Sziasztok!
Ezért jó néha, telefonon értekezni egymással :-) Ne haragudj Erika, hogy nem olvastam el eddig amit írtál..
Nagyon is jól látod, valóban van bennem görcsösség. Talán nem azért, mert nagyon akarom tudni a jövőt, hanem azért, mert félek tőle. Ez még sosem fordult elő velem. Mindig éreztem magamban annyi elszántságot, annyi erőt, hogy szembe nézzek bármivel, ami jön. Rettenetes elakadásom oka, hogy a fizikai szintre nem tudtam hatni eléggé. Emiatt sok gondot, és bajt vettem a vállamra - szükségtelenül. Mondhatnám azt is, hogy a kommunikációs csatornáim csődöt mondtak, emiatt beleestem rengeteg csapdába. Vagyis - sajnos - ugyan az történt velem, mint egy átlagos emberrel, aki semmit sem foglalkozik a dolgok mélyebb összefüggéseivel, emiatt folyton a sors egyszerű játékszerévé válik.
Mármost hogyan lehetséges ez? Miként kerültem ebbe a helyzetbe, hiszen ez szinte lehetetlen!? Millió lehetőségem volt arra, hogy minden csapdát, és problémát előre lássak, és egyenként kikerüljem azokat. Ehelyett? Szépen hagytam magam elkápráztatni, és hamis eszmék mentén egyre mélyebb, és mélyebb kudarcok, és megaláztatások értek. Ez olyan, mint mikor egy hatalmas erejű, már-már legyőzhetetlen mágust halálra csipkednek a szúnyogok :-) Bár ez a hasonlat vicces lehet, de nagyon is van realitása. Most persze bevethetném az erőmet annak érdekében, hogy bosszút álljak, de ezt is annyiszor megtettem már - nem feltétlenül ebben az életben - és akkor sem lett jobb. Szal, ezt most kihagyom..
Tulajdonképpen egyetlen jövő érzékelő kísérletünkben sem tudtam teljes tudatossággal részt venni. Nyilván ez az Erika által feltárt, és a fentebb tárgyalt okok miatt következhetett be. Viszont megpróbáltam a belső valóságomban utána járni, mi a fene folyik itt, illetve folyt az elmúlt évben. Elmentem egy Pána Nadishoz, reinkarnációs utazásra, például azért, hogy tisztázzam a viszonyomat a pénzzel. Amikor valami gátló tényező akad, annak érdemes kellőképpen utána járni, megfejteni, mi, miért történik. Talán nem is fontos részletezni mi volt az utazás eredménye. A lényeg az, hogy bármilyen célt értem el a teremtő erőmmel korábban, a cél elérése után kiüresedetté, közömbössé vált az életem. Ráadásul - mivel a fizikai halál után szembesültem azzal, hogy rossz úton jártam - elkezdtem gátló mechanizmusokat beépíteni a következő életekbe, hogy ha véletlenül pl. belső kényszert érzek mondjuk arra, hogy gazdag legyek, az ne valósuljon meg. Temérdek ilyen hatás gyűlt össze mostanra a legkülönfélébb témákban :-) nem lesz egyszerű feldolgozni őket, ha ezzel akarok foglalkozni.
Csakhogy nem akarok. És itt reagálnék Erika utolsó felvetésére: mire való, ez a honlap? A személyiség épülésére, felemelésére van egy út, amely a reinkarnációs folyamatok feldolgozásával valósul meg. A saját dolgaimból úgy veszem észre, hogy ez hosszadalmas, sziszifuszi, talán soha véget nem érő kínlódás.
Ám ha tabuk nélkül vizsgáljuk önmagunkon keresztül a szellemvilágot, és utazásaink során eszközöket találunk a sorsunk javítására, akkor nincs szükség a reinkarnációs folyamatok szüntelen értelmezésére. Az utazások során tapasztalatokat szerzünk, ami által fejlődünk, erősödünk, megismerjük önmagunkat, és egymást, végül eljutunk abba az állapotba, amikor egy varázslatos pillanatban átváltozunk, és a gondolatok uralta a jövő miatt folyamatosan aggódó, felületes lényekből valódi teremtő erővel bíró emberekké válunk. Hasonlatosan ahhoz, ahogyan a hernyóból pillangó lesz. Ez a honlapunk igazi célja.
Nem volt eredménytelen az erre való törekvés. Olyan problémáktól szabadultunk meg, én, Erika, Berenice, Lepke, Vira, Rise stb. amelyek régóta mérgezték a létezésünk, és amelyektől másként nem szabadulhattunk volna. Én úgy gondoltam, hogy igazi csoport leszünk, amelynek kohézióját a szabad akarat, és a közös cél jelenti. Idővel azonban rá kellett jönnöm, hogy a soul igazából egy állomás csak az egyéni fejlődésben, egy ugródeszka, amely után mindenki hite, és képessége szerint tovább léphet, és tovább is lép. Így végül nem maradt teremtő erővel bíró együttműködő csoport, ami megsokszorozhatta volna az egyén erejét. Becsületemre, mostanra úgy képzeltem, telepatikusan fogunk kommunikálni, energiákat, lehetőségeket juttatunk egymás életébe, és nem fog nekünk senki sem dirigálni, még az Isten sem :-)
Ehelyett most nagyon egyedül érzem magam, leszámítva, hogy havonta kéthavonta bedobunk valamit a köztudatba.. Sehogy nem akartam azt, hogy mesterségesen, erővel tartsak itt bárkit. Annak aztán semmi értelme nem lett volna, legfeljebb ideig-óráig. Viszont azt gondoltam, hogy a "mutánsok" akik úgy érzik nem erre a világra valók, akik nagy szellemi erővel bírnak, de folyamatosan csak gúnyolódások, és megaláztatások céltáblái, akik félnek saját erejüktől, akiknek kell egy kis tapasztalati lökés ahhoz, hogy higgyenek, megtalálnak majd minket. Hát ez sem sikerült teljes mértékben. Így maradtunk most négyen, akik megosztjuk egymással többé-kevésbé rendszeresen a gondolatainkat.
De ez sem baj, hiszen, ennek is valamiért így kell lennie. Személy szerint én azt hiszem, hogy messze megelőzzük a korunkat, az emberek nem értenek még minket/engem, emiatt olyan nehéz előrébb lépni. Ám igazából most már nem idegesít túlságosan, hogy az emberek szegről- végről alacsony szinten működnek. Annyiban talán mégis, hogy nekem fárasztó ahhoz idomulni a mindennapokban, és meg kell mondanom, elegem is van az állandó, szükségszerű alkalmazkodásból. Úgy gondoltam, hogy a soul, sziget lesz, ahol a magamfajták tabuk nélkül, teljes őszinteséggel tudnak majd kommunikálni. Ez tehát a lényeg, és részemről 10 éve ez a távlati cél. Meglehet, hogy a teremtő csoport képe olyan idea, amely pusztán csak azért nem valósult meg eddig, mert még nem talált meg mindenki, aki ebbe be tudna kapcsolódni. Mindenesetre a temérdek fizikia, és egyéb problémák mellett engem mégis örömmel tölt el, hogy egy bizonyos "mag", azért mégiscsak van :-)
Barátsággal: Archeon