Minden alkalommal, amikor egy nagyobb fejlődési ciklus végéhez érünk, felbukkannak a Plejádok Fényküldöttei. Közéjük tartoznak Földünk és naprendszerünk védelmezői is. Azért keresnek fel minket, hogy ráébresszenek aktuális fejlettségi szintünkre, és megmutassák, milyen lépéseket kell megtennünk a következő szint elérése érdekében.


Amorah Quan Yin a plejádokbeliek energetikai gyógyító gyakorlatait tárja elénk. Olyan galaktikus auratisztító technikákat mutat be, amelyek egészséget, tökéletes kiegyensúlyozottságot és energetikai feltöltődést kínálnak. Megtanít minket Ka-csatornáink megnyitására, ezáltal fizikai testünkbe fogadhatjuk multidimenzionális énünk, holografikus lenyomatunk energiáit.

A gyakorlatoknak számos jótékony hatása van: elvágják azokat a pszichikus kötelékeket, amelyekkel olyan emberekhez kötődünk, akik elszívják az energiánkat, így megemelik rezgésszintünket, megfiatalítják sejtjeinket, kiegyensúlyozzák testünket, miközben szellemi fejlődésünket és érzelmi sebeink gyógyulását is elősegítik.
Széles távlatokat nyitnak bolygónk, naprendszerünk, és a galaktikus spirálok valamennyi lénye számára azáltal, hogy megmutatják, miként bocsássuk meg magunknak előző életeink helytelen cselekedeteit, tehát elengedhetetlenül szükségesek Földünk pozitív átalakulásához.

Részletek a könyvből:

Előszó
"Ez a könyv tisztánlátásból született. Ha mint egy ablakot, kinyitjuk, rajta keresztül új szemszögből tekinthetünk múltunk egy darabjára, vagy jelenlegi lehetőségeink látókörét szélesíthetjük általa. Lapjain a Plejádok Fényküldötteivel találkozunk majd, azokkal a nagyszerű lényekkel, akik a Plejád Fénymunkába beavatva minket, lehetőséget kínálnak a felébredésre, segítvén kibontakoztatni Krisztusi Jelenlétünket - azt az örömteli, bölcs, egészséges, mesterkéletlen, szeretetteljes és halhatatlan énünket, aki valójában vagyunk.
Egy ragyogó tavaszi napon, a Shasta-hegy nyugati lejtőin kerültem először kapcsolatba ezzel a könyvvel. Oda vonultam el, "ahol táncra perdülnek a katicabogarak" - így szeretem nevezni azt a kis gyógykört, amelyet otthonom közelében segítettem felállítani. Száraz időben százával rajzanak elő ott a katicák a fenyőerdő tűlevéltakarója alól, ha dobomat megszólaltatom; röptükkel betöltik az eget, narancsvörös testükkel körbedonganak. Olykor leszállnak rám, buzgó sietséggel végigmásznak kezemen-lábamon, úgy üdvözölnek, majd tovaröppennek, hogy letelepedjenek egy kis cédruspalántán. Gyakran keresem fel ezt a helyet egy barátommal, hogy együtt zenéljünk és imádkozzunk az Isteni Terv kiteljesedéséért földünkön. Ilyenkor azért is fohászkodom, hogy minden pillanatban tudjam, mi a leghelyesebb lépés, amellyel e terv valóra válását elősegíthetem. Itt, a táncoló katicabogarak társaságában, a melegben balzsamosan illatozó fenyvest szimatolva, a mozdulatlan, szürke sziklák között játékosan elfutó, tiszta vizű patak andalító csobogását hallgatva "láttam" meg, hogy Amorah barátnőm megírja majd első könyvét, s hogy műve születésében a kézirat első vázlatának szerkesztésével fogok segédkezni, összerendezve az anyagot a kiadó számára.
Néhány nappal később előhozakodtam a témával Amorah előtt. Csend. Hosszú, súlyos csend. Láttam, ahogy zavarában fokozatosan elönti arcát a pír, miközben próbálja felmérni ennek a nagyszabású munkának a velejáróit. Aztán egy görcsös nevetés. "Majd meglátjuk" - mondta végül, afféle "mi lenne ha inkább témát váltanánk" hangnemben. Hetek teltek el így, mire váratlanul, más forrásból visszajutott fülembe a hír: az ötlet megfogant.
Amorah írni kezdett, én pedig szerkesztettem a kéziratát, s közben mindennap együtt dolgoztam a Plejádok Fényküldötteivel, különösen éjszakánként, álmomban. Esténként azzal a szent elhatározással feküdtem le, hogy minden tényezőt kiiktatok magamból - hitrendszereket, gondolatformákat, genetikai kódokat, karmikus lenyomatokat, viselkedési mintákat -, mindent, ami gátolhatna abban, hogy minél teljesebben és tökéletesebben tudjam kifejezni és átadni magam Krisztusi Jelenlétemnek. A Plejádok fénylényeinek segítségével ízekre szedtem önmagam - életemet és testemet -, hogy felderítsem a bennem rejlő sematikus mintázatokat, majd gyakoroltam a Plejád Fénymunka módszereit, hogy elvégezhessem a szükséges változtatásokat.
Hamarosan azt vettem észre, hogy már "a sorok között olvasok". Olyan információk jutottak birtokomba, olyan új tudást szereztem Amorah könyvéből - amiben a leírtakat egyébként azonnal alkalmazni tudtam életemben -, amelyeket eddig még sehol nem láttam nyomtatásban. Ezen új tudásanyag zöme alapvető, gyakorlati módszerekből állt, amelyek fizikai egészségemet és jólétemet szolgálták. Hadd említsek egyetlen jellemző példát: intuitíven megéreztem, melyik őshonos, vadon termő gyógynövény mire való. Kezdtem megérteni, hogy Krisztusi Jelenlétem lehető legteljesebb földi kibontakoztatása érdekében testemnek bizonyos genetikai átkódolásra van szüksége, s felismertem, hogy a környezetemben termő növények némelyike lehetővé teszi a szükséges változtatásokat.
Egy szép napon, miközben kertemben kapálgatva a tavaszi veteményesnek készítettem elő a talajt, tudatomba hirtelen befészkelte magát az őshonos, vad füvek képzete. Olyan erős volt a látomás, hogy teljesen mozdulatlanná dermedtem tőle. Aznap kora hajnalban nagy, súlyos pelyhekben hullott még a hó, de a fekete föld hamar beitta a pihéket. Később hideg, csillogó esőcseppektől ázott a kerítésen át a kertbe furakodott gyomok hada. Ekkor, a párás hidegben minden szál növény élettől duzzadt, ragyogó zöldjük élesen elütött a sűrű fellegek szürke tömbjétől. Vadon termő, őshonos gyógynövények - csak ez járt a fejemben, és önkéntelenül is keresni-kutatni kezdtem utánuk. Biztos voltam benne, hogy itt és most az én számomra nőtt füvekre bukkanok - és valóban, egyre több fajtára lettem figyelmes. Némelyikükről messziről lerítt, milyen elevenség rejtezik bennük, úgy burjánzottak. Lehajoltam értük, leszakítottam egy marék tyúkhúrt, és a számba vettem. Lágy, édeskés íze volt. Aztán egy fiatal gyermekláncfűlevelet választottam, leráztam róla az esőcseppeket, és kettéharaptam. Szúrós, keserű íze szétáradt a számban. Egy ökörfarkkóró friss hajtása is kínálta magát, kecses íve láttán arra gondoltam, jó lesz teának.
Ahogy azon a reggelen ott álltam a kertemben, kezdett összeállni bennem a kép: felismertem az összefüggést testi szükségleteim és a vad növények között, tudtam, mi mire való, itt és most miért termett nekem, sőt körforgásukat is felfedeztem, s előre láttam, hogy a maga idején mi minden más szolgálja majd még hasonló módon egészségemet. A csendet csak egy vörösbegy trillája szakította félbe, de én úgy éreztem, testem minden sejtje s a mező minden fűszála kórusban énekel. Később a nap folyamán kerítettem egy gyógynövény-határozót, és önmagam igazolására kikerestem belőle a tyúkhúrt: vértisztító, hasonlóan a nyári virágzású bíbor lóhere friss hajtásaihoz és a télen növő oregoni vadszőlő gyökeréhez. A gyermekláncfű leveléről kiderült, hogy erős méregtelenítő hatása van, s mint ilyen, a máj munkáját segíti, amely tavasszal amúgy is tisztító váladékot termel. Az a határozott megérzés kerített hatalmába, hogy a gyógynövények e tulajdonságai csak olyan, könnyűszerrel megfigyelhető mellékhatások, amelyek mögött még mélyebb, a tudomány által egyelőre feltáratlan hatóerők rejtőznek. A vadon termő gyógyfüveket illető tudásom azóta is egyre bővül.
Az elmélet és a gyakorlat kényes egyensúlyát sikerült ebben a kötetben művészi módon eltalálni. Olvasni, elgondolkodni bizonyos dolgokon sohasem elég, a valódi megismeréshez tapasztalatszerzésre van szükség. E könyv anyagának elrendezésében erre is alapos figyelmet fordítottunk. Ha az olvasó elejétől végig követi a leírtakat, és a megfelelő módon elvégzi a gyakorlatokat, meglepő és bizton örömteli eredményre számíthat.
A kézikönyv gyakorlatainak végzése során én is jelentős tapasztalatokra tettem szert, és mélységes átélésekben volt részem. Néha a legegyszerűbb technikák bizonyultak a leghatásosabbaknak. Jól példázza ezt a "rózsafújás" névre keresztelt gyakorlat. Évekkel ezelőtt tanultam meg a módszert, miközben Amorah-val a mezőn sétálgatva kerti szarkalábat gyűjtöttünk - a zsálya közt megbúvó, zafírkék virágok éppen akkor nyíltak. Az a fajta varázslatos, meleg délutáni nap volt, amikor a fákból szinte láthatóan sugárzik a fény, és az ember mintha csak "lebegne" az arany légen át. A táj lenyűgöző szépsége ellenére azonban engem kínzó gyengeségérzet és hányinger gyötört. "Próbálj meg rózsákat fújni - tanácsolta Amorah. - Képzelj magad elé egy szép nagy rózsafejet, és gondolatban helyezd a virág közepébe annak a szorongásos betegnek az arcképét, akit a kirándulásunkat megelőzően kezeltél. Hagyd, hogy a rózsa elnyelje a páciens energiáit, és ha már minden negatívum kiürült belőled, oszlasd szét a rózsa képét." Követtem a tanácsát. Éreztem, ahogy a fáradtság és a hányinger kilép a testemből. Pár perc alatt minden bajom elillant. Egyszerre voltam hálás és meghökkent.
Mióta megtanultam ezt az egyszerű technikát, számtalanszor alkalmaztam, mindig sikerrel. Kis dolognak tűnhet, de ha visszagondolok életem korábbi tapasztalataira, fontos következményeit fedezem fel. Születésem óta tisztán átéreztem mások érzéseit. Ha valaki megsérült, gyermekkoromban még én is jajgatva kiáltottam fel, mert éreztem az illető fájdalmát. Testemben mindig megjelent mások pillanatnyi érzése, érzelmi rezdüléseik átfutottak rajtam. Ezek az érzetek sokszor öntudatlanul ragadtak magukkal, amibe nem egyszer bele is betegedtem. Amíg San Franciscóban éltem, rendszeresen keveredtem forgalmi dugókba. Próbáltam türelmesen ülni, ahogy elöntött a mások által is átélt fájdalom, és marékszám nyeltem a citromos savlekötő tablettákat, egyenesen a nagy kiszerelésű, gazdaságos csomagolású dobozból, amelyet minden eshetőségre számítva a kocsimban tartottam, és közben mélyeket lélegeztem, hogy enyhítsek rossz közérzetemen. Azt már óvodás koromban megtanultam, hogy elalvás előtt nagy valószínűséggel hányni fogok, de legalább utána újra erősnek és egészségesnek érzem majd magam. Felnőttként orvosok és természetgyógyászok hadát kerestem fel, hátha segíteni tudnak rajtam, de minden hiába volt, így is naponta több órán át gyötört a hányinger és a heveny rosszullét. Legalábbis addig, amíg végül negyvennégy évesen, kerti szarkalábgyűjtés közben megtanultam a "rózsafújás" gyakorlatát!
Kritikus időket élünk, de van lehetőség a megvilágosodásra! Ez a könyv ebben próbál segítséget nyújtani remélhetőleg sokaknak. Amorah-nak köszönhetően, aki szabadon megosztotta velünk tudását, a spirituális felébredés érdekében nem kell többé drága tanfolyamokra pazarolnunk a pénzünket, szellemi kinyílásunknak többé nem feltétele a világtól való elvonulás, nem kell évekig küzdenünk, hogy uralmat tudjunk gyakorolni testünk felett. Ahogy a könyv egyik fejezetének címe mondja: "Elérkezett az idő". A cselekvéshez pedig minden segítség rendelkezésünkre áll. A felsorakoztatott egyszerű módszerek révén új tudati szintre röpíthetjük magunkat, kifejezésre juttatva végre Krisztusi Jelenlétünket.
Támogatóink csak arra várnak, hogy megtegyük az első lépést. A Plejádok Fényküldöttei és Jézus Krisztus, a Felemelkedett Mester kegyelme olyan lehetőség, amelyet vétek lenne elszalasztani! Fogadjuk hát el ajándékukat! Ha belevágunk a tudatos munkába, támogatni fogják növekedésünket, szellemi gyarapodásunkat. Ha készen állunk, áloméletünkben együtt dolgoznak majd velünk azon, hogy megnyissuk Ka-csatornáinkat, s ezáltal minél teljesebben kifejezésre juttathassuk Krisztusi Jelenlétünket.
A Plejádok Fényküldöttei álmomban velem és rajtam is dolgoztak, jóindulatú segítségükkel megkönnyítették életemet, bölcs oktatásukkal oly módon és mértékben segítették szellemi gyarapodásomat, amilyet addig sosem tapasztaltam. Huszonévesen - amikor szellemi útra léptem -, több meditációs elvonulásban is részt vettem. A leghosszabb ezek közül egy kilenc hónapos bentlakásos tábor volt szigorú időbeosztással, komoly meditációs technikák begyakorlására és elmélyítésére. Az alapelveket azonban nem tárgyaltuk, így meglehetősen magányosnak éreztem magam, újszerű élményeimet nem volt kivel megosztanom. Mire harmincas éveimbe léptem, mint keleti és nyugati pszichológiát hallgató végzős egyetemista, végképp elakadni látszottam a felébredési folyamatban. Kezdtem arra gyanakodni, hogy nagyon beteg vagyok, az őrület kerülgetett. Testem olykor görcsös rángatózásba kezdett, mert nem volt képes elviselni a rajtam keresztüláramló energiákat. Egyszerűen elvágódtam a szoba közepén, és úgy vonaglottam, hánykolódtam ide-oda - néha órákon át -, mint egy rongybaba. Máskor meg szó szerint "felvillanyozódtam", ilyenkor lázas hőhullámokat lövellt a testem, miközben szinte nyomorékká merevedtem, a bőröm rám feszült, s úgy éreztem, minden sejtem egyszerre igyekszik miniatűr vulkánként kitörni. Néha az az érzésem támadt, mintha méhek százai nyüzsögnének rajtam, aztán hirtelen elröppennének, vagy az összes általam ismert érzés teljes erőbedobással egyszerre kezdene tombolni bennem.
Nekem ezt az utat kellett bejárnom, de cseppet sem sajnálom, megérte. Ugyanakkor a megnyílás nem feltétlenül jár efféle drámai nehézségekkel és fájdalmakkal. A Plejádok Fényküldöttei az olvasónak is segítenek majd a megtisztulásban, hogy minden akadály elháruljon Krisztusi Jelenlétének tökéletes megnyilvánítása elől. Segíteni fognak, hogy a felébredéssel járó változások könnyedén és zökkenőmentesen megtörténhessenek. A fénykamragyakorlatok végzése során sokszor magam is úgy éreztem, mintha a békesség óceánjának vizében lebegnék; időnként felkapott egy hullám, én meg csak figyeltem a gondolataimat, amint konstatálják, mi oldódott ki éppen belőlem és sodródott tova. Lefekvés előtt gyakran arra kértem a Plejádok Fényküldötteit, hogy álmomban velem együtt dolgozzanak a testemen. Reggelente ilyenkor úgy ébredtem, hogy tényleges változásokat észleltem magamon, mi több, új belátások és bölcsességek birtokába jutottam. Őszintén hálás voltam mindazért a kegyelmi áldásért, amellyel segítőim elhalmoztak.
Ma már - e könyv révén - mindenki más előtt is nyitva áll a lehetőségek kapuja. Nem az számít, kiből mi hiányzik, hanem az: kiben mi rejlik már most, ki mivel tud hozzájárulni az e pillanatban is folyamatban lévő planetáris, galaktikus és univerzális átalakulás menetéhez. A nagy szúfi költő, Rumi egyik remekbeszabott verssora ötlik ezzel kapcsolatban eszembe: Hagyd megszületni magadban a szépet, annak fénye szebben ragyog a napnál. Ra isten, a Plejádok Fényküldötteinek szószólója szerint elérkezett az idő. Valóban itt van! Hagyjuk hát, hogy feltörjön belőlünk Krisztusi Jelenlétünk, és betöltse általunk a földet! E születésben kíván segítségünkre lenni ez a kézikönyv, használjuk hát bátran, s perdüljünk táncra önnön fényteli kisugárzásunkban!"

Shahan Jon
Shasta-hegy, Kalifornia
1995 májusa



Bevezetés

Előfordult-e már önökkel, hogy visszatekintettek addigi életükre, és úgy érezték, minden aprócska történés valami nagyobb dolog felé vezet? Érezték-e valaha, hogy ez az életnek nevezett folyamat nemcsak véletlenszerű események sora, hanem egy intelligens, isteni rend szerves részét képezi? Jómagam a Plejád Fénymunkát efféle kibontakozásnak éltem meg.
Gyermekként tündéreket és kék fényben tündöklő, parányi űrhajókat láttam a virágokon és a bokrokon. Ha egy sötét szobában becsuktam a szemem, ezerféle színben örvénylő mandalák keringtek körülöttem, a legkülönfélébb képeket és jeleneteket vetítve elém. Ébredéskor vagy amikor álomba szenderültem, előző életek mozifilmjei peregtek le elmémben. Akkoriban persze nem tudtam még nevet adni ezeknek a dolgoknak, de mégis fontos tapasztalati részét képezték életemnek - egy olyan részt, amelyről tudtam, hogy senkivel sem oszthatom meg.
Az évek során alkalmanként olyan médiumi képességek szálltak meg, amelyek teljesen felborították egyébként "közönséges" nappalaimat és éjszakáimat. Természetfölötti érzékelés helyett jobb szeretem teljes körű érzékelésnek hívni ezeket a képességeket. Előbb-utóbb megtanultam együtt élni velük. Az 1970-es évek vége felé azonban, ami mellesleg egybeesett Szaturnuszom visszatérésével, ezen élményeim olyannyira megszaporodtak, hogy az már érzelmi zavarokat kezdett kiváltani belőlem. Akkoriban ateistának vallottam magam, az egyház intézményrendszerében csalódtam, de azt tudván tudtam, hogy az előző életek valóságosak, hiszen egyértelműen visszatérő jelleggel volt alkalmam megtapasztalni őket.
Amikor legelső alkalommal kerestem fel - regressziós oldás céljából - egy gyógyítót, nagy bánatomra egy hegyoldalon találtam magam; a zöld réten ezrek tolongtak, hogy meghallgassák Jézus hegyi beszédét. Csalódottságomnak menten hangot kellett adnom: "Mr. Brown - szóltam oda a terapeutának -, azért jöttem magához, hogy begyógyítsam előző életeim sebeit, és kezdeni tudjak valamit mostani életemmel. Ne próbáljon engem holmi vallási maszlaggal etetni, csak mert ateista vagyok! Egyet akarok csupán, hogy ezek a múltbeli emlékek ne zaklassanak, ne kísértsenek tovább!"
Azóta sokszor eltöprengtem azon, én vajon hogyan reagáltam volna egy olyan páciensre, aki rögtön a legelső alkalommal ilyen arrogáns módon nyilvánítja ki szellemtelen hozzáállását. Csak remélni tudom, hogy lett volna bennem annyi türelem és tolerancia, mint Mr. Brownban, aki egész egyszerűen azt válaszolta: "Rendben van", és folytatta az oldást.
Ebben a bizonyos "hegyi beszédes" regressziómban, ahol Jézus hirdette az igét, hirtelen egy óriási, csillagkék fényből szőtt űrhajó feltűnésére lettem figyelmes, pontosan a Jézustól jobbra eső kis erdősáv felett. Aztán egy újabb gigászi méretű fényjármű jelent meg az égen, majd még egy és még egy - összesen hat bukkant elő a semmiből és tűnt el újra a semmiben. Körülöttem mindenki térdre hullott, és arcát a földhöz szorítva jajveszékelt. De én állva maradtam, az ég felé tártam a karom, és eksztázisba esve, halkan csak annyit ismételgettem: "Haza, haza." Szememből kicsordultak a boldogság örömkönnyei.
Férjem kétségbeesetten rángatta ruhám szegélyét, úgy ordított rám: "Samantha, az istenért, térdelj le!" Én azonban kővé dermedten álltam, ha akartam volna, se tudtam volna megmoccanni, mígnem magnetikus erővel vonzani kezdett valami a harmadik szememen át, és ott találtam magam szemtől szemben Jézus Krisztussal. Az általam valaha látott legintenzívebb fénysugár lézernyalábként hatolt be testembe harmadik szememen keresztül, sejtjeimet fénnyel és energiával árasztva el. A megvilágosodás felett érzett határtalan örömtől könnyek szöktek a szemembe. Megtapasztaltam sejtjeim megújulását, lelkem visszaemlékezett önmagára - ott és akkor egy pillanat alatt felébredetté váltam.
Az egész jelenetsor még egyszer végigpergett előttem, mindent újra átéreztem, mindenről tudomásom volt, aztán a látomás véget ért. Abban a pillanatban tiszta tudatosságként éltem meg önmagam, amint egy hatalmas, kék csillagról kék fénygömb formájában zuhanok a Föld felé, a tágas űrön át. Ebben az életemben ezzel vette kezdetét szellemi felébredésem. Akkoriban még fogalmam sem volt a megvilágosodás mikéntjéről, korábban sosem hallottam arról, hogy nagy űrhajóknak bármi közük volna spirituális vagy vallási élményekhez, mint ahogy aurákról, túlvilági lelkekről és saktiputokról sem volt tudomásom egészen addig, amíg a regressziós oldás során mindezeket átütő élénkséggel megtapasztaltam.
Ahogy az oldás után kinyitottam a szemem, tiszta, zöld fényt láttam Mr. Brown teste körül. Meg is jegyeztem neki: "Mr. Brown, milyen szép zöld az aurája ma este! Mit is jelent, ha az aura zölden fénylik? És tulajdonképpen mi az az aura?" Kissé gyanakodva nézett rám, úgy válaszolt: "Ne vicceljen, nyilván tudja, mi az aura, hiszen épp most beszélt az enyémről." Biztosítottam, hogy bár a fenti szavak valóban elhagyták a számat, de tudatilag fogalmam sincs, mit beszéltem. Először láttam aurát ebben az életemben, de mibenlétéről mit sem tudtam. Mr. Brown erre adott egy rövidke magyarázatot, miszerint az aura az embert körülölelő energiamező, amivel mindenki rendelkezik.
Mindez évekkel azelőtt történt, hogy átláttam volna a kapcsolatot Krisztus lénye, a Szíriusz, a megvilágosodás és a fényjárművek között. Azóta megtanultam, hogy a földön kívüli fénylények, akik álmomban tanítottak és gyógyítottak engem, a Plejádok csillagképből valók, és hogy elsődleges feladatuk Krisztus második eljövetelének előkészítése a tömegek számára, ehhez pedig a földi emberiséget "át kell krisztusítaniuk". Azt is megtudtam, hogy a Szíriuszról érkező űrjárművek világunkban kék fényből szőtt csészealj formájában jelennek meg, és hogy a krisztusi tanítások a Szíriuszról erednek, ott őrzik azok tisztaságát, és impulzusait onnan sugározzák a Föld felé.
A kirakós játék darabkáiból fokozatosan összeállt előttem a kép; ennek kapcsán született meg az a Plejád Fénymunka nevű módszer, amelyet közvetlenül a Plejádok Fényküldöttei és az utoljára Jézus Krisztusban testet öltött Felemelkedett Mester tanított meg nekem. A Plejád Fénymunkának több oldala van: beletartozik a kézrátétes energiaadás, a tisztánlátó olvasás, a delfinmozgások agymintáinak testi szintű programozása (Delfin Agyminta Átprogramozás), a delfinek finomabb testeire jellemző csillagkapcsolódások kiépítése az ember energetikai rendszerében, ez a Delfin Csillagkapcsolódás, valamint a Magasabb Énre való ráhangolódás. A Plejád Fénymunka legfőbb célja az ember Ka-csatornáinak a megnyitása és aktiválása, mely így képessé válik a sokdimenziós, holografikus önvalónk magasabb rezgésű energiáit és fényét fizikai testünkbe vezetni. Ezen aktivizálódás révén testünkben megnyílnak a szükséges energetikai hálózatok, lehetővé teszik Mesteri Jelenlétünk, vagy más szavakkal Krisztusi Énünk megnyilvánítását, s ezzel együtt a fizikai halál legyőzését - vagy ha úgy tetszik, a mennybemenetelt. Isteni valónk és fizikai testünk összehangolása révén megemelkedik a rezgésszintünk, akupunktúrás pontjaink és meridiánjaink energetizálódnak, fizikai egyensúlyunk helyreáll, megfiatalodunk, szellemi fejlődésünk üteme felgyorsul, elektromos fénytestünk aktiválódik, központi idegrendszerünkben megnövekszik a gerincvelői folyadék áramlási sebessége, javul agyféltekéink idegi összeköttetése, érzelmi sebeink begyógyulnak.
E szellemi átalakulás és öngyógyítás javarészt egyénileg kivitelezhető, orvosra vagy más emberi segítőre nincs szükség hozzá. Elég, ha tudjuk, hogyan hívjuk segítségül a Plejádok Fényküldötteinek gyógyítóit, mit kérjünk tőlük, és rajtunk végzett munkájukkal összhangban miként ápoljuk magunkat - ez esetben az oldásokra otthonunkban is sor kerülhet. Tulajdonképpen e könyv írására is azért kaptam felkérést, hogy megtanítsam a Plejádok Fényküldötteivel való kapcsolatfelvételt, illetve, hogy megosszam embertársaimmal az általuk végzett gyógyítás és egyénre szabott spirituális segítségnyújtás munkamódszereit.
A plejádokbeliek elárulták nekem, hogy a fénymunkamódszereik központi magvát alkotó, az Isteni Kára vonatkozó tudás és gyógyítás az ősi lemúriai, atlantiszi és egyiptomi templomi gyógyászatnak is fontos gyakorlati alapját képezte. Egyszer éppen telefonon társalogtam egy hölggyel az általam tanított intenzív Plejád Fénygyakorlatokról, amikor látomásom támadt kettőnkről: fehér palástba burkolózva, körben álltunk - több nő társaságában - egy egyiptomi templom belsejében. A papnők némelyike sírt, és valamennyien nagyon szomorúak voltunk, mert tudomásunkra jutott, hogy katonák tartanak templomaink felé, hogy lerombolják szent épületeinket, és rabszolgaként elhurcoljanak minket. A politikai és szellemi élet vezetői megbuktak, a szent fény templomaiba Széth - félelemre alapító, sötét vallási - szektájának hívei készültek befészkelni magukat.
Papnőtársaimmal egybehangzóan úgy döntöttünk, hogy felégetjük a templomot és annak kincseit, mi magunk pedig mérget veszünk be - az öngyilkosság eme szelíd módja még mindig tűrhetőbb végzetnek tűnt, mint a durva erőszak, a kegyetlenkedés és az elnyomás, aminek elébe néztünk. Így szóltam társnőimhez: "Ha a sötétség ideje lejárt, visszatérünk majd, és újraélesztjük a templomi tanítások emlékét." Egyik fiatalabb rendtársam hüppögve siránkozott: "De hogyan lehetséges ez? Minden, amit szerettünk, minden, amiért oly keményen dolgoztunk, most a semmibe vész!" Azt feleltem: "Kedvesem, ha egyszer képes voltam a tudatos álmodásra, és meg tudtam osztani tapasztalataimat a rászorulókkal, akkor hidd el, ha eljön az ideje, újra képes leszek mindezt megvalósítani!"
Életekkel korábban ugyanis - mint papnő - az álmodás képességével voltam megáldva, és tudatos áloméletemben különböző dimenziók közt tevékenykedtem: gyógyítottam, tanítottam, a Plejádok Fényküldötteinek szellemi ismereteit közvetítettem akkori templomunk felé. Egyiptomi életemben újfajta gyógymódokat dolgoztam ki a lerombolás előtt álló szakrális központunkban - nagyjából azokat a technikákat, amelyeket mostani életemben a Plejádok fénygyakorlataiként élesztettem újjá. Így teljesítettem hát be ősi fogadalmamat. A Plejádok Fényküldöttei szerint Földünk evolúciós fejlődésének abba a stádiumába ért, amikor eljött az ideje az emlékezésnek.

A könyv megírása felemelő, életre szóló élmény volt. Amikor a Plejádok Fényküldöttei felkértek erre a munkára, határozottan eldöntöttem, hogy a kézirat végleges elkészültéig nem olvasok olyan műveket, amelyeknek távolról is közük lehetne témámhoz. Ebből következik, hogy minden informális egyezés a puszta véletlen műve, leszámítva néhány kereszthivatkozást Barbara Hand Clow legújabb könyvére, amelyekkel utólagosan egészítettem ki saját írásomat.
Amikor a készülő könyv tervét és a kézirat egy töredékét elküldtem a kiadóhoz, még fogalmam sem volt, hogy a cég tulajdonosa éppen Barbara Hand Clow és férje. Barbarának viszont akkoriban több könyvét is olvastam már, sőt néhány évvel korábban Seattle-ben volt szerencsém egy előadását is meghallgatni, úgyhogy azóta is mély tisztelője voltam. Ismertem szellemi tisztaságát, feddhetetlen jellemét, nem csoda hát, hogy kimondhatatlan örömömre szolgált a közös munka. Amikor egy este üzenetrögzítőmön az ő hangja fogadott, mondván, hogy kiadójuk hajlandó megjelentetni a könyvemet, kétszeresen is izgatott lettem. Midőn ugyanis a Plejádok Fényküldöttei először vetették fel nekem a könyvírás ötletét, megmutatták leendő művem borítóját, s a gerincén a Bear & Company emblémája díszelgett.
Öt nappal Barbara üzenetének meghallgatása után, még mielőtt visszahívhattam volna, levelet kaptam tőle. Így írt: "Te is olyan izgatott vagy az ügy miatt, mint én?" Megtisztelve éreztem magam, ahogy sorait olvastam, mégis kitört belőlem a nevetés, amikor leveléből arról értesültem, hogy még az év őszére megjelenik legújabb könyve. Rögtön tudtam, hogy írása könyvem méltó társa lesz. Ő megkapta a Ka aktiválásához, az energiacsatornák gyógyításához szükséges elméleti tudást, de a Plejádok Fényküldöttei azt mondták neki, hogy a megvalósítás mikéntjéről szóló kézikönyvet valaki máson keresztül juttatják majd el Földünkre. Barbara és én így tettük teljessé egymás látomását anélkül, hogy arról tudatosan, előzetesen megállapodást kötöttünk volna. Abban megegyeztünk, hogy egyikünk sem olvas bele a másik készülő kéziratába, nehogy befolyásoljuk egymást, de rövid telefonbeszélgetéseink alatt is egyértelműen kiviláglott, hogy ihletünket ugyanabból a forrásból merítjük, s mindkettőnkön keresztül ugyanazok a plejádokbeliek szólnak. Írásaink egymást kiegészítő jellege a Plejádok fénylényeinek zseniális találékonyságát mutatja. Amikor saját művemmel elkészültem, és elolvastam Barbara új könyvének néhány fejezetét, néhány hivatkozással egészítettem ki szövegemet és a fogalmakat magyarázó kislexikont.
A könyv végleges változatának nyomdába kerülése előtt, egyik reggeli meditációmat követően segítőim odavezettek a nappalimban álló könyvespolchoz, és azt tanácsolták, nézzek még bele Barbara egy másik írásába is, amely szólt a késésekről, a zavaró tényezőkről, a kényszerű időkorlátokról, mindarról, ami írás közben felmerült nála. Története annyira emlékeztetett az enyémre, hogy azt gondoltam, a plejádokbelieknek talán kimondottan ez a módszerük, és azt kívántam, bárcsak mindezt előre tudtam volna, akkor talán kevesebbet idegeskedem a szűk határidők miatt. A könyv írásának hat hónapja során előbb csak elköltöztem otthonról, végül el is váltam akkori férjemtől, miközben fenntartottam teljes tanári állásomat, és folytattam természetgyógyász praxisomat, két és fél hétig betegeskedtem, majd gyógyultan tartottam egy háromhetes Plejád Fénymunka intenzív tanfolyamot. Azt megelőzően alig fordult elő velem, hogy három napnál többet dolgoztam volna egyhuzamban - egy-két pihenőnap közbeiktatása nélkül -, tehát annak a hat hónapnak az időbeosztása olyan volt számomra, mint egy hosszú álom. Arra mindenképpen jó volt, hogy feltöltsön önbizalommal: ma már tudom, hogy képes vagyok kitartani, hatékonyan és következetesen megdolgozni a céljaimért.
Nyolc héttel a könyv befejezését megelőzően, egy reggeli meditációm után értem jöttek a Plejádok Fényküldöttei, és új energia- és rezgéstartományokon vezettek keresztül. Ezután arra kértek, hogy üljek a számítógép elé, és nyissak egy új könyvtárat. Amint ezt megtettem, diktálni kezdték nekem egy következő, szintén a Plejád Fénymunkáról szóló könyv vázlatát. Gondoltam, íme, egy újabb tanulság számomra arról, hogy a folyó szüntelenül, megállás nélkül folyik...
Ez a folyamatos áramlás ráadásul felgyorsulóban van, részben azért is, mert Földünk éppen a fotonövezetben tartózkodik, és még jó ideig ebben fog haladni retrográd mozgás nélkül. Ahogy közeledik a 2013-as esztendő, a folyamatok úgy gyorsulnak majd egyre; a változások már elkezdődtek, mind fizikai, mind érzelmi, tudati és szellemi szinten, és ahogy a következő évtizedben az emberiség térben és időben előrehalad, e változások úgy válnak egyre jelentősebbé és nyilvánvalóbbá. Egyre többen éreznek majd elhivatottságot a természetes gyógymódok megtanulására, spirituális tanfolyamok elvégzésére vagy éppen gyógyításokon és szakrális rituálékon való részvételre. Az elkövetkező időben mindenkinek meglesz a maga egyéni szerepe. Késztetéseit mindenkinek magának kell megvizsgálnia, és ha valóban isteni sugallatról van szó - nem csupán félelemről, nehogy kimaradjon az ember valamiből -, akkor haladék nélkül cselekednie kell. A közeljövőben sokan döbbennek majd rá a szellemi fejlődés szükségszerűségére, egyesek elhagyják majd bolygónkat, míg mások utolsó leheletükig ellen fognak állni a változásoknak. Ezért mindenkit arra biztatok: ha úgy érzi, ezekben a felgyorsult időkben aktív szerepe lehet akár gyógyítóként, akár tanítóként, tanácsadóként - vagy egyszerűen mint megbízható jó barát -, ne habozzon felvállalni a nemes feladatot!
A plejádokbeliekkel együtt azt remélem, hogy ez a könyv hozzá fog járulni az emberiség és egyben a Föld minél mélyrehatóbb gyógyulásához, tisztulásához és szellemi fejlődéséhez. Céljaink összpontosítása révén mind egyéni, mind közösségi szinten újjászülethetünk, és megvalósíthatunk egy olyan új életformát, amellyel a planetáris felemelkedés isteni céljait szolgálhatjuk.

FORRÁS: Édesvíz Kiadó