Sziasztok!
Nagyon jól sikerült a tegnapi meditáció, sajnálom hogy egészben sajnos nem tudtam megjegyezni. Szerintem a jobb érzékelésemnek az az oka hogy többen voltunk. Bizony eszembe jutottak a régi 10-20 fős meditációk, amikor hihetetlenül tisztán tudtam érzékelni. Több ember, több energia, remélem egyre többen leszünk.

Kicsit késve kezdtem a meditációt, nem tudom pontosan mennyivel kb. 10 perccel. Akkor már rátok konkrétan nem koncentráltam, mert éreztem a Harmónia angyalát, így nem tudom Veletek mi volt. Szóval egy tiszta orgonalila színt éreztem magam körül. Próbáltam ahogy Archeon írta kapcsolódni hozzá, de nem éreztem azt hogy konkrétan valahol hozzákapcsolódtam volna. Inkább körbevett, benne voltam. Aztán ebből az egyenletes, végtelen lila térből egyszercsak egy háló bontakozott ki. Először sima egyenletes téglalapokból álló szintén végtelenbe nyúló háló volt, de nem térháló hanem síkháló. Majd ez a háló egyszercsak elkezdett transzformálódni, és különböző alakzatok nyomultak ki belőle 3D-be majd álltak vissza az alapállapotra. Az egész olyan volt mint egy számítógépes animáció. A hálónak is lila színe volt csak világosabb, és a kitüremkedő alakzatoknak viszont fénylő lilává váltak a körvonalai. Szóval rengeteg harmonikus alakzatot láttam elő és eltűnni. Sajnos már nem nagyon emlékszem rájuk. Volt több olyan alakzat amit még sosem láttam. Számomra meglepő módon ezekben az alakzatokban a szögletes formák domináltak. Nem volt mind szögletes de többnyire azok voltak. Amire emlékszem és "értelme" is volt az alakzatnak az egy kéz pár úgy összekapcsolódva, mintha szemüveget formázna. Nem tudom mit jelent ez a kéztartás. Mindegyik forma szimetrikus volt. Szóval nagyon érdekes volt a meditáció szívesen maradtam volna még benne, de egyszercsak eltűnt és az ösztönnel kapcsolatban jöttek gondolatok. Ennek lehet oka az hogy titeket olvastalak előtte és bennem merültek fel, de én inkább azt hiszem hogy egymással cseréltünk gondolatot a kérdéskörről. Bár konkrétan nem éreztem kivel (gondolom Hajdúm) csak azt tudom hogy olyan gondolatok jöttek (szintén nem tudom hogy az enyém vagy másé, szerintem az enyém) hogy szerintem nemhogy baj, hanem kifejezetten jó hogy vannak ösztöneink. Ezek egyféle előző élet már megtanult, de ebben az életben még nem felfedezett tudások lehetnek, amik tudatalatt vezetnek minket, és bár nem tévedhetetlenek de azért segítenek.

Pussz,
e

Sziasztok!

Sajnos nem tudtam pontosan kezdeni, de csak 4-5 percet késtem. Nem olvastam, hogy ilyen sokan csatlakoztok a kísérlethez, én csak Lepkéről tudtam. Ezt eléggé elhibáztam, de mivel nem én voltam a fő attrakció, így talán nem volt probléma.

Amikor elkezdtem a meditációt, és megidéztem az entitást, azonnal egy kép ugrott be. A kép egy film jelenete volt, a film címe pedig: "Barakka" /Korábban is írtam már erről, mindenképpen ajánlom a megtekintését. Valószínűleg a filmművészet legnagyobb alkotása, ami valaha is készült a Földön./ Szóval a jelenet egy japán város nyüzsgő forgatagát mutatja, mindenki rohan, óriási a zaj, a tolongás. De aztán a kamera ráközelít egy shintó szerzetesre, aki a járdán lassú lépésekkel halad. Kezében tart egy csengettyűt, megkondítja, majd tesz egy kis lépést. Aztán újra megkondítja, és ismét lép egy aprót. A szerzetes feltűnő jelenség, fehér ruhában van, a fején jellegzetes ázsiai kalapot visel, az arcát nem lehet látni. Körülötte hatalmas tolongás, lökdösődés futkosás, ő pedig kis csengettyűjével nagyon lassan lépked, mintha egy teljesen más valóságban élne. Hihetetlen kontraszt. Ezzel a képpel üzent a "Harmónia" angyala nekem. Nagyon megdöbbentem...

Aztán érzékeltem a lényt is, és köldököm feletti erőközpontben megjelent az erejének érzete is. Ekkor éreztem, hogy többen is jelen vannak, ezért kifejezetten azt kértem tőle, hogy Lepke, és mindenki számára legyen elérhető, aki jelen van. Végül is remélem mindenki alkalmazta azt az idéző formulát, amelyet leírtam, így közvetlenül kapcsolódhatott a lényhez. Számomra egyébkét egy fényes forgó kerékként volt érzékelhető, mintha egy lány sebesen kezdene el forogni,és a szoknyája körkörösen lebegne körülötte. A "szoknya" ebben az esetben fényes energianyalábokból állt. Kellemes, jó érzések voltak bennem, igazából nem is tudom mikor szakadt meg végül a kapcsolat. Sajnos egyébként nem sikerült maradéktalanul elmerülnöm az élményben.

Barátsággal: Archeon

Sziasztok!

Pár perccel előbb kezdtem, először egy kis ideig nem érzékeltelek benneteket, aztán "megjöttetek". A "látóterem" jobb oldalán érzékeltem Archeont, és a szokott helyeken a többieket. Bár arra nem emlékeztem, HajduM-milyen helyen volt korábban, most Lepke és köztem érzékeltem.

És hát le is buktattam magam, hogy ez az érzékelés részemről elég "részleges", mert Emőkét - ha jól emlékszem a nevére, nem láttam, csak amikor eszembe jutott a jelentkezése, és akkor is elég gyengén, ha egyáltalán ott volt. Archeon és Erika között sejtettem.

Erika jelenléte sem volt valahogy egyértelmű, vagy csak nem volt olyan erős. Lepke meg mintha mozgolódott volna. Suhant ide-oda.

A harmónia "szellemisége" .... nehezen tudom az érzékleteket szavakká lefordítani. Folyamatosan ment valami érdekes "búgás" vagy "rezonancia", hangszerűség. Ahogy magamba engedtem, ismét felmelegedett a hideg kezem (egy hideg helyiségben voltam, kb. 4fok). Valamiféle teljességet éreztem. Kezdetben a gyomrom legalja érezhetően pulzált.

Volt egy olyan "kép", hogy ez az energia egy kitárt karú emberformát vett fel, mint amikor teljes "boldogságban" és örömben és felszabadultságban áll az ember egy hegytetőn, szeme csukva, feje kicsit hátrahajtva, mosolyogva:)

Aztán egy tájat láttam felülről, erdőkkel, mezőkkel, völgyekkel, állatokkal, és minden egyes rezdülés, minden létezés teljes harmóniában volt egymással. Embert nem láttam, aztán "akartam" belelátni, de nem volt jó érzés. Olyan érzésem volt, hogy az emberi faj nem hajlandó beleilleszkedni, részt venni ebben a harmóniában. Maga a harmónia ennek ellenére létezik, és áthatja a mindenséget.

Aztán egy ideig csak lubickoltam ebben az energiában, majd eszembe jutott a szemem. Egyikkel homályosabban látok, mint a másikkal, sőt, épp tegnap próbálgattam hol egyikkel, hol másikkal nézni ugyanazt, és azt vettem észre, a gyengébb szememmel még valahogy lejjebb is ugrik a kép.
Arra gondoltam, ha már harmónia, megszólítom, és megkérem, állítsa vissza a két szemem közötti eltolódást - vagyis a látás eltolódását.
(Ma már nem tapasztalható ez az eltolódás, de a "gyengébbség" maradt.)

Volt amikor kicsit mélyebben bele akartam menni az energiába, enyhe szédülést éreztem.

Szívesen maradtam volna még, de úgy éreztem, ki kell jönnöm. Még végignéztem rajtatok, Lepke mintha "összecsuklott" volna a vége felé. Lehet, hogy nem a legjobb szó rá, amit láttam. 22.32 -kor fejeztem be.

És még volt közben egy látogatóm is, azt hiszem. És valamikor mintha Ferenc is átsuhant volna az éteren.

üdv, Zóra

Sziasztok,
hát...a "témát feltöltöttem" - ilyen lett. Nem így akartam, de most már tudom, hogy hogy kellett volna csinálni, hogy olyan legyen, ahogy elképzeltem :)
Majd legközelebb...

A tegnap esti meditációt sikerült időben elkezdenem és számomra nagyon megnyugtató volt. Nincs konkrét képem vagy tapasztalatom sem Rólatok, sem pedig a Harmónia angyaláról, de örülök, hogy részt vehettem ebben a meditációban is. Alapjában véve, (szinte késztetés-szerűen) mindig is törekszek a harmóniára, néha talán túlzottan is, s néha bizony felesleges áldozatot is hozok azért, hogy béke és harmónia legyen körülöttem. (Az, hogy belül ezt mennyire sikerül megvalósítanom, az változó.) A meditációt 22:40 körül fejeztem be - tudtam, hogy már elmúlt a tervezett fél óra.

Üdv, lepke