Főoldal Hírek Fórum Eseménynaptár Honlaptérkép Belépés
A topik olvasásra nyitott. Ha hozzá szeretne szólni, kérem jelentkezzen be, illetve ha még nem tette meg, regisztrálja magát.

A gyakorlat során megfigyeljük, hogyan változik az érzékelés, és éntudat, miközben a fizikai testből indulva szellemi síkon vesszük fel egymással a kapcsolatot. A meditáció során elsősorban magunkra figyelünk, majd amikor a meditáció elmélyült, egymás felé fordítjuk a figyelmet, amely során az egymásról érkező információkat tudatosítjuk.
Egyenes időrend
2015.04.09 16:48:24
 
#15 ÚJ!
Üdvözletem!
Latom páran igyekeznek életben tartani a soul portalt.
Én Nagykőrösön a spirit klubban par barattal rendszeresen foglalkozok az én tudattal es az ehhez fuzodo teremtesekkel.
Ha érdekel valakit leirhatom majd dolgainkat és a tapasztalatokat esetleges technikat is.
Barátsággal:Ferenc
2015.04.08 19:15:02
 
#14 ÚJ!
A zene az tényleg segít mindig. Általában is illetve amiket küldtél az is. Ma meghalt a nagybátyám. Szóval most már azt mondom hogy talán nem is az én meditációhoz kapcsolódott Azarel hanem hozzám. Bár még mindig rejtély hogy miért pont hozzám (hiszen nagy családja van, bár fontos volt az tény) Esetleg őt érzik mások is amikor megérzik valakinek a halálát. Lehet hogy az volt csak nem tudtam azonosítani? Most már tudni fogom.
Bocsánat nem szoktalak titeket magánügyekkel terhelni, de ide ezt le kellett írnom a tisztánlátás kedvéért.
2015.04.08 08:11:01
 
#13 ÚJ!
Természetesen sokféle változatban találhatók meg ugyanazok a mantrák, keresgélj kedvedre valót!
2015.04.08 08:07:45
 
#12 ÚJ!
Az egó fél.
Érdekes módon visszajelez, arról, hogy elkezdted felderíteni a valóságát.
A félelem abból ered, hogy helytelenül azonosítod magad.

Te vagy Isten, legbelül, láthatatlanul! Te soha nem halsz meg, és érinthetetlen vagy. Amikor rád tör a félelem, hallgass valami zenét, egy mantrát ami emlékezetedben tartja a valóságodat, pl az aum namah shivay, ÉN vagyok shiva mantra ezt a célt szolgálja. Tudom, hogy nagyon nehéz, én is éltem már meg nagyon erős félelmet, de hátha ez segít...

Később ahogyan az értelmedet egyre inkább megtöltöd a helyes önazonosítással, eltűnnek ezek a félelmek.

Az elme, az értelem és az egó alkotják azt az individuális tudatot, melyen keresztül isten betekintést nyer az emberinek nevezett világba!

Valójában az történik, hogy az elme megjeleníti a világot az ember számára, mint egy képernyő, vagy egy filmvászon, és eláraszt gondolatokkal. Az elme egyetlen feladata, hogy okádja a gondolatokat megállás nélkül! Az egó és az értelem pedig figyeli ezt.

Az egó mindent kisajátít, enyém, ez is, ez kell az is kell, azt megakarom szerezni (vágyak alakulnak) és a megszerzett objektumokkal azonosítja magát, ezért van az a pszichés hatás, hogy ha bántják a tárgyaimat olyan mintha engem bántottak volna. Ha bele rúgnak a kutyámba azt személyes sértésnek veszem.
Ez az egó funkciójából fakad

Az értelem, mindent osztályoz: Ez jó, ez nem jó ez jó ez nem jó, ez elfogadható, ez rossz, és az ember őrlődik az értékítéletekben.

Így lesz ebből, ez jó, meg akarom szerezni, ítélet és vágy... Vagy ez rossz, el akarom kerülni...

Ez az individuum olyan állapota, amire azt mondjuk, hogy ösztönös! Ösztön-lény, az ilyen embernek még az értelme is csak saját érdekek mentén tud működni!
De ebből semmi más nem adódik, mint félelem.

A félelem szenvedés, a szenvedést pedig el lehet kerülni és el is kell kerülni!
Ezt pedig a helyes önazonosítás által tudod elkerülni: Te vagy az abszolút, forrása minden megnyilvánulásnak, Te vagy ki bevilágítod a sötétséget s a tudatlanságot a tudás fáklyalángjával.

Om namah shivay: https://www.youtube.com/watch?v=h2wksoMK1ss

Az egó a testhez kötődik, természetesen a testtel együtt feloszlik, ezért alapvetően fél, de lehet fejleszteni, lehet az egót tanítani, és a tudás rendelkezésre áll, hogy a félelmek elillanjanak mint a pára, mely felszáll, s elszáll!
2015.04.07 21:26:02
 
#11 ÚJ!
Hát gyerekek még mindig kóstolgat Azrael. Mármint a fizikai történések terén. Egyre inkább kezd érdekelni a téma. Miért van a közelemben?
Úgy látszik tényleg a halál felé vezetnek az énről való kutatások.
Lehet hogy el kellene fogadnom magam olyannak amilyen vagyok, de hát igazából ez volt a kérdés is amit feltettem a meditáció elején (meg egyébként már oly sokszor) hogy ki is vagyok.
A boszorkánnyal meg az a baj hogy én tudom hogy az vagyok (voltam) csak a boszorkány nem az akinek mások látják. Biztosan az sem volt véletlen hogy hosszú évekig titokban tartottam ezoterikus érdeklődésemet. Senkivel nem beszéltem róla a saját környezetemben.
De hogy jön a képbe az Angyal, aki bár nagyon hízelgő amit írsz de nagyon nem egy kategória Velem :). Egyátalán köze van a meditációhoz v. csak egyébként is ott volt én meg itt kombinálok feleslegesen?
2015.04.05 22:18:22
 
#10 ÚJ!
Sziasztok!

Erika, téves kép él benned az angyalokról szerintem. Úgy véled, hogy azok úgymond "jók", és még igazán azt sem tudjuk, mi a fogalma a "jónak". Rossznak mondott történések sorozatának végén azt látjuk, hogy a végeredmény fejlődés, előrelépés. Ami engem illet: én is találkoztam olyan korszellemmel, aki közölte velem, hogy az időm lejárt. Ez öt évvel ezelőtt volt. Választott sorsom szerint, ha úgy éltem volna mint a többi ember, és szimplán csak a fizikai szint foglalkoztatott volna, lefutottam volna a megfelelő köröket, amit elterveztem, úgymint tanulmányok, munka, család, már nem élnék. De én nem azon az úton jártam amit kezdet kezdetén választottam, és bár ott voltam én is a halál kapujában, egy hatalmas isteni segítséggel meghosszabbítottam az éltem, új sorsot írtam.

Amikor azt mondom, hogy az ember igen is felül emelkedhet a sorson, amikor azt mondom, hogy bizonyos fejlődés után MÁSKÉNT DÖNTHET, AKKOR NEM A LEVEGŐBE BESZÉLEK, HANEM KIMONDOTTAN saját tapasztalatból. Engem még csak nem is Azrael akart "elvinni", hanem egy hatalmas lény a Szaturnusz szférából. Amikor a színe elé kerültem,miközben a szívem a megállás küszöbére került, olyan volt mellette a szellemem, mint egy porszem. Teljesen reménytelennek látszott, hogy maradhatok. Ám ekkor segítséget kértem, és azt meg is kaptam. Olyan fényes, és erős lény érkezett, amelyet sem azelőtt, sem ezóta nem érzékeltem. Erővel töltött fel, és amikor ezzel próbáltam meg jobb belátásra bírni a Szaturnusz szféra lényét, egyszerűen meghátrált. Ezt sosem felejtem el. És több évvel később újabb információt kaptam: Aki akkor megjelent, és feltöltött erővel, az én voltam. Illetve egy olyan én állapot, amelynek én is része vagyok. /A másik gépemen van egy kerek hipotézis Miklós, az általad feltett kérdésekre. Felteszem majd a cikkek közé./

Vegyük sorra, ezoterikus fejlődésem "eredményeit". Ha nem foglalkozom a meditációkkal, és a szélesebb valóságokkal, akkor nem érzékeltem volna a halál közeledtét, - amximum csak félelemként - és nem tudtam volna semmit sem tenni. Simán meghaltam volna, és még csak azt sem tudtam volna, ki, vagy mi segít nekem ebben. /Sok évvel az esemény után egy tenyérjós megnézte a kezem, és azt mondta nagy trauma előtt állok, mert az életvonalam gyakorlatilag nem is létezik. Ránéztem, és azt mondtam: Azon már túl vagyok, barátom :-)/ Tehát van jelentősége annak, hogy az ember felemeli a fejét. Igenis lesz szabad döntési helyzete olyan kérdésekben, amely kérdésekben az "egyszerű" saját fejében élő ember reménytelen helyzetben van.

Nézzétek a mágia számomra az életet jelenti, a megértést jelenti, és azt, hogy vannak eszközök a kezemben. /leszámítva, hogy néha sajnos hibázok, és elrontok dolgokat, mert nem vagyok tökéletes./ Az emberek olykor ellenszenvként élik meg a félelmüket. Én például tudom rólad Erika, hogy boszorkány vagy, illetve voltál, illetve olyan lény, amelyik boszorkányként fejezte ki önmagát a világban. Ne hidd, hogy az emberek tudat alatt nem érzik meg ezt. De igen, és ezért félnek tőled. Te, akit érdekel a halál, aki olyan lényeket érzékel akiktől az emberek infarktust kapnak szó szerint, hogy ne lenne félelmetes, és lehet köz utálat tárgya? A mágia azonban lehetőséget biztosít arra, hogy megváltozzon a helyzet, és szükségtelenül ne mérgezze az életedet ez. Például kihívhatod a főnököd szellemét, és "elbeszélgethetsz vele". Először szép "szóval", ha nem megy, akkor keményebben. Például: "Idefigyelj, Te mocskos kis senki, ha ok nélkül szórakozol velem, miközben a munkámat teljes odaadással elvégzem, minden okod meg lesz, hogy valóban félj tőlem!" Ez általában hatni szokott, de természetesen ez csak egy út, a döntés a tiéd. Könnyen lehet, hogy érdemes okot keresni, és megérteni, mielőtt az ember magasabban vett énje cselekszik. /Hogy mást ne mondjak, én olyan emberhez járok masszírozásra és csontkovácsolásra, aki valamikor egy régebbi inkarnációban ledöfött egy dárdával - érzékelésem szerint. :-)/

Én sokszor mondtam már neked Erika, hogy el kéne fogadnod ami vagy, és kész. Lehet, hogy neked nem imádkozni kéne az angyalokhoz, hanem kommunikálni velük, mégpedig egyenrangú félként. Szerintem a Schytia elnevezés jobban illett hozzád - ezt is mondtam már neked amúgy az én telefonomba a mai napi így vagy elmentve :-) - mert sokkal inkább közel áll felsőbb énedhez. Én azt próbálnám meg a helyedben, hogy meditációban hívod azt, akivel éppen találkozni akarsz, és mindenféle elvárás nélkül megfigyeled, milyen érzések keletkeznek benned. Én nagyra becsülöm a képességeidet, és azt, aki vagy. Szerintem több önbizalommal még több önismerettel rá fogsz jönni, hogy semmitől sem kell tartanod.

Barátsággal: Archeon
2015.04.05 20:21:03
 
#9 ÚJ!
Mindenkit foglalkoztat a halál.
Olyan misztérium világába kívánunk látni, melyre még a védák sem tudnak választ adni. A szavak oly mértékben alkalmatlanok annak a leírására, hogy még Jézus tantörténeteiből sem tudni meg semmit erről a sokszor félelmetes, de mégis kívánatos történésről és a test számára állapotról, a lélek számára átjáróról!

Úgy tűnik, hogy az én-ről való tudakozódásunk a halál irányába mutat minden tekintetben, s tanítások erről is szólnak.

Aki elveszti az életét megtalálja azt, mondja Jézus, de a Trika tanítása is felszabadulásról tanít, ami legtöbbször a test elveszítését jelenti, avagy a test végleges elhagyását. Maha-samadhi, ahogyan a yogik mondják, a nagy transz a tudat átjutása a korlátokon, ahol a testnek többé nincsen szerepe!

A felébredett állapot nem tesz különbséget a testbeni vagy test nélküli állapotok között, hiszen ráismert önnön valóságára, így a külső objektumok számára nem is léteznek elkülönülve, hiszen shiva, vagy isten mindennek a forrása, mindennel azonos, a halállal is, mi több az egyik isteni attribútum, hogy amit létrehívott annak létét le is bontja, mert az egyetlen állandó változatlanul létező Ő maga, s a maga által létrehozott romlandó elmúló világban kedvét leli s a maga által létrehozott időt eltölti...

oly érthetetlen ez az individuum számára aki nem érti, hogy nem ő néz, nem ő lát, nem ő hall, tapint s szagol, hanem mint egy távcsövön az isten néz keresztül rajta, s távcső sem mondhatja én látom amit látok, hanem szótlanul tűri eszköz voltát...

http://www.kepfeltoltes.hu/view/150405/moksha_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Miért lett az eszköznek értelme, mi szükség fejlődésre, miért e rendkívül sok forma létsík, és gondolkodásmód és létforma, és a káosz végtelennek tűnő tárháza...
2015.04.05 19:51:27
 
#8 ÚJ!
Ráadásul most hogy ezt az utolsó bekezdést leírtam azt kell hogy mondjam ugyanez van a munkahelyemen. Tudjátok ahogy fenn úgy lenn. Odakerültem egy olyan helyre ahol a főnököm nem bír engem. Már az első pillanattól. Először azt hittem hogy csak én látom így de rá kellett jönnöm hogy nem, és hát már mások is észrevették. Bármit teszek, lehetek a legjobb is akkor is csak beszólogat. Részemről az elmúlt egy évben már megpróbáltam mindent ennek orvosára (többek között rájönni az okra hogy miért) de hiába. Kb. 1 v. 2 hónapja van hogy elfogadtam a szituációt. Ha nem szeret hát nem szeret ez van, és mivel ez ellen semmit nem lehet tenni nem is teszek semmit.

Kicsit ugyanígy érzem magam most ezzel a szituval. Próbálkoztam, de ha nem tudom az okot hogy mi az amit annyira rosszul csinálok, akkor nem is tudok változtatni rajta. Én nem vagyok Angyal. Nem tudom kitalálni ők mire gondolnak. Egy biztos a vigaszt nyújtó Angyal nem vigasztalt.

A munkahelyemet ott tudom hagyni de az Életemet nem szeretném. Azért küzdök, de erőfölénnyel szemben kicsit nehéz. Nem vagyok egy kategória egy Angyallal.

Bár lehet hogy csak simán békén kéne hagynom Őket, és akkor Ők is békén hagynának Engem.

Mától magamhoz imádkozom.
2015.04.05 19:40:27
 
#7 ÚJ!
Az akkori találkozást a mai napig úgy tartom számom hogy találkozás a Halállal. A mai napig eszembe se jutott volna hogy Ő valójában egy Angyal volt. Azt a találkozást most nem akarom leírni mert nagyon hosszú lenne, de a lényeg hogy el akart vinni, és elég tisztességtelen alkukat ajánlott fel Nekem. Azóta is onnan eredeztetem halálfélelmemet és hiába olvasom a megnyugtatóbbnál megnyugtatóbb leírásokat az átkelés békéjéről meg ilyenekről nem nyugtatnak meg. A sűrű feketeség meg a tisztességtelen alkuk későbbi elemzéseim során biztossá tették hogy akkor bizony engem a Rossz oldal akart magával rántani. Ennek megfelelően próbálok azóta más életet élni mint addig. Ez már 16 éve volt.

Szóval kérdem én hogy valóban ő lenne Azrael aki vigaszt és megnyugvást nyújt? Mert akkor én valamit nagyon benéztem. Lehet hogy éppen azon gondolkodott hogy most mit is akarok igazából Tőle hallani? Egyátalán miért volt ott pénteken mikor előtte hiába hívtam nem jött?

Egyébként sem értem hogy ha az Angyalok számára miért olyan nagy dolog hogy csak egy szót suttogjanak a fülembe, vagy nem is kell suttogni csak küldjék az érzést hogy szeretnek, és akkor megnyugszok.

De most megint előtört belőlem az érzés hogy bizony engem fenn nem nagyon kedvelnek, pedig tényleg igyekszem mindent megtenni, úgy hogy közben elég kevés iránymutatást kapok.
2015.04.05 19:27:56
 
#6 ÚJ!
Szóval amikor az "én"-ről meditáltunk és azt írtam hogy a mindennapi gondolataim jutottak eszembe valóban ezek a dolgok közte voltak, és így Azrael is. De most hogy leírtad a tapasztalataidat megint egy csomó kérdés feljött bennem. Amikor az a bizonyos félelemérzés hirtelen egyik pillanatról a másikra jött akkor azt hittem ez belőlem jön és ezért nem szálltam ki, ha tudtam volna hogy Ő kelti nem hiszem hogy lett volna bátorságom ott maradni. Viszont most hogy tudom hogy ez Ő volt (mert a leírásod alapján egyértelműen Ő volt) és ismerve az érzést amit bennem keltett sajnos fel kellett ismernem hogy már találkoztam Vele egyszer, méghozzá amikor a balesetem volt és úgy volt hogy meghalok. Biztos meséltem már hogy orvosilag menthetetlen voltam csak a "csoda" segíthetett rajtam, még a sírhelyemet is megvették.
2015.04.05 19:15:30
 
#5 ÚJ!
Pénteken felhívtam a nagybátyámat mert ma mentünk hozzájuk, hogy otthon lesznek-e. Igen mondja most jöttem haza szívműtétem volt le kellett állítani a szívem és újraindítani. Hogy mi van?????? Ültem ott döbbenten, és szégyenkezve hogy tényleg már megint nem hívtam fel őket vagy fél éve v. több (ti már ismertek annyira hogy sajnos ilyen vagyok :(). Aztán hívtam a bátyamat hogy megkérdezzem hogy ő tudott-e erről, erre neki is valami borzalmasan beteg hangja volt (igazából csak fáradt volt, meg kicsit influenzás, de akkor már feltört bennem az aggódás).

Itt van ez a mostani influenza dolog is ami most szokatlanul agresszív. Én egész életemben egyszer voltam csak influenzás, meg most kb. 1 hónapja nekem is sikerült elkapnom. De ez nem olyan volt a régi. Valami nagyon durva volt. Három napig felkelni nem tudtam úgy fájt a fejem (nem is tudtam hogy influenzás vagyok mert a többi tünet csak később jött ki rajtam), és lázas is voltam pedig lázas típus sem vagyok. Később megtudtam hogy másoknak is ugyanígy jöttek a tünetek és ugyanilyen durva volt. Aki rendszeresen bekapja az influenzát az is durvának írta le. Szóval sokat gondolkodom ennek a vírusnak az üzenetén az emberiségnek, na meg persze a folyamatos háborúzásokról meg nem is beszélve.
2015.04.05 19:05:52
 
#4 ÚJ!
Hát akkor ez most tényleg para.

Engem mostanában tényleg foglalkoztat a halál gondolata. Lévén hogy környezetemben hirtelen megnövekedett a halálesetek száma. Meghalt az egyik szomszédom aki még öregnek nem volt mondható de már 60 fölött lehetett és hát beteg is volt. Ez még ok. De 2 fiatal is meghalt a környezetemben egy 28 és egy 38 éves, hirtelen váratlansággal persze utána a boncolás kimutatott okokat de hát ezek nem olyan okok voltak amik miatt erre számítani lehetett volna. Az egyik nemrég házasodott karácsonykor költöztek az új házukba, a másiknak kb. 2 hónapja született meg a második babájuk. Még ha nem is rokonok v. barátok voltak de azért kicsit sok volt egyszerre. Annyira mindenképpen hogy amikor hazaértem a munkahelyről tök idegbetegen mert megint csesztettek és hogy már nem bírom ott tovább, úristen most mit csináljak stb...stb... hirtelen eltörpültek megoldhatatlannak tűnő problémáim és csak hálát adtam a sorsnak hogy mi mind egészségesek és boldogok vagyunk. Meg hát ilyenkor bár tudom nem egészséges de azért végiggondolom hogy mi lenne ha...

Így történt hogy eszembe jutott hogy mennyi közeli családtag és barát halálát értem már meg. A halálhoz való hozzáállásom inkább hasonlít egy hatvanévesére mint a korombeliekre. Pl. míg mindenki utálja a temetéseket és sokan el se tudnak menni, addig nekem szükségem van rá, hogy elbúcsúzzak az elhunyttól és megadjam neki a tiszteletet azzal hogy ott vagyok a szertartáson. Néha a halottat is meg kell néznem (tudom ez talán morbidnak hangzik) mert ha nem látom nem tudom elhinni (nem értem meg) hogy meghalt. Erről csak öregekkel tudok beszélni. Ők megértik, ezért úgy gondolom ez azzal lehet összefüggésbe hogy már sok temetésen vettem részt.

A halállal persze előjött ezer megválaszolatlan kérdés és böngészgettem így került elém Azrael neve, és mi tagadás próbáltam megidézni, hogy vigaszt nyújtson, hogy nyugtasson meg a halállal kapcsolatban. De ez sikertelen volt, ami nem lepett meg hiszen eddig kb.minden ilyen próbálkozásom (egy-két kivételtől eltekintve) sikertelen volt. Nekem is felvillant egy halálfejes arc (akkor nem a mostani meditációba) de ennyi. Mivel előtte olvastam hogy a klasszikus halálfejes, kaszás, csukjás ábrázolás is őt ábrázolja így ezen nem lepődtem meg, gondoltam belőlem pattant ki a kép. És persze lehet hogy így is van. Szóval mindössze ennyi történt, nem sikerült így hát tovább léptem rajta.

Aztán néhány nappal rá jött a péntek.
2015.04.05 14:00:06
 
#3 ÚJ!
Sziasztok!

No akkor ez tényleg para..

Szóval igyekeztem pontosan kezdeni, bár szerintem 1-2 perc "lemaradt". Már a kezdés előtt éreztem, hogy ott lesztek a kísérlet alatt. Sajnos azonban az érzékelés nekem sem ment túlságosan. Próbáltam arra koncentrálni, hogy miként változik az érzékelésem,miközben kilép a tudatom a szélesebb valóságba, de nem tudtam "tisztán levenni" a történéseket sem magamról, sem rólatok.

Aztán egy pillanat alatt megváltozott minden, amint érzékelni kezdtem Őt. Úgy véltem valamiféle démon, hiszen az arca helyett egy halálfejet érzékeltem, hatalmas volt, és sűrű fekete köpeny takarta az alakját. Mintha valahol "ült" volna, teljesen olyan volt, mint Rodin: A gondolkodó című szobra. Nem foglalkozott velem különösebben, mintha tényleg elmerengett volna valamin. Arra emlékszem még, hogy hideg volt és sötét, és amikor a lény "kilélegzett" fehér kis vízpára füst keletkezett az arca előtt. Nem érzékeltem egyébként félelmet, vagyis én nem féltem tőle, de valami mérhetetlen tisztelet volt bennem iránta. Amúgy maga a lény, az egész jelenet meglehetősen félelmetes volt.

Szemernyi kétségem sincs afelől, hogy ez a lény ott volt közöttünk, és ezt érzékelte Erika is. Itt válik tulajdonképpen érdekessé az amiért az egész kísérletet elkezdtük, az "én tudattal." Amíg az ember a testében van, és a külvilágot az érzékszervein keresztül érzékeli, alig van különbség, mert amúgy minden tudatszinthez tartozik egy VALÓSÁG, amely körülveszi az érzékelőt. Változtasd meg a "nézőpontod", és azonnal változnak a valóság paraméterei! Amint kilépsz a 3 dimenziós valóságból, teljesen más paraméterekkel rendelkező valóságot érzékelsz, ahol a tudat eligazodása legalábbis gyakorlatot igényel.

A vitát talán folytatni lehetne az "illúzió" topicon, de mivel itt a kézzelfogható tapasztalat, hát idekívánkozik: A legtöbb vallási dogma az emberek TAPASZTALAT nélküli elképzeléseiből fakad, éppen ezért nem ér egy hajítófát sem. Teljesen más valamiről gondolkodni, és más azt megtapasztalni. Ha valaki tapasztal valamit azt megpróbálja "átadni" a többieknek szavakkal, és az lehetetlen, mert a szavak hatalma a transzcendens világban nem érvényes. A transzcendens világokban az eligazodás már nem a "bemondáson" múlik. Rettenetes korlátok köré szorítja magát az, és az érzékelését tökéletesen leblokkolja, ha valaki készpénznek veszi a vallási dogmákat. Az, hogy mely vallási dogmákat veszi alapból igaznak, lényegtelen, mert minden vallási dogma alapja a végletesen leegyszerűsített, ezért rengeteg torzítást tartalmazó emberi elképzelés.

Én úgy vélem, hogy a homo sapiens állapotát túlléptem már. Még nem tartok ugyan a homo divinans-nál, vagy homo magus-nál azaz a TEREMTŐ embernél, de úgy hiszem, ha nem is ebben az éltemben, a következőben már ott fogok tartani (legalábbis remélem) Ma még a transzcendens valóságból érzékelek bizonyos folyamatokat, és történéseket, de az értelmezésben még nem vagyok jó. Most is tele vagyok kérdéssel. Vajon miért jelent meg ez a lény? Szimplán belebotlottunk? Lehet hogy mindig körülöttünk van? Lehet hogy közölni akart valamit a jelenlétével? Ha igen, akkor mit? Valamelyikünket el fogja vinni a közeljövőben, és már itt van? Vagy csupán Erika idézte meg tudat alatt, mert olvasott róla? Lehet, hogy Erika kíváncsi volt, és meg akarta ismerni? Én pedig mivel Erika tudatával szorosan összeköttetésbe kerültem, érzékeltem? Bármi lehet. Egyébként először azt hittem, hogy HajduM-hez kapcsolódik ez az érzékelés, de utóbb úgy vélem, hogy ez csak egy téves előítélet volt.

Egy biztos, nem vártam, hogy ezt érzékelni fogom, nem volt az egóm tudatában annak, hogy ilyesmivel fog találkozni, ergó, ez az érzékelés teljesen spontán, korrekt volt, nem magamnak teremtettem, és nem az elképzeléseim hozták létre. Régóta szajkózom, hogy ez a transzcendens valóságban való érzékelés alfa-bétája. Aki valamit elvár egy meditáció alatt, az nem fog találni semmit. Csak a nyíltság, és a transzcendens érzékszervek működése jelent némi támpontot, no meg a lelkek között meglévő kapcsolódások révén létrejövő egyezések. Mint most Erika, és köztem.

A meditáció további részében passzívan próbáltam meg kint tartózkodni, azzal az érzéssel, hogy minél többet érzékeljetek belőlem. Végül 22.28-kor léptem ki a gyakorlatból, és tértem vissza a 3 dimenziós valóságba :-)

Barátsággal: Archeon
2015.04.04 21:44:32
 
#2 ÚJ!
Időben elkezdtem én is, de semmi élményem nem származott ebből a meditációból!

Szerintem célszerű volna megismételni! Túl gyorsra sikeredett, nem tudtunk ráhangolódni a témára kellőképpen!
2015.04.04 20:25:59
 
#1 ÚJ!
Sziasztok!

10-kor elkezdtem tegnap a meditációt. Nem éreztelek titeket, de mivel úgy szólt a kiírás hogy először magunkkal foglalkozunk, így próbáltam magamra koncentrálni. A ki vagoyk én? kérdést tettem fel magamnak. Semmi érdkeset nem éreztem, igazából kicsit nehezen is ment az elmélyülés. Inkább a mindennapjaimmal kapcsolatos dolgok jöttek elő.

Aztán hirtelen egyik pillanatról a másikra nagyon nyugtalanító érzés fogott el. Valamiféle félelem vagy inkább valami kétségbeesés. Akkor már éreztem hogy ti is ott vagytok de az érzés szerintem belőlem jött. Annyira erős és intenzív volt, hogy ki is akartam lépni a meditációból. De aztán úgy voltam vele ha ez egy félelem szembe kell hogy nézzek vele, és leráztam magamról a parát hogy megfigyelem mi is ez az élmény. Na ezután semmire nem emlékszem. Belealudtam, bár abba se vagyok biztos mert akkor elég hirtelen történt, de már csak reggel ébredtem fel.

Nem tudom fontos-e a dolog de talán az, ezért leírom. Az első szakaszban (amikor nem éreztem "semmit") Azrael neve bukkant fel bennem. Nem biztos hogy van jelentősége mert aznap v. előtte való nap olvastam pont róla. Ő a Halál Angyala aki átsegíti a lelkeket, és vigaszt nyújt az ittmaradottaknak. Szóval lehet hogy csak ezért bukkant fel ez a név.

Remélem Nektek sikerült többet érzékelnetek.

Pussz,
e

Nyomtatható verzió

Kapcsolat Igazi Beavatás Útja Angyalforrás Angyalszív Egész-Ség-Ház Kalandtúra