A Tabula Smaragdina, egy szó, mint száz az ember "Istenné" válásának metamorfózisát írja le. Az alapkérdés az hogyan teremtheti meg az ember ÖNMAGÁT. Azt hiszem, ez a gondolat inkább Atlantiszról eredhet, mint Egyiptomból. (Atlantiszra honnan kerülhetett, ki tudja?)

Ha már a tapasztalatoknál tartunk ki kell emelni, hogy a Hermetizmus mint beavatási eljárás, milyen gyakorlati előnyökkel jár a mai kor emberének életében. Természetesen nem tanácsolnám senkinek, hogy olyan tapasztalatok birtokába kerüljön, amely esetleg félelemmel tölti el. Viszont igen is érdemes elválasztani a Tüzet a Földtől, a könnyűt a nehéztől, tudással, és szenvedéllyel, mindenkinek a maga szintjén. Számot kell vetni önmagunkkal, ha kell személyiség térkép segítségével amelyben kirajzolódnak azok a jónak, vagy rossznak tartott motivációs erők, amelyek mozgatnak bennünket. De ez önmagában, még kevés. Mindezt érdemes lenne állandóan észben tartani, ami nagyon nehéz, mert a mai élet az észbenntartásra nem nagyon alkalmas...De még az észbenntartás is kevés, mert meg kell tanulnunk saját motivációs erőinket végső soron TUDATOSAN a javunkra váltani.

Nos minden erőt a javunkra lehet váltani, még a "rossznak" tartott erőket is. "A földről az égbe emelkedik, aztán ismét a földre leszáll, a FELSŐ, és az ALSÓ erőket MAGÁBA SZÍVJA. Az uralmat az egész világ fölött így nyered el. E perctől fogva előled minden sötétség kitér." Ha a magam példájánál maradok, nagyon keményen megtapasztaltam azokat az erőket, amelyek a világot alakítják. Talán érdemesebb volna Lévi nyomán ezeket TEREMTŐ-, és TEREMTETT elvekre átkeresztelni. Most a két erő egyesítése van hátra. Erre is van "recept", mégpedig: "az átvitel varázslata." Az átvitel az amint fenn, úgy lenn alapelve szerint történik. Vagyis minden dolog hasonlatos egymáshoz, még a látszólag ellentétes dolgok is. Az ellentétek között létrejön az átválthatóság, amint megtaláljuk a harmadik dolgot, amely kifejezi a hasonlóságot. /Hamvas Béla nyomán/

Ezzel eljutottunk minden vallás alapjához. Atya-Fiú, összekötő, a Szentlélek. Ozírisz- Ízisz, Hórusz. Az emberben is megvan ez a hármasság, mégpedig ezer elnevezéssel, tudományos: tudattalan-érzelem, tudat, v. ego. Elég sajnálatos amúgy hogy a tudattalan úgy jelenik meg, mintha nem is az emberhez tartozna. Misztikus: Lélek-test, szellem. stb. stb. Szóval a kölcsönös áthatás törvénye szerint most kapcsolom össze azokat a tapasztalatokat, amit kaptam. ÖSSZEKAPCSOLOM, nem ÖSSZEKEVEREM. Mindenkinek azt ajánlanám (akit a mágikus beavatás érdekel), hogy találja meg a saját erőit bármilyenek legyenek is azok, ne féljen velük szembenézni, különböztesse meg őket (mert a megkülönböztetés = megismerés) végül kapcsolja össze őket tudatosan olyan technikával amilyennel rendelkezik.

Az erők egyesítésének két végeredménye lehetséges. Mindkettőt kétnemű lényként szokás megjelentetni a mágiában. Az egyik az Isteni Androgün, aki birtokában van a teremtés kulcsának, a létezés minden lehetősége a kezében van. Tisztában van önmagával, az őt alkotó minden energiával, amelyben helye van a feketének is. A másik lény a hermafrodita, amelyben az erők minden szabály és kontroll nélkül összekeveredtek. Az Androgün képes magához hasonló lényeket, és világokat teremteni, a Hermafrodita elsilányít, tönkretesz mindent. Az Androgün megvalósítja az Isteni rendet, ahol az egész megmutatkozik a maga teljességében. A hermafrodita maga a tökéletes zavarodottság, a káosz. Semmi sincs a helyén, az erők összecsapnak benne, és körülötte.

Azért kell a fekete energiát, mágiát élesen elválasztani a fehértől, (ez természetesen az intelligencia belső műve) hogy a helyére kerüljön. Még a gyerek is megtanulja mi a rossz. Hiszen ezért van itt. A fizikai sík igen jó tanpálya:-) Akinek fogalma sincs arról, hogy milyen erők alakítják a sorsát, az hogyan akar uralkodni felettük? Ez az ember egyik legfontosabb feladata, de nem a végső. Hermész: "Válaszd el a Földet a Tűztől a finomat a durvától nagy szorgalommal, és kitartással!" Tehát ezért lehetséges az, hogy a kelta őrzők, bár kijelentik, hogy igazából egyetlen erő, egyetlen mágia van (t.i. Az Isteni Androgün) de azután elkezdik taglalni annak RÉSZEIT, hogy minden tanuló számára világos legyen, az erők harmóniáját, és egységét nem adják ingyen...

Én olyan értelemben hívom segítségül Hermész mondatait, hogy a bennem, és a világban rejlő hihetetlen már már feloldhatatlannak tűnő ellentmondásokat elfogadható, TEREMTő egészként, harmóniában lássam. Ez a Nagy Mű. Itt tehát sokkal többről van szó, mint valamely kívánalom teljesüléséhez szükséges ilyen-olyan praktikákról, és azok alapelveiről, noha természetesen ezek megfelelnek a /tágabb/valóságnak. Én úgy látom, hogy a Tabula Smaragdina sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonít a hit ALANYÁRA, mint TÁRGYÁRA. Úgy is mondhatnám, hogy a cél nem a világ megváltoztatása, hanem a szemlélő újrateremtése, megváltoztatása.

Úgy vélem ezzel az indíttatással fogott hozzá minden nagy beavatott a munkához. Például az alkímista végső célja a bölcsek kövének előállítása, amit hol máshol találhatott meg, mint önmagában? Sokak szerint minden nagy alkímista fáradságos nehéz munkával, hite szerint eljutott a végső célhoz, és fizikailag is előállította az "ősanyagot", közben pedig a lelke megnemesedett, arannyá változott. Az a véleményem, hogy felgyorsult világunkban talán már nincs szükség az "edényekre", a fáradságos munkára. Olyan kegyeletteljes korban élhetünk, amikor az edény maga a világ, az eszközeink a gondolataink, és érzelmeink, és csupán elhatározásunkon múlik, vajon hozzáfogunk-e ezek megnemesítéséhez. Számomra ezt az üzenetet hirdeti többezer év távlatából egy ember, aki a legenda szerint eddig az egyetlen, aki munkáját bevégezvén végleg az angyalok között maradhatott...