Tulajdonképpen addig gondolkodtam, mit is kellene írnom, hogy ráébredtem arra, hogy önmagam vagyok az aki bele gubancolódott Ariadné fonalába. Most azért megkísérlem a kibogozást...

Az a tantrikus rendszer melybe éppen elmerülni kezdtem a saiva megvalósítási út, melynek kiindulási-pontja a számhkja tana, mely rendszer semmiféle istent vagy önvalót nem nevez meg, hanem a megismerés módjait tárgyalja és tanítja, következő fokozatban a Patanjali által rendszerezett yoga folyamatát tanuljuk és gyakoroljuk, ami az elme leigázásának folyamatát jelenti, mely rendszerben az ászanák, tehát a testtartások csak egyik aspektusa a yoga rendszerének, majd elhagyjuk ezt és a yoga dualisztikus világából kilépve a tantra útjára lépünk...

Fontos megjegyezni, hogy a tantrát is több irányra lehet bontani, az egyik irány ma erősen a szexualitáshoz kötődik, egy másik irány azonban mondjuk azt, hogy filozófiai út, bár filozófiának nem nevezhető, hiszen e rendszerben a filozófia az elme spekulatív szintjét jelenti, mely szinten a logikai megfontolások adják az adekvát igazságokat, azonban a tantrikus út nem tűri a spekulációt, a filozófiai igazságok, a kinyilatkoztatások tükrében hamisnak tévelygésnek bizonyulnak! Hanem vitathatatlan kinyilatkoztatásokra támaszkodva eljut az emberi értelem a tudat forrásához, amely forrást shiva néven fogom emlegetni

shiva maga az elsődleges és egyetlen lélek a teljesség, a forrás, potencialitás, belőle bontakozik ki a világ, mint bimbójából a virág...

Ne értsd félre nem valami személyes isten-bálványozásról van szó, hanem ez a kiindulópontja az egész gondolkodásunknak.

Ezt a forrást nevezheted akárhogyan, én most shivának nevezem, és éppen azért kis betűvel, mert shiva nem személynév, mivel nem egy személyről beszélünk, mikor shiváról beszélünk!

A forrás a kiinduló-pontja a világnak, melyből máyá, shaki által jön létre, és máyában minden létrejövés és pusztulás shakti dinamikáinak összessége, így purusa az elkülönült, vagy egyéni lélek, mely úgy elkülönült mint amennyire elkülönült az atmoszférától a lufiba zárt levegő. A forma és név és az idő shiva korlátai mely korlátozást puszta keftelésből kíván megfigyelni úgy, hogy a formába korlátozottság shivára semmilyen hatást nem gyakorol, a lélek minden szinten érinthetetlen. Ez a formába zárt purusa, vagy jiva nagy körök és mindenféle dualista ciklusok bejárása és belefáradása után ide kívánkozik visszatérni, ami az individuum megsemmisülését jelenti...

Az egyéni lélek, purusa három kötőerő miatt járja köreit máyában...

E három kötőerő, alsó szinten a tamasz, ez a sötétség, a tudatlanság szellemi tunyaság kötőereje, akik ebben a kötőerőben élnek, semmiféle gondolkodást nem folytatnak azon kívül ami egoisztikus vágyaiknak és ösztöneiknek, valamint érzékkielégítésüknek megfelel, tehát legfőbb tevékenységük a szerzés, mindenféle földi örömök és szükségletek megszerzése és kielégítése. Ezek az emberek valójában nem emberek még, nem lehet embernek nevezni csupán emberi formában vannak köztünk, az ő szellemiségük fejlődésük folyamatában egy lépéssel túl az állatiasságon, egyféle szocializálódási folyamatban vesznek részt náluknál fejlettebb szellemiségek között...

A szenvedély kötőereje a radzsasz. Ők a legtöbbet cselekvők a mindig csinálni akarók, a fanatikus vallásosok, a legvérmesebb dogmatisták, kiváló inkvizítorok és sorolhatnám, ők mindenképpen hierarchikusságban vélik a rendet felfedezni.

A harmadik kötőerő a szattva vagyis a ragyogás.
A ragyogás az elme ragyogása, az elmén belül is az értelem a buddhi ragyogása. Az elme nem egy homogén valami, hanem egy nagyon összetett komplexum, mely 4 fő összetevőre osztható, manasz, ez az elmének az a része mely a mindennapi tevékenységünkben működik, reagál a történésekre stb... A csitta, ezt nevezzük tudatalattinak általában, az ahamkara, az úgynevezett énképző, itt alakul ki az egó, és innen fejti ki hatását, valamint a már említett buddhi, ez az értelem, amely elemző gondolkodó, keveset cselekvő, folyton a magasabb szférák felé irányuló része az elmének..

Mindezek felett tartózkodik a tudat, mely tulajdonképpen bele helyezkedik az elme által létrehozott világba és egyszerűen nem tesz mást, mint szemlélődik... Ez a szemlélődés tehát, mikor a lélek figyeli mindazt ami nem lélek... az egó elkezd kisajátítani, és azonosulni, Én testem, Én kutyám, én macskám, cipőm ruhám anyám, stb.. és mindezekbe a megfigyelő belevész, mintegy azonosítja magát azzal amit figyel...

Ez az egó győzelme a lélek felett...

Purusa, azaz az egyéni lélek, aki annyira egyéni, amennyire a lufiba zárt levegő, mindaddig rabja máyá, vagyis az elme világának, míg fel nem ébred, fel nem ismeri eredendő természetét, lélek voltát, és máyá tárgyaival való kötelékeit fel nem számolja...

Minden máyá tehát ami filozófiai, vagy logikai úton áll elő, ez a spekuláció, a spekuláló radzsasztikus buddhi tevékenysége, amit értelemnek nevezünk.

A yoga célja az értelem megtisztítása úgynevezett igázással, ami az elme leigázását célozza meg
"PATANDZSALI YOGA-AFORIZMÁI
1.
Elemzés
1-4.
Ime, a yoga ismertetése. A yoga: az elmében lezajló alakulásoknak a
megszüntetése. Akkor a SZEMLÉLŐ: saját mivoltának az állapotában marad
meg. Különben pedig megegyezik alakilag az elmében lezajló alakulásokkal.
A Yoga tulajdonképpen : ASZKÉZIS.

- A Purusha (Szemlélő) aszkézise, amely az Elme mozgására irányul.
Ha a Yoga által sikerül megállítani az Elme mozgását,akkor beáll az eredeti harmónia
állapota. Ha az Elmében mozgás van,a Purusha azonosul vele."

Az aszkézis tehát arra a lemondásra vonatkozik melyben purusa, avagy az egyéni lélek selválik a szemlélt világtól, így felismerve önmagát, felszabadul végül máyá vagyis az elme hullámzásai alól!

A céltévesztettség tehát abban nyilvánul meg, hogy a máyában keressük a máyából való kiszabadulás lehetőségét, ami egy abszurd elképzelés, a dualitástól ugyanis nem lehet megszabadulni dualista filozófiákkal.

A saiva tantra célja tehát a dualizmus meghaladása, és önmagunk felismerése, mely folyamatban végül purusa, mint egyéni elkülönült megszűnik létezni, ahogyan a tenger egy cseppje is megszűnik önálló cseppnek lenni amint vissza hull a forrásába, a tengerbe magába!

Természetesen ez csak egy elvi vázlat, rendkívül sokrétű és bonyolult a yoga rendszere, ez itt éppen csak egy pillanatnyi felcsillanás az üvegtengeren!

Szia!
Minden információ jól jöhet, úgy hogy rajta :-)
Archeon

Üdv!


Olvasva az írásodat, jót nevettem ennél a mondatnál :D "Megteremtem tehát a belső valóságot, TUDATOSAN. Majd, figyelem az anyagi világot, amely azt visszatükrözi. Oszt a ku..va anyját, nem tükrözi vissza."

Az egész írásodon keresztül süt, hogy tulajdonképpen a Patanjali-féle jógát akarod megtalálni, bár nem kimondva ezt, és nem így nevezve, de ezt a rendszert kirajzolva a magad retorikájával, azonban valahogy mindig eltérít valami attól, hogy rátalálj, pedig nagyon közel vagy a megoldáshoz!

Egy intellektuális labirintusban keresed a príma matériát, és közben belegabalyodsz Ariadné fonalába ahelyett, hogy kivezetne a labirintusból!

Természetesen nem bántani akarlak, csak a bennem a jelen írásoddal kapcsolatban kialakult képről beszélek, és ha megengeded megpróbálom megmutatni azt a jógikus rendet, melynek minden aspektusát érintetted, minden színt látsz a rendszerben, de sajnos úgy, ahogyan egy összekevert színű Rubic kockát.

Abban a helyzetben vagyok, hogy tudok segíteni bizonyos kulcsokkal annak érdekében, hogy a kocka minden oldalán teljes legyen a színek rendje!



Jelezd, ha nem vagyok terhedre ezzel, és szívesen vennél egy átfogóbb leírást.

Sziasztok!

Különösen érdekesnek tartom HajduM felvetéseit, annál is inkább, mivel egész létezésemben mindig azt kaptam, ha valamiért éppen rinyálni akartam, hogy erőszakkal, akarattal, és türelmetlenül cselekszem. Igaz. Nemrégiben egy Prána Nadi mester is ugyan ezt állította. Úgy látta, hiányos az aurám, mert nem vagyok eléggé stabil. Vicces, de tényleg igaz, hasonlítok az ifjú Anakim Skylwalkerhez, akiből végül Darth Vader nagyúr lett, mert túl türelmetlen volt, és tele volt félelemmel, azon kívül elhamarkodottan cselekedett, és pont azokra hallgatott, akikre nem kellett volna. Bár azért én felismerném, ha teljesen rossz irányt vennék, de az is igaz, hogy volt idő, amikor nem érdekelt az sem, hogy tudtam, hogy rosszat teszek. /Úgy hiszem ez nem ebben az életemben volt./ Viszont a történet jól rávilágít arra, hogyan válhat valaki gonosszá a fájdalmak, és sérülések következtében.

Az én szememben ez a kritika megállja ugyan a helyét részben, de azért van némi kritikám vele szemben :-) Először is túl sommás. A részletek ismerete erősen árnyalja ezt a képet. Itt van például az a tény, hogy olyan csoport tagja voltam, amely okkult eszközökkel akart felhasználni engem olyan célokra, amelyek előttem nem voltak ismeretesek. Vagyis velem szemben volt erőszakos fellépés, mégpedig mágikus szinteken. Nyilván - mondhatná valaki - hogy azért kerültem ebbe a helyzetbe, hogy tanuljak belőle, és én azt is tudom, mit kellett belőle megértenem: a manipuláció nem helyes. Vagyis így értették meg velem a segítőim, hogy önző célok elérése érdekében nem helyes manipulálni másokat. Rendben. Magasztos célok estében mi a helyzet? Ugyan ez. "Ahol az eszközök alantasak, ott a cél sem magasabb". Hangzik a mágia könyörtelen ítélete.

Éppen ezért fordítottam a figyelmem a tudatos teremtésre a harc helyett. Tudjátok, a világban kétféle módon "harcolhatod ki" a helyed. Egyrészt másoktól veszel el azáltal, hogy másokat letaposol, kihasználsz, legyűrsz. Vagy, mindent figyelmen kívül hagysz, és elfogadod, hogy önmagad megteremthetsz magadnak mindent, amire szükséged van, mert kezedben van a teremtés képessége, és a gondolat teremtő ereje. Nos, Hermész smaragtáblája ugyan ezt sugalmazza hozzátéve, hogy ahhoz, hogy a teremtést gyakorolni tudd, változtatnod kell, sokszor hihetetlen fejlődésen kell keresztül menned.

Egy átlag ember pontosan annyira szabad, ahogyan azt a "Sorsügynökség" című filmben Thomson elmondja. "Eldöntheted, hogy hamburgert ebédelsz, vagy tejbegrízt, kockás zoknit veszel fel reggel, vagy fehéret". De minden más egyéb már nem a Te döntéseden múlik /értsd: az egó döntésén/ Kilépek az utcára, és nincs felette hatalmam, hogy elüt az autó, vagy nem. Néha persze vannak érdekes esetek, statisztikailag kimutatható például, hogy a katasztrófával sújtott tömegközlekedési eszközökön kevesebb az utas, mint általában. De ez sem az egó döntése, sőt egyáltalán nem. Az ember bosszankodik, mert lemaradt a repülőgépről, talán még ordítozik is a párjával, a taxissal, tök mindegy, a lényeg a dühöngés. Aztán éppenséggel kiderül, hogy ez mentette meg az életét...
Még olyan esetekben sem úgy alakulnak a dolgok ahogy elképzeli az ember, amely nem ennyire életbevágó. Hányszor képzeltél már el egy találkozót, egy utazást, vagy bármit, és mennyi valósult meg abból? No erről van szó. Az igazi szabad akaratról.

Bevallom, szeretem a "Mátrix" című filmeket. Nagyon érzékletes. Tulajdonképpen átírhatjuk a történetet a mi világunkra, ahol HajduM Máyá-ja a számítógép által kreált képzeletbeli világ. A virtuális világnak kevés köze van a valósághoz, az emberek béklyóban vannak benne, mert teremtő erejük erősen korlátozott. De aztán jön a kiválasztott, Neo. Mondhatni ő a modern Jézus Krisztus, aki éppen úgy túllép a számítógépes világ illúzióján, ahogy Buddha, és Krisna túllép Máyán, az anyagi világ illúzióján. Előttem van az utolsó jelenet a filmből: Smith ügynök szemben Neo-val. Smith megkérdezi Neo-t, miért harcol, mivégre akarja megváltani az egész rendszert, mi az oka a cselekedeteinek? És akkor Neo valami olyasmit mond, ami engem nagyon mellbevágott. Nem beszél sorsról, nem beszél küldetéstudatról, nem pufogtat frázisokat, és nem mondja azt, hogy bárkit is képviselne. Egyszerűen ezt mondja: "MERT ÍGY DÖNTÖTTEM."

"Mert így döntöttem". Hát ez az igazi szabad akarat, az igazi teremtő képesség. "A mágus az asztrálfény megsűrűsítésével, mozgatásával hozza létre a jó, vagy rossz művet." Tételezzük tehát fel, hogy TUDOM, hogy Máyá /az anyagi világ/ nem takar el előlem semmit a fátylával, hanem éppenséggel a belső valóságomból ered, és részben azt tükrözi vissza, amilyen én vagyok. Tételezzük fel, hogy TUDOM, hogyan működik az univerzum, hogyan kell teremteni, mégpedig csaknem a legapróbb részletekig. Tételezzük fel, hogy ELHISZEM, hogy bármikor változtathatok a sorsomon, és azt is elhiszem, hogy ehhez minden erő a rendelkezésre áll. Megteremtem tehát a belső valóságot, TUDATOSAN. Majd, figyelem az anyagi világot, amely azt visszatükrözi. Oszt a ku..va anyját, nem tükrözi vissza. No mi van ilyenkor?

No még hogy nem tükrözi vissza, hanem homlok egyenest direkt szórakozik azzal, hogy az ellenkezőjét mutatja. Én meg csak nézek, és nem vagyok olyan szerencsés mint Isten, aki miután megszemlélte a teremtését látta, hogy az jó :-)

Természetesen sok magyarázat lehetséges. Ami a leginkább kézenfekvő, hogy nem vonhatod ki magad maradéktalanul a tudat-hálózatból, azaz nem hagyhatod figyelmen kívül, hogy más mit akar. Ha én meg akarok valamit teremteni, de az valakit zavar, akkor a teremtésem eredményének fizikai kivetülését gátolni fogja, akár tud róla a másik indivídum, akár nem. Más szavakkal a tudatok közötti kölcsönhatás létező, élő dolog, és így nem mondhatod, hogy minden rajtad múlik. Mindegy mi motivál más lelket, hogy akarva akaratlanul akadályozzon. Tulajdonképpen elég az egyszerű irigység is. Arról már nem is beszélve, hogy tudok olyan létezésről - kiragadva az anyagi dolgok megteremtését mint példát - amikor kifejezetten rosszul kezeltem a gazdagságot. Mondhatni arannyal borítottam be egy rohadt almát, ami nem volt más, mint az életem. Hát igen, gazdagon is lehet tartalmatlan, szar életet élni, aminek aztán 0 kozmikus jelentősége van a fejlődés szempontjából leszámítva, hogy azt is kipipálhatod, mint tapasztalatot. Ám ezekben a létezésekben nagyon komoly fóbiák vannak elültetve, amely éppenséggel nagyon is akadályozhat most, ha fel nem dolgozod.

Úgy vélem, a kísérlet számomra bebizonyította, hogy vannak gátló indivídumok körülöttem, helyes volt az erre vonatkozó érzésem. Ezektől Berenice segítségével reményeim szerint megszabadultam. De a teljes eredmény igazából akkor következik be, ha a magam által létrehozott blokkokat is feloldom. Ezt elég gyorsan meg akarom tenni, lehetőleg még a következő év elején. De jó is lesz így, mert megvalósulhat az igazi szabadulás összekötve egy új időszak kezdetével. Ehhez nagy segítségemre lesz a tudatosság, amelyet a következő évben is tovább szeretnék fejleszteni többek között itt, veletek, a honlapunkon. :-)

Barátsággal, és köszönettel: Archeon

Sziasztok,

időben igyekeztem kapcsolódni a meditációba, - Hozzátok.
Nem gondoltam, hogy az én képességeim segítenének bármiben is, de valamikor régen valaki azt írta, hogy a szándék is tud valamilyen erőként hozzájárulni a cél eléréséhez. Hát ebben bíztam, mert a segítő a szándékom meg volt. Képeket nem érzékeltem és belealudtam most is.

Örülök, hogy sikeres volt a kísérlet és annak különösen, hogy leírtátok a tapasztalataitokat.

Üdv, lepke

Üdv!
Valoban csak szemlélődtem.
Örülök a végének,hisz mint tudjuk a bennunk levo Isteni principium 16 fizikai Nap fenyerejevel ragyog!!
Ezt holmi gyürü nem kepes kordaban tartani...Plane,ha a tudatosodas utjan naponta gyakorlunk...
Sok sikert kivanok ahhoz,hogy naponta megtapasztaljuk ezt a fényességet!
A -bélkőnél lako-ebben segithet,ha kell!
Barátsággal:Ferenc

Sziasztok!

Időben kezdtem Én is, bár tegnap este nem tudtam belépni a soulra többszöri próbálkozással sem...

No mindegy, neki láttam. Ahogy régebben is szoktam, a neveteket mondtam magamban, de főleg Archeon nevét, a többiek el is siklottak... Igazán senkit nem érzékeltem, még Archeont sem!

Megpróbáltam kiszorítani az elmémből a gondolatokat, miközben Atcheon problémája kapcsán mentálisan mondtam, hogy Miki, mond meg mi Archeon problémája, eközben az Atmanra, vagyis az önvalómra irányítottam a figyelmemet...

Az elmém kiürítése többször megbomlott, mert mindenféle káosz gondolatsor hatolt be, amit mindig kilöktem azzal, hogy Archeon nevére koncentráltam, majd az ürességet figyeltem...

Egyszer csak az a gondolat hatolt figyelmem előterébe ellenállhatatlanul, hogy erőszakkal akar elvenni valamit... Olyan dolgot akarsz, amit megkaphatnál, ha nem erővel akarnád megszerezni...

Ez a gondolat eltűnt és tovább figyeltem az ürességet, békét, nyugalmat...
Majd egy olyan kép ugrott be, amit délelőtt éltem meg, mikor mikulás szerepben ügyködtem az óvodában... Pontosan ez a jelenet jelent meg előttem: https://www.youtube.com/watch?v=-OGvPEhFL-o&feature=youtu.be

Most mikor olvastam, hogy az idő tényezővel vélsz problémát felfedezni, rögtön ez jutott eszembe: Türelmetlenül akarsz valamit, mint egy gyermek (világ gyermeke) nem várod ki míg megkapod...

Bár a videó nagyon zajos a szülők miatt, de a kulcsmondat jól hallható: ne várd meg, mg elolvasom...

Bár nevetésbe torkollt és vicces is volt, a te vonatkozásodban is üzenetet hordoz ez a jelenet...

A mikulás a Te esetedben Máyá, Te vagy a világ gyermeke, máyá két dologban mesteri: Nem adja oda amint akarsz, viszont mindent rád zúdít amit nem akarsz...
Ez két önvizsgálati szempont: Mit nem akarsz semmiképpen, és mihez akarsz erővel is hozzájutni, nem kivárva annak az idejét!

Ma voltam Pesten egy Patanjali jóga szútra előadáson, és ott is végeztünk csend meditációt, aminek a hasznát, szintén felajánlottam a számodra, remélem szándékaid szerint kedvezően alakulnak a dolgaid!

Sziasztok!

Csatolom Berenicé tapasztalatait, valamiért nem tud belépni a soulra..

"Hali!

Sajnos nem tudok belépni a soulra, nem tudom mi a gond....Az összes létező jelszavamat kipróbáltam. Gyorsan leírnám a tegnapi élményeimet.

Először is már a beszélgetésünk óta éreztem, hogy elindult nálad vmi változás,mondhatni "működésbe léptek a dolgok " :). Úgy éreztem az esti a többség erejével egyszerűen csak ledönti végleg azt, ami már megrepedni látszik.

Idejében kezdtem el, és egyértelmű volt az üzenet: habár a te személyiséged, és cselekedeteid is táptalajt adnak, de egyértelműen külső erő hozta létre a jelenlegi állapotot. Ahogy kezdtünk olyan érzés volt mintha egy örvény szippantott volna be. Az igazság az, hogy rajtad kívül most a többieket nem érzékeltem. téged meg úgy láttalak,mintha egy nagy fekete madártollból ( talán holló ) álló köpenyt viseltél volna, ami mázsás súlyként húzott le. Az örvény, meg a forgás továbbra is ment,miközben a külvilágban is megjelent már a belső világ, amit sűrűn nem tapasztaltam még.

Minden medinél gyújtok egy üvegcsében gyertyát, ami most úgy imbolygott össze-vissza ( üvegben volt!), hogy elég érdekes élményt nyújtott.... elég nagy harcot éreztem, lezsibbadtam teljesen, de úgy éreztem sikerült elhárítani ezt a burkot, köpenyt vagy mit. Az "univerzum" is jelen volt, a mi oldalunkon, és éppen ezért nem éreztem félelmetesnek a harcot. Aztán álmomban is kaptam még pár támadást, eléggé kellemetlen volt mit ne mondjak.Nem tudom emlékszel.e még a házra, ami nálam volt anno. Na most szintén megjelent, méghozzá 3 ottlakóval,akivel egyenként kellett megküzdenem. Hát ez kemény menet volt,reggel 10!ig aludtam, és most olyan vagyok mint a mosott rongy, de mindentől függetlenül sikeresnek érzem az egészet, nem gondolom, hogy ezek után bármivel is tudnak majd próbálkozni.

Persze neked is változnod kell vmennyire, mert különben egy idő után nem ez, de valami más megint megtörténhet, mert mint írtam elején, jó "táptalaj" is voltál.Hirtelen ennyi. :)

na szió"

Sziasztok!

Friss az élmény. :-)

Tegnap pontosan kezdtem a gyakorlatot, ennek ellenére többen már jelen voltak, amikor csatlakoztam. Erikát mélykék színben érzékeltem, de ott volt Lepke halvány sziluettje, HajduM-et fényként nem érzékeltem, de tudtam, hogy ott van, mert az általa képviselt mindent elsöprő segítő szándékot határozott energiaként érzékeltem. /köszönöm, ezt a mérhetetlen elszántságot/. Ferenc távolabb szemlélődő halvány fényként volt érzékelhető, a legkezölebb hozzám pedig Berenicé volt egy erős, éles ezüstös fényként. /Berenicével telefonon beszéltem a kísérlet előtt, hát ez is megér egy misét, ugyanis - mint megtudtam tőle - nagyon erős késztetést érzett, hogy beszéljen velem, miközben nem tudott a tervezett kísérletről./ Mielőtt teljesen megnyitottam volna magam a siker érdekében, úgy éreztem egy kíváncsiskodó is jelen volt, aki mivel nem vette a fáradságot a bejelentkezéshez eltávolításra került.

Ezután következett a nyitódás. Igyekeztem a fizikai elmémmel semmire sem gondolni, miközben "odakint" egy hatalmas örvénnyé változtam, és abba be tudtatok hatolni. Ez volt jelképi szinten a "nyitódás", amikor is be tudtok hatolni a személyes valóságba, abba világba amely leplelezetlenül én vagyok. Ez a szélesebb valóság "én vagyoksága".

Viszonylag sokáig elvoltam ezzel az élménnyel, minden erőmmel azon voltam, hogy passzív maradjak, és közben magamban egy kicsit a kérdéseimre koncentráltam. Ekkor azonban, váratlan dolog történt, egy erős gondolat hasított végig bennem: "Berenicé bajban van". Éreztem, hogy nagy harcba keveredett. Azt is éreztem, hogy túlerő van vele szemben. Amikor ez tudtosult, és erre kezdtem el koncentrálni, érzékeltem egy sötét gyűrűt, amely engem körbe vett, és Berenicé-t elválasztotta tőlem. A gyűrű "gazdái" Berenicé-re koncentráltak, igyekeztek elhárítani a támadásait. Mit mondjak, nem elhanyagolhatóak voltak ezek a támadások. Így viszont rám nem figyeltek, és ez el is döntötte azt, hogy mi lesz a kimenetel..

Amikor a gyűrűt áttörtem, az darabjaira hullott, a "védők" vagy micsodák szétrebbentek, engem pedig a velőmig energia hullám járt át, lezsibbadtam, de rendesen. Először csak egy hasadék keletkezett a gyűrűn, majd teljesen szétesett, és így Berenicé-hez jutottam. Éreztem, hogy megsérült, remélem fizikai tünetei nincsennek. Ami viszont nagyon érdekes volt az az, hogy nem csak őt érzékeltem élesen ekkor, hanem az egész csapatot, elsősorban HajduM-et és Erikát, de a többieket is. Utóbb azt gondolom, hogy ők is részt vettek az "akcióban", bár azt nem tudom, mennyit érzékeltek a kalamajkából.

Mit érzek most, illetve a gyűrű széttörése után? Nagyon erős sárgás napfény öntött el, fehérebb volt, mint a Nap fénye. Nem tudom elmondani értelmesebben: mintha az idő lenne a kulcsa a teremtésnek, és ezzel az aktussal elhárult az akadálya annak, hogy ezt megértsem, és alkalmazzam. Ha létrehozok egy képet bármiről amit szeretnék megvalósítani, a kép először élettelen, és szürke. Ám amikor eljön az ideje, kifényesedik, az erők mozgásba lendülnek, és megjelenik a fizikai világban. Hát ennyi volna :-) Természetesen tudom, hogy egy ilyen változás lecsengésének ideje van, és bár tegnap éjjel már megkezdtem a gyakorlást, még jó hosszú út áll előttem.

Magáról a korlátozásról annyit tudok mondani, hogy egyértelműen külső energia volt. / Talán a volt szektám? El tudom képzelni/ Úgy tűnt lényegesen kisebb energiák működtették, mint amik engem mozgatnak, és csak azért tudtak hatást gyakorolni, mert rejtve voltak előttem. Meglehet, hogy még próbálkoznak majd, csakhogy innentől kezdve hiába bújkálnak, nem fog sikerülni.

Visszaadtátok nekem a világegyetem egyik legértékesebb erejét a reményt. A becsület visszaszerzése innentől kezdve már saját, belső művelet lesz..

Szeretettel Köszönöm Mindannyiótoknak!

Archeon