Főoldal Hírek Fórum Eseménynaptár Honlaptérkép Belépés
Főoldal > Fórum > Betegségek
A topik olvasásra nyitott. Ha hozzá szeretne szólni, kérem jelentkezzen be, illetve ha még nem tette meg, regisztrálja magát.

Sziasztok! Az utóbbi időben kezembe került néhány nagyon jó könyv ami a betegségek lelki hátterével (és asztrológiai vonatkozásával) foglalkozik. Ha vkit érdekel vmi gondoltam ebbe a topicba segíthetünk egymásnak kinyomozni a hátteret, hiszen ha már ismerjük az ellenséget könnyebb legyőzni :).
Egyenes időrend
1 ¤ 2 ¤ 3 ¤ 4 ¤ 5 ¤ 6 ¤ 7 ¤ 8 ¤ KÖVETKEZŐ
2014.03.18 05:05:21
Válasz #152 megjegyzésre
#153 ÚJ!
Nyilván más keretek között mutatná be ezt a koncepció!

Mindamellett, nem gondolom, hogy más lenne a tanítás belső lényege!
Az, hogy a földi világ, bármily szép is a számunkra az élhető élet szempontjából a legaljasabb lehetőségek közé tartozik, a mennyei létminőségekhez képes...

Tehát elsősorban egy viszonyt mutat be, és ehhez korabeli szimbólumokat használ, de ettől érthető még a lényeg.
2014.03.16 16:05:02
Válasz #150 megjegyzésre
#152 ÚJ!
ha ma lenne itt kozottunk Jezus es maszkalna akkor nem ezt az hasonlatot mondana tutira.

Ez megihletett:))

Ma úgy szólna a történet, hogy a tékozló fiú, miután mindenét elherdálta, elszegődött az útjába kerülő autószerelő műhelybe, és olyan éhes volt, hogy már a gépolajat is megkívánta volna. De nem adtak neki.

És akkor a mai kor papjai azt mondanák, ember, emeld fel a fejedet az olajteknőből, és az emberek nem úgy szidalmaznák egymást, hogy te rohadt disznó, hanem úgy, hogy te rohadt autó.....

Na jó, ez kicsit morbid:)
2014.03.16 15:49:23
Válasz #149 megjegyzésre
#151 ÚJ!
"A gondolat megbetegítheti a testet, igen, de az, hogy megállapítom, hogy olyan lelki fejlettség szintjén vagyok, mint az a bizonyos Fiú, az nem jelenti azt, hogy Én azonosítom magam a disznóval. Hát végig, mint emberről beszélek, de egy olyan állapotban lévő emberről, aki szinte csak azért nevezhető embernek, mert emberi teste van! "

Na itt már egészen konkrétan meg tudom közelíteni, amit mondani szerettem volna:)

Van különbség abban, hogy megállapítom egy példatörténetből, hogy hát igen, én is úgy állok a dolgokhoz, ahogy a történet szereplője, és ez egy reális helyzetértékelés (ha reális). Ebben nincs semmiféle önbecsmérlés, ezt megállapíthatom a szeretet nyelvén is magamról, elmarasztalás, ítélkezés, önostorozás nélkül is.

Vagy pedig elkezdek degradáló hasonlatokkal élni önmagammal vagy másokkal kapcsolatban, de ez már ítélkezés, önbecsmérlés. Egészen más az érzelmi tónus, az érzelmi hozzáállás önmagunkhoz. És ez az érzelmi tónus hat a lélekre, a pszichére, a testre, az egészre. Sőt, megkockáztatom, maga a lélek, a psziché van ilyen érzelmi állapotban. Ami nem annyira jó, és nem éppen a "transzcendenshez" közelítő állapot. Szóval én csak erre gondoltam:)
2014.03.16 14:27:09
 
#150 ÚJ!
Nagyon nyulik mar ez a retesteszta:)

En szemely szerint ertem mit is akarsz ezzel a hasonlattal mondani de valahogy engem nem erint meg annyira hogy akar egy napot is azon gondolkozzak vagy elmelkedjek hogy mit is jelenhet vagy mit akart ezzel aza bizonyos valaki kifejezni. Termeszetesen athelyezem a sajat ertelmezesi rendszerembe es ott raakadok az en nyelvemre:)
Gondolom azt sem szabad figyelmen kivul hagyni pont abban a korra jellemzokent irodott a diszno es valyu ha ma lenne itt kozottunk Jezus es maszkalna akkor nem ezt az hasonlatot mondana tutira.
Szabad gondolkodas szamomra a lenyeg.

En spkkal jobban kedvelem azokat beszelgeteseket ahol az emberek a SAJAT benyomasait es gondolatait kozlik es nem mindig csak az idezetek megmagyarazasaval tortenik a parbeszed.Ha az ember valoban meg akarja ertetni az O nezopontjat - egyebkent azt is meg lehet ilyenkor vizsgalni miert is ragaszkodik ennyire egyetlen egy szimbolumszeru magyarazathoz - akkor tud maskent is utat talalni ra.
Ha nem akkor viszont gyonyoruen kirajzolodik az hogy csak egy bizonyos gondolkodasi semat kovet mindig , sajnos...
Engem pl gyerekkorom ota abszolut taszitanak az egyhazak a vallasok hogy ezt es ezt kell csinalni hogy "jo" legyek.Az en nagy csaladom igen vallasos volt mindig gondolom azert szulettem bele hogy megadjam a konkrasztot:) En mindig inkabb a belso hangra hallgattam es a megerzeseimre.

A masik amit mar regota akartam irni mindig elhangzik a transzcendens tapasztalat elemeny.
Kinek mit jelent es milyen megnyilvanulast tarsitotok hozza?Milyen tapasztalat a transzcendens tapasztalat?Belso erzekekkel valo informacio gyujtest? Vagy egy nagyon Ero vagy energia aramlas vegig kovetese a testemben vagy a pszichemben? Bizonyos "szertartasok" betartasa utan tapasztalhato belso elmeny erzes?
2014.03.16 11:08:58
 
#149 ÚJ!
Jaaa értem.

A gondolat megbetegítheti a testet, igen, de az, hogy megállapítom, hogy olyan lelki fejlettség szintjén vagyok, mint az a bizonyos Fiú, az nem jelenti azt, hogy Én azonosítom magam a disznóval. Hát végig, mint emberről beszélek, de egy olyan állapotban lévő emberről, aki szinte csak azért nevezhető embernek, mert emberi teste van!

Ha nem tudom beazonosítani a helyzetem, nem tudok tovább lépni. Ha hazudok magamnak, akkor sem tudok. Inkább vállalom a tévedés lehetőségét, mert az arra mutat, hogy kiléptem abból a nem kívánt állapotból, és haladok a forrásom felé.

Igen, távolodok a fizikaitól és az is igaz, hogy meg kell élni, de az is igaz, hogy különféle állapotok működnek, van aki megélte már és távolodik, van aki éppen megéli, van aki mostanában kezd emberi létállapotba kerülni egyáltalán...
2014.03.16 11:02:50
 
#148 ÚJ!
Egy másik fórumon is ez a téma. Minő véletlen, amerre járok ez a téma :)

Ott fölmerült az ösztönökkel kapcsolatos kérdés. Ezt válaszoltam rá, ide is passzol


"Nem mindent az ősforrás teremtett.

A forrás teremtőket teremtett, az egész teremtés tehát sok forrás sokfélesége. Teljesen természetes, hogy különbségek vannak a teremtésben. A forma meghatározza, hogy milyen "minőségű" lélek hordozására képes, Erre írtam a kutya példáját lentebb!

Az ösztönök az a disznó vályú minőségű tudatállapot, amit a Tékozló története jelenít meg, tehát az az állapot, amikor a cselekvések egyáltalán nem tudatosak, hanem reflexszerűek, mint egyféle vegetatív állapot, amelyben nincs más cél, mint az önellátás, és a szaporodás.

Ebből az alapállásból, nem tekint a transzcendens éra felé. Az emberi forma, alkalmas arra, hogy olyan életet éljen, amely tudatosan keresi saját forrását, nem elégszik meg a puszta létezéssel, hanem kérdéseket tesz fel: Ki vagyok, honnan jöttem, minek vagyok itt, mi micsoda, és miért az ami, és hogyan működik? Mint a gyermek aki ismerkedik a világával és a miért kérdést végtelenszer fel tudja tenni.

Sajnos nem látok a lelkek világába, így minden amit róla mondok, fikció, egy elképzelés pusztán!
Azt biztosan állítom viszont, hogy a lélek fejlettsége azon mérhető, hogy mennyire tud eltávolodni az Én-től, és mennyire látja magát léleknek, egynek a forrásával!
Én és az atya egyek vagyunk ez minden emberre igaz, és ezt mindenkinek fel kell ismernie magában.
A forrásból kibuggyanó víz, ugyanaz mint az óceán, nem lehet más, nincs megszakítás, nincs különbség. A forrás és ami abból származik teljesen azonosak!"
2014.03.16 10:48:27
Válasz #146 megjegyzésre
#147 ÚJ!
Akkor biztos egy gonosz kis manó tette oda a nevetés jelet, nem te akartad:)

Hát nézd, ha úgy látod, úgy látod. Mindenki a maga szemüvegén keresztül lát.

Szerintem nem lehet különválasztani a lelket, a pszichét, az egót, a fizikai testet, egy egységként működik az egész. Egyik sem nélkülözheti a másikat a megnyilvánulásunkban, a létezésünkben. A fizikai test a lélek, a psziché materializált megnyilvánulása. És valahol azt írtad, a gondolat megbetegítheti a testet. Akkor egy önmagáról negatívan gondolkodó gondolatai nincsenek kihatással szerinted az egészre?

Ott látom egyébként a nagy különbséget a gondolatkörünkben, hogy te távolodni akarsz a fizikaitól, én meg azt gondolom, okkal vagyunk fizikai, biológiai lények, és nem távolodni kell ettől, hanem megtanulni, átélni, megtapasztalni a biológiai létezés adta megnyilvánulási lehetőségeket.

Csak a teljes elkülönültségérzetet, elfordulást kellene visszafordítani, vagyis nem kizárólag a fizikaira koncentrálni, kizárólag avval azonosulni, hanem felismerni az ebben a létezésben is meglévő kapcsolatot az egységgel, a fizikai mögött lévővel.

Szerintem elhagyni a fizikai létezést pont nem lehet a fizikaiság tagadásával, vagy attól való elfordulással. Bölcsességet, lelki érettséget nem lehet kizárólag szellemi úton elérni. Tapasztalatok, megélések kellenek a dolgok igazi megértéséhez. Nem véletlen, hogy az elfojtások nem vezetnek sehová. Az elfojtás, elfordulás valamitől eleve elhatárolódás egy lehetőségtől, hogy megismerjük, átlássuk azt, amit meg kell ismernünk, át kell látnunk, meg kell értenünk. És ha ez utóbbi megtörtént, meg tud változni a hozzáállásunk. Enélkül csak homokba dugjuk a fejünket, és onnan ácsingózunk a magasabb felé.
2014.03.16 08:58:28
Válasz #145 megjegyzésre
#146 ÚJ!
Nem szándékozom semmit nevetség tárgyává tenni!

De továbbra is azt látom, hogy fizikai megnyilvánulás alapján vizsgálódsz!
Ha ugyanis az ember pszichéjére nézve káros, ha disznó analógiát használ, akkor ez arra mutat, hogy a test, a fizikai, az egó szintjén vizsgálod és értékeled az embert.

Ha ugyanis lélekként gondolsz magadra, akkor teljesen mindegy hogy mivel szimbolizálod a megnyilvánulás.

Ha azt mondtam volna, hogy egy szép kellemes illatú virág vagy a mezőn, az tetszene nyilván, de az igazság szempontjából ez irreleváns, mert továbbra is a fizikai síkon vagyunk.

A tanítások szerint, van különbség az egyéni lelkek fejlettségi szintjei között, és ez a különbség leginkább abban nyilvánul meg, hogy milyen testi megjelenése van!

Még ha egy lélek pl kutyaként inkarnálódik, az sem mindegy, hogy pitbull lesz, vagy tacskó, hogy egy hajléktalan éhező kutyája, vagy arany tányérból etetett házi kedvenc...

Egy fejletlen lélek, nem tud megfelelően működtetni egy magasabb szintű testet. A kutya soha nem fog házat építeni magának, mert alkalmatlan a teste, de vajon ugyanez a kutya lélek, mit csinálna az emberi test adta lehetőségekkel?

Ha nem lélek szinten gondolkodunk, akkor nem is fogunk bele látni ebbe a világba.

Tehát az ember azzal, hogy emberi testben tudott megszületni, önmagában mutat az értékére, hiszen ez az állapot az első alkalmas állapot arra, hogy az Isten felé forduljunk, vagyis távolodjunk a fizikaitól. Gondolkodásban szemléletben... Ha még fizikaiként azonosítjuk magunkat, azzal eleve leértékeljük a létállapotunkat, legyen az azonosság disznó vagy mezei virág, teljesen mindegy ebből a szempontból!

Nem vádollak semmivel sem, az egoizmus megnyilvánul abban, hogy fizikai testként azonosítod magad. Én is, meg mindenki, de már tettünk egy-két lépést afelé, hogy ráébredjünk valós lényünkre, így az egoizmus egyre fogy és végül elfogy teljesen, amint praxis szintjén megtapasztaljuk, hogy mi is az , hogy lélek?
2014.03.15 14:53:01
Válasz #143 megjegyzésre
#145 ÚJ!
Nem hiszem, hogy félreértelek.

És aranyos tőled, hogy amit én írtam alább, átfogalmazva nekem magyarázod:) Avval meg nem tudok mit kezdeni, hogy leírom, miért NEM SÉRTŐ számomra valami, aztán te újra leírod, hogy ez számomra sértő.

"Az egoizmus itt viszi félre az embert, hogy fizikai lényként aposztrofálva magát rangsort alakít ki, miközben a valós létállapothoz, tehát a lélek világához viszonyítva ez egy kaptafa."

Na hát én épp erről beszéltem. Ha nincs rangsor, értelmét veszti ez a disznó-analógia. Ez a szimbólum csak egy rangsort, alacsonyabb rendűséget felételezve értelmezhető.

És szerintem rosszul látod. Nem én azonosítom magam a fizikaival. Sőt, ebben a gondolatmenetben még az is zavar, hogy abban sem lehet különbséget tenni, mennyire fizikai és nem fizikai egy ember vagy egy állat. Ugyanannyira. Az állat is egy nagyobb lélek fizikai megtestesülése, ahogy az ember is. Így aztán nem látom értelmét kiemelni egyet a sok egyenrangú közül, hogy az jelképezze a fizikai világot. Innen nézve az ember pont úgy jelképezi a fizikai világot, mint egy disznó, vagy egy fa.

Semmivel nincs közelebb a "transzcendenshez" egy ember, mint egy disznó, vagy egy méhecske, vagy egy giliszta vagy egy virág. Mindössze a tudatosság "fajtája" az, amitől különbözőek vagyunk. És az az egótudat, mellyel mi tudatosak vagyunk, bizonyos tekintetben sokkal távolabb vitt minket a "transzcendenstől", ahogy nevezed, mint az állatokat az ő tudatosságuk.

Szóval nem arról van szó, hogy nem értem az analógiádat, hanem arról, hogy abban, amiben én gondolkodom, nincs létjogosultsága egy ilyen analógiának.

De természetesen mindenki a maga gondolatkörében juthat előre:) És talán attól még más leírhatja a maga gondolatait is egy fórumra.

Azt meg szomorúnak tartom, hogy egoizmussal vádolsz és nevetség tárgyává teszed azt az indíttatásomat, hogy "aggódom" azért, mennyire rosszat tesznek magukkal (és az életükkel) az emberek, ha nem megbecsüléssel tekintenek önmagunkra. De felteszem, nem volt világos számodra, milyen egyéb gondolatkör van bennem azok mögött a szavak mögött, amit a disznó meg vályú hasonlathoz írtam az emberrel kapcsolatban:)

És igen, írtál sok mindent, de nem biztos, hogy van időm, vagy kedvem mindenre reagálni. Ezért arra szorítkoztam csak, ami konkrétan ahhoz kapcsolódott, amit írtam, de ez nem jelenti azt, hogy csak az foglalkoztat.
2014.03.15 13:10:52
 
#144 ÚJ!
Sziasztok!

HajduM, szeretném megköszönni ezeket az információkat. Számomra óriási jelentőséggel bírnak, mondhatni sorsfordító jellegűek. Szerintem ahhoz, hogy valaki az összefüggéseket jól értse, rendkívül tájékozottnak kell lenni a témában. Nem lehet azonban ezt elvárni mindenkitől. Hamarosan jelentkezem a sokkal alábbi hozzászólásom befejezésével.

Barátsággal: Archeon
2014.03.13 11:16:37
Válasz #142 megjegyzésre
#143 ÚJ!
Félreértesz...

A disznó a fizikai világot jelképezi, az atyai ház a transzcendenst, de ahogy látom, abszolút a fizikaival azonosítod magad, ezért sért a disznó analógia...

Miközben sért a disznó analógia, magasabb rendűként kezeled magadat, mint fizikai lény. Én azt mondom, hogy teljesen mindegy, mert a fizikai létsík maga a disznó annak minden aspektusával.
Az egoizmus itt viszi félre az embert, hogy fizikai lényként aposztrofálva magát rangsort alakít ki, miközben a valós létállapothoz, tehát a lélek világához viszonyítva ez egy kaptafa.

Amikor az egó működése alábbhagy, annak az a jele, hogy kezded magad Lélekként látni, és számodra is lényegtelen, hogy egyébként milyen fizikai megjelenésben van az a lélek, aki Te vagy valójában!
2014.03.12 22:14:08
Válasz #139 megjegyzésre
#142 ÚJ!
Értem mester. Akkor sajnos várnod kell, amíg felnövök hozzád szellemileg:)

(Te keverted bele az eredeti mondandómba az egoizmust, én meg leírtam, miért nem látom ennek kapcsolódását az egoizmushoz. Ebből azt kihozni, hogy engem csak az egoizmus foglalkoztat, hát, ha te érted ezt, akkor jó:))
2014.03.12 18:30:41
 
#141 ÚJ!
Ha beleszólhatok Hajdúm és Zora nyomozásába a feszültségek okáról, akkor szeretném megjegyezni hogy nekem feltűnt egy elejtett mondat Hajdúm valamelyik hozzászólásában. Hogy van a környezetében egy hölgy aki ugyanezt csinálja. Persze csak ti tudjátok ezt eldönteni hogy mi lehet az ok, de ez egy létező jelenség. Mármint hogy ha valaki emlékeztet valakire ahhoz ugyanolyan energiával állsz hozzá. Ha pl. olyan emberre emlékeztet akit szeretsz, akkor kapásból pozitív vagy, ha olyanra akivel nem jössz ki akkor negatív vagy. Van egy kolleganőm aki annyira gyűlöli a volt pasiját, hogy ha valakin ugyanolyan parfüm van mint amit az ex használt már gyakorlatilag arrébb áll, az meg aztán elképzelhetetlen hogy szóba álljon vele. Ha mégis így történik akkor bunkó vele, és ilyeneket mond hogy nem szimpatikus, meg rossz érzésem van vele kapcsolatban stb.... Pedig simán csak beskatulyázza az illetőket.

De ezek a hibás minták azért felismerhetők így tudatosan átléphetőek.
2014.03.12 18:22:53
Válasz #134 megjegyzésre
#140 ÚJ!
Buddha 4 létállapotából szerintem nekem mind a 4 megvan, és életkoronként változik az arány bennem. Mondjuk ebben a sorrendben változik. Szóval az első 3-nál ha túlzásba visszük akkor tuti hogy gond van. A negyediknél még nem tudom.
2014.03.12 18:16:46
Válasz #138 megjegyzésre
#139 ÚJ!
Ismét nem rövid írásomból azt emelted ki csupán, ami az egoizmussal kapcsolatos, tehát foglalkoztat ez a kérdéskör :)

Én végig egy szimbólumról beszélek, amit most már nagyon bőven kifejtettem...

Majd később vissza térünk erre, még nem készültél fel ennek a szimbólumnak a befogadására!
2014.03.12 14:00:50
Válasz #136 megjegyzésre
#138 ÚJ!
"Nem azt mondom, hogy Te vagy Én disznók vagyunk, és még csak önértékelésről sem ejtettem egy szót sem, és azt mondod téged nem irritál mások egoizmusa, miközben főként arra reagálsz, hogy te egy magasabb rendű lény vagy, mint egy állat, és ez nem tesz jót az önértékelésednek, ha állatnak fogadod el magad :) Ezért nem is fogadod el... "

Miért gondolod, hogy magasabb rendű lénynek tartom magam az állatoknál? Épp azok tartják magukat magasabb rendűnek, akik lealacsonyításként hasonlítják az embert valamilyen állathoz.

Az állatok bizonyos szempontból sokkal közelebb tudják magukat az egységhez, bizonyos szempontból akár példát is vehetnénk róluk:) A felfuvalkodott emberi egó képzeli felsőbbrendűnek magát a természet és környezete bármely más részénél, aminek ő ugyanúgy része, mint bármi más, csak más szereposztásban, másféle tudatfajtával. Meg vallási irányzatok, filozófiák épülnek ilyen "rangsorolás" eszmékre.

Miért fogadnám el, hogy állat vagyok, amikor ember vagyok?:) Mert emberek egy része ebben a sémában gondolkodik? Én meg nem ebben gondolkodom. És mint kiderült, a Bibliában sincs erről igazából szó, csak bele van képzelve. Akkor meg pláne miért kellene azok után mennem, akik épp így értelmeznek valamit, ahogy.

Félreértettél, az én önértékelésemet egyáltalán nem zavarja, ha valaki más engem állatokhoz hasonlít, amit nem tartok jónak, az az, hogy az ilyen disznóhoz hasonlítás célja a becsmérlés, és aki engem becsmérel, az nyilvánvalóan saját magát is becsmérli, és tudom, hogy ez neki magának nem válik hasznára. Úgyhogy se sértődésről, se egoizmusról nincs itt szó. De nem kell velem egyetérteni:)
2014.03.12 09:47:45
 
#137 ÚJ!
Valójában nem nehéz egy istent létrehozni. A védákban is olvashatjuk, hogy az isten nagyobbat hozott létre önmagánál...
Hogyan hozhat létre az ember nagyobban?
Úgy, hogy Létezik egy úgy nevezett morfogenetikus mező, ez minden megnyilvánult forma körül kialakul, ez a lélek, vagy egy aspektusa a léleknek, nem tudom pontosan, de a lényeg, hogy ha te egy másik ember lélek mezejébe kerülsz, akkor automatikusan egy új lélek alakul ki, ez lesz a Ti közösségi lelketek. Van is egy szép szavunk erre: Lelkesedik... Ez egyrészt jelenti azt, hogy valamit nagy örömmel inspiráltan fogad, de jelenti azt is, hogy éppen kialakul egy lélek körülöttetek.

Ezért beszélhetünk pl egyéni lélekről és kollektív lélekről. Egy ilyen új lélek-mező kialakul mondjuk egy busz utazóközössége körül is, de ha nem tartják fenn akkor hamar szertefoszlik. És hát nem tartják fenn, mert le föl szállnak, és aztán mindig változik, de ez újabb és újabb lélek-közösségeket alakít ki.

Ugyan így működik ez egy vallási közösségben is. Elég egyetlen karizmatikus figura, akire hallgatnak, és elkezdenek abban hinni, amit az hirdet, ahogy növekszik a tömeg, mindenki a saját lelki-mezejével növeli a közösségi lelket, és az történik, hogy ez a közösségi lélek, az egyének összes létinformációjával rendelkezik, miközben az egyén csak a sajátjával.

Ahol az ember figyelme, ott az energiája is: Ha tehát ezt az Isten meg is nevezik, és tulajdonságokkal ruházzák fel, valami módon kialakul egy személyiség is, amely már visszafelé képes kommunikálni az emberrel. Így az ember létrehozott egy Istent, amely aztán öntudatára ébredve, olyan elvárásokat fog támasztani az emberekkel szemben, amilyen elvárásokat az Őt létrehozó egyének hordoznak tudat alatt.

Tehát hogy milyen egy isten az attól függ, hogy milyen emberek alkotják az Ő hitközösségét! És a figyelem-koncentráció legerősebb formája természetesen az ima. Itt érthető, hogy miért tanítja azt-hiszem az Esszénus béke evangélium, hogy rontást hoz magára aki imádkozik, mert érdekes módon nem szabadulhat innen, míg egy isten imádata köti a fizikai léthez, ráadásul egy olyan lényt éltet, amelynél maga hatalmasabb, ha felismeri azt, hogy Ő az abszolút maga, tehát maga Brahman!

Itt érthető, hogy az upanisád miért írja, hogy az ilyen ember, az istenek házi barma, tehát áldozati állata, és a kör bezárul, hiszen nem lehet emberi lélek az, aki isteneket imád, hiszen az istenimádat törvényszerűen ide köti, és képtelen a valóság fel és megismerésére!
2014.03.12 09:40:12
Válasz #135 megjegyzésre
#136 ÚJ!
Ha egyensúlyt szeretnék megtartani, azt jelentené, hogy nem akarok tovább lépni.

"BRIHADÁRANYAKA-UPANISAD

9. Azt mondják, hogy az emberek a Brahman tudása révén a mindenséggé lehetnek.
De miféle tudás révén vált a Brahman a mindenséggé?
10. Kezdetben a világ a Brahman volt egyedül. Csak magáról tudott. Azt tudta csak:
A Brahman vagyok! A mindenséggé így változott. És amelyik isten felismerte ezt, az is a mindenséggé vált, éppen így a bölcsek, éppen így az emberek.
Ezt látta meg Vámadéva bölcs, amikor így kiáltott:
Manu '1' voltam egykoron, a Nap voltam egykoron! '2'
Ma is így van ez. Ha valaki felismeri: A Brahman vagyok! - az a mindenséggé válik, és még az istenek sem tudják meggátolni ebben. Mert ő a Lelke azoknak.
Ám aki más istent imád, és azt mondja: Más ő és más vagyok én - az nem bölcs,
hanem az istenek házi barma. '3'
Ahogy a házi barmok az emberek használatára
vannak, ugyanígy az istenek használatára vannak az egyes emberek. Milyen nagy kár az, ha akár csak egyetlen barom is elvész, hát még ha több! Ezért nem tetszik
az isteneknek, ha az emberek megismerik ezt a tant.

----------------------------------------
1 Az elsőföldi ember.
2 Lásd: Rigvéda, 4.26.1.
3 Értsd: áldozati állata.
--------------------------------------------- "

A kérdés tehát, ki az aki embernek tekinthető egyáltalán? Mert az ember maga az abszolút lélek, mely Isteneket képes teremteni, ha képes felismerni a maga valóságát. Ha az ember a lélek maga, akkor az isteneket éltető lélek is az ember, az istenek léte tehát az embertől függenek... "

Az egyensúlyra való törekvés az emberré válás folyamatának egy lépcsőfoka, nem végcél. Az állati lélek, még nem törődik ezzel. Ki nézek a tyúkokra, és nem csinálnak egyebet, mint esznek, isznak egész nap szaporodnak, este beülnek a helyükre, és ez mindig így van, míg élnek. Nincs kettősség, nincs egyensúly, rajtam múlik, hogy esznek-e vagy sem, ha nem adok nekik, akkor sem haragszanak stb...

Az emberi fejlődés folyamán az egyensúlyt el is kell hagyni, mert maga az ember a létrehozó és fenntartó... "Ma is így van ez. Ha valaki felismeri: A Brahman vagyok! - az a mindenséggé válik, és még az istenek sem tudják meggátolni ebben. Mert ő a Lelke azoknak.
"
Az atya és Én egyek vagyunk, Brahman a mennyei atya, ahogyan Jézus és Krisna az Ő legfőbb személyiségei, és mindkét személyiség oda vezet minket, ahová valók vagyunk, és végsőként fel kell ismernünk, hogy nem belőle vagyunk, hanem az vagyunk mindannyian! Én Te vagyok, Te Én vagy, Mi Ők vagyunk, mi mind az vagyunk!

Ez messze túl mutat az egyensúly dualista ideáján!

Az ember tehát, míg Istenimádó, és magát elkülönültnek tekinti, az Istenek áldozati állata... Nem azt mondom, hogy Te vagy Én disznók vagyunk, és még csak önértékelésről sem ejtettem egy szót sem, és azt mondod téged nem irritál mások egoizmusa, miközben főként arra reagálsz, hogy te egy magasabb rendű lény vagy, mint egy állat, és ez nem tesz jót az önértékelésednek, ha állatnak fogadod el magad :) Ezért nem is fogadod el...

Oké, de Én nem erről beszélek!

Én egy viszonyrendszerről beszélek, amelyben az emberi érettségű lélek, egyre inkább felismeri, hogy az a kis lángocska nem olyan, mint egy nagy láng, hanem Ő a láng. A tábortűzből kipattanó szikra ami begyújt egy élettelen fűszálat, pontosan megegyezik azzal a nagy tűzzel, amiből kipattant. Csak hát jön az életnek nevezett jelenség, és hatalmas rakás vizes fát rak rá, ami nagyon nehezen lobban lángra, a kis lángocska pedig azt látja, hogy Én egy ilyen farakás vagyok úgy látszik... :)

Állati értelemnek tehát azt nevezem, amikor a láng nem láng természetét látja, hanem azonosítja magát a farakással, és amikor azt mondják rá, hogy egy kicsit göcsörtös, akkor sértetten vissza szól, hogy ez nem túl jó az önértékelésnek, és minden más farakást óvva int attól, hogy göcsörtösnek érezze magát :D

De még mindig nem láng természetét látva, hanem olyan külsőségeken időzve el, mellyel Ő egyáltalán nem azonos!
2014.03.11 19:01:33
Válasz #127 megjegyzésre
#135 ÚJ!
"Teljesen világos, hogy ami nincs meg bennem, az nem hat rám, vagyis, ha valami hatással tud lenni az emberre, azzal bizony maga is bővelkedik, és az egoizmus egy ilyen nagyon domináns jelenség..."

Ha jól értem a burkolt megfogalmazást, az egoizmusom irritál, mert hogy a saját egoizmusod köszön vissza ebben. Csak ha ez ilyen egyszerű volna, akkor a tapasztalat alapján ezen a fórumon kizárólag mi ketten vagyunk egoisták, plusz engem nem irritál mások egoizmusa (vagy akár a te egoizmusod), akkor velem mi a helyzet ebben a képletben? Ezt most kérlek, ne vedd személyeskedésnek, másképp nem tudom konkretizálni a témát, ami egyébként egy nagyon érdekes témakör:).

Ne érts félre, valahol így működik szerintem is az ember, csak nem ennyire fehéren-feketén, sablonszerűen, sok minden színezi, árnyalja ezt a "kölcsönhatást".

Ebben a disznókérdésben nem fogunk egyetérteni:) Máshonnan közelítünk szerintem, azért. Nekem nem az evvel a problémám, idézőjelben, hogy sért ez a - szerintem emberi egó kreálta - értelmezés, hanem az, hogy beivódik a tudattalanba, és észrevétlenül, automatikusan épül be az ilyen hitet valló saját önértékelésébe, önbecsülésébe - meg még mások értékelésébe is.

Egy tudatalatti önbecsmérlés pedig nagyon rossz kihatással van egy ember egész életére, úgy, hogy észre sem veszi. Én csak ettől szeretnék óvni mindenkit, amikor ez ellen "ágálok":)

Amúgy értelek, csak szerintem nem biztos, hogy túlságosan ki kell sarkítani ezeket a dolgokat, mert akkor könnyen átbillenünk a ló másik oldalára.

Hát, a védantra szútra ezek szerint ezt mondja, Buddha meg például azt, hogy ne feszítsük túl a húrt.

Zóra meg a maga kis egójából azt mondja, próbáljuk megtartani mindenben az egészséges egyensúlyt:)
2014.03.11 11:49:12
 
#134 ÚJ!
Sziasztok!

HajduM gondolataival mélyen egyetértek. Máshol is írtam már, - azt hiszem pont neki - hogy Nitsche szerint az ember kötél, amit kifeszítettek az állat, és az emberfeletti ember közé. Ezért aztán igaz az állítás, néhány ember ezen az átmeneti úton még bőven közelebb van az állathoz, mint az emberfeletti emberhez. De most nem erről szeretnék írni, hanem a felemelkedés lehetőségeiről, amelyet egyébként sok vallás is célul tűz ki. Vagy inkább amelyet minden vallás célul tűzött ki :-) Ezzel a topic címének is megfelelek valamennyire :-)

Hamvas Béla a "Tabula smaragdina" című művében ír arról, hogy az ember a szellem-lélek-test hármasságából áll. A "tökéletes ember" - írja - "szelleme bűntelen, lelke értelmes, a teste egészséges." Ezzel szemben, ha szétnézünk a világban, akkor azt találjuk, hogy az ember szelleme bűnös, a lelke őrült, a teste pedig beteg. Ez a probléma nem újkeletű, már időtlen idők óta ebben az állapotban vagyunk. Pedig valamikor, nagyon régen, nem így volt. Történt valami, ami az embert "elrontotta", és a boldogtalanság állapotába "taszította". Nem tudjuk, mi volt ez az esemény, vagy történés, de a lényege nem is ez volna, hanem az, amit eredményezett.

Tehát, ha valami valaha jól működött, de aztán "elromlott", akkor ki kell javítani, vissza kell találni az eredeti létállapotba. Ehhez kínálnak a vallások egymástól sokszor csak lényegtelen apróságokban, máskor nagyon is lényegében eltérő utakat.

Ha már alább többször beszéltünk erről, vizsgáljuk meg a kereszténység felemelkedéshez való viszonyát. A kereszténység szerint az ember szelleme Istentől való, tehát ez határoz meg mindent. Azaz kiemeli a szellem-lélek-test hármasságából a szellemet, és azt állítja, ha a szellem "bűntelenné" válik, az maga után fogja vonni a lélek bölcsességét, és a test egészségét. A bűn nem azt jelenti - főleg az újabb értelmezések szerint - hogy azt elkövetve valaki megbüntet, és uram bocsá' a pokol kénköves tüzére vet minket, hanem azt, hogy a bűnök egyszerűen megakadályozzák a szellemet abban, hogy az igazán lényeges dolgokra koncentráljon.

A törvénytáblák első főbűnként az Isten-tagadást jelölik meg. Ez teljesen logikus. Ha valaki Istent tagadja, akkor soha az életben nem fogja keresni, helyette másra, lényegtelen dolgokra fog koncentrálni. A Biblia idejében élő népek, - valljuk meg - nem voltak kifejezetten agysebészek. Sőt, kifejezetten tanulatlan, mondhatni buta pásztorok voltak. Nem lehetett nekik szépen elmagyarázni, hogy a "bűn" tulajdonképpen egy hibás nézete a szellemnek, amely elsodorja őket az igaz természetüktől. Főleg az Ószövetségben találunk fenyegetőző, kénköves mennykőt küldözgető Istent, ez felelt meg az akkori tanítási módszereknek. Az Újszövettség már csak szimplán az "elkárhozás" lehetőségével riogat.

A drámai hangvétel tehát elsősorban a tanítók kétségbeesett kiáltása az egoizmusba fulladt társadalom tagjainak. A szívinfarktusban haldokló embert nem elég cirógatni, kemény áramütéssel kell sokkolni ahhoz, hogy magához térjen, és a szíve újra működjön. "Emeljétek fel a fejeteket a vályúból" azt jelenti, forduljatok el a lényegtelen dolgoktól, szakadjatok el a főbűnöktől, mert azok nem engedik, hogy igazán boldogok legyetek! Kiválóan írta ezt le HajduM, nem is akarom ragozni. A keresztség felvétele, a keresztény rítusok a vallás szerint biztosítják a bűnöktől való megszabadulást, és ezzel a szellemnek Istenhez való visszatalálását.

A folyamat az embertől viszonylag passzív befogadást követel. Azaz, különösebb erőfeszítés nem szükséges, egyszerűen csak úgy döntünk, befogadjuk a "Szent lelket", és tanítónknak Jézust választjuk. Az egész út - szerintem - itt félrecsúszik. Erőfeszítés nélkül az történik, amit látunk a kereszténység problémái között, azaz egyébként tróger életet élve, elég, ha heti egyszer meggyónjuk a trógerséget Istennek, oszt el van intézve. Ez a nagy keresztény vallások belső meggyőződés nélküli, külső rítusaiban érhetők tetten. Hogyan lehetséges az, hogy évtizedekig valaki pedofil állatként hirdeti az igét? Csak úgy, ha az Isten befogadásának belsőséges folyamata nem ment végbe, lényegi változás nem történt. Márpedig akkor nincs mese, a lélek is őrült marad, és a test is beteg lesz. Ettől a kereszténység nem véd meg.

Mi a helyzet HGY-vel, és a többi keresztény szektával? Talán ki lehet pipálni, hogy tényleg történik átlényegülés /legalábbis némely esetben/, és a szellem újra visszatalál Istenhez. Megszabadul a "bűnöktől", az ember életét nem fogja mérgezni a mohóság, a falánkság, a szexuális kicsapongások stb., és ezzel a boldogság egy lépcsőfokát elérheti. Én ismerek néhány ilyen embert, és valóban boldognak, kiegyensúlyozottnak tűnnek. Ám kívülről az is feltűnik, hogy tudatuk beszűkül. /Erika is rámutatott erre/. Már nem képesek másban gondolkodni, minthogy Isten jó, a Sátán rossz, és egész életük hátralévő részében a kettő közötti különbséget fogják kutatni, semmi egyebet. Nincs téma, nincsenek kérdések, az ember 1szerűvé válik, de nagyon. Tulajdonképpen ez megfelel a kereszténység eredeti felállásának, hiszen Jézus is azt mondja, a bölcsekkel nem tud mit kezdeni. A bölcs kérdez, válaszokat vár, elemez, és észreveszi a nyilvánvaló ellentmondásokat. Nem, a bölcs alkalmatlan a kereszténység kérdés, és vizsgálat nélküli befogadására. Aki pedig végül tényleg befogadja, és sikerrel alkalmazza, annak tudata beszűkül, azaz a lélek nem válik bölccsé, és ezzel a test nem válik egészségessé. A kereszténység útja tehát a szellem egyoldalú kiemelésével, és bűntelenné tételével nem megfelelő, és gyorsan hozzáteszem a szintén ezen az úton haladó többi világvallás például a mohamedán, és a zsidó, ugyan ebbe a csapdába kerül.

A keleti vallások más úton indulnak el. Azt mondják, "tedd a lelkedet bölccsé, és akkor a szellemed bűntelenné válik, a tested pedig egészségessé." Ez Isten tudatos keresésének útja. Az elmélkedés, és meditáció során a kereső az ember életének törvényszerűségeit feltárva igyekszik megtapasztalni a végső valóságot. Szeretném Buddhát, és annak tanításait példaként említeni.

Buddha azt állítja, hogy az ember a boldogságának keresése közben négy létállapotba kerülhet az inkarnációk során. Az első létállapotban az ember a boldogságát a testi folyamatok kiélésében keresi. Azaz élvezi az evést, ivást, meg többit :-) és ez ki is elégíti. Buddha nem mondja, hogy ez rossz, elítélendő, vagy letagadandó. Sokkal nagyobb együttérzéssel van a szenvedélyeiben elmerülő ember iránt, mint a kereszténység. Tudja, hogy ez a létállapot átmeneti, mert egy idő után rá kell jönnünk, hogy ez nem okoz hosszútávú boldogságot, sőt, tönkre teszi az embert. Lehet, hogy ennek felismerésére csak sok sok leélt inkarnáció után kerül sor, de arra is van példa, hogy egyetlen életen belül kiderül.. Ha pedig kiderült, az ember nem törekszik tovább csak a testi vágyak kiélésére, hanem továbblép. Nem ítélkezik a bölcs efelett, mert tudja, hogy azok, akik itt tartanak csak ráléptek az első lépcsőfokra, amit a ő már túllépett.

A második létállapotban az ember felismeri, hogy boldogságot okoz a számára, ha mások felett uralkodik. Ez a hatalom keresésének időszaka. Természetesen erről is kiderül idővel, hogy zsákutca. Hosszútávon nem okoz boldogságot a hatalom, sőt, annak időleges volta miatt teljesen értelmetlen vállalkozás. Ennek ellenére ez a létállapot is jó-néhány inkarnációt felemészthet, de itt is igaz, hogy sokszor egyetlen életen belül véget ér.

Ha a testi vágyak nem okoztak tartós boldogságot, sem a hatalom, és ezt már tudjuk, jön a harmadik létállapot a szolgálat. Másokat szolgálni azt jelenti, lemond az ember a testi vágyak kiéléséről, a hatalomról, és dicsőségről, és csak a szolgálat marad, amely boldoggá tehet, örömet okoz. A harmadik létállapotban az ember Afrikában embertelen körülmények között gyógyít, a dzsungel közepére kórházat, és missziós központot épít, háborúba megy, hogy mások sebeit bekösse. Ám ez sem segít. Ezért lép az ember az utolsó létállapotba, ahol rájön, az igazi boldogságot csak Isten keresésében találhatja meg.
folyt. köv.

Archeon

Nyomtatható verzió

Kapcsolat Igazi Beavatás Útja Angyalforrás Angyalszív Egész-Ség-Ház Kalandtúra
 
Mentáltest tisztító meditáció II
Találkozás a transzcendens valóságban
Ebben a kísérletben először is felújítjuk a meditációs összejövetelek ...