Főoldal Hírek Fórum Eseménynaptár Honlaptérkép Belépés
Főoldal > Könyvtár > Ajánlott irodalom
HENOCH APOKALYPSISE
 
6. rész 
 
A második álomlátás.
Ezután pedig másik álmot láttam és el fogom beszélni neked az egyészet, fiam.
Henóch pedig hangját fölemelte és így szólt fiához, Mathuzsálemhez:
Hozzád szólok fiam. Hallgass meg és füleddel hajolj apád álomlátásához. Miel?tt anyádat Ednát elvettem, ágyamban látomásom volt és íme a földb?l fiatal tehén lépett ki, vele pedig két fiatal tinó s az egyik közülük fekete volt, a másik vörös. A fekete tinó pedig öklelni kezdte a vöröset és üldözni kezdte. Attól kezdve pedig a vörös tinót nem láttam többé.
A fekete tinó megn?tt s akkor eljött hozzá egy üsz? és láttam, hogy számtalan szarvasmarha származott t?le és mind hasonlított hozzá és mind követte ?t. A legels? tehén pedig eltávozott a bika színe el?l, hogy a vörös tinót keresse, de sehol sem találta. Akkor pedig nagy jajgatással panaszkodni kezdett és csak kereste, kereste. Én pedig néztem és láttam, hogy a bika hozzá lép és megnyugtatja és attól kezdve nem jajgatott többé.
Akkor pedig egy másik fehér bikát hozott a világra, s ezután még sok fehér és fekete bikát és tehenet szült. Álmomban pedig láttam a fehér bikát, amint megn?tt és hatalmas állat lett és számtalan fehér szarvasmarha származott t?le, amelyek mind reá hasonlítottak. Ezek pedig mind hozzájuk hasonló szarvasmarhákat nemztettek.

Csillaghullás.
Alvásközben szememmel más dolgokat is láttam. Láttam fent az eget és íme az egyik csillag lehullott, a földön felállt és, elkezdett legelni a többi állattal. Ezután nagy és fekete bikákat láttam és ezek karámjaikat állandóan váltogatták és legel?iket és üsz?iket is váltogatták és kiáltoztak.
Látomásomban újra az égre néztem és láttam, hogy az els? után sok csillag hullott le és az üsz?k között, bikákká változtak és azokkal együtt legeltek. És akkor a bikák egyesültek az üsz?kkel, ezek pedig teherbe estek és elefántokat, tevéket és szamarakat szültek. A bikák pedig ezekt?l a lényekt?l megijedtek és elkezdték azokat fogaikkal mardosni és szarvukkal öklelték és szétmarcangolták ?ket. Azok viszont felfalták a bikákat és elemésztették ?ket, a föld gyermekei pedig reszkettek és remegtek és elmenekültek el?lük.
Látomásomban láttam, hogy a bikák és szülötteik hogyan viaskodtak és miképpen pusztították egymást, amíg a föld kiáltásra fakadt. Szememet az égre emeltem és láttam, hogy onnan négy alak lép ki, olyan, mint négy fehérbe öltözött ember és három másik. Ez a három, aki kés?bb lépett ki, kezemet megfogta, fölemelt, a föld nemzedékei közül kivett és magas hegyre vitt fel. Ott pedig tornyot mutatott, amely messze-messze a föld fölé emelkedett, hogy mellette minden emelkedés csak alacsony kis dombnak látszott. Azok pedig azt mondták nekem: Maradj itt, amíg meglátod, mi történik ezekkel az elefántokkal, tevékkel, szamarakkal és mi történik a csillagokkal és a bikákkal, vagyis mindazzal, ami a földön csak van.

A csillagok büntetése.
Akkor pedig láttam, hogy a négy fehér alak közül az egyik azt a csillagot, amelyik az égb?l els?nek hullott le, megragadja, kezén-lábán megkötözi és a mélységbe hajítja. A mélység pedig sz?k volt, fenekére látni se lehetett, félelmes volt és sötét. Az egyik pedig közülük kardot vont el? és az elefántoknak, tevéknek és szamaraknak adta s ezek akkor tüstént elkezdtek viaskodni és harcolni, hogy a föld csak úgy rengett bele. S amikor odanéztem, láttam, hogy a négy fehér alak közül az egyik a nagy csillagokat összegyüjtötte. A csillagok pedig olyanok voltak, mint a cs?dörök. A fehér alak pedig megkötözte ?ket kezükön és lábukon és a föld szakadékába hajította ?ket.

Az áradat.
A leszállott négy fehér alak közül az egyik odament a fehér bikához és olyan titkot súgott neki, hogy az beleremegett. Bikának született s íme most egyszerre csak emberré lett, hatalmas nagy bárkát épített és odament lakni és három bika vele lakott és a bárkát lefedték.
Szememet ekkor ismét az égre emeltem és magas tet?t láttam, a tet?n pedig négy ereszt, az ereszekb?l roppant sugárban ömlött a víz. A földön pedig a forrásokból víz kezdett buzogni és a földet kezdte elárasztani. A víz, a sötétség és a köd pedig egyre növekedett s amikor azt néztem, hogy a víz milyen magasra emelkedett, láttam, hogy már a kerítést is meghaladta és a kerítésen átzuhogott és a földön megállt.
A szarvasmarhák pedig a kerítésen belül összezsúfolódtak és láttam, hogy az egyre emelked? vízben lassan elmerültek és megfulladtak. A bárka pedig a vízen úszott, a szarvasmarhák, elefántok és szamarak pedig elpusztultak úgy, hogy nem láttam ?ket többé és nem tudtak elmenekülni, hanem a mélységben elsüllyedtek.

A nap kisüt.
Látomásomban láttam, hogy a b? patakok az ereszr?l egyre ömlöttek és a föld mélye felfakadt és a víz az egész földet teljesen eláraszotta, úgyhogy olyan volt, mint a tenger.
Azután a föld mélységeibe a víz elkezdett lefolyni és a szárazföld egyszerre csak láthatóvá lett, a bárka pedig zátonyra került. A homály eloszlott és a nap kisütött.
A fehér bika pedig, amely emberré változott, a bárkából kilépett és vele együtt a másik három fehér bika is. Az egyik fehér volt, mint a legeslegels?, a másik piros, mint a vér, a harmadik fekete. A fehér bika pedig eltávozott t?lük. Azok pedig egyesültek a rét és az erd? állataival és madaraival és így keletkeztek a sokféle állatok: oroszlánok, párducok, kutyák, farkasok, hiénák, vaddisznók, rókák, nyulak, disznók, sólymok, keselyük, héják, sasok és varjak.
Fehér bika is született közöttük. Azok pedig egymást öklelni kezdték. A fehér bika azonban vadszamarat nemzett, azon kívül másik fehér bikát. A vadszamár tovább szaporodott. A fehér bikának, amelyet az el?bbi fehér bika nemzett, fekete vadkan és fehér bárány fia lett. A báránynak pedig tizenkét fehér bárány fia született.

A fehér bárányok.
Amikor a tizenkét fehér bárány feln?tt, egyet átadtak a szamarak nyájának, a szamarak pedig egyet átadtak a farkasoknak és a bárány a farkasok között növekedett fel.
Az Úr pedig tizenegy bárányt hozott, hogy azok vele lakjanak és a farkasok között éljenek, ezek pedig megsokasodtak és nagyszámú nyájjá lettek. A farkasok pedig elkezdték ?ket szorongatni és annyira szorongatták, hogy azok újszülötteiket a félelemt?l megölték és a b?víz? folyóba vetették. A bárányok akkor kiáltozni kezdtek és utódaik sorsa fölött panaszkodtak és kiáltásaikkal az Úrhoz fordultak.

A farkasok és a bárányok.
Az egyik bárány, amelyik a farkascsorda elöl megmenekült, a vadszamarak közé került. Láttam a bárányokat, amint azok panaszkodtak és rimánkodtak és az úrhoz kiáltottak és minden erejükkel hívták az Urat, amíg a Királyok Ura magas székéb?l leszállt, hozzájuk lépett és maga legeltette ?ket.
Ezután azt a bárányt hívta el?, amelyik a farkasok el?l elmenekült és beszélt vele a farkasokról. Arról beszétek, hogy a bárány vegye rá a farkasokat, ne bántsák többé a bárányokat.
A bárány akkor az Úr felszólítására a farkasok közé ment. Útközben másik báránnyal találkozott és az is vele tartott és együtt mentek a farkasok gy?lésébe. A gy?lésbe lépve beszélni kezdtek hozzájuk és buzdították ?ket, hogy a mai naptól kezdve a bárányokat ne bántsák többé.
Most pedig láttam, hogy a farkasok attól kezdve a bárányokat csak még annál jobban üldözték és ellenük egész sereg er?szakos tettet követtek el. A bárányok erre kiáltozni kezdtek. Az Úr pedig eljött a bárányokhoz és a farkasokat megfenyítette. Erre a farkasok üvöltésben törtek ki, a bárányok pedig hallgattak és nem kiáltoztak többé.

A bárányok kivonulása.
Akkor pedig láttam, hogy a bárányok a farkasoktól eltávoztak, mert a farkasok szeme elvakult. Ekkor a farkasok is kivonultak és a juhokat teljes er?vel üldözni kezdték. A bárányok Ura velük ment és ? volt a vezet?jük és a juhok követték ?t. Arca ragyogó és tündökl? volt, fenséges és félelmetes, úgyhogy nem lehetett reá nézni.
A farkasok a juhokét üldözni kezdték, egész addig, amíg nagy vízhez érkeztek. A víz pedig kettévált és kétoldalt megállott. A juhok ura pedig, aki a nyájat vezette, a nyáj közé és a farkasok közé állt. A farkasok pedig, akik a bárányokat még nem látták, a kettévált víz közé léptek és a bárányokat tovább üldözték. Amikor a juhok urát megpillantották, megfordultak és az ? arca el?l el akartak menekülni. Akkor azonban a kettévált víz hirtelen összecsapott, a víz egyesült és a farkasokat eltemette. Én pedig láttam, hogy a farkasok, akik a juhokat üldözték, mind az utolsó szálig a vízben elmerültek és elpusztultak.

A sivatagban.
A juhok a vízb?l megmenekültek és a sivatagba vonultak, ahol nem volt sem víz, sem f?. Láttam ?ket, amint felocsudtak és magukhoz tértek és azt is, hogy a juhok ura legeltette ?ket és a fehér bárány is ott volt és vizet és füvet adott nekik.
A fehér bárány pedig a magas szikla csúcsán állott, a bárányok ura azonban ismét a nyájhoz küldte ?t. Arca fenséges volt és tündökl? és félelmetes. A bárányok az ? színe el?tt állottak és mindnyájan féltek. Rémület és rettegés fogta el ?ket és elkezdtek kiáltani a fehér bárányhoz, aki közöttük volt: Nem állhatunk meg a mi Urunk színe el?tt és nem tudunk az ? arcába nézni!
A bárányok vezet?je pedig a szikla csúcsára lépett. Ugyanakkor a juhok, mintha szemük világát elvesztették volna, eltévelyedtek és nem látták meg azt az utat, amit vezet?jük nekik megmutatott.
A nyájak Ura akkor haragra lobbant. A juhok vezet?je a haragról tudomást szerzett és a sziklacsúcsról leszállva a bárányok közé ment. Azok pedig olyanok voltak, mint az eszeveszettek és bolondok és eltévelyedettek, mert az utat nem tudták.
Amikor pedig meglátták ?t, félni kezdtek és reszkettek az ? színe el?tt és a nyájba visszakívánkoztak.
Ez a bárány akkor másokat vett magához és elment azokhoz, akik eltévelyedtele és sorra öldöste ?ket. A nyáj pedig a vezet? haragos arcától megrettent. Akik pedig élve maradtak, azok a vezet?vel együtt a nagy nyájba visszatértek.

A ház építése.
Látomásomban láttam, hogy a vezet? bárány egyszerre csak emberré változott és a nyáj számára házat épített és az egész nyájat ott elhelyezte. Láttam, hogy a vezet? a fehér báránnyal együtt elszenderült. A nagy bárányok sorra mind kihaltak és helyükhe kicsiny juhok léptele, ezek pedig legel?re érkeztek és a nagy folyó mellett legelésztek. A vezet? pedig elvált t?lük és elszunnyadt. A bárányok akkor keresni kezdték és hangos panaszra fakadtak. Hallottam, amint panaszuk lassan elcsendesült. Nemsokára azután a folyamot átlépték és akkor az elszunnyadt vezet? helyébe más lépett és a nyájat az vezette.
Láttam. amint a juhnyáj csodálatos és meghitt földre érkezett. Ezen a földön pedig valamennyien jóllaktak. A ház pedig ott állott a szépséges hely kell?s közepén. Szemük hol nyitva volt, hol aludt, amíg más bárány született közöttük, amely valamennyiüket egy helyre vezette és szemüket kinyitotta.

A vadállatok támadásai.
Akkor pedig kutyák, rókák, vaddisznók kezdték a bárányokat emészteni, egész addig, amíg a juhok egy nagy kost szültek és attól az id?t?l kezdve ez a kos vezette ?ket. A kos öklelni kezdte a kutyákat, a rókákat és a vaddisznókat, egész addig, amíg valamennyit elpusztította. Most aztán a bárány szeme kinyílt és látta a bárányok között lev? kost, aki méltóságáról megfeledkezve a bárányokat öklelni kezdte és megtaposta és rakoncátlankodott. A bárányok Ura akkor a bárányt elküldötte és a kos helyett ? lett a vezet? és méltóságát is elfoglalta.

A kos harca.
Akkor pedig elment hozzá és beszélt vele és a kos rangjára emelte és a bárányok hercegévé tette. Ez alatt az id? alatt azonban a kutyák a juhok nyáját egyre szorongatták. Az el?bbi kos most üldözni kezdte a másodikat, mire ez elmenekült. Én meg láttam, hogy a kutyák a kost megrohanták és letaposták. A második kos azonban er?re kapott és a juhok derék vezet?je lett. Amíg elszenderült, igen sok bárányt nemzett. A méltóságban ?t igen kicsiny bárány követte és ez lett az uralkodó. A bárányok pedig feln?ttek és egyre sokasodtak. A kutyák, a rókák és a vaddisznók erre félni kezdtek és elbujtak. A fiatal kos pedig öklelte ?ket és a vadállatokat sorra öldöste, amíg ezek a bárányokkal szemben már tehetetlenekké lettek és t?lük semmit sem tudtak rabolni.
A ház pedig, amit a bárányok urának építettek, nagy volt, széles és tágas, magas tornya is volt. A ház maga alacsony volt, de a torony magasra emelkedett és a bárányok Ura a toronyban állott és terített asztalt tettek eléje.

A bárányok eltévelyedése.
Ugyanakkor ismét láttam, hogy a bárányok egy része eltévelyedett és mindegyik a saját útján járt és a nagy házat elhagyták. Ekkor a bárányok Ura néhányat közülük összehívott. Ezeket a többiekhez küldte és ezek a többieket elkezdték pusztítani. Csak egyetlenegy menekült meg közülük, ez hangosan kiáltozott és panaszkodott, hogy a bárányokat megölik. Ezt az egyet a bárányok Ura a gyilkosok kezét?l megmentette, felhozta hozzám és mellém ültette.
Ahhoz a bizonyos egyhez akkor sok bárányt küldött, hogy panaszt és bizonyságot tegyenek. Ezután pedig láttam, hogy miután az Úr házát elhagyták, teljesen eltévelyedtek és elvakultak. Az Úr pedig felidézte közöttük a vérontás szellemét. A vérontás okai azonban a bárányok voltak.
Az Úr pedig átengedte ?ket az oroszlánok, a párducok, a farkasok és hiénák karmainak és a rókák és a többi duvad karmainak. Az erd?k és a mez?k vadjai pedig a juhokat megtámadták és akit elfogtak, azt szétmarcangolták.
Akkor pedig láttam, hogy a nagy házból és a toronyból kilépett és amazokat az oroszlánok karmaira vetette, hogy az oroszlánok azokat széttépték és felfalják, ahogy ez a vadállatok szokása. S akkor minden er?mmel elkezdtem kiáltozni, a bárányok Urát hívtam és a juhok sorsát feltártam neki és elpanaszoltam, hogy a vadállatok szétmarcangolják ?ket. ? azonban mozdulatlan és közömbös maradt és örült neki, mikor látta, hogy a juhokat széttépik és felfalják és átengedte ?ket táplálékul a vadaknak.

A pásztorok megjelenése.
Akkor pedig hetven pásztort hívott el?, az el?bbieket el?zte és meghagyta, hogy a nyájat most ezek legeltessék. A pásztorokhoz és társaikhoz pedig így szólt: A mai naptól fogva mindegyiktek kötelessége a bárányok legeltetése legyen és azt kell tennetek, amit én mondok nektek. Én pedig szám szerint át fogom nektek ?ket adni és meg fogom mondani, melyiket lehet leölni és melyiket nem szabad elpusztítani.
Akkor pedig el?hívta a másikat és így szólt hozzá: Vigyázz jól és ügyelj arra, hogy a pásztorok hogyan bánnak a juhokkal, mert ezek többet fognak megölni, mint amennyit nekik megengedtem. Minden túlkapást és jogtalanságot, amit a pásztorok részér?l tapasztalsz, írj fel, hányat ölnek meg az én engedélyemmel és hányat önkényesen, engedelem nélkül és minden pásztorról külön írjad fel, hogy mennyit pusztított el. Számszerint olvasd meg nekem, hogy hányat semmisítettek meg és hány volt nekik megsemmisítésre kiszolgáltatva, hogy ez bizonyítékom legyen és a pásztorok minden tettét ismerjem, hogy számításukat ellen?rizzem, lássam, mit tesznek, megtartják-e a parancsot, amit t?lem kaptak, vagy sem. ?k azonban err?l mit se tudjanak. Írásodat ne mutasd meg nekik. Ne utasítsd ?ket rendre, csak írj fel mindent, mit pusztítottak el, minden pásztorról külön vezess könyvet és minden napjáról számolj be és aztán hozd fel hozzám és add nekem.

A pásztorok jogtalansága.
Akkor pedig láttam, hogy a pásztorok elkezdték a juhokat öldösni és többet pusztítottak el, mint amennyit szabad lett volna és a bárányokat átengedték az oroszlánoknak. Az oroszlánok és a párducok a juhok nagy részét elemésztették, a tornyot ledöntötték és a házat aláásták.
Én pedig a torony miatt és a ház miatt nagyon elszomorodtam és attól a perct?l kezdve már nem láttam, hogy a bárányok a házba járnak.
A pásztorok és társaik a juhokat átengedték a mez?k vadjainak és bizonyos id?közökben minden pásztor kapott egy-egy bárányt. Ezeknek számát pedig egymás könyvébe írták, mert ebben a könyvben tartották számon, ki mennyit ölt meg. És a megszabottnál sokkal-sokkal többet pusztítottak el.

A jegyz? beszámol.
Látomásomban láttam a jegyz?t, aki mindent felírt, hogy a pásztorok napról-napra hány juhot pusztítottak el és a könyvet a bárányok Urának felvitte, odaadta és pontosan elszámolt és megmutatta, kicsoda hányat ölt meg. A könyvet pedig a juhok Urának felolvasta. Az Úr pedig elvette t?le, elolvasta, lepecsételte és eltette.
Ezután pedig láttam, hogy a pásztorok a nyájat tizenkét óráig legeltették és akkor egyszerre három bárány visszatért és a romlásnak indult ház javításába fogott. A vaddisznók azonban munkájukban megakadályozták ?ket és miattuk a munka nem haladhatott. Mint azel?tt, újra építeni kezdtek és amit építettek, azt az épületet Magas Toronynak hívták. Ismét asztalt tettek a torony elé, kenyeret tettek reá, a kenyér azonban nem volt tiszta, hanem szennyes.
A juhok szeme azonban elvakult és nem láttak. A pásztorok szintén nem láttak semmit. Most a bárányoknak egyre nagyobb száma került a pásztorok hatalmába, a pásztorok pedig sanyargatták és széttépték ?ket. A juhok Ura pedig nyugodt és háborítatlan maradt, amíg a bárányok teljesen szétszóródtak. A pásztorok pedig nem védték meg ?ket a vadállatok támadása ellen.
Aki pedig a könyvet írta, felvitte, megmutatta a juhok Urának, felolvasta és a bárányok nevében kérlelte ?t, a pásztorok tetteit feltárta és a pásztorok ellen tanuságot tett. Aztán a könyvet az Úr mellé tette és eltávozott.

Az ég madarainak pusztítása.
Látomásomban láttam, hogy ilyen módon harminckét nemzedék vette át az uralmat a bárányok fölött, dolgát mindegyik elvégezte, mindegyik idejében legeltette a nyájat és mindegyik a maga idejében pásztorkodott.
Akkor pedig látomásomban láttam, hogy az ég madarai leszálltak, a sasok, a keselyük, a héják, a varjak és a madarakat a sasok vezették. Ezek pedig a juhokat megtámadták és szemeiket cs?rükkel kivágták és húsukat megették. A bárányok akkor kiáltozva panaszkodni kezdtek, mert a madarak sorra öldösték ?ket.
Amit pedig láttam, azon álmomban sírni kezdtem, f?ként a pásztorok miatt, akik a nyájat legeltették. Látnom kellett, hogy a kutyák és a sasok a juhokat marcangolják és a juhok csontjain még csak egy csepp húst sem hagynak. Még csontjaik is széthullottak a földön és a juhok egyre kevesebben és kevesebben lettek.
Egy ideig néztem, amíg huszonhárom pásztor a nyájat átvette és ezek ötvennyolc id?szakaszon át a nyájon uralkodtak.

Az ébredés kezdete.
És íme akkor a fehér báránynak utódai születtek és ezeknek szeme lassan megnyílt és ezek elkezdék a bárányokat felriasztani. A bárányok azonban mintha nem ismerték volna fel ?ket és hangjukat mintha nem is hallották volna. Olyanok voltak, mint a süketek és szemük semmit sem volt képes meglátni. Álmomban pedig láttam, hogy a varjak a bárányok közül egyet szétvagdaltak és felfaltak. Láttam, hogy a juhok közül néhánynak szarva n?tt, de a varjak a szarvakat cs?rükkel levájták. Egynek pedig igen hatalmas szarva n?tt és akkor a bárányok szeme kinyílt.
Mikor pedig szemük kinyílt, keresni kezdték a bárányt, és kiáltoztak utána. A pásztorok ezt hallva, mind odafutottak. Ennek ellenére azonban a sasok, a keselyük, a varjak és héják még mindig le-lecsaptak a juhok közé és elragadták és felfalták ?ket. A bárányok t?rték, de a kosok kiáltottak. A varjak akkor megtámadták a kost és megkísérelték, hogy szarvát letörjék, de nem bírtak vele. Hallottam, amikor el?jöttek a pásztorok, a sasok, a keselyük, a héják és buzdították a varjakat, hogy a kos szarvait törjék le, azok küzdöttek is vele és harcoltak vele, a kos pedig állta a küzdelmet és segítségért kiáltott.

A kos küzdelme.
Akkor pedig láttam, hogy eljött az az ember, aki a pásztorok neveit felírta és az írást a juhok Urához felvitte. Az ember a harcba beavatkozott és a kost megmentette. Feltárta, hogy ? kicsoda és a kosok segítségére sietett.
Láttam, hogy a juhok Ura haragra gerjedt és akik csak meglátták, menekültek el?le és a félelemt?l az ? színe el?tt mind olyanok voltak, mintha eszüket vesztették volna.
A sasok, a keselyük, a varjak és a héják pedig összegy?ltek és maguk el?tt terelték a mez?k valamennyi bárányát és együttesen mind segítettek egymásnak, hogy a kos szarvát letörjék. Az az ember pedig, aki az Úr parancsára azt a bizonyos könyvet megírta, a Pusztulás könyvét kinyitotta. Ezt a pusztulást a legutóbbi tizenkét pásztor idézte fel, akik a megengedettnél több juhot öltek meg, többet, mint el?deik.
Láttam, amint a juhok Ura hozzájuk lépett, a harag vesszejét kezébe vette és azzal a földre sujtott úgy, hogy a föld megnyílt, a vadállatok, a madarak pedig mind, ahányan csak voltak, ebbe a gödörbe mind belezuhantak. A föld pedig, amikor minden állat belezuhant, a mély gödröt önmaga be temette.

A kard és a trónus.
Láttam, hogy a bárányok nagy kardot kaptak és attól kezdve a mez?k vadjaival szemben ezt használni tudták, hogy azokat megöljék. A vadállatok és a madarak attól a naptól kezdve már nem menekültek el?lük.
Láttam, amint a kedves és szépséges földön uralkodói trónus emelkedett és a juhok Ura elfoglalta azt. A másik pedig el?vette a lepecsételt könyveket és a juhok Ura el?tt azokat kinyitotta.
Az úr pedig el?hívta a fehér bikák els? hét nemzedékét és megparancsolta, hogy ezek mindent tárjanak fel és mondjanak el arról az els? csillagról, amely a földre legels?nek hullott le. Azok pedig mindent feltártak. Az úr pedig ahhoz, aki a könyvet írta s aki a hét nemzedék nemzettje között az egyik volt, így szólt: Ragadd meg a hetven pásztort, akiknek én a juhokat átadtam s akik, bár meghagytam nekik, mennyi bárányt szabad megölniök, önkényesen többet öltek meg.

Ítélet a pásztorok fölött.
S íme akkor láttam, hogy valamennyiöket megkötözték és ott állottak az Úr el?tt. Mindenekel?tt a csillagok fölött ítélkeztek. B?nösnek mondták ki ?ket és elítélték ?ket és a kárhozat helyére kerültek. Sötét, mély helyre vetették ?ket, amelyb?l hatalmas t?zoszlopok csaptak ki. A hetven pásztort pedig b?nösnek mondták ki és valamennyiüket a tüzes szakadékba dobták.
Abban az órában pedig láttam, hogy a föld közepén az el?bbihez hasonló szakadék támad színültig tele t?zzel. És elhozták az elvakult bárányokat és b?nösnek mondták ki ?ket, ítéltek fölöttük és valamennyien a szakadékba kerültek és a t?zben meggyulladva égtek. Ez a szakadék a ház jobboldalán nyílott. Láttam, amint a juhok égtek és csontjaik is lángragyúltak.

A házat újra felépítik.
Fölkeltem, hogy lássak és akkor észrevettem, hogy a régi házat összeszedik, oszlopait egybehordják és a ház minden részét egybecsomagolják, kivitték az ország déli részébe és ott helyezték el.
És láttam, hogy a juhok Ura új házat hozott. Ez a ház az el?bbinél magasabb volt és az el?bbinek a helyén emelkedett. Minden oszlopa új volt, minden sarka új, sokkal nagyobb, mint a régi, amit összeszedtek. Ebben a házban valamennyi bárány elfért.
Láttam a többi juhot és láttam a föld állatalt és az ég madarait, amint leroskadtak és a nagy bárány el?tt leborultak és hódoltak neki és minden szavának engedelmeskedtek.

A házba minden állat visszatér.
Ezután pedig a három fehérbe öltözött alak, akik kézen fogtak és akik az el?bb engem a magasba ültettek, most levettek és a kos keze is megérintett és a három fehér alak a juhok közepébe letett, még miel?tt az ítéletet megtartották.
A juhok akkor mind hófehérek voltak és a gyapjújuk s?r? és er?s és tiszta volt.
A házban pedig minden bárány összegy?lt, minden bárány, akit elüldöztek és megöltek és egybegy?lt a föld minden vadja és az ég minden madara, az úr pedig örült neki, mert mindnyájan jók voltak és a házba mindnyájan visszatértek.

A kardot leteszik.
Láttam, hogy a kardot, amit a juhoknak adtak, letették és a házba visszavitték és az Úr színe el?tt lepecsételték.
Ezután valamennyi juhot egybehívták a házba és annyian voltak, hogy nem is fértek el.

A szemek kinyílnak.
Akkor pedig mindnyájuknak a szeme kinyílt és mindnyájan láttak és egyetlenegy sem volt közöttük, aki ne látott volna.
Láttam, hogy a ház igen nagy volt és tele volt. És láttam, hogy fehér bika született hatalmas szarvakkal és a rét és az erd? minden vadja, az ég minden madara félt t?le és tisztelte ?t.
Láttam, hogy valamennyiük fajtája megváltozik és lassan valamennyien fehér bikákká lettek. A legels? volt közöttük a hatalmas fehér bika a fekete szarvakkal.
A juhok Ura pedig örült neki és valamennyi bikának. Én pedig közöttük a középen lefeküdtem aludni és felébredtem és mindezt elejét?l végig láttam. És ez volt éppen az a látomás, amit láttam, mialatt aludtam.

Az álomlátás vége.
Amikor felébredtem, dícsértem az Igazság Urát és hálát adtam neki. Aztán pedig sírásra fakadtam és könnyeim nem álltak meg, csak amikor már nem bírtam tovább. Valahányszor odanéztem, mindig újra könnyezni kezdtem afölött, amit láttam, mert minden úgy fog történni, ahogy azt én láttam és az emberek tettei sorra elvonultak el?ttem. Azon az éjszakán pedig els? álmomra gondoltam és sírtam miatta és szívem megrendült, amiért ezt a látomást láttam. 
 
Inez 

Nyomtatható verzió

Kapcsolat Igazi Beavatás Útja Angyalforrás Angyalszív Egész-Ség-Ház Kalandtúra