Ez a történet egy látomással kezdődik. Nem tudom pontosan mikor rohant meg ez a bizonyos látomás, de döbbenetes ereje, és érzelmi töltése örökre emlékezetessé teszi.

Egyiptomi istenség, Osirisnek és Nepthhysnek fia. Eredetileg a temetkezésnek és a halottakról való gondoskodásnak istene, aki az elköltözöttek lelkeit/szellemeit a boldogság oázisába vezeti.

Ozirisz az egyiptomi Uszir, Wsir görögösített alakja. A természet termőerőinek istene, a túlvilág uralkodója. Plutarkhosz szerint a földisten (Geb) és az égistennő (Nut) idősebb fia. Testvérei: Ízisz, Nepthüsz (Nehebhut), Széth. Ízisztől született fia Hórusz. Ő volt a legősibb időkben uralkodó istenek sorjában a negyedik. Dédapja Ré, nagyapja Su és apja Geb hatalmát örökölte.

Az egyiptomi mitológiában a termékenység, a víz és a szél istennője, a nőiesség, a családi hűség, a tengerhajózás istennője. Ízisz kultusza nagy népszerűségnek örvendett Egyiptomban és messze Egyiptom határain túl, különösen a hellenizmus korában. A görög-római korban "ezerszeműnek" nevezték.

Thot szent állata az íbisz (általában íbiszfejű embernek ábrázolták és írópaletta volt a jelvénye). Mint asztrális istenséget a Holddal azonosították. Ré szívének tartották és a napisten mögött ábrázolták. A Későkorban "ezüst Atonnak" ("ezüstkorongnak" ) nevezték.

Hórusz istenség, (Hr, a "magasság", az "ég") az egyiptomi mitológiában sólyom a megtestesítője. Sólyom, sólyomfejű ember, akit szárnyas Nap alakjában ábrázoltak. Kiterjesztett szárnyú napkorong a szimbóluma.