Sziasztok!
Különös, hogy éppen ezt említed, mármint az "élet zaját". Ugyanis én is hasonló tapasztalatokat szereztem. Néhány az élet apró cseprő ügye volt a fejemben, és nem tudtam teljes mértékben megszabadulni tőle. Sokat gondolkodtam azon, miként lehetne kivenni az irányítást az egó kezéből. Volt olyan eset, amikor ez spontán sikerült, de általában csak addig jutottam el, amit az egó még elbírt. Ez a határ persze mindig bővült egy kicsit.
Amikor viszont az irányítás kiesik az egó kezéből, teljesen kiszámíthatatlan, mi lesz a végkifejlet. Egy folyamat ez, amelyet ugyan az egó indított el, de nem ő fejez be. Ennek elősegítésére lehet használni drogot pl., de talán mégsem tanácsos. Ami viszont igaz, egyszer mindenki átmegy az egó állapotának azon változásán, amikor nincs tovább irányítás. Ekkor tényleg csak Isten, legfeljebb a segítői kezében van az ember.
Másrészt az is eszembe jutott, amit a bölcsek mondanak, sosem a végcél a lényeg - amely nem tudjuk, hogy van e egyáltalán, - hanem az út amin jársz. Az út, amely tapasztalásokkal, és élményekkel van kikövezve. Ez az ami mellett nem lehet mindig szó nélkül elmenni.
Végül talán nem is az egó kikapcsolását kell célul kitűzni, hanem a felemelését a transzcendens világba. Minden emelés, és minden tapasztalat változtat egy kicsit az egón, és a végén egyszer csak eljön a megvilágosítás szinte teljesen spontán, egy automatizmus által. Erre mondják azt a híres beavatottak, hogy: A mágus mágnessé kell váljon azért, hogy mindent realizáljon, amit a kívüle álló világ realizálni akar. És amikor az ember ezt megtette, jönni fognak a dolgok. /értsd akarata szerint lépnek az életébe azok a hatások, amelyeket kívánatosnak tart.
Barátsággal: Archeon
