Sziasztok!
Irigykedem a tapasztalataitokra, nekem kicsit más tapasztalataim voltak. Én is érzékeltelek benneteket de szintén nem sikerült azonosítani ki kicsoda, inkább csak éreztem hogy velem vagytok. Kivéve Hajdúm mert őt ismét felismertem a vöröses köd energiájáról, ami határozottan eltűnőben/átalakulóban van. Nem is tudom legközelebb megismerem-e már :).
Bevallom mivel ismételten egy útkereszteződésnél vagyok az életemben, így én kicsit úgy közelítettem a meditáció felé hogy milyen úton induljak ahhoz hogy az Ő akaratát teljesítsem, milyen feladatot szán nekem. Ezután eszembe jutott néhány jó ismerősöm akik felől régen halottam, és akiket szeretek. Szóval ezt bár nem fentről jött mégis üzenetként értelmeztem, így mindenképpen fel fogom keresni őket. Aztán éreztem hogy mélyebbre megyek a meditációban, de hangi vagy képi tapasztalatom nem volt, csak gondolatok. Próbáltam a szeretetre mint érzésre koncentrálni.
Kicsit személyes így egészben nem írom le, de érdekes módon a gondolataim a szeretteim és az alkoholizmus köré csoportosultak. Erre még így sosem gondoltam. Pedig még ha nekem nem is volt soha gondom az alkoholizmussal sajnos a környezetemben több ember is van aki alkoholista, illetve két hozzám igen közelálló ember halt meg az alkoholizmus miatt (egyik 37 másik 45 évesen). Szóval lehet hogy ez egy üzenet volt, hogy bizony nekem dolgom van ezzel a kérdéskörrel. Valahogyan segíteni nekik. Persze megpróbálok én mindig segíteni, csak az nem olyan egyszerű, mivel ott indul a dolog hogy ők nem érzik azt hogy baj lenne. Van olyan idült alkoholista a környezetemben akinek már nincs sok hátra hogy vissza tudjon fordulni (sokak szerint már biztosan nem tud) és még mindig tagadásban él. Próbáltam arra is rájönni hogy milyen személyiségjegyeik vannak, de itt is nagy a szórás. Van erős, gyenge, okos, buta, szerencsés, szerencsétlen, szóval gondolom ez is valamiféle olyan betegség amit egyénileg kell kezelni. Szóval mindig amikor úgy érzem hogy én mindent megtettem, már hagyni szoktam a dolgot. Nem engedem hogy lelkileg belebetegedjek a tehetetlenségbe. Ahogy már máskor is írtam ha nem kérik, nem segítek. Ezt elsősorban nekik kell akarniuk.
Aztán később amikor már kiléptem jutott eszembe, hogy Hajdúm múltkori meditációja, ahol alapproblémaként ezt jelölte meg, még ha másfelé is mentünk. Szóval lehet hogy nem számomra volt üzenet, hanem az intés ellenére elmerültem a lelkében és az ő problémáit észleltem. Nem tudom fennállnak-e még. Mondjuk Hajdúm-ben biztos vagyok hogy le tudja ezt győzni, de azért mindenképpen figyelj rá, mert sok erős harcos belebukott már ebbe a harcba.
Pussz,
e

Kimaradt..

Szerintem most már engedjük el Zorát. Nem tudom részt vett-e a meditációban, de nem is érdekel. szerintem helytelen magatartás lenne a részéről - ámbár nem példa nélküli - ha látványos elköszönése után részt venne a programokon, miközben nem osztja meg a tapasztalatait. Úgy vélem ez ellentétes a portál értékeivel. Ha Ő szerinte ez belefér, ám legyen, váljanak egészségére a tapasztalatok, ha egyébként a kísérlet menetét nem zavarja.

Archeon

Sziasztok!

Én viszont majdnem elfelejtettem(!), hogy meditáció lesz. valami marhasággal foglalkoztam a gépen, amikor egyszercsak belémhasított a gondolat, ma van péntek! Ekkor már 22.06-volt, és már azt hittem elkéstem. Azonban még el tudtam érni résztvevőket, és persze elsősorban HajduM-et.

Amikor közelítettem felétek, egy fény-örvényt érzékeltem. Úgy éreztem, ti benn vagytok, tehát becsatlakoztam. Ez olyan érzést keltett bennem, mintha szélvészgyors körhintába ültem volna. Egyre nagyobb sebességgel forogtunk körbe-körbe és nem akart vége szakadni. Úgy döntöttem, HajduM-hez csatlakozom, aki egyszer csak "kirepült" a száguldásból, mintha parittyából lőtték volna ki. Az egyik fényhúrommal "kapaszkodtam" belé, más esetekben ezt a technikát akkor alkalmazom, ha együtt utazunk, és engem követnek a résztvevők. A mozgás hamarosan lassult, és ekkor hatalmas lángnyelvekhez hasonló fényjelenséget érzékeltem.

Ekkor azonban fura dolog történt. Mint valami kisebbfajta bomba, belémhasított a saját tulajdon intelmem a meditációt illetően: "A meditáció során elkerülendő, hogy valamely kísérletező belső valóságában elmerüljünk. Arra is felhívom a figyelmet, hogy könnyen valamelyik résztvevő Istenképével találkozhatunk." "Elengedtem" tehát HajduM-et, nem követtem tovább.

Ez után egyfajta csendes megnyugvás vett erőt rajtam. A fénytestem - ha lenne értelme annak odaát, hogy "testhelyzet" - vízszintesen hanyatt fekve /viszonyításképpen/ úszott valamiféle gömbbe, vagy gömb elé. A testemből áradó fehér energianyalábok csendesen úsztak körülöttem. /nem tudom, hogy kérkedésnek tűnik-e. Valamikor régen egyik utazásom során érzékeltem a hatalmas fény nyúlványokat, amelyek körülvettek, és amelyek szinte végtelen távolságba érnek. Nem teljesen szárnyak ezek, de majdnem. Aztán itt van most Erika "szabadító" meditációja. Úgy hogy úgy döntöttem igénybe veszem a nálamnál sokkalta tehetségesebb víziókat képi formában megjelenítő emberek munkáját. Ez lényegében alaposan szemlélteti, miféle belső valóságokkal találkoztam már. Ennek a kisfilmnek egyébként története van. - Még mielőtt valaki azzal vádolna, hogy előbb láttam a filmet, aztán megteremtettem magamnak annak képi világát, közlöm, hogy ez fordítva történt, és akik ismernek azok tudják, hogy nem szoktam ezoterikus témákban nagyon mellébeszélni - Szóval egy szabadító kísérletben éltem át hasonló élményt, úgyhogy például Berenice, valamint Rise érdekében tartott meditációkhoz képest Erika a tiéd könnyed kis ujjgyakorlat volt. Ebben a filmben ugyan a "gonosz szellemet" a tudatlan ember megszabadítja, de majd a képzeletetek segítségével azt is le tudjátok majd játszani, hogy előtte valaki megkötötte. :-) A valóságban természetesen nem teljesen így zajlanak az események, mert például csak szimplán kínozni egy lelket nem ildomos, egyszerűen el kell küldeni, el kell távolítani. Itt azért tegyük hozzá, hogy általában belső, szubjektív valóságokról beszélünk. Amit itt láttok, az csak szemléltetésre jó, éppen úgy, ahogy a kép sem tartalmazza a táj minden egyes részletét, csak egy átfogó képet ad róla. Ne felejtsük el, olyan világokról beszélünk, ahol a szavak, és 3 dimenziós jelképek hatalma véget ér.. http://www.youtube.com/watch?v=5sWnxMTEkGE

E kis kitérő után.. szóval valamiféle gömb elé úsztam, ahol lassan "álló testhelyzetbe" fordultam. A fényhúrok körülöttem teljesen hozzámsimultak, elmúlt a lobogás. A gömb pedig nem volt más, mint a "Mindent látó szem". Furcsa érzés volt előtte így lebegni. Nagyon apró voltam, fel sem tudtam mérni milyen hatalmas ez a szem. Érdekes módon nem éreztem sem mély elragadtatást, sem semmiféle katartikus élményt, de félelmet, vagy bűntudatot sem. Éreztem, hogy valami történik, de nem tudtam érzékelni pontosan, mi. Nagyon érdekes volt. Aztán eszembe jutott HajduM értekezése a kérésről, így hát hozzáláttam megfogalmazni az enyémet. Mindjárt Salamon királyra gondoltam, aki hasonló helyzetben bölcsességet kért, anyagi javak helyett. Ezért aztán én is így jártam el. /persze bennem volt az az érzés, hogy a kapott tudással bőven meg tudom majd teremteni - ha szükséges lesz - az anyagi javakat is :-) Már majdnem elindultam vissza, amikor még a szeretteimre is áldást kértem, különösen a gyerekeimre. Nagy bánatomra nem indult meg velem a Föld, nem ért el a megvilágosodás, a szent szellem sem szállt meg. De aztán rájöttem arra, hogy mit kértem, és abbana pillanatban tudtam, hogy a kérésem a fizikai tudatom átalakítására vonatkozott. Így, amikor visszatértem a fizikai testemhez, a pszeudo képmásom "kezét" a fizikai testem mellkasára helyeztem. No akkor aztán lett nagy sürgés-forgás energetikailag :-) Top élmény volt.

Hogyan értékelem a meditációt? Készséggel elhiszem, hogyha valaki azt állítja, hogy saját, belső valóságom Istenképével találkoztam. Mellesleg ez semmit sem vonna le ennek a találkozásnak az értékéből, vagy érvényességéből. Tény, hogy gyerekkorom óta úgy érzem, hogy valaki figyel. Gyakran képzeltem azt, hogy valamelyik lány akibe éppen szerelmes voltam lát engem a lelki szemeivel, ezért aztán igyekeztem neki látatlanban is megfelelni :-) No jó, milyen egy gyerek :-) De azért érdekes, hogy az érzés erről a figyelemről mindig bennem volt valahol. Talán nem Isten figyelt, talán csak a szellemvilágból tatottak "szemmel", és most ez így jelent meg előttem. Természetesen itt is a távlati eredmények határozzák majd meg a sikert, vagy a kudarcot.

Köszönöm az ötletet, és azt, hogy részt vehettem ebben az igen érdekes kísérletben!

Barátsággal: Archeon

Sziasztok!

Időben kezdtem a gyakorlatot, de úgy érzem elaludtam. Nincs emlékem.

Üdv, lepke

Tehát a dimenziók, mint az új struktúrák alkatrészei jelennek meg... Mint egy legó-vár. Minden dimenzió egy legó darab és abból építkezik az építő tovább...

Tehát a dimenziók, mint az új struktúrák alkatrészei jelennek meg... Mint egy legó-vár. Minden dimenzió egy legó darab és abból építkezik az építő tovább...

Annyit még, hogy a villogó fényekből struktúrák alakultak ki, abból konkrét alakzatok, majd a fényes alakzatokból összeállt folyosó... Ezzel is üzenet jött...

A különféle létsíkok, szintén létsík-alakzatokat hoznak létre... A struktúrák újabbakat és végeláthatatlan struktúrákat hoznak létre, és ezekben mindenhol létezések és létezők vannak számunkra elképzelhetetlen formai világgal!

Tehát más szóval. minden dimenzióban meghatározott struktúrák léteznek, de maguk a dimenziók is struktúrákat hoznak létre. Ebből adódik, hogy minden dimenzió kapcsolatban van minden más dimenzióval, és minden struktúra kapcsolatban van minden más struktúrával!

Sziasztok!

Tegnap 22 óra előtt pár perccel leültem, el lazítottam magam testileg, és próbáltam lelkileg is!

A neveteket mondtam magamban, és hamar ott is voltam köztetek!

Mindenki jelenlétét érzékeltem, sőt úgy éreztem, mintha Zora is jelen lett volna, de a hiányát érzékeltem. Vagyis az Ő helye üres volt, de úgy éreztem, mintha ott lenne köztünk, csak rejtőzködni kíván...

Mikor mindenki jelenlétét konstatáltam, elmondtam az imát (idéző szöveget).
Mennyei Atyánk, köszönöm, hogy megmutatod, miképpen közeledhetünk feléd...

Néhány pillanat múlva egy Hegyvidék felett találtam magam, csak halványan ugyan, de hatalmas lélekzetelállító látvány volt, (Mintha Jézus megkísértésénél jártam volna, mikor azt mondja az ördög: Enyém itt minden hatalom!) Néhány pillanat múlva ez a kép eltűnt, és fények közé kerültem, fényes, csillogó villogó formák közé. Geometriai alakzatok közé, amik fénybe borultak, mindenféle színben. Aranyban, sárgában fehérben főleg. Mindenféle alakzatok vibrálva váltakoztak. Háromszögek, négyzetek, körök, és mindenféle sokszögek. Egymástól elválasztva, rendkívül gyors vibrációval és az alakzatok rendkívüli változatosságával.

Ezután ezek az össze-vissza alakzatok meghatározott struktúrává alakultak, majd végül egyféle folyosó alakult ki belőlük, amibe berántott valami, és vitt befelé. Minden fényes csillogó, és gyors haladás eközben...

Közben egy nagyon "halk" intuitív hang? A végtelen világban a mi létsíkunk egy a sok közül. minden folyvást változik. Változnak a világok, a dimenziók. Minden háromszög egy létsík, egy négyzet egy másik létsík, az őket elválasztó vonal egy másik létsík... Közben villódzott tovább minden... És újabb Intuíció! Nem jó kérdés az, hogy hogyan közelíthetsz ahhoz, ami létrehozott, ami éltet, és ami a életteredet biztosítja, mert belőle vagy, benne vagy, és általa vagy a létezés minden pillanatában!

Arra biztatott a "megérzés", hogy valljam meg a bűneimet, nem is kell valakinek, csak szembesítsem magamat azokkal a hibákkal/energiamintákkal melyek akadályoznak a spirituális továbblépésben! Minden bele számít, nem csak az amit általában bűnnek nevezünk.

gyermekkori indulatok, haragok, bosszúvágyak, mert mondjuk a másik kisgyerek elvette a homokozó lapátomat, vagy bokán rúgtak, de Én nem adtam vissza, de akár a szülőkkel szembeni haragok, indulatok, és minden ami olyan energiamintát rögzített bennem, ami úgymond karmát keletkeztet...

Ez a villódzás elmúlt, és hirtelen egy katonai bázison találtam magam. volt ott egy körfolyosó, a szélén korlát, a korlátnál állt egy nő kezében egy csecsemővel... szemből egy ajtónyílásból fegyveres katonák szaladtak a nő felé és le akarták lőni. én ugrottam a nő felé, és a lába előtt estem hasra, fegyverrel a kezemben, és lelőttem a támadókat...

Ez a kép eltűnt, ismét gomolygó színek és változó formák kavalkádját láttam...
Nem történt semmi ezután, ezért elköszöntem tőletek, bár nem láttalak eddig benneteket, de ekkor eszembe-jutottatok.

És 22.17-kor kiléptem a meditációból!