, pajzsot és vértet készíteni és megmutatta nekik az érceket és az ércb?l való munkát és karköt?t és ékszert és a mesterséget, hogyan kell a szemeket festeni, miképpen kell a szemöldököt kirajzolni és megmutatta a ritkábbnál ritkább és drágábbnál drágább köveket és festékeket és cserére alkalmas dolgokat.
A földön pedig nagy és szörny? istentelenség terjedt el és az emberek lealacsonyodtak és útjaikon, mint az eszeveszettek tévelyegtek. Azazel a lázadókat, Armoros a varázsszavak tudósait, Rakiel a csillaglátókat, Chochiel a rejtett jeleket, Sadiel a csillagjóslást, Seriel a hold tudományát tanította. Az emberek pedig egyre pusztultak és kiáltoztak és hangjuk az égig hatolt.

Az ég látja, mi történik.
Michael, Uriel, Rafael és Gabriel akkor az égb?l lenéztek a földre és látták a sok vért, amit a földön kiontottak és az igazságtalanságot, amit a földön elkövettek. És akkor így szóltak egymáshoz:
A meggyalázott föld jajkiáltása hallatszik. Már elérte az ég küszöbét. Az emberek lelkei panaszkodnak és azt mondják: Miért nem ítél a Magasság Ura e szörny?ség fölött?
És akkor így szóltak a Királyok Királyához: Te vagy az urak Ura, az istenek Istene, a királyok Királya, uralmad kiterjed a világ minden nemzedékére, neved szent és Téged dícsér az örökkévaló id?. Te teremtetted a mindenséget és kezedben van a mindenség és kezedben van a mindenség fölött lev? hatalom, el?tted nincs titok, mindent látsz és semmi sem rejt?zhet el szemed el?l. Láttad, hogy Azazel mit követett el, hogyan tanította földön az igazságtalanságot és az ?skorok titkát, amelynek otthona az ég, hogyan árulta el. Hogyan fedte fel az embereknek a rejtélyeket, az az Azazel, akinek hatalmat adtál, hogy társai fölött uralkodjon. És azok az emberek leányaihoz a földön bementek és náluk aludtak és magukat az asszonyokkal tisztátlanná tették és ?ket a b?nökre megtanították. Az asszonyok pedig órásokat szültek, a földet pedig elárasztotta a vér és az er?szak. Most pedig a megöltek lelkei panaszkodnak és kiáltoznak és hangjuk egészen az ég küszöbéig hat és sóhajtásuk felszáll s nem hallgat el, látva az er?szakot, ami a földön történik. Te mindent tudsz, még mi el?tt megtörténik, tudod ezt is és azt, hogy ez miért történik és még azt se mondod meg nekünk, mit tegyünk értük.
A Legmagasabb, a Szent és a Nagy akkor megindult és Istarielt elküldte Lamech fiához és így szólt:
Menj el Noéhoz és az én nevemben mondd meg neki: Rejt?zzön el! És mondd meg neki, hogy a vég közel van, mert az egész föld el fog merülni és a földet vízözön fogja elárasztani és mindaz, ami rajta van, el fog pusztulni. Mondd meg neki, hogyan szabadulhat meg, hogy az ? magja megmaradjon a végtelen id?kig.
Az Úr pedig így szólt Rafaelhez: Azazelt kötözd meg a kezénél és lábánál fogva, vesd a sötétségre, nyissad meg a sivatagot, amely Dudaelben van és dobjad bele. Halmozz rá hegyes és érdes köveket és fedd le sötétséggel és ott maradjon az id?k végeztéig és takard le arcát, hogy a világosságot ne lássa. A nagy ítélet napján pedig hajíttassék a tüzes mélységbe. A földet pedig, amelyet az angyalok megrontottak, gyógyítsd meg és mutasd meg miképpen kell meggyógyítani, hogy a föld sebei begyógyuljanak, nehogy a titkok által, amelyet a Felvigyázók elárultak és utódaiknak elmondtak, valamennyien elpusztuljanak. Azazel tanítása az egész földet megrontotta és minden vétket az ? rovására írj.
Gabrielhez pedig így szólt az úr: Fogj fegyvert az elfajzottak és a kurafiak és az elátkozottak ellen és irtsad ki a Felvigyázók utódait az emberek között. Vezesd ki ?ket és uszítsd ?ket egymásra, hogy egymást harcban lemészárolják, mert számukra hosszú élet nem rendeltetett. Semmit abból, amit t?led kérnek, ne teljesíts, mert atyjuk fiai ?k és nem szabad hinniök az örök életben és abban, hogy mindegyikük ötszáz évet fog élni.

"Töröld le a föld arcáról az igazságtalanságot."
Michaelhez pedig így szólt az Úr: Menj el Azazelhez és mindazokhoz, akik az aszszonyokkal egyesültek, hogy tisztátalanságukban vele együtt elvesszenek és kötözd meg ?ket. És ha fiaik kölcsönösen mind kiirtották egymást és ha kedves gyermekeik pusztulását már végignézték, kötözd meg ?ket hetven nemzedék idejére a föld hegységei alatt, amíg ítéletük napja és végzetük elérkezik és az ítélet rajtuk örök id?kre beteljesedik. Akkor pedig elfogják ?ket távolítani és a lángoló mélységekbe fognak jutni és kínok között örök fogságra fognak vettetni az id?k végeztéig. És akinek ítélete valaha is a t?z és a megsemmisülés lesz, azt a mai naptól kezdve ?velük együtt kell megkötözni a nemzedékek elmúlásáig. Pusztíts el a földr?l minden lelket, aki törvénytelen gyönyörre szomjazik és pusztítsd el a Felvigyázók fiait, mert azok az emberekkel rosszul bántak. Töröld le a föld arcáról az igazságtalanságot, a gonoszság minden m?vének vess véget s ett?l kezdve az igazság fája növekedjék és ez az áldást fogja érlelni. Az igazság gyümölcsei pedig minden él?lény örömére örökké teremjenek. Az igazak pedig kerüljék el a pusztulást és maradjanak életben, amíg ezer utódot nemzettek és ifjúságuk minden napját és öregségük minden napját töltsék el békében. Attól az id?t?l kezdve pedig a földön növekedjék az igazság és a földön mindenütt fák fognak n?ni és az áldás beteljesedik. És az öröm fái fognak növekedni és sz?l?t?kéket fognak ültetni és a sz?l?t?ke b?ségesen ontja majd a bort és minden mag, amit elvetnek ezer szemet fog teremni és egy pint olaj tíz akó olajat fog hozni. És tisztísd meg a földet a tisztátlanságtól és igazságtalanságtól és b?nt?l és istentelenségt?l és a földr?l minden tisztátlanságot ?zz el. Az emberek gyermekei pedig legyenek igazak és minden nép tiszteljen és dícsérjen engem és imájával hozzám forduljon. A föld pedig minden romlástól, b?nt?l, er?szaktól és szenvedést?l tisztuljon meg és soha nem fogom ?ket még egyszer így sujtani a nemzedékek végeztéig. Azokban az id?kben az Ég áldásának kincseskamráit megnyitom és azoknak kincsei a földre, az emberek munkájára és m?vére le fognak szállni. A béke és az igazság egyesülnek a világ befejezéséig és a nemzedékek végéig.

Henóch megbízatása.
Még miel?tt ez történt, Henóchot elragadták és az emberek közül senki sem tudta hová ragadták el, hol van és mi történt vele. És minden tevékenysége a Felvigyázókra és azoknak az id?knek szentélet? embereire vonatkozott. S én, Henóch, az urak Urát, a világ Királyát áldottam s akkor íme egy hang szólalt meg az angyalok hangja szólított engem és így beszélt hozzám:
Henóch, igazság hirdet?je, eredj, mondd meg az ég Felvigyázóinak, akik a magas eget és az örök szent lakóhelyet elhagyták és magukat asszonyokkal úgy szennyezték be, ahogy azt az emberek fiai teszik, asszonyokat vettek maguknak és a földön romlásba süllyedtek:
"Nem fognak békére és megbocsátásra lelni. És mivel gyermekeiknek örülnek, meg fogják látni ezeknek véres halálát és gyermekeik vesztén jajveszékelni fognak. Könyörögni fognak, de sem könyörületben, sem békében nem lesz részük soha."

Henóch Azazelnél.
Henóch pedig elment Azazelhez és így szólt: "Nem fogsz békét találni, nagy ítéletet hoztak fölötted, hogy fogságra vessenek. Részvétet és közvetítést ne várj, az igazságtalanság miatt, amit elterjesztettél és a gonosz m?vek miatt, amit az embereknek megmutattál."
Aztán elmentem és mindnyájukkal beszéltem. Azok pedig féltek és rémület és rettegés fogta el ?ket. Megkértek pedig arra, hogy nevükben írjak könyörg? írást, hogy bocsánatban részesüljenek és az írást vigyem el az Ég Urához. Mert ett?l a perct?l kezdve ?k nem beszélhetnek vele többé és szemüket sem emelhetik fel az égre, szégyenb?l, b?neik miatt, amely b?nökért átok és kárhozat sujtotta ?ket.
Én pedig szellemük b?neiért és tetteikért és mindenért, amir?l szó volt, a könyörg? írást megírtam, hogy ezzel számukra bocsánatot és elnézést eszközöljek ki. Akkor pedig elmentem Dan földjére és a Dan vize mellé leültem, Hermon nyugati oldalától délre és a könyörg? kérvényt hangosan felolvastam, amíg egyszerre csak elszenderedtem.
És íme álmot láttam és látomás jelent meg el?ttem és látomásomban láttam az ítél? bírákat és egy hang szólalt meg, hogy az ég fiaihoz beszéljek és ?ket dorgáljam meg. Amikor pedig felébredtem, hozzájuk mentem. Ublesjaelben, amely a Libanon és Seneser között feküdt, mindnyájan együtt ültek, gyászban, arcukat eltakarva. Elbeszéltem nekik álmomban milyen látomásokat láttam és elkezdtem hirdetni az igazság szavait és elkezdtem az ég Felvigyázóit dorgálni.

A könyv értelme.
Ez a könyv az igazság hangja és a Felvigyázók dorgálása, a Felvigyázóké, akik örökt?l fogva éltek. Az igazságot hirdeti, ahogy azt nekem a Szent és Nagy Úr megparancsolta. Álmomban azt láttam, amit most húsból való nyelvvel és lélektetemmel hirdetek, azt, amit az Úr az én emberi számban adott, hogy ezzel hozzájuk beszéljen és szívükhöz szóljon. Ahogy az embert teremtette és megengedte, hogy a tudás szavát megértse, úgy teremtett engem is és megengedte, hogy a Felvigyázókat, az ég fiait megdorgáljam.
Kérésteket megírtam, de látomásomban úgy láttam, hogy a kérést nem fogják teljesíteni a végtelen id?kben sohasem. Az ítélet fölöttetek beteljesedett és nincs kegyelem számotokra. A mai naptól fogva pedig nem fogtok felszállni többé az égbe sohasem és megparancsoltatott, hogy benneteket az id?k végeztéig a földön megkötözzenek és fogságra vessenek. El?bb azonban meg fogjátok látni kedves fiaitok pusztulását és nem fogtok örülni az ? életüknek, hanem szemetek láttára kard által fognak elesni. Értük és magatokért szóló imáitokat pedig nem hallgatja meg senki, bármennyire is sírjatok és jajgassatok és annak az írásnak, amit értetek írtam, egyetlen szavát sem hallgatja meg senki.

A látomás.
A látomás pedig ez volt:
Íme látomásomban a felh?k kiáltozni kezdtek és a ködök szólítottak engem és a csillagok és a villám reámkiáltottak, hogy siessek és hajtottak és hajszoltak és a szelek, látomásomban szárnyaikat nekem adták és fölemeltek a magasságokba és az egek birodalmába vittek.
Én pedig beléptem, amíg jégkockából épült falhoz értem, a fal kockáiból lángnyelvek csaptak ki, én pedig félni kezdtem. Beléptem a lángnyelvek közé és nagy ház felé közeledtem, a ház pedig szintén jégtömbökb?l épült és a padlója is jégkocka volt, mennyezete pedig, mint a csillagos ég és a villám, közöttük lángangyalok és az ég olyan volt, mint a tenger. A falakon köröskörül mindenütt t?z lángolt és ajtaja ég? t?z volt.
Beléptem a házba, amely olyan forró volt, mint a tenger. A falakon köröskörül mindenütt t?z lángolt és ajtaja ég? t?z volt.
Beléptem a házba, amely olyan forró volt, mint e t?z és olyan fagyos, mínt a hó és az élet örömének sehol semmi nyoma. Rémület és retegés fogott el és reszketve, borzongva arcra zuhantam és akkor más látomást láttam:
Íme másik ház emelkedett, az el?bbinél nagyobb, kapuja tárva-nyitva. Lángnyelvekb?l épült és minden kicsiny részében olyan hatalmas és fenséges, pompázatos és méltóságteljes volt, hogy nagyszer?ségér?l nem tudok nektek beszámolni. Padlója mer? t?z volt, fölötte villám és ég? csillagok serege, mennyezete pedig lángoló t?z. Odanéztem és fenségesen nagy királyi széket láttam, mintha kristályos zúzmarából készült volna, a széket pedig, mintha a ragyogó nap fénye vette volna körül és mindenünnen az angyalok hangja hallatszott. A királyi trónus alól lángoló parázzsal t?zfolyamok fakadtak és úgy izzottak, hogy nem tudtam odanézni. A széken ült a Nagy Fenség, ruhája fehérebb volt a hónál s ragyogóbb a napnál. Ebbe a házba pedig egyetlen angyalnak sem volt szabad belépni és senkinek az ? arcát nem volt szabad látni és senkinek, aki húsból van, nem volt szabad ?t látni. Körülötte lángoló t?z égett, el?tte hatalmas t?z és senki, aki körülötte volt nem közelített feléje. Tízezerszer tízezrek voltak ott, de neki nem volt szüksége tanácsra. És a szentek szentjei, akik közelében voltak, éjszaka sem távoztak el mell?le és nem hagyták el ?t.
Én pedig, amíg ideértem, olyan voltam, mintha arcomon fátyol lett volna, mert folytonosan reszkettem. Akkor az Úr szájából hangzó szó így beszélt hozzám:
Lépj közelebb, Henóch, hallgasd meg azt, amit mondok.
A padlóról fölemelt és az ajtóig vitt, én pedig leborultam és arcomat a föld felé hajtottam.

Az Úr szava.
Hangját fölemelve szólt hozzám, én pedig hallgattam az ? hangjára:
Ne félj Henóch, igaz ember, az igazság hirdet?je, lépj közelebb és hallgasd meg, amit mondok. Menj el és az ég Felvigyázóinak mond meg: Nektek kellett volna az emberekért könyörögni, nem pedig az embereknek értetek. Miért hagytátok el a magas, szent és örök égi birodalmat? Miért aludtatok az asszonyokkal? Miért szennyeztétek be magatokat az emberek leányaival, vettetek asszonyokat, mint azt a föld gyermekei teszik és miért nemzettetek óriásokat? Szentek voltatok, szellemek, az örök élet részesei s most magatok az asszonyok vérével beszennyeztétek és hússal és vérrel gyermekeket nemzettetek és megkívántátok az emberi vért és húst, és vért hoztatok a világra, mint azok teszik, akiknek élete halandó és múlandó. Az embereknek azért adtam asszonyt, hogy megtermékenyítsék s t?le gyermeket kapjanak s így a földön semmiben sem legyen hiány. Ti azonban szellemek voltatok, az örök, halhatatlan élet részesei, a világ minden nemzedékének végéig. Ezért nem alkottam számotokra asszonyt, mert az ég szellemeinek háza az ég. Az óriások pedig, akiket a szellem és a hús közösen nemzett, akiket a földön gonosz szellemeknek hívnak, lakjanak a földön, az legyen otthonuk. Gonosz szellemek származtak az ? testükb?l, mert felülr?l nemzették ?ket, a szent Felvigyázók voltak a nemz?ik, akik a világ legels? lényei. Gonosz szellemei lesznek a földnek és gonosz szellem legyen a nevük. Az ég szellemeinek lakása az égben legyen, a föld szellemei pedig, akik a földön születtek, a földön lakjanak. Az óriások szellemei pedig, akik a földön születtek, a földön lakjanak. Az óriások szellemei, akiket nephilim-nek hívnak, igazságtalanságot, romlást hoznak, rabolnak, gyilkolnak, pusztítanak a földön, szenvedést hoznak, ételre szükségük nincs, szomjúságban nem szenvednek és láthatatlanok. Ezek a gonosz szellemek pedig fel fognak lázadni az emberek fiai és az asszonyok ellen, mert az ? vérükb?l szármáznak. A gyilkosság és a romlás és az óriások halálának napjától kezdve, mert a gonosz szellemek az ? húsukból származtak, legyenek a pusztulásé és álljanak törvényen kívül, halmozzanak b?nt b?nre, a nagy ítélet napjáig, amikor a világ forgása véget ér és megáll. A Felvigyázóknak pedig, akik azel?tt az égben laktak s akik téged elküldöttek, hogy értük könyörögj, mondd meg: az ég birodalmában laktatok, de minden titkot mégsem ismertek, csak az átkozott tudásról tudtok s ez volt az, amit megromlott szívvel az asszonyoknak elmondtatok és e titok segítségével követik el az asszonyok gonoszságaikat a földön az emberek ellen. Mondd meg nekik: nincs számukra béke!

Henóch elragadtatása.
Akkor pedig elragadtak engem és arra a helyre vittek, ahol azok laknak, akik olyanok, mint a lángoló t?z és akkor jelennek meg az embereknek, amikor akarnak. Aztán arra a helyre vittek, ahol a szélvihar lakik és magas hegyre, amelynek csúcsa az égig ért. És láttam a csillagok és a mennydörgés házát, a világ legszélén, a mélységben, ahol a szivárvány, a nyíl és a tegez, a lángpallos és a villám helye van.
És elragadtak engem és elvittek arra a helyre, ahol az él? víz folyik és elvittek engem a nyugati t?zhöz, amely a napnyugták tüzét magába szívja. És elérkeztem a t?zfolyamhoz, amelynek tüze úgy folyik, mint a víz és a nagy nyugati tengerbe ömlik. És láttam a roppant folyókat és elérkeztem a nagy sötétséghez és tovább haladtam olyan helyekre, ahol húsból való lény még soha sem járt. És láttam a téli sötétségek hegyeit és azt a helyet, ahová a mélységek minden vizei összegy?lnek és láttam a föld összes folyóinak torkolatát és a mélység lefolyását. Láttam a szelek kamráit és láttam, az Úr miképpen díszítette fel velük az egész világot és láttam a föld alapzatát, a föld sarokkövét, a négy szelet, amely négy szél a földet és az ég boltozatát tartja. Láttam szeleket, amelyek az ég boltozatát körbe forgatják s amelyek a nap korongját és az összes, csillagokat nyugovóra hajtják. Láttam a szeleket, amelyek a föld fölött a felh?ket hordják, láttam az angyalok útját és láttam fölötte a föld szélén az égboltozatot.
Innen délfelé mentem és helyet láttam, amely éjjel-nappal égett, ott, ahol hét, drágak?b?l való hegy emelkedett, három keletre, három pedig délre. A keletre fekv?k közül az egyik színes k?b?l volt, a másik igazgyöngyb?l, azok pedig, amelyek délre feküdtek, vörös k?b?l voltak. A középs? ezek között az égig ért, olyan volt, mint Isten trónusa, antimonból, ormának csúcsa pedig zafirból volt.
Lángoló tüzet láttam és a hegyek között olyan helyet, ahol valamennyi ég egybeolvadt. És az égi tüzek oszlopai mellett mély szakadékokat láttam, itt pedig olyan t?zoszlopokat láttam lezuhanni, amelyeknek sem elejét sem végét nem lehetett látni. A szakadék fölött pedig olyan helyet láttam, amely fölött nem volt égboltozat, alatta nem volt a föld alapja, nem volt rajta víz és nem élt rajta madár, hanem sivár és irtózatos hely volt.
Ugyanott hét nagy csillagot láttam, mindegyik olyan volt, mint a tüzes hegy és amikor a mellettem álló angyalt megkérdeztem, az így szólt: Ez az a hely, ahol a föld és az ég végetér és ez lesz az ég csillagainak és hatalmainak börtöne. A t?z fölött kering? csillagok pedig azok, amelyek Isten parancsolatát megszegték és áthágták a kezdetek kezdetét?l, mert nem a számukra megszabott id?ben keltek fel. És az Úr haragja lesujtott reájuk és megkötözte ?ket addig, amíg vétküket levezeklik, egészen a titkok esztendejéig.