Egyiptom uralkodójaként leszoktatta az embereket a vad életmódról, az emberevésről. Megtanította őket a gabonafélék (árpa, tönkölybúza) termesztésére, szőlőtelepítésre, kenyérsütésre, sör- és borkészítésre és bevezette náluk az istenek tiszteletét.

A természet termőerőit megszemélyesítő istenként tisztelték őt. A természettel való kapcsolata megmardat Egyiptom egész trötéente folyamán. Általában a fák között ülve vagy szőlőindákkal átszőve ábrázolták alakját. A testét mindig zöldre festették.

Mint a holtak istene a túlvilág legfőbb bírói tisztét is betöltötte. A hiedelem szerint előtte jelenik meg az elhunyt, amikor ráteszik szívét a mérlegre, amelynek másik serpenyőjében Maat istennő tolla az ellensúly. Ha az elhunyt igaznak bizonyult, a "paradicsomi-mezőkre" (Jaru-föld) került, évezte az örök életet.

Mint a földisten Geb fiát, aki halála után lement a föld alá, a föld mélyének isteneként is tisztelték: az ő vállain nyugszik a világmindenség és karjának verítékéből ered a Nílus.