Nem nehéz jel. Sőt, egészen világos. Minden létező a prima materiából készült. Valamennyiünket az tart össze, hogy ugyanabból az anyagból (anyából) vagyunk. Ennek a prima materiának manifesztálódnia kell és ez a megnyilatkozott Egység az Egyház.

A kép az Egyházat azért ábrázolja nőalakban, mert azt mondja, az Anyaszentegyház szellemi síkon ugyanaz az egység, mint ami anyagi síkon az anyatermészet, vagyis az anyaföld. Az Egyház gyermekei vagyunk. Az Egyház népfölötti és fajfölötti és osztályfölötti és nyelv fölötti egység. Aki csak egyetlen szemet is a népből, osztályból, fajból, nemzetből megtart, az magát az emberiség testvériségéből kizárja. Aki az Egyházból, a pozitív kettőből ki van zárva, örök viszályban, vagyis a negatív kettőben kénytelen élni.

Az Egyház vallásfölötti egység, ezért a történeti egyházat a vallásfölötti Evangéliumi Egyházzal nem szabad összetéveszteni. A héber hagyományban a kettő a Hohma (görögöknél Szophia), a mindent magába foglaló bölcsesség, látás és tudás. Az Egy teljes mása és tükörképe. Az ember ennek a Hohmának megvalósulása: a hasonmás. A történeti Egyház a tükör jegyében áll, de valamit mindig kihagy. Mint ahogy a történeti ember a személy jegyében áll ugyan, de valamit mindig kihagy. A személy és az Egyház megvalósulásának igénye és követelése külön is fennáll, de a kettő csak együtt és egyben valósítható meg. Az emberiség egységének jegyében a bölcs ember áll.

Akinek létkörében minden viszály felbomlik és a megegyezés megteremtődik. Az archaikus korban bölcsnek lenni hivatás volt. A történet korszakában a bölcsek el vannak rejtve. A közhiedelem pedig bölcsnek azt tartja, aki legfeljebb opportunista. Reálpolitikus. Persze ez is az Egyház jegyében áll, de részben negatív, részben fragmentális, részben komikus figura. A reálpolitikus gyáva, vagyis hitetlen. Az egész világ körülötte arról beszél, hogy minden egy, s ő nem meri elhinni. A reálpolitikus egyébként mágia nélkül akar kijönni. S a modern emberre semmi sem jellemzőbb, mint az, hogy ezzel még dicsekszik is.

A kettő mélyen mágikus jel. Az Egyben minden mágia együtt van a fény színtelen ragyogásában. A kettőben a fehér és a fekete mágia elválik. A fehér mágus a bölcs, aki egyesít, a fekete, aki elválaszt és ellentétet támaszt. Ezért a bölcs a víz jelében (Hohma, Szophia), a feloldás, a Hold jelében áll. A víz az első tükör. A víz az ősanya (prima mater). A Hold (Luna) az oldás (solutio) műveletét végzi. Ha a víz önmagában minden elemet feloldott, telítődik. Ezt a primordiális telítettséget hívja a hindu hagyomány prakritinek, az alexandriai görög gnószisz: Pléromának.

Végül is a Szophia (Bölcsesség, Egyház) jegyében mindenkinek meg kell oldódnia. A legmagasabb oldás-műveletek egyike, amikor az ember az őskor hieratikus tudását (scientia sacra) és a megváltás örök tudását (scientia aeterna) összeolvasztja. A tarot képén az Egyház térdén azt a könyvet tartja, amelyben a két tudás egyesül. Ez az életszentség könyve.