Az első meditációnál amikor azt írtam hogy nyugtalanító semmi nem jó érzésem volt az pont ilyen volt mint amit most Hajdúm írt.

Sziasztok!

Annyira jó, hogy újra itt írogatunk :) és jó olvasni.
Tegnap este már fáradt voltam. Most legalább hangosan mondtam a "jelmondatot", és ezután simán belealudtam a meditációba.
A piros szín talán a tudatomból (is) eredhet, ha megnézed Archeon "A könyvben", A Szeretet angyalát ábrázoló képet, az angyalt lángok veszik körül, s hányszor halljuk is "a szeretet lángja". Persze nem tudom...

Amit HajduM ír, az nagyon ismerős. Sokszor nem sikerül nekem sem kapcsolódni egy meditációba, de MÉGIS kapok valamit. Ezért is jó, hogy együtt lehetünk.

Üdv, lepke

Ja és még egy!

Egy hete nem alkoholizáltam, és nem is nagyon kívánom... Bár a késztetés mélyen ott ül, de egyenlőre uralni tudom, gond nélkül. Tegnap kora este még vissza is utasítottam a kínálást :) Ez nálam nagy szó, mert általában elfogadom, ha kínálnak!

Sziasztok!

Nagyon készültem erre a meditációra. A lányommal meg is beszéltem, hogy adja át nekem a gépet 22 óra előtt 5 perccel, hogy rá tudjak hangolódni a meditációra. Mondtam neki, hogy csendre és nyugalomra van szükségem egy fél óráig kb aztán vissza adom a gépet neki. Nagy nehezen kilépett a dolgaiból és átadta a gépet. Azt hittem, hogy megy fürödni, addig lefuthatott volna a meditáció, de nem, hanem felkapcsolta a villanyt és elkezdett almát reszelni... Jézusom: Kislányom, kértelek, hogy adj nekem fél óra nyugalmat 22 előtt öt perccel.. persze mondja ott a gép, de mondom, csend és villanyfény nélküliségre is szükségem van (itt már kissé ingerülten) éreztem, hogy lekésem a kezdést.... Végre bement a fürdőbe... 21.57 volt... lefagyott a gépem..., hogy a rohadás vinné el, mormogtam magamban. Mire újraindult 22 után jártunk pár perccel... Gyorsan soul.hu és az idéző mondat keresésébe kezdtem, mert annyi eszem nem volt, hogy egy mondatot megjegyezzek... Megtaláltam, felolvastam nem túl hangosan, de nem is teljesen magamban. Hátra dőltem, lehunytam a szemem, sötétség... semmi... erre kijött a lányom a fürdőből, mert a háló ruháját bent hagyta a szobájába. villany fel, hangosan végig caplat a konyhán (gép az előszobában van, ajtó nincs közte) ideges lettem, nem szóltam neki semmit, de egyszerűen képtelen voltam bármire is koncentrálni...

Mintha sorsszerű lenne, hogy ebben a meditációban nem vehetek részt valamiért.

Van olyan állapot amikor nem vagyunk alkalmasak a szeretet érájában mozogni. Nem azt mondom, hogy a szeretet elhagy, hanem, hogy alkalmatlan vagyok befogadni és kiárasztani mások felé. Erre mondom, hogy cerberusz nem enged be oda. Most annyira alkalmatlan voltam, hogy még cerberusz sem jelent meg.

Kapcsolgattam nemrég a tv-t, és a pax tv-n megálltam egy pillanatra, egy öreg beszélt, azt mondja: Akkor találkozunk Jézussal, amikor képesek vagyunk egy rászorulót segíteni... tovább fonva a gondolatmenetet, amikor képesek vagyunk a szeretetet átengedni magunkon...

És ahogyan írok most, azt hiszem ezért nem tudtam résztvenni ebben a meditációban, mert rendkívül önző módon próbáltam, semmi nem érdekelt, még a lányom sem, csak az Én célom valósuljon meg...

A tanítást tehát ebben a pillanatban megkaptam, és mi ez, ha nem a szeretet megnyilvánulása :)

A meditáció mégis sikeres volt ilyen módon :)

Az elementálokkal és elhalt lelkekkel kapcsolatban nem tudok semmit. Temetőben nem jártam, ami viszont érdekes, hogy a meditáció nem sikerült azon a módon ahogy terveztem, viszont rendkívül jól aludtam az éjjel, ami nagyon ritka és mostanában nem fordult elő, sőt többnyire nem is alszok, csak fekszek egész éjjel és forgolódok...

Ha tehát van eredménye a meditációnak, akkor az az üzenet, hogy soha nem szabad semmilyen cél felé önző módon törni, valamint egy nagyon jó alvással töltött éjszaka (végre)!

Sziasztok!
Sajnos nekem a november elseje mindig nagyon zsúfolt, így volt ez idén is. Estére sajnos már annyira fáradt voltam hogy elaludtam. Még emlékszem hogy fél tízkor megnéztem az órát és arra gondoltam hogy már csak egy fél óra és kezdjük de sajnos mégsem sikerült ébrenmaradni. Álmomban gondolom azért Veletek tartottam, mert eléggé programoztam magam.
Viszont csütörtökön végére akartam járni ennek a démon dolognak így tartottam egy magánmeditációt a Szeretet Angyalával. Igazából a démont akartam megismerni, és azért idéztem az Angyalt hogy majd megint összefutok vele. De nem így történt minden gond nélkül sikerült felvennem a kapcsolatot a Szeretet Angyalával. Fehér energiaként érzékeltem őt, eleinte egy kicsit zöldes volt, aztán kicsit kékes, illetve utána még rózsaszín is volt de mindig csak halványan. Mondhatni fehér volt végig csak kicsit színeződött el. A szívcsakrámon és koronacsakrámon át nagyon erős energiaáramlást éreztem. Illetve éreztem egy sugallatot is "hogy gondolhattad akár egy percig is hogy Téged bármikor is elhagy Isten" Ez a sugallat szerintem nem az Angyaltól jött hanem talán az egyik közelemben lévő segítőmtől, akit az Angyal ereje miatt nem érzékeltem csak ezt hallottam. Persze lehet hogy Tőle jött. Ez egy válasz volt az aznapi gondolataimra, mert bevallom egy gyenge pillanatomban ezt hittem. Szóval nagyon megnyugtatott ez a meditáció.
Bár voltak negatív gondolataim de azért fura a fekete űr, mert úgy tűnt hogy ezeket sikerült magamba rendeznem, persze lehet hogy újakat gyűjtöttem időközben a temetőkben. Ilyenkor a halottak kapcsán sajnos gyakran visszaköszön a múlt, a halál gondolata. Lehet hogy Hajdúmen is ezért voltak elhalt lelkek. Mindenesetre köszönöm , a filmet mindenképpen megnézem majd.
Pussz,
e

Sziasztok!
Amit írtok az logikusnak tűnik, de a tapasztalataim mégsem támasztják alá. Nincs olyan, hogy alkalmatlan valaki a szeretet megtapasztalására! Ami azt illeti én is pont egy olyan időszakban mentem át az élő szeretet tapasztalásán, amikor nem gondoltam magam alkalmasnak rá. A legfőbb üzenete a fénynek amit akkor éreztem az volt, hogy ELFOGAD engem. Hihetetlen volt.

Negatív transzcendens valóságomat én is egy sárga szemű nagy erejű szellemlény érzékelésével tapasztaltam meg. Furcsa módon nem féltem tőle, mert valahol legbelül tudtam, hogy én vagyok az.. Volt még ezzel kapcsolatban durva élményem, amikor egy teljesen valóságos álomban olyan cselekedeteket hajtottam végre, amit ma elítélnék.. Ez hozzátartozik az úthoz. Vagy legalábbis az én utamhoz. Okkal történtek ezek velem, ma már értem ezeket az okot, és elfogadtam. Ez szükséges a változáshoz. Megértett okok nélkül, és kíméletlen őszinteség nélkül önmagunkhoz, nincs előrelépés.

Mindez idekívánkozott és nagyon is aktuálisnak bizonyult a legutóbbi meditációhoz. 22.00 előtt kezdtem a meditációt, melynek során fel tudtam venni veletek a kapcsolatot. Erikát egy sötét űr kellős közepén láttam, ahol tanácstalanul forgott körbe-körbe. Beszéltünk néhány félelemről, de nem gondoltam volna, ekkora probléma ez. Mondhatni a tapasztalás teljesen ellehetetlenül ilyen közegben. Nem a gonoszság indukálja ezt a mérhetetlen sötétséget, hanem a félelmek. Nem kívül van, belül. Ha szerét ejthetitek nézzétek meg a "Gabriel a pokol angyala" című ausztrál filmet 2006-ból. Ebben van egy olyan jelenet, amikor Gabriel megtisztítja egyik angyal társát. Ugyan ezt alkalmaztam, a filmből vettem az ötletet. /a film egyébként elég nyomasztó, de tanulságos/. Ennek nyomán távozott tőled a homály, és a sötétség. Az angyali kommunikáció így létrejött. Volt egy olyan érzésem közben, hogy esetleg összekeversz majd engem - vagyis a szellemem a szeretet angyalával - ezért gyorsan tovább is léptem.

Lepke volt az egyetlen, aki problémamentesen tudott csatlakozni az angyalhoz. Érdekes módon vörös színben érzékeltem a kommunikációt kettejük között, de ez a vörös szín nem bántó "méregpiros" szín volt, hanem nagyon kellemes pasztell árnyalat.

HajduM-et szintén tisztítani kellett. Persze nem öleléssel :-) Voltak elementálok egyik eléggé erős volt. De voltak itt is egyéb nemkívánatos szellemi jelenségek elhalt szellemek, és egyéb lények, akik alaposan rászolgáltak arra, hogy elküldjük őket. Ezután a kommunikáció itt is létrejött, remélem érezhető volt. A meditáció ezután újabb meglepetéseket nem tartogatott, visszatértem a saját valóságomba. Az angyal érintését a szívemben éreztem, gyógyított, amely azért nem volt kellemes. Sok sebet hordozok magamon. Tamás írta korábban nekem levélben, hogy nagyon magányos harcosnak tűnök, ezt éreztem is most. Ám úgy tűnik, egy darabig ez így is marad. Sajnos..

Ezután még a szűkebben vett családommal foglalkoztam, itt is volt mit tenni. A meditációba belealudtam nem tudom mikor léptem ki belőle.

Barátsággal: Archeon

Ilyesmire gondoltam én is csak az angyalhoz kapcsolódóan.

Üdv!

Most, hogy írod, eszembe jutott ez az élményem, már elfelejtettem egyébként.

Most olvasva a Te élményeidet, arra gondolok, hogy nem az Angyal "keze" volt a dologban, hanem sokkal inkább egy cerberusszal (küszöbőrrel) találkoztunk. Amennyire tudom az Ő szerepük, hogy elriasszanak attól a világtól, melynek megtapasztalására alkalmatlanok vagyunk.

Ha nem vagyunk alkalmasak a szeretet angyalának világára, akkor talán saját hibáinkról kellene meditálni, melyek elválasztanak a szeretettől. Hol van bennünk szeretetlenség? Harag, bosszúvágy, meg nem bocsátás hol búvik meg bennünk, ezt előbb fel kell ismernünk magunkban ha jól gondolom, és el kell engedni a bosszúvágyat meg kell bocsátani azoknak kikre haragszunk, sokszor önmagunknak elsősorban... Más irányokban kell meditációkat folytatnunk szerintem, mígnem alkalmasakká válunk az angyal világába való belépésre, és egy egészen másféle cerberusszal találkozunk, olyannal, amely szép, kedves, és beenged az angyali világba...

Nekem volt élményem ilyen cerberusszal is, egészen más hangulat, mintha egy szerető, de tekintélyes istennel találkoztam volna, és Szófiával az Isteni bölcsességgel, egy nagyon kedves gyönyörű nagyon konszolidált asszony személyében...

Még mindig magam előtt van a megjelenésük... Ez egyébként egy mennyei Jeruzsálemes meditáció első képélménye volt sok más képi élmény mellett...

Keresem, Erika...
de egyenlőre csak a sajátomat találtam, amiben (ott is) hivatkozok rá,
az pedig a Meditációs tapasztalatok, 1386. hozzászólás.

Igazából Rise hozzászólását kerestem amit lepke írt, de azt nem találtam ha vki megtaláljon szóljon.

Ja és persze természetesen hozzájárulok.

Közben kicsit visszaolvasgattam kicsit, mivel emlékeztem rá hogy volt már ilyen meditáció. Kettőt meg is találtam, bár én sajnos egyiken sem vettem részt. Viszont találkoztam egy hozzám hasonló tapasztalattal. Hajdúm írta 1387. hozzászólás jelenleg a 12. oldal teteje. Ő is először vmi démonszerzetet látott csak ő rácsot font köré én meg figyelmen kívül hagytam. Utána neki is vmiféle reinkarnációs élménye volt. Bár én nem tudom hogy nekem ez reinkarnációs élmény akart-e lenni, de most már olvasva őt hajlok rá hogy olyasmi lehetett csak sajnos nem voltam teljesen ellazulva. Mindenesetre én látok párhuzamot az ő és az én tapasztalatom közt. Az pedig nem lehet véletlen hogy két különböző ember különböző időpontban hasonlót tapasztaljon a Szeretet Angyalával, szóval lehet hogy tényleg valahol az Angyal "keze" volt a dologban.
Arra is gondoltam hogy talán nem voltam méltó a találkozásra ezért vette be a csúnya "démont" hogy vajon képes vagyok-e őt is szeretni, elfogadni. Mivel elbuktam ezért akarhatott valamit megmutatni mielőtt találkozunk. Mindenesetre az is érdekes hogy Hajdúm "démonjának" is sárga szeme volt. Lehet hogy ugyanazt láttuk. Márpedig ha ugyanazt láttuk akkor ez a "démon" aki eldöntette hogy továbbenged-e az angyalhoz a Szeretet Angyalához tartozik, nem pedig körülettem volt mint ahogy először gondoltam.

Sziasztok!

Pontosan ugyan az jutott eszembe a tapasztalataidról Erika, mint amit Lepke írt. Nem mindig tudhatjuk, hogy egy angyali teremtmény mire akarja felhívni a figyelmét az embernek. Mindenesetre roppant érdekes tapasztalatokat írtál le Erika, melynek értelmezéséhez időre lesz szükség. A hét folyamán v.melyik este megpróbálok az általad leírt tapasztalatok alapján az eseményekre hangolódni, és esetleg valamilyen konkrét információval szolgálni.

A gyakorlat célja ezúttal nem kimondottan transzcendens utazás volt. Igaz, hogy ilyen utazás a témától függően kialakulhat anélkül, hogy az ember számítana rá. A mi gyakorlatainkban pont azt tartom értéknek, hogy nem "programozott" imaginációs gyakorlatok, hanem valóban a transzcendens tudat által meghatározott spontán tapasztalatok. Csak az irányt szabjuk meg, minden más a tapasztalni vágyó lélek munkája.

Azt gondoltam, hogy az angyal megidézésével, és a testbe való hívásával jutunk információhoz. Az angyal közelségét ebben az esetben nem a szívcsakrában gondoltam keresni, hanem a szívkamrában, azaz, a szívben. Ennek megfelelően igyekeztem Erikához is közvetíteni az angyal jelenlétét. Lepkére nem számítottam, a jelentkezését későn olvastam, a meditáció után. Mivel nem transzcendens találkozás volt, így nem érzékeltem őt. Az én szívem a gyakorlat alatt mindenesetre fájdalommal reagált, tehát a kapcsolódás a szeretet angyalával létrejött. Egyébként ezen felül is éreztem a jelenlétét. Sem színt, sem más jelenséget nem észleltem.

A gyakorlat nálam mintegy 25 perc után ért véget.

Amennyiben valamilyen információhoz jutok Erika tapasztalatáról, azonnal jelentkezem. Mivel ez azzal jár, hogy csatlakozom Erika tudatához, kérem a hozzájárulásod :-)

Szeretettel: Archeon

Sziasztok!

Korábban nézegettem naponta, hogy van-e kiírás a meditációra, de nem volt.
Pénteken valamiért már nem is néztem, mert úgy gondoltam, hogy ilyen későn már nem is lesz. Aztán este - talán mert Erika számított rám :) -
mégis benéztem. Már csak 10 perc volt a meditációig, és nem is reméltem, hogy elolvassátok a jelentkezésemet, de illendőségből mégis írtam, hogy lennék. Archeon kiírását (tanácsait) el sem olvastam. Elővettem a könyvet, megkerestem az oldalt és próbáltam Rátok hangolódni, hátha valaki észre vesz :D (Sajnos csak magamban mondtam el az angyal jelmondatát, mivel azt, hogy hangosan kell mondani csak ma olvastam el.)
Az utóbbi időben már kezdem megszokni, hogy inkább gondolatok jönnek, mint képek, érzetek. Eszembe jutott, hogy régen, egy meditációs tapasztalatban (talán Rise írta) azt olvastam, hogy előfordulhat az is, hogy egy angyallal folytatott meditáció alatt pont azok az érzetek jönnek elő bennünk, (ha van bennünk olyan) amik nagyon nem illeszkednek az angyal minőségéhez. Arra figyeltem, hogy belőlem jön-e valami ilyesmi. Eszembe jutott az a sok-sok értelmezés és magyarázat, amit eddigi életem során a szeretettel kapcsolatban hallottam vagy olvastam. Néha képek villantak be, emlékszek egy nagy "lényre" de színes színt nem érzékeltem. Egy eddig ismeretlen illatot igen, de csak rövid időre.
A meditáció boldogság-érzetet "adott". Elköszöntem mindenkitől, megnéztem az órát, 22:35 volt. Még lapozgattam a könyvet ezután.

Köszönöm a lehetőséget!
lepke

Sziasztok!
Hát gyerekek fogalmam sincs én milyen rendezvényen vettem részt, de nem Szeretet Angyal idézés volt az biztos. Lehet hogy ennek az volt az oka hogy nem sikerült magam körül teljeskörű nyugalmat teremteni. Nem éreztem Archeont, és bár lepke jelentkezését nem láttam de azért gondolatban számítottam rá is, de őt sem éreztem. Szóval azt gondoltam egyedül vagyok, egy idő után aztán mintha angyalt véltem volna érezni. Legalábbis jött valami távoli sötétebb árnyalatú lilásvörös erős színfény, ami szerintem nem ti voltatok. Szóval akkor kicsit elgondolkoztam hogy hát a szeretet angyalát nem igazán ilyen energiának gondolom. Szóval ha már a vörös árnyalatait vesszük akkor max. rózsaszín, de semmiképpen nem ez ami volt. Persze tudom hogy nem minden olyan amilyennek elképzeljük, de azért amikor valami furcsa nyugtalanító-semmi nem jó érzés kerített hatalmába már kezdett gyanússá válni a dolog. Mondjuk úgy hogy addigra már vágtam hogy nem tudom hol vagyok és minek de nem veletek és nem is a Szeretet Angyalával. Akkora már ez a színfény is eltűnt és feltűnt valami nagyon ronda ragyás nagyorrú, sárgaszemű csuklyás arc, szerintem ijesztgetni próbált de mivel nem járt sikerrel eltűnt. Olyan volt mint Palpatine szenátor a Csillagok Háborújából. Lesz ami lesz alapon gondoltam megfigyelem hol vagyok (addigra már a fizikai környezetem is jobban lehetővé tette a lazulást). Akkor sötétkék fénycsíkok villogtak kicsit lassú villámszerűen(nem vagyok benne biztos de szerintem ekkor utaztam csak nem tudom hogy időben vagy térben vagy mindkettőben) és egyiptomi képek jöttek fel. Akkor felsejlett hogy az egyiptomi kultúrát az Atlantiszi hagyatékának tartják, és lehet hogy valami kerülőúton de mégis sikerül az angyalhoz jutnom. Mondjuk úgy hogy Atlantiszba jutottam el, és amit én egyiptominak vélek az valójában Atlantiszi. De ahogy egyre több kép jött fel, egyre egyértelműbbé vált hogy ez bizony tuti hogy valami egyiptomi vízió. Még akkor sem tettem le az angyalról (hátha ott van) de csak emberekkel találkoztam. A fáraóval is, de akkor teljesen ki kellett lépnem a meditációból. Kb. fél óra volt, koncentráció szempontjából eléggé félmeditáció, sajnos hallani sem hallottam semmit (az nekem kicsit később szokott jönni mint a kép, úgy értem valahogy mélyebbre kell mennem). Pedig kiváncsi lettem volna mit kerestem ott. Ma kifejezetten elővettem az Atlantisz angyalai könyvet, mert már nem emlékeztem rá ott milyen színnek írják le. Szín nem volt benne, csak drágakő. Az viszont világoszöld színű (én magam is valami hasonlót vártam volna). Ja és a szívcsakrámnál sem éreztem az égvilágon semmit, pedig kifejezetten figyeltem rá. Persze lehet hogy "túlgondolkodtam" ezt a meditációt azért volt ilyen összevissza. Tény hogy nem sikerült teljesen kiüríteni magam, de annyi azért megvan hogy nem találkoztam az angyallal. Az egész meditációsorozat az angyalok miatt jutott az eszembe gondolva itt szorosan az angyal minőségre és valahogy megfeledkeztem az atlantiszi érintettségről. Így is gondoltam rá hogy transzcendensen fogunk valamiféle energiával találkozni, de mivel az egész kezdett egyfajta konkrét utazás lenni eszembe jutott hogy igazából nekem Atlantiszról abszolút nincsenek saját tapasztalataim. Meg igazából angyalokkal sincs túl sok. Remélem nektek jobban sikerült.
Pussz,
e