Szellemi oktatás újév napján.
1899. január 1-én.
József, beszélömedium : állapot: "trance."

Békesség legyen veletek!
Az idő fogalma a szellemek világában ismeretlen. Az örökkévalóság nem ismer időt. Az idő nem marad nyugton s csak az ember kényszerítené korlátok közé, neki, ki az öröklétet felfogni nem képes szüksége van arra, hogy gondolatait és cselekedeteit ismert határok közé szorítsa, hogy őt annak tudatához juttassák. Az emberek időbeosztást alkottak maguknak, melyre az ő emberi voltuknak szüksége van, nehogy érzelmeiket, kötelességeiket és szükségleteiket egymás közt összetévesszék és keverjék.

Minden időszak, melyet az ember magának alkotott, egy-egy emlékeztető jele valamely életnyilvanulasnak, mely nélkül alig tűzhetne ki magának életczélt. Midőn a nap leszáll, az ember tudja, hogy egy nap múlt el s nyugalomra inti őt, s ha ismét felkél, tudja hogy egy új nap veszi kezdetét, friss tetterővel újabb munkára. Minden napnak meg van a maga előírása, minden hónapnak a maga terve és minden évnek a határozott czélja. Az ember kötve van az időhöz, ennélfogva szüksége van időbeosztásra is, s ha a természet kényszeríti, hogy az időbeosztásnak vesse alá magát, ne higyjétek, hogy ez nem a Gondviselés szándéka volna, ne higyjétek, hogy rátok, emberekre nézve a hónapnak csak az a jelentősége, hogy a Hold ez idő alatt a föld körül egyszer megfordult s az év nem jelent egyebet, minthogy a Föld befejezte körfutását a nap körül.

Ti emberek átélitek az egyik napot a másik után, hivatástok szerint, a Gondviselés által rátok szabott körülmények között. S ha a napokból hetek, a hetekből hónapok s a hónapokból évek lettek s a gépiesen egyforma munka többé-kevésbé meghozta gyümölcsét, akkor azt hiszi az ember az ő korlátolt agytevékenységével, hogy feladatát és kötelességét lelkiismeretesen betöltötte, mert egyoldalú felfogása szerint az ő életczélja abból áll, hogy hivatásának kötelességét híven teljesítse s még inkább abban hogy élvezze azokat az örömöket, melyeket magának és az övéinei nyújthat.

S így élnek az emberek gondolkozás nélkül, gépiesen a világban a nélkül, hogy arra a magas feladatra gondolnának, melyet e Földön teljesíteniük kell s csak látszólagos feladataikkal törődnek, melyeket maguk szabtak ki maguk elé. S tudjátok, hogy mi az oka ennek? Az, hogy az emberek csak földi s nem a lelki szemeikkel látnak, csak az agyvelejükkel s nem az Istentől adott lelkükkel gondolkoznak az, hogy minden jelenséget anyagias formáik szerint ítélnek meg, s nem annak szellemi jelentősége szerint. Nem törődnek azzal, hogy az életben nem azért vannak időszakok, hogy szabályosan és egyenletesen kövessék egymást, hanem azért, hogy intésül szolgáljanak az embernek, hogy egy perczre megállapodjék és számot vessen gondolataival, érzelmeivel és cselekedeteivel.

Minden legkisebb időnek meg van a maga jelentősége s ha beáll az est, s az ember bevégzett napi munkája után leteszi a szerszámot kezeiből, hogy fáradt testét megpihentesse, akkor kezdődik szellemének igazi munkája, akkor kérdezze meg magától, hogy a nap folyamán elvégezte-e mindazt, amit Isten törvényei szerint el kell-e végeznie, akkor lépjen lelkiismeretének ítélőszéke elé s vessen egy pillantást e csalhatatlan tükörbe, melyet a Gondviselés adott neki, amely az igazi képet mutatja, - amely megvesztegetlenül tárja fel előtte : mennyi jót cselekedett s mennyit mulasztott el. S minden reggel, midőn hivatásának szerszámát újra kezébe veszi és friss erővel a munkába indul, akkor ismét mondja önmagának: "Azért vagyok a Földön, hogy az anyagi kötelességeimen kívül szellemi kötelességeimet is teljesítsem. Igaz és becsületes akarok lenni, Atyám adj elég erőt hozzá!"

S ha e czél felé törtök és nap-nap után vizsgálat alá veszitek magatokat, akkor csak szétfoszló képét nyeritek munkásságtoknak, melyből ítéletet nem mondhattok, csak midőn az örökkévalóság porszeme, melyet ti emberek egy napnak neveztek, szűkebb keretben sorakozik egymás mellé s a ti számítástok szerint oly időszakot képezett. amely egy évet jelent s amely időszakban cselekedeteitek hatását immár észlelhetitek s a következményeit érezhetitek, csak akkor vethettek számot magatokkal, mert ti emberek csak az okozatok és hatásokból vagytok képesek saját tetteitek becsét és jelentőségét megítélni.

Egy ilyen egész év van ismét a hátatok mögött s felmerül a kérdés mennyi jót és rosszat, mennyi igazat és téves dolgot csele&172;kedtetek ez idő alatt ? Ez időszak ismét megállásra int, hogy elmélkedjetek, hogy egy pillantást vessetek belsőtökbe és számot adjatok magatokban arról, hogy mennyit haladtatok az utolsó ily állomástól mostanig? Hogy az Isteni törvény szerint éltetek-e ? Teljesítettétek-e Isten, magatok és embertársaitok iránt való kötelességeiteket ? és nyugodt, megelégedett pillantást vethettek-e az elmúlt évre ?

Boldog az az ember, aki bátran felelhet e kérdésekre s aki el nem vakított szemmel így szól magához : Megvizsgáltam magamat s nem vagyok megelégedve magammal. Igaz ugyan, hogy azon igyekeztem, hogy a rám szabott munkát a legjobb tudásom és képességem szerint végezzem el, de mégsem tettem mindent úgy, amint kellett volna. Sokat tévedtem, amit őszintébb önbírálat mellett elkerülhettem volna s egy némely dolgot elmulasztottam, mit csekély áldozattal megtehettem volna, de azért nem vesztem el bátorságomat, nem adom fel a harczot s nem hagyom el helyemet, melyet a Gondviselés jelölt ki számomra s a melyen hivatva vagyok gyengéimet és szenvedélyeimet s mindazt, ami törvénybe ütköző van bennem, leküzdeni. Boldog az, ki szigorú magával szemben és elnéző mások iránt, ki nem embertársait, s nem a körülményeket okolja mulasztásaiért, hanem önmagát, ki a hibát magában keresi s nem szépíti, mentegeti, nem hárítja át másokra.

Amit e téren egy év előttetek felmutathat, az egyéni dolog, de van egy közös feladatotok is, melyről egymás közt be kell számolnotok s e feladat abból áll, hogy felderítsétek azt az igazságot, melyben hisztek s hogy az igazságnak világosságát kivigyétek az emberek közé, hogy hitetlenségük homályát eloszlassátok. Összecsoportosultatok, hogy az igazság útjait kutassátok, hogy a tévely&172;gések békjóit lerázzátok, hogy tisztába jöjjetek azokkal a feladatokkal, melyeket e földön kell teljesítenetek, s hogy a kétkedők és tévelygők vezetői legyetek. Kötelességeteknek tartottátok, hogy nyíltan a világ színe elé lépjetek, hogy alkalmas módon és nyílt szavakkal küzdjetek meggyőződéstekért s magatokhoz vonjátok a jóindulatú embereke: A földet műveltétek, melyben az isteni magot hintettük el: a hitet a szerető mennyei Atyában, ki nem ismer ember és ember közt különbséget, mert hisz minden ember egyenlően az ő gyermeke; a hitet a túlvilágban, ugyanazon feladat szakadatlan tovább teljesítésében, amely már e földön az emberre van szabva s amelyet a szellemek országában is tovább kell folytatnia az örökkévalóságig; a hitet abban, hogy minden ember testvérünk s hogy kötelességünk egymást úgy szeretni, ahogy az testvérekhez illik.

E hit szolgálatában dolgozzatok s töltsétek be ezzel földi hivatástokat; de a hit - kedves testvéreim - csak absztrakt fogalmak az emberek előtt, csak eszme, melynek értelmét mindenki csak szellemi képessége arányában képes felfogni. Még az ugyanazon értelmi fokon álló emberek közt is eltérés van egy és ugyanazon eszme értéke és lényege felett a nélkül, hogy szavak vagy magyarázatok segélyével tökéletes megegyezést lehetne létrehozni, mert hisz az eszme csak relatív s nem abszolút meghatározható, s élettelen marad mindaddig, míg az emberi értelem által felfogható alakban nem áll elénk. Az eszme csak akkor elevenedik meg s lesz konkrét észlelhetővé, ha tett alakjában jelenik meg. E körülménnyel szemben az a ti feladatotok, hogy a tanítást, mit itt nyertetek, ne csak szavakkal és ma&172;gyarázatokkal igyekezzetek meghatározni, hanem arra törekedjetek, hogy látható alakba hozzátok s példák által öltöztessetek testbe.

A hitnek meg kell elevenednie érzelmeitek tisztaságától, nem szavak által, hanem azoktól a példáktól, miket cselekedeteitek nyújtanak. Tisztán kell élnetek, mint ahogy tanítástok mondja ; nemes szívűnek kell lennetek, midőn embertársaitokkal érintkeztek, telve jósággal, szelídséggel és elnézéssel s türelmet tanúsítanotok lépésről-lépésre. Hússá és vérré kell változtatnotok a hitet, mely bennetek lakozik, hogy mindenki, aki ismer és megfigyel titeket, felismerje a hatásokat, ame&172;lyeket a spiritiszta tanok gyakorolnak, amelyek lehetővé tették, hogy e hit segélyével a harag, gyűlölet, irigység, bosszú s gonoszság érzéseit kiirthassátok, hogy szívetek megnyíljék a részvét és szeretet számára Ha ti ezt cselekedeteitekkel bizonyítjátok, akkor lángnyelven prédikáltok s embertársaitok vonzódni fognak hozzátok és példaadástoktó1 megindítva, felismerik tanítástok igazságát. Nem szavakra, hanem tettekre van szükség, maga az élő tett bír meggyőző hatással!

Midőn most új időszakba léptek, gondolkozzatok arról, amit most mondottam. Fegyverkezzetek fel erős akarattal, hogy tettekkel bizonyítsátok az igéket, melyeket hirdettek, hogy a világ felismerje, kinek a részén van az igazság ? Ahol az igazság, ott a győzelem, mert az igazság a világosság s a világosság az élet.

Küzdjetek tehát testvéreim az igazságért, ne csak ajkaitok, hanem szívetekkel és cselekedeteitekkel küzdjetek, teljes erőtökből, küzdjetek főképp a leghatalmasabb fegyverrel, a melyet kaptatok, azzal az isteni szikrával, mit az atya rejtett belétek: - a szeretettel!