| Düh |
Szikrázó fénypont,
vibráló csillogást ont,
felette ég tűz fényével,
gyilkos vulkán erejével.
Hirtelen ... |
| Úgy szeress |
Úgy szeress, hogy érezzem
minden lágy érintésben,
minden gyengéd pillantásban,
minden kimondott ... |
| Ima |
ASSISI SZENT FERENC
Uram, adj türelmet,hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni,
adj bátorságot, hogy megváltoztassam, amit lehet,és adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni. ... |
| Ismeretlen |
Olyan jó néha angyalt lesni,
s angyalt lesve a csillagok közt
Isten szekerét megkeresni.
Ünneplőben elébe menni,
mesék tavában megfürödni,
s mesék tavában mélyen,
mélyen ezt a világot elfeledni. |
| Az előkelő tél (részlet) |
Olyan halk és hideg idő van.
Halk és hideg, halk és hideg.
Hallani szinte suhanóban a gyöngyház égen a telet.
Selymesen száll ő rongyaink közt, s arcba legyez.
Bár semmi szél.
Ó, láthatatlan hűvös angyal – előkelő, gyönyörű tél.
Estefelé kitisztul néha, a csillagok kilátszanak.
S mint gyermekek állunk alélva egy nagy karácsonyfa alatt, amelynek ágát föl nem érjük, de gyertyás fénye ránk sajog.
Gyertyásan és csúfolva néznek a karácsonyi csillagok. |
| Wass Albert: Karácsonyi versek II. |
Elindul újra a mese!
Fényt porzik gyémánt szekere!
Minden csillag egy kereke!
Ezeregy angyal száll vele!
Jön, emberek, jön, jön az égből
Isten szekerén a mese! |
| Sz. Gábor Ágnes: Ballada |
Nem hull a hó, elbújt a Nap,
deres az utca, ködbe vész,
gyúrt párnán vagy boltív alatt
beteg koldus a szívverés,
s ki tényleg boldog, oly kevés
(céltalan pénz tölt sok zsebet),
S egyként sújt kincs vagy éhezés –
Ó, gyermek, nyújtsd ki csöpp kezed! |
| Assisi Szent Ferenc: IMA |
Uram, tégy engem békéd eszközévé,
hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek,
hogy megbocsássak ott,
ahol megbántanak, |
|
