Sziasztok!
Azert van mas tanitas is.
Kinek kinek szajaize es felfogasa szerint.
Van aki azt hiszi el csak amit lat es megfoghat.
Kozben meg elhiszi,hisz nem latta,hogy vannak bolygok,fekete lyukak,van magnesesseg,az atom felbonthato stb.
Nem szabad eroltetni semmit sem.
Hisz a felig erett gyumolcsnek is mennyire mas az ize mint az erette.
Sokan lenduletessek fiatalossak itt ebben a vilagban is.
A kulonbozo teriteseknek en ott latom a hatranyat,hogy a jatekokba igyekszik "belekotni",es olyant mond,hogy amott jobb,ha igy meg ugy teszel.
Pedig az lenne az igazi,hogy azt mondja:ha ezt a jatekot meguntad,ha betoltekeztel kielegitettel akkor mutatunk szamodra mas lehetoseget,hogy felkeszulhess.Hisz ha valamibe fogni akarunk.legtobbunk eloszor felkeszul gondolatban esetleg eszkozokkel ra.
Van olyan ismerosom aki elveti ezen vilag letjogosultsagat es szuksegesseget es arra surget,hogy mikor szunik meg?
En jelenleg ugy latom,hogy nagy szukseg van erre a vilagra meg sokaig,ha nem is csak ebben a Fold nevu bolygoban gondolkodunk.
Hirtelen ennyi jutott eszebe a beszelgetesek soran.
Baratsaggal:Ferenc

Igen az utolsó mondatom talán félreérthető volt. Én is úgy gondolom ahogy te írtad. Inkább arra akart vonatkozni (tényleg nem túl szerencsésen) hogy anélkül halunk meg hogy megtapasztaltunk volna olyan dolgokat amiket ebbe az életbe terveztünk.

Erika utolso mondatahoz fuznem hozza.Hisz minden gondolatot tovabb lehet gorgetni,csak erdemes-e?
Eppen az lenne a lenyeg,hogy ne legyen visszaut!
Hogy ne kelljen a korforgasba ujraszuletni fizikai testbe.
Hisz sok helyen olvasom,es lehet megsem ertem?
Az ember alapvetoen nem fizikai test.
Az edeni allapot alapvetoen nem ez a fizikai sik lenne,amit most testben tapasztalunk.
Elfelejtjuk,hogy kiuzettunk...
Minden mester es guru vegso tanitasaban az szerepel,akkor leszunk igazan boldogok,ha kilepunk a korforgasbol.
Jezus is azt mondja ujja kell szuletni,mert ez a test nem orokli azt...
Tehat szerintem a lenyeg a mulandosag helyett az allandosag az igazsag keresese,megtalalasa,mert ez lenne a boldogsag.
Baratsaggal:Ferenc

Jó ha 85 évesen időskori érelmeszesedésed van (ami annak a jelképe hogy megmerevedtünk, nem "folyik" akadálymentesen az életerő a testünkben, leragadtunk egy v. több problémánál, nehéz a továbblépés stb...) akkor már elgondolkodik rajta az ember (ha még tud gondolkodni, bár szerintem nem véletlen hogy sokszor már nem tud) hogy most már sokmindent tett megpihenne egy kicsit. De egy ember nagyon sok lehetőséget rejt magában. Sokan nem is hisszük milyen nagy dolgokra vagyunk képesek, amíg lehet ezt használjuk ki. De ha úgy érezzük hogy vége (legyünk bárhányévesek) akkor pihenjünk meg és majd legközelebb megtapasztaltjuk azt is amihez most nem volt már elég erőnk. Mindenki maga dönt az életéről.
Egyébként nagyon jók azok a példák amiket az állatvilágból felhoztatok, de azért ne felejtsük el hogy erre is van ellenpélda. Az egyik volt kutyám például nagyon küzdött egy betegsége ellen. A hangsúly itt is azon van hogy az állatok ösztönös megérzik mikor mit kell tenni. Mikor kell küzdeni és mikor kell hagyni magunkat. De az utóbbiból nincs visszaút.

Valahol igazatok van, de nem minden esetben. Ezért írtam azt hogy szerintem minden esetet külön kell vizsgálni. A betegségek többnyire jelzések számunkra hogy rossz úton haladunk, rákényszerítenek vmi olyan megtapasztalására amit ki akarunk kerülni. Gyakorlatilag minden betegségnek van lelki háttere. Nem mondom hogy minden betegség lelki okok miatt alakul ki, de a nagy többségük pontosan. Nem azért születtünk meg hogy meghaljunk, hanem azért hogy minél több tapasztalatot gyűjtsünk és hogy fejlődjünk. Lélekként nem élheted át úgy a szenvedést a korlátokat mint emberként. És ha ezek nincsenek akkor sok tapasztalat hiányozni fog belőled. Lélekként is az EGÉSZségre kell törekedni. Szerintem pont ez az amiért megszületünk hiszen az egészben benne van a főldi élet gyönyörei/gyötrelmei is. Ha halálos betegséged van én inkább azt javaslom hogy nézd meg először azt hogy mit üzen Neked ez a betegség, és ha van még erőd akkor küzdj és ismerd meg ezeket a tapasztalatokat és akkor ezzel már nem kell a következő életedben bajlódni :). Ha túl vagy rajta akkor több leszel. Kérdezz meg bármely túlélőt, sokan elmesélhetik hogy betegségük nélkül nem lettek volna képesek ilyen gyökeres változásra, és most nem élnék azt a teljes életet amit már nem cserélnének vissza a régire.

Kedves Nova!
Koszi,hogy valaszoltal felvetesemre.
Vegul is az illuziovilagban minden a tulelni parancsnak engedelmeskedik.
Azonban en kisse maskepp latom az elrendezest.
Az allapot vilagaban nincs valtozas es mozgas.
Az en szellemisegem ott tartozkodik es unatkozik.
Ezert figyelmet ide a valtozo illuziovilagba iranyitja.
Vegul annyira belemerul ebbe a letbe,hogy elfelejtkezik arrol,hogy O kulon elo.
Elo es meghalhatatlan energiaminta.
A mozgas vilaga azonban mas,ami persze nem csak ez itt,hanem a masik sikok is,ahol szinten van mozgas.
A szellemisegem kimerithetetlen energiaforras birtokosa a nem megnyilvanultbol,igy pazarlasrol en nem irnak.
A fokuszalashoz testek felepitesehez es fenntartasahoz szukseges energia minimalisnak tekintheto az egeszhez kepest,es nem is igenyel nagy odafigyelest.De honnan van ez a bizonyossag?
Nem tudom megmagyarazni,csak erzem!
Erzem,hogy en nem az vagyok aki a tukorbe bamul reggelente,ha bamul...
Jezus tobbszor is mondta:miert feltek?Mit aggodalmaskodtok eletetek felol?
Az Egyhaz is egyre inkabb abba az iranyba nyit,hogy a halalunkkal nem szunik meg eletunk.
Akkor honnan lehet bennunk a betegsegektol halaltol valo felelem?
Nem-e valaki belekontarkodott ebbe es a jatekunkba irigysegbol?
Hogy az "eletunkert",kuzdjunk es harcoljunk barmilyen aron?
Ugyanakkor megfigyelhetem az Iszlam tanitasaban,hogy olyan szuggesziot tud teremteni,hogy Te csak halj meg az eszmeert,es a paradicsomba jutsz.Es lam sokan felrobbantjak magukat.
Sem nyiltan,sem burkoltan nem lehet ongyilkossagra buzditani senkit sem,igy ezt en sem teszem es senkit sem biztatok erre.
Hisz ezzel mas jatekat tennem tonkre,hitet sertenem abban,hogy elhetek,ha segitseget kerek mastol.
Jezus mondhatta volna,hogy oljuk meg a vakokat benakat betegeket,helyette ideiglenesen meggyogyitotta oket,hisz tudjuk csak ideiglenesen,de ezzel az iranyultsagukat is befolyasolta-szerintem-.
De nagyon belem egett az az intese:ne attol tartsatok aki a testet meg tudja olni...
A teljes igazsag birtokaban nem vagyok,de azert jo velemenyt cserelni itt is.
Baratsaggal:Ferenc

Helosztok!

Ferenc az írásod végéhez még a macskaféléket tudom említeni, amik a legnemesebb állatok szerintem, ami a halálukon is látszik.
Az a fajta állat ami vagy "harcban" hal meg (vagy utána a sérülésektől), vagy elvonul mindenkitől és valahol "elalszik". Nekem mindig is szimpatikus volt ez a fajta önmagával és az élet minden velejárójával (halállal is), szembe néző élőlény. Szerintem ez nem csak ösztön, hanem teljesen előre tudja, ha természetes úton történik a leépülés. Az oroszlánoknál a túlkoros egyedet a többiek el is "küldik", (mert csak lassítja őket) ez az első jele ott a vég kezdetének. (Mert ők nem játszadoznak feleslegesen az energiáikkal, mivel a túlélésük múlik rajta.)

Egyébként épp aktuális téma nekem ez, mert most vagyok túl egy "gyorsan" lezajló, de elég súlyos betegségen.
A betegségeknek is azért más módozatú lejzajlásai lehetnek. Tehát ha valaki mondjuk még "életerős" és hirtelen jön egy komolyabb betegség ami veszélyes de gyógyítható, de mondjuk ő ennek ellenére nem tenne semmit, mikor tehetne az inkább az energiák pazarlása.
Vagyis ugye oké, hogy valaki az elkerülhetetlennek tűnő dologba belenyugszik, na de ettől még a természetes küzdés az szerintem eleve minden betegség velejárója. Maga az immunrendszerünk is így működik és ez által erősödik, fejlődik alkalmazkodik.
Vagyis ha a beteg lát valami reményt a felépülésre, akkor szíve joga úgy dönteni, hogy igen akkor én meggyógyulok, hátha ki tudok még hozni valamit ebből az életéből.

Mert az önkéntes "feladás" az valamilyen szinten öngyilkosság, persze csak ha lenne más lehetőség is az elkerülésére. Az öngyilkosság pedig ugye nem más mint menekülés. Valamint valamilyen szinten tiszteletlenség is az élettel szemben. Mert mi itt mindent "kapunk", ahogy a testünket is és az azt tápláló (energiát, élelmet, érzéseket, érzeteket, eseményeket....) dolgokat is. Ha valaki ezt nem veszi észre és nem tartja akkora tiszteletbe, mint ami valóban kijárna ennek az "ajándéknak", az nem is szeret igazán (max önmagát).

Sziasztok!
En a betegsegek temakorhoz annyit szeretnek hozzaszolni,hogy igencsak latom a hit hianyat.
A minden aron valo eletbentartasnak nem vagyok hive!
Eppen azert nem,mert nincs olyan,hogy halal.
Persze elismerem,hogy sokan ezt nem tudjak feldolgozni,elfogadni.
Pedig hany tizzer ev tapasztalata,vagy tapasztalatok elfedese?
Mar akkor ereztem mesterem tanitasabol valamit mikor azt mondta:ha kiderulne halalos beteg nem kuzdene,hanem elfogadna es elne ugy mint addig,de tobb boldogsagot okozva maganak es masoknak.
Hisz vegul is mindannyian "halalos betegek"vagyunk,kinek kinek nehany ev vagy evtized erejeig...
Tehat en megfogadva mesterem tanacsat,mar most igyekszem ugy elni,hogy minel tobb boldogsagot tudjak okozni magamnak es masoknak.
Hisz,lehet tehetem itt egy hetig vagy egy evig?
En sajna ugy latom,hogy kozulunk sokan mar a betegseghez es az emberhez melto halal lehetoseget korlatozzak!Onzosegukbol kifolyolag mondjak azt,hogy neked eddig meg addig kell elned!
Ha belepusztulsz akkor is...
De teszik mindezt tudatlansagbol es hitetlensegbol.
En tanulmanyoztam egyes nepcsoportok viselkedeset a halalhoz kapcsolodoan.
Bizony a szekelyeknel ismert volt az hogy aki mar megelegedett az elettel elvonult a "budosbarlanghoz".
De ismert dolog ez Japanban is,ahol az idos kivonult a csaladi feszekbol egy bizonyos helyre meltosaggal meghalni.Pedig ott ugye tradicionalisan osszetarto csaldok vannak...
De mindezt tapasztaltam Indiaban is az igazi mestereknel.
Mikor befejezte tenykedeset elvonult a vilagtol,meltosagban.
Es az allatvilag?
Afrikaban az elefantok is meltosaggal vonulnak el meghalni.
Hat hirtelen ennyi jutott eszembe olvasva a velemenyeket.
Baratsaggal:Ferenc

Én sem vagyok híve a feladásnak. Anno én is megkönnyeztem a TV-ben azzal az anyával készült interjút aki megölte a gyermekét. Nem hiszem hogy én képes lettem volna rá, bár nem biztos hogy én gondolom helyesen. Valóban az ember mint Mágus sokra képes. Csak kicsit kezdenek elmosodni a határok ember és isten között. Tudjuk nagyon jól hogy akár a mágia akár a tudományok segítségével képesek vagyunk "isten"-t játszani. De jól tesszük-e? Lehet-e valaha olyan tökéletes a tablettás C-vitamin mint pl. a paprika vagy a citrom?. Lehet-e olyan tökéletes plasztikai sebészet segítségével az általunk tervezett test annál amit isten adott nekünk? Tudjuk-e hogy mi a helyes, vagy mi a jó számunkra? Ha feltámasztunk egy embert vajon az ugyanolyan marad-e? Szerintem ezekre a kérdesekre nincs egyértelmű igen v. nem válasz, így nem lehet rá törvényt sem hozni. Ha beteg vagy akkor a megnövekedett vitaminszükségleteidet a gyorsabb gyógyulást elérheted a vitamintabletták által, ugyanakkor ha a mindennapi hosszútávú életben használod őket akkor a segédanyagok miatt többet ártasz mint használsz a szervezetednek. A zöldség-gyümölcsöket nem hagyhatod el. Természetellenes. Ha valakit vmi baj ér, ha vmi elromlik a szervezetben azt már legtöbbször könnyen tudják orvosolni. Visszavarják a leszakadt kezet-lábat, új csípőcsontot tesznek be stb... Ugyíanakkor az egyre több plasztikai szörny a legtöbb emberben undort vált ki és csak nézünk értetlenül hogy egyébként gyönyörű emberek hogy eltorzították magukat. Természetellenesek lesznek. A kártevő rovarokat felfalják más rovarok így megóvják a termést, ha locsolunk, gondozunk akkor nagyobbra szebbre nő a termés. Ugyanakkor sokkal kevesebb idő és munkaráfordítással megölik ugyanezeket a rovarokat a mérgek míg más vegyszerek a terményt teszik még nagyobbá és tökéletessé. A mezőgazdasági forradalom hatására sokkal kevesebb lett az éhező, a Földet viszont kiszipolyoztuk és egyre erősebben nitráttal szennyezet amit már vizeink és terményeink szennyezettségében is jelentkeznek. Mivel kevesebb lett az éhező megnőtt a népszaporulat és hiába dupláztuk meg a termést ha a népesség is megnőtt. Most megint ott vagyunk hogy vagy jön megint vmi "forradalmi" újítás vagy milliók pusztulnak éhen addig amíg ez helyre nem áll. (Egyes előrejelzések szerint akár néhány éven belül 3x-osára emelkedhetnek az élelmiszer árak, bár már most is érezzük szerintem mindannyian hogy egyre többet hagyunk a boltba egyre kevesebb élelmiszerért). Vajon jó ötlet volt a műtrágyázás? Valahogy ugyanígy vagyok az újszülöttek újraélesztésével is. Van egy határ amikor az egész már természetellenesnek és erőltetettnek tűnik és a nagy küzdelemben nem látjuk hogy rossz irányba haladunk. Nemrégiben ollvastam egy nem magyar házaspárról (már nem emlékszem hol történt azt hiszem Angliában) hogy ültek az inkubátor mellett és amikor megint elmentek az életfunkciók nem szóltak az orvosoknak. Hagyták meghalni gyermeküket. Akkor úgy emlékszem hogy már 3x élesztették újra a babát és 5 agyvérzése volt. Én őket is meg tudom érteni, meg tudom érteni az anyát is a TV-ben, azokat is akik küzdenek gyermekükért. Itt mindenkinek aki ilyen helyzetben kerül szerintem egyénileg kell mérlegelnie hogy mi a helyes, és azért imádkozni hogy helyes döntést hozzon. Mi ezt nem láthatjuk az érintettek viszont biztosan megkapják az "infot" hogy mi a helyes. Kérdés csak hogy meghallják-e. Az elfogadás nagyon-nagyon nehéz tud lenni.

Sziasztok!

Erika kérdésével kapcsolatban: Miért akarunk mindenáron életben tartani egy újszülöttet?

Szerintem azért, mert mindenki megérdemel EGY ESÉLYT, az életre. A életet nem biológiai eseménynek kell tekinteni szerintem, hanem a cselekedeteink összességének. Mert azok vagyunk, amilyeneknek teremtjük magunkat adottságainkkal összes tehetségünkkel, mindenünkkel amink van, és amit megszerezhetünk a szabad akarat törekvése révén. Egy gyermek, aki elkezdi az életet, azért kezdi azt el, hogy magán, és környezetén változtasson, hogy amint azt a mágus mondja:"cselekedetei révén jó, vagy rossz művet hozzon létre." Nem dönthetünk senki helyett. Egy gyermek éppen úgy lehet tömeggyilkos majdan, mint sok életet megmentő mester, vagy sok ember gyönyörűségére alkotó művész. Nem tudjuk, nem tudhatjuk, hiába fürkésszük válaszokért a csillagokat. Csak azt tudjuk, esélyt kell kapnia.

Én végigéltem, hogy küzdöttem egy életért. Mindent megtettem érte. Törekvésem nem volt hiábavaló. De ha hiábavaló lett volna és tudom előre? De ki tud előre bármit is? Akkor nem küzdöttem volna érte? Egy anya vízbe fojtotta a súlyosan beteg gyermekét, akit szétrágott a fájdalom, és aki könyörgött azért, hogy tegye meg. Elitélték, azt hiszem. Mit tettem volna a helyében? Különösen azzal a tudással, hogy bármi lehetséges!! Egy ember fájdalmát "elvenni" egy halottat feltámasztani, ez mind mind lehetséges. De vajon meg tudom-e tenni?

Egy fiatalon elhunyt barátom temetésén azt a mondta a pap: "Isten útjai kifürkészhetetlenek. Lehet, hogy fiatalon, és hirtelen elhunyt testvérünknek azért kellett így elmennie, mert hosszantartó szenvedéssel teli betegséggel kellett volna szembenéznie." Ez mélyen megrázott akkor. Az ember mégiscsak szeretne minél több dolgot előre tudni, de amíg ez nem lehetséges, marad a remény, és a késztetés: Mindenkinek esélyt kell adni az életre, bármi történjék is, rajtunk, szülőkön nem múlhat.

Baráti üdvözlettel: Archeon

Sziasztok!

Nagyon örülök Erika, hogy leírtad a gondolataidat.
Már hónapok óta csak a kétséges gondolataim gyűlnek, talán most sikerül kicsit összeszedni őket
"a mindenáron életben tartás" témájában.
Amikor még egészen kicsi voltam, - meg még azután is egy ideig, - egyáltalán nem foglalkoztatott az a kérdés, hogy van-e joga egyik embernek 'gyógyítani', segíteni a másikat, mert teljesen természetesnek vettem, hogy mindenki megteszi azt, ami tőle telik, - a többi meg úgysem rajta áll.
Később, amikor már tanulni kezdtem, akkor bizonytalanodtam el....mert azt tanították, hogy a kezelendőnek kérni kell.
No de mi van, ha nem tudja kérni, mert fogalma sincs, hogy te 'ebben utazol', vagy nem tud beszélni...?
A népi gyógymódoknál volt egy olyan tanítás, hogy a gyógyító a beteg vállára tette a kezét és feltette magában a kérdést (annak, akinek fel akarta tenni), hogy "Gyógyítója vagyok-e ennek az embernek?" s ha a beteg a gyógyító felé 'húzott'/dőlt, akkor az igenlő választ jelentett. De mi van, ha a beteg fekszik? Vagy nincs is magánál? Akkor ez a módszer sem jó.

Persze tudom, hogy itt a csoportos meditációknál ilyen probléma nincs, hiszen a kezelt mindíg tud róla, tehát kérte.

Hétfőn, az anyuka-újszülött segítésére irányuló próbálkozásomkor nekem is valami hasonló jutott az eszembe, mint amit Erika írt:
" Lehet hogy ezzel nem vívom ki mindenki tiszteletét ha azt mondom hogy nem vagyok híve a mindenáron életben tartásnak..."
Már régen is sokszor elgondolkodtam, amikor az öregek mesélték a bábák és babák történeteit. Konkrétan azt, hogy régen, ha a bába látta, hogy a csecsemő "hibás", akkor angyalt csinált belőle. (Vagyis kitekerte a nyakát. Milyen bába lettem volna?)
Manapság az anyák is veszélyeztetettebbek, és az orvostudomány is felhasználja a vívmányait....

Sose felejtem el, hogy amikor még kezdő gondozó voltam, volt egy ünnepélyünk, amikor is a nagyteremben összegyűltünk mindahányan: 150 gondozott a gondozóikkal, s akinek volt, annak a szülője is eljött. Az igazgató beszédében elhangzott egy mondat: " Az otthonunk lakói - köszönhetően a lelkiismeretes és gondos ápolásnak és törődésnek,- a várható élettartamuktól sokkal tovább élnek."
Végignéztem a "gyerekeinken"...belémnyilallt az a rengeteg küzdelem és fájdalom, amit nap-mint-nap átélnek, és valahogy a másik oldalát is megláttam a jó oldalnak.
Igaza van Erikának, amikor azt írja:
" Akkor gondolkodunk csak el azon hogy az a szenvedés amit mi felvállaltunk érte csak kis porszem ahhoz képest amit gyermekünkkel tettünk azzal hogy erőltettük az ittmaradását. Sokszor ez meg van írva a lelkeknek hogy ezt kell tenniük de sokszor az ember avatkozik be a természet rendjébe. "
Persze egy kívülállónak egészen más beszélnie erről. Tudom, hogy én is a végsőkig megtennék mindent, ha az én gyerekemről/hozzátartozómról lenne szó...
és nem tudom, hogy meddig tudunk "beleavatkozni a természet rendjébe".

Bántottak ezek a gondolatok a hétfői meditációkor. Pár napra rá (a sors fintoraként) olvastam az egyik újságban, hogy
egy apuka könyvet készül írni magukról, arról, hogy a gyermekük 28 hétre, 860 gr-os súllyal született, semmi eséllyel. Ma 3 éves, olyan, mint bármely más hároméves.

Eszembe jutott Archeon írása, a "KÜLÖNVÉLEMÉNY", melyben írja:
"Eliphas Lévi azt mondja: "fatalitás = az események befolyásolhatatlan láncolata egy adott rendszerben." Azt is hangsúlyozza: "Minden cselekedetünk, legyen az akár milyen jelentéktelen is, jónak, és rossznak kiszámíthatatlan sorozatát indítja el."

Leírok egy másik történetet röviden:
Egy ismerősöm mesélte, hogy valamikor régen, asztrológiát tanult.
Amikor elkészítette a saját képletét, a tanára azt mondta:
- Hopp, két gyerek!
- Tudom, - felelte az ismerősöm - már megvannak.
- Neem, - mondta a tanár, - még kettő.
Az ismerősöm első gondolata az volt, hogy az lehetetlen, hiszen így is nehezen élnek, a saját szüleik segítségére szorulnak, s így egyezkedett magában:
- Egy,... legfeljebb egy gyerek lehet még, majd... később...de kettő, az lehetetlen.
Aztán eltelt pár év, nem történt semmi, 'csupán' jó állásuk lett, már el tudták tartani magukat. Aztán a felesége várandós lett...
hamarosan kiderült, hogy ikrek jönnek. Boldogok voltak, mígnem súlyos komplikációk merültek fel. A végén választás elé kerültek, hogy az anya, vagy a magzatok..
az ismeősöm azt mondta, hogy soha annyit nem fohászkodott, mint akkor. Megtanulta, hogy a gondolatait mindíg számon tartsa ezután. Végül 'csoda történt', az anya és egy csecsemő életben maradt.

Ezt csak azért írtam le, hogy a 'különvélemények' valószinűleg így-is úgy is haladnak.

Archeon gondolataival zárom ezt a bejegyzést:
"A mágia nekem éppen azért tetszik, mert a szabad akarat - no nem a ma ismert polgári szabadság /ami le van sajnálva :-)/ - hanem az életvezetés szabad akaratának megszerzését tűzi ki célul. A folymatokat a mágiában TUDATOSAN indítjuk el, a KISZÁMÍTHATÓ jövő érdekében. Más kérdés, hogy az út, olyan fantasztikusan van kitalálva, hogy az ember annyi bölcsességet szerez közben, amivel egy idő után nem akar majd mást, mint ami helyes. Mi a helyes? Nem lehet elmagyarázni. Járni kell az úton, és tudni fogod. "

Ehhez kivánom mindannyiunknak - magamnak is, - hogy mindíg tudjuk.

Üdv,
lepke

Még talán annyit hogy a koraszülés Mars-Hold-Uránusz princípium. Akinek rossz helyzetben lévő vagy támadott Holdja van, mindenképpen érdemes az anya-konfliktussal foglalkozni/feldolgozni és akkor nem lesz ilyen baj.

Az hogy mi okozza a koraszülést többnyire egyértelműsíti hogy az anyuka vagy a baba az aki ezt okozta. Pl: korai magzatburokrepedésnél a baba, de fertőzésnél az anyuka.
Bocs ha hosszú voltam így sem írtam le mindent a témáról amit gondolok hogy ne legyen túl hosszú :).
És szomorú a környezetemben lévő példák miatt :(

Az anya oldaláról okozott koraszülések okai tudatalatt "tenyésznek". Nem bevallott félelmek, fóbiák. Félelem a felelősségtől, az anyaságtól, megszabadulni a "tehertől". Talán éppen ezért fordul elő gyakrabban fiatalabb anyáknál a koraszülés, ill. első gyermeknél. Nagyon sokszor még nem elég érett vki az anyaságra és az hogy fel akar-e nőni a feladathoz az csak az anyukán múlik. Bár nem ismerem az összes koraszülés esetet de legtöbbször szerintem ennek a saját anyánkkal való kapcsolat az oka. Például "rossz" anyja volt a kismamának és retteg hogy ő is ilyen lesz. Vagy eleve gyűlöli az anyját így az anya-gyermek kapcsolat tudatalatt eleve egy nagyon negatíív dologként él benne. Vagy egyátalán nincs anyánk így a nagy ismeretlentől félünk. Ezek mind feldolgozható problémák, így biztatok mindenkit akiben bármilyen kétség van hogy vagy várjon még, vagy dolgozza fel ezeket a problémákat, még a korai szakaszban. Persze lehetnek más okok is ami miatt tudat alatt nem akarja az anyuka a gyermeket/felelősséget. Ez (szerintem) csak a leggyakoribb.

Mik lehetnek a lelki okai a koraszülésnek?
Ne feledjük el hogy két emberről beszélünk. Hiszen a magzatnak is (egy idő után biztosan) lelke/személyisége van. A mai napig emlékszem hogy már terhességem alatt is pontosan éreztem kislányom személyiségét. Sokkal jobban mint ahogy most azt látni lehet.
Szóval van amikor a baba vagy nevezzük inkább léleknek nem tudja kivárni a születés pillanatát, előbb ki akar menni, és bár még nem érett meg erre mégis ki akar menni, kitörni a szűkös keretek közül, erőlteti hogy hamarabb következzenek be az események. Biztosan van olyan ismerőtök akik felelőtlen beleugranak mindenbe anélkül hogy előtte megismernék a dolgot, akik türelmetlenek, nem várják meg amíg megáll a vonat hanem már menetközben leszállnak, amíg meghűl az étel hanem beleesznek forrón, nem tanulnak meg úszni és egyből a mélyvízbe mennek stb... És mindezt persze nagyon szélsőségesen. Ha van ilyen ember a környezetetekben érdemes lenne megkérdezni tőlük hogy nem volt-e koraszülött :). A szélsőséges kiváncsiság hatására is elindulhat korábban a baba. Biztos vagyok benne hogy a "majdnem" koraszületések esetében is az segít a babának, hogy az anyukáját befektetik a kórházba ahol semmi mást nem tud csinálni csak figyelni magára, és akkor beszélget a babával hogy várjon még, eljön az ideje stb.. és a baba hallgat rá (ha hallgat rá hiszen ez is személyiség függő).

A koraszülés
A szerdai meditáció kapcsán jutott eszembe hogy írok erről is, hiszen bármilyen furcsán hangzik ennek is lehetnek lelki okai. Mostanában elég sok koraszülött gyermek van (környezetemben is). Lehet hogy mi vagyunk gyengébbek, de persze az is lehet hogy az orvostudomány fejlődése miatt, hiszen ma már sokkal koraibb stádiumban meg tudják menteni a babákat. Lehet hogy ezzel nem vívom ki mindenki tiszteletét ha azt mondom hogy nem vagyok híve a mindenáron életben tartásnak sem gyerek sem felnőtt esetében. Nagyon kitartó vagyok, gyakorlatilag sosem adom fel a reményt de van egy határ. Amikor egy babát 5x-6x élesztenek újra túl van több agyvérzésen akkor már valahogy olyan természetellenesnek és brutálisnak tűnik újból újraéleszteni hogy egész életét ebbe a sérült testbe, sérült elmével élje le. Ilyenkor gyakran elhangzik a fohász hogy Isten kérlek csak add hogy marodjon életben. Isten meghallgat minket aztán egy napon (most egy ismerőssel megtörtént eset következik) néhány év múlva mikor az ablaknál állunk az örökre mozgásképtelen gyermekünkkel az megkérdezi tőlünk hogy én mikor szaladgálhatok a többiekkel az utcán. Akkor gondolkodunk csak el azon hogy az a szenvedés amit mi felvállaltunk érte csak kis porszem ahhoz képest amit gyermekünkkel tettünk azzal hogy erőltettük az ittmaradását. Sokszor ez meg van írva a lelkeknek hogy ezt kell tenniük de sokszor az ember avatkozik be a természet rendjébe. Ilyenkor az anya érzi, éreznie kell hogy mi a dolga!!!! Érezze gyermekét és akkor tudni fogja mi a helyes út ha elengedi vagy ha küzd érte. Nehéz ilyenkor tisztán látni. Nagyon nagyon nagyon nehéz.

Érdekes hogy a manipuláció szót használod, mert kering egy-két összeesküvés elmélet a neten a H1N1-ről. Hogy valójában a gyógyszergyárak indították el a járványt hogy nagyobb bevételre tegyenek szert, csakúgy mint a madárinfluenzát is. Állítólag valakinek bizonyítéka is van erre. Hát mit mondjak nem áll távol tőlem ez a verzió. Igazából nekem is eszembe jutott. Mondjuk a chipes dolgot (hogy a védőoltáson keresztül chipet ültetnek belénk hogy az adatokat küldjön az egészségi állapotunkról) egy kicsit azért túlzásnak tartom :).
Melyik részed szokott fájni Nova? Leírom Neked a szimbolikáját, hiszen ezért indítottam ezt a topicot.

Én ritkán vagyok beteg, de olyankor szinte mindig ugyan az a részem fáj :)
Legalább már tudom miért. :))

A kommunikációval kapcsolatosan igazad van, de szerintem már ma ez az igazi hatalom kulcsa. Hogyan adunk elő valamit, ezen múlik a nagy cégek üzleti sikere is többek között.
Ez által befolyásolják egymást az emberek. Hogy mást ne is említsek pl. a TV a legbefolyásolóbb eszköz, amivel a fél emberiség gondolatait manipulálni lehet.

Illetve az is eszembe jutott hogy a kommunikációnkkal/kapcsolattartásunkkal vannak nagy zűrök. Egyre inkább érzem a kommunikáció hatalmát (ez egybe is esne a vízöntő-uránusz analógiával). Talán ezt a hatalmat nem használjuk megfelelően. Talán ahogyan régen az arany, most az olaj úgy a jövőben a kommunikáció lesz az igazi hatalom. Hiszen néhányan már most nagyobb hatalommal bírnak ezáltal (műholdak, lehallgatások stb...). Szóval ki tudja talán pont ezek miatt fog újra kifejlődni az emberekben a telepátia.

Szóval már csak az a kérdés hogy több földrésznyi ember életében mi az a közös amiért elzárkózunk a külvilágtól, amit nem mondunk ki, amit lenyelünk, amiért nem mozdulunk meg.
Szerintem árulkodó lehet az is hogy ezek az influenzákat állatoktól kapjuk így erről kapják a nevüket. is Madárinfluenza, sertésinfluenza.
Ez a betegség elkülönültségre kényszerít minket. Lehetségesnek tartom hogy a természet a túlzott civilizáció ellen, az ellen hogy sok ember egymás hegyén hátán él a városakban lázad. Hiszen azokat az a helyeket kell ilyenkor legiknkább kerülni ahol sokan vannak (metró, busz, iskola, nagyobb munkahelyek stb...). Én már régóta mondom hogy lehet hogy olcsóbb de nem egészséges hogy ennyi ember él ennyire közel egymáshoz. Most már van telefonunk internetünk stb... amik segítik a kapcsolattartást úgy is hogy nem laknak alattam-felettem-mellettem. De lehet hogy csak azért érzem így mert 9 év Budapest után egyre jobban vágyódom vissza vidékre.