Jut eszembe, nem jó, mert jövő héten délutános leszek, este fél 11-re érek haza kb.
Más időpont lenne célszerű.

Üdv!

Rendben, nekem megfelel.
Kiírás lesz majd szokásoknak megfelelően, vagy elég, hogy így megbeszéltük?

ui: Már nincs annyi időm, van új munkahelyem :)

Sziasztok! Üdv HajduM!

Azt hogy van időd speciel irigyelem tőled :-)

Az a helyzet, hogy ezt nagyon közösem nem tudjuk megoldani, mert ez eléggé személyes operáció. Az én konkrét érzékelésem erről az volt, hogy egy nagyon mély, és erős sugárzás vesz körül, és belém is hatol. Ez a tulajdonképpeni felsőbb én amelynek erősen korlátozott verziója az amit egonak nevezünk.


Az az elképzelésem, hogy ezt az érzékelést elevenítem fel, és közben erősebb energia fog a tapasztalatok megéléséhez rendelkezésre állni, mert többen leszünk. Lehet, hogy csak ketten, de az is több mint egyedül kísérletezni.


Ma ugye már késő, de a jövő hét pénteket kijelölhetjük a kísérletre, Ketdés a szokásoknak megfelelően 22.00 óra,


Barátsággal: Archeon

Sziasztok!
Üdv Archeon!

Nekem bármelyik nap megfelel. Most léptem ki a munkahelyemről, úgyhogy időm mint a tenger :)

Hogyan lehetne megközelíteni ezt a témát? Mit javasolsz?

Sziasztok! Üdv. HajduM!

Nos, most haragszom magamra, hogy nem néztem meg előbb amit írtál. Benne vagyok, jövő hét?

Archeon

Sziasztok! Üdv Archeon!

Tudni vélem, hogy miről beszélsz, és kitűnő meditációs témának találom.
Mit szólnál hozzá, ha ez egy meditációs alkalom témája lenne?
Csak valahogy össze kellene szedni a többieket is ehhez.

Ám ha mások nem csatlakoznának, én szívesen meditálnék veled ezen. Nem tudom milyen címet lehetne adni ennek a témának?

Talán mi az ember? Vagy hogyan épül fel az emberi lény? Vagy nem tudom...

Találjuk ki, csináljuk meg!

Sziasztok! Üdv. Hajdu M!

Hát igen, meglehetősen ritkán látogatunk el ide, én többször olvastam már ezt a bejegyzést, de válaszolni csak most tudok.

Egyébként ez a vélemény, vagy inkább kérdés számomra is érdekes aktualitást nyert a közelmúltban. Egy egyéni meditáció során ugyanis megéreztem, hogy a testben lévő intelligencia - amelyet praktikusan egonak nevezünk - tulajdonképpen nem önálló dolog. Érzékeltem, hogy egy magasabb erő körbevesz engem /a testem/ és belülről mozgatja.

Úgy is mondhatnám, hogy az ego nem is én vagyok. A mozgásom pedig egyszerű illúzió. Az életet nem én élem, hanem általam éli valaki. Persze nem lettem skizofrén :-) Egyszerűen csak nehéz szavakat találni erre. Maga az érzés erős biztonság érzetet adott, mert végül is megerősítette bennem tapasztalati úton, hogy egyáltalán nem kell az elszakítottságtól tartani.


Barátsággal: Archeon

Sziasztok!

Rég jártam erre, aminek a legfőbb oka, hogy az érdeklődésem az elmúlt években teljesen másfelé mozdította a figyelmemet.

Itt tanultam meg köztetek mik a meditáció alapjai, a vizualizációt, azéterben való pszeudó-találkozásokat, és még sok mindent...

Mára sikerült elmerülnöm egy olyan doktrinában, mely válaszokat ad a lét legnagyobb kérdéseire, és rendkívül széleskörű meditációs praxisokat biztosít ehhez.

A topik címe nem véletlen, megláttam valami érdekeset, megláttam, hogy a mozgás eggyütt jár a mozdulatlansággal, kinézek az ablakon és a fújja a szél a fákat, és látom, hogy a fa mozog, de azt is látom, hogy valójában mozdulatlan.

A környezetéhez viszonyítva mozog, ám önmagához képest mozdulatlan.
Egy autó kereke forog, a talajhoz, vagy a kasztnihoz képest, de önmagában mozdulatlan, önmagában nem csinál semmit... És látom, hogy az emberi test is így áll.
Látszólag mozog, valójában minden mozdulatlan...

Feltettem a kérdéseket ebből következően?

Mi a mozgás, ha nem éppen a stabilitást elfedő illuzórikus tévedése az érzékeknek?
Milyen erő mozgatja az egyébként stabil, fix vagy passzív objektumokat, tárgyakat, mint egy kerék, vagy egy falevél, vagy akár az emberi test?

Gondolkodjunk együtt ezekről, van van kedvetek.